A karrierben az vagy, akinek mások látnak

– Mit takar a „personal branding” kifejezés?

– Minden ismerősödnek, munkatársadnak, üzleti partnerednek él a fejében egy kép rólad, függetlenül attól, hogy tudatosan építetted vagy sem. Ez a te márkád. Nem biztos, hogy egyezik azzal, amit magadról gondolsz. A közösségi oldalak népszerűsége miatt a kibertérben hozzád társított kép is befolyásolja ezt a bizonyos „énmárkát”: a facebook-profilod is üzenetet hordoz rólad. Nem mindegy, milyen képeket teszel fel magadról és miket lájkolgatsz, miket osztasz meg, és milyen témákhoz szólsz hozzá, sőt az sem, hogyan szólsz hozzá.

– Mi van akkor, ha valaki felépít egy ideális képet magáról, de az egész egy lufi?

– Az ilyen lufik mindig kipukkadnak. Valaki eljátszhatja, hogy szakértő egy területen, de amint kiderül, hogy nincs az álarc mögött semmi, azonnal hitelét veszti a dolog. Az önmarketing olyan, mint a jéghegy csúcsa. Ideális esetben ott van alatta a szakértelem, a tudás, a hitelesség: a stabil alap, ami nem látványos, de igazán arra lehet építkezni.
Az Amazon alapítója, Jeff Bezos fogalmazta meg pontosan: „az énmárka nem más, mint amit akkor mondanak, amikor kilépünk a szobából”. 

– Honnan tudhatjuk meg, hogy mit mondanak?

– Multiknál rendszerint van 360 fokos teljesítményértékelés, de ha olyan cégnél vagy, ahol nincs, akkor merj kérdezni, visszajelzést kérni!

– Persze kérdés, hogy igénylem-e a visszajelzést…

– Sokan nem tudják feldolgozni a kritikát, személyes támadásnak veszik, nem tudnak építkezni belőle. Ránk, magyarokra az is jellemző, hogy nem szoktunk hozzá, hogy visszajelzést adjunk. Ám nemcsak a szemtől szembe kapott visszajelzésből lehet következtetni arra, hogy mások hogyan látnak minket. Figyeljünk a jelekre; arra, hogy milyen szituációban keresnek meg a kollégák, mikor kerülnek, osztanak-e meg velünk belső, személyes információt. Az önmarketing alapja az önismeret.

– Szerinted ismerik az emberek önmagukat?

– Már évek óta dolgozom coachként, és az a tapasztalatom, hogy nem. A nők jellemzően alábecsülik magukat. Kvalifikáltak, tehetségesek, mégsem hisznek önmagukban. Sok nő, amikor megkérem, hogy mutassa be magát, a családját és a gyerekeit kezdi sorolni, a szaktudását, eredményeit, sikereit pedig nem említi. A férfiak pedig rendszerint arról beszélnek, hogy ők mik a cégnél, de az nem derül ki, hogy kik is valójában.
Gondolkozzunk el magunkról! Arról, hogy kik vagyunk, kinek akarunk megfelelni, mit akarunk bizonyítani, és miért? Tárjuk fel erősségeinket, gyengeségeinket, gondoljuk végig, miben vagyunk tehetségesek, mi különböztet meg minket másoktól. Ha ezt már tisztáztuk, akkor mondjuk ki az álmainkat, céljainkat. Mit szeretnénk elérni az életben, és mit vagyunk hajlandóak érte megtenni?

– És ha nagyon távoli az az álom?

– Akkor kisebb lépcsőfokokat kell meghatározni, amik az álomhoz visznek, vagy reálisabb célt kell kitűzni. Fontos, hogy útközben megéljük a kis sikereket. Van még egy döntés, amit meg kell hozni: álláskeresők vagy karrierépítők szeretnénk lenni? Az első egy passzív lét, a másodikért azonban dolgozni kell. A munka eredménye viszont az, hogy nem nekem kell majd állást keresni, hanem ajánlanak minket. Mi jutunk eszükbe az embereknek, ha bizonyos területen szakértőt keresnek.

– Nők vezető szerepben hogyan tudnak érvényesülni? Férfiasnak kell mutatniuk magukat?

– Ez egy nagy tévedés! Hibás elképzelés, hogy egy nő vezetőt csak akkor fogadnak el, ha férfiként viselkedik. Magára erőltet egy szerepet, ami végigkíséri egész életét. Esetleg otthon is eljátssza a főnököt, és egy idő után majd fájni kezd, hogy nem tekintenek rá nőként. A céges siker és csillogás mögött sokszor magánéleti válság húzódik, ami elől sokan a munkába menekülnek.

Dara Péter

– A már kialakult képet, az énmárkát mennyire lehet változtatni?  Volt olyan eseted, amikor sikerült változtatni?

– Ez egy hosszú távú folyamat. Volt egy hölgy ügyfelem, aki apró termetű, csendes szavú volt. A gyűléseken a hátsó sorba ült, és nem is szólt hozzá a témához, aminek az lett a következménye, hogy egy idő után nem kérdezték a véleményét, nem fordultak hozzá egy-egy problémával. Az értékeléseken kiderült, hogy szakmailag elismerik, munkáját precízen és pontosan végzi. Neki a magabiztosságát kellett fejlesztenie, hallatni a hangját és látszódni.

– Az introvertált embereknek mit tanácsol? Hogyan hívják fel magukra a figyelmet?

– Itt is az alap a szakértelem, a szakmai tekintély, de ha nem tanulod meg „eladni” magad, azt veszed észre, hogy tehetségtelenek előznek le. Második ligásoknak kérik ki a véleményét, mert te nem látszol. Nem muszáj kiállni a reflektorfénybe, nyilvános szerepléseket vállalni, mert publikálással, szakmai anyag írásával és összeállításával is magadra irányíthatod a figyelmet. Bár a kommunikáció is megtanulható. Vannak születetten jó kommunikátorok, de meg lehet tanulni jó előadást tartani. Saját példámat is említhetném: korábban hadarva és raccsolva beszéltem, ami megölte az előadásaimat. Mivel hatást szerettem volna gyakorolni az emberekre a mondandómmal, meg kellett tanulnom lelassítani, artikulálni. Ez jelentéktelen dolognak tűnik, mégis óriási előrelépést jelentett.