Vetés szabadföldbe

A tök- és babfélék, valamint a kukorica könnyen termeszthető, igénytelen növények, hozamuk megfelelő, akár egy kisebb házi kertből is tekintélyes mennyiség kerülhet az asztalra. A babok emellett kertünket is egészségesen tartják, a talaj tápanyagtartalmát sajátos gyökérzetükkel dúsítani képesek. Aratásuk után friss, élő, kiegyensúlyozott terület marad birtokunkban. Nagy leveleikkel a tökök is nedvesen tartják a földet, és a gyomokat is hatékonyan elnyomják. A tök, a bab és a kukorica is az amerikai földrészről származik, az indiánok már nagyon régóta termesztik őket. Érdekesség, hogy a legrégebb óta ismert lakota nevezetű tök eredeti vetőmagja még ma is elérhető, a több ezer éve termesztett növényt közel változatlan formában mi is szaporíthatjuk parcelláinkon. A három növényt első törzsi kertészeik úgynevezett „három nővér” társításban ültették. A tök a talajnak árnyékolást, a kukorica a babnak támasztékot, a bab mindkettőnek értékes tápanyagokat szolgáltatott.

Mi is ültessünk így!

Csemegekukorica-fajtát szerezzünk be, mellé sütő- vagy valamilyen levestököt. Babokból hatalmas a választék, az ízlésünknek, konyhánknak legjobban megfelelő fajtát válasszuk. A három fajta vetőmagjait egymás közelében, egymástól 50-50 centire, ujjnyi mély fészekbe kettesével ültessük el. A magfészket egyszerűen képzeljük el: egy kis marék földet veszünk a kezünkbe, a kis gödörbe kerülnek a magfiókák, amiket a földdel visszatakarunk, és kész is. Nem sok dolgunk van ezen túl az öntözésen és a szüretelésen kívül. Fajtától függően 50-100 nap múlva megjelennek az első terméseink. Mivel a tökfélék érzékenyek a fagyokra, leghamarabb május elején szabad elvetni a magokat.

Széles választék

Kukoricából kapható már „szuperédes” változat is, ennek termését nyersen, még „tejes” szemekkel szedve, nyílt tűzön vagy serpenyőben pirítva, szószokkal megkenve szolgálhatjuk fel, főzve sóval és vajjal pedig a Balaton-part és a nyári desszertek régi szereplője. A töknek is rengeteg változata ismert, az uborkás ízű cukkiniféléktől a késő ősszel szüretelt sütőfajtákig. Nálunk kevéssé népszerű, átmeneti típusok is léteznek, nyári sütőtökök, főzőtökök, sárga, vörös, fekete héjú fajták. Baboknál már a szüretelés és felhasználás módja szerint is választhat a kertész, attól függően, hogy a hüvelyes zöldbabot, a kis szemű semleges ízűt, az óriás gesztenyést vagy a csíkos, pöttyös, fekete vagy hófehér típust kedveli.

Borsó, dinnye, uborka

Májusban is vethetjük, de akár már március közepétől a földbe kerülhet a borsó. Régi termesztésében a kemény szemeket szüretelték, manapság a zsenge, még édes bogyókat használjuk. A borsó a Közel-Keletről származik, ezért a fagyokat is elviseli, és gyökerével talajunkat a babhoz hasonlóan javítja. Az Afrikából származó dinnyéket és uborkákat szintén most vethetjük, a tökökkel azonos módon, bár a beltéri előnevelésük nálunk azért melegen ajánlott. Egyébként remek magyar dinnyefajtáink vannak, mint az érdekes sárga húsú Szentesi sárga görögdinnye, vagy a legkorábban érő Zentai sárgadinnye, illetve a legtovább, akár karácsonyig is eltartható Hógolyó. A vízigényes sárga- és görögdinnyék termesztéséhez ugyan több odafigyelésre van szükség, de termésük igazi enyhülést ad a nagy nyári melegben.

Ehető díszek

Afrika lakója volt az egyre népszerűbb okra is, afrikai cukkini az őt jól leíró név. Semleges ízű, szeletelve szétfőzve kiváló levesalap, mártások adalékaként krémes, telt állagot ad ételeinknek. Még ritkaság a szinte megtervezett dísznek látszó fekete héjú borsó, amelynek hüvelyén hosszában egy kis zöld csík fut végig. Természetesen ez is ehető, és most májusban vethető. Egyes növényeink, mint a mángold vagy a laboda természetes változatukban is arany-, narancs- és bíborszínekben pompáznak. A kukorica epertorzsájú vagy színesgyöngy-változatai, a kakukkfű citromszínű, a zsálya ezüst- vagy a majoránna aranyszínű típusa ugyancsak díszként és élelmiszerként is szolgálhatnak. Ezek a már természetesen különleges vagy nemesített változatok nemcsak kiskertünket, hanem akár éttermek díszkertjeit is izgalmassá varázsolhatják!