Aktuális

Otthonszülés: trauma a testvérnek?

Szüléssel kapcsolatos kérdéssel fordulok önhöz. A következő jelenséggel gyakran találkozom, és nagyon zavar: az utóbbi években divat lett (különösen olyan országokban, ahol ennek kultúrája van) az otthonszülésekről készített házi videókat feltölteni az internetre.

Otthonszülés: trauma a testvérnek?„Ez még érdekes is lehetne, de megnéztem párat, és csodálkozva láttam, hogy az otthoni vajúdás alatt a nagyobb gyerekeket (ami itt azt jelenti, hogy 2-3 évesek) nem viszik el vagy ki a szobából. Végighallgatják édesanyjuk vajúdását, esetleg végig is nézik (van ott minden, ahogy ez egy normális szülésnél lenni szokott, vér, ürülék stb.). Ezek a gyerekek sokszor rémültnek látszanak, ijedtnek, tanácstalannak, zavarban vannak, aki végig is nézte, az akár sír is, vagy egyszerűen csak fogalma sincs, mit kezdjen az egésszel. Én úgy érzem, egy ekkora gyereknek ez inkább trauma, és nem valami csodálatos élmény. Párszor hozzá is szóltam ilyen jellegű videókhoz, de rendszerint lehurrogtak, mert a gyerek »fel volt készítve«, »mindent értett«, és később azt mondta, hogy szuper volt (»cool«). Én továbbra is azt gondolom, hogy ha egy 2-3 éves gyermek jajgatni, furcsa hangokat kiadni látja az anyukáját, vérezni, bekakilni, szóval csupa olyan szituációban, amiben addig lehetőleg nem, ez nem kelthet benne jó érzést, és nem tesz jót a lelkének. Tudom, hogy a kicsi gyereknek sem szabad hazudni (ma már nem hozhatja a gólya?), ahogy ez sajnos évtizedes (évszázados) divat a neveléstörténetben, de azért nem árt némileg disztingválni, nem pedig eszetlenül (agyatlanul) »természetesnek« lenni. Nekem egy kisfiam van, aki még csak tíz hónapos, tervezünk testvérkét a nem túl távoli jövőben, el is gondolkodtam az otthonszülésen, de az, hogy a kisfiam majd végignézze, fel sem merült bennem. Nagyon érdekel a véleménye, kérem, cáfoljon meg, ha nincs igazam, vagy csak részben van.”

Otthonszülés: trauma a testvérnek?Szülésvideó

A falusi kisgyerek – akár két-három éves is – ámulva nézi (nézte), ahogy a boci, a kiscsikó, a kisbárány kicsusszan az anyja hasából, netán még burokban, és aztán, ahogy az anyja nyalogatja, tisztítgatja, ahogy remegve lábra áll… És ez persze „nem árt”! De ahogy mi, emberek nem állunk lábra a megszületés után, úgy minden másképpen történik velünk, sokkal kevésbé „természetesen”. Ne legyünk hát „dogmatikusak” – a természetesség dogmatikusai –, és vegyük észre a különbségeket! A természettudomány arra tanít, hogy már az is egészen „természetellenes”, hogy felegyenesedtünk, hogy gerincünk függőleges a talajra és nem vízszintes, mintha „kényelmesen” négy lábon járnánk. Nincs is négy lábunk, két lábunk van, és két szerszámkészítésre alkalmas kezünk, tagolt hangadásra átalakult mellkasunk, gégefőnk, fejünk, és a többiről most nem is beszélek. (Kérdezzük csak meg az ortopéd orvosokat, milyen természetellenes ez a felegyenesedett helyzet!) És ennek megfelelően a mi „szülésünk” bonyolultabb, nehézkesebb, más, mint az állati szülés. Igen, a két-három éves gyerek megrémülhet, megijedhet egy ilyen emberi szülést végignézve, és ez ebben a formában nem tesz jót neki. Tapintatlanság részünkről. Ami az otthonszülést illeti, persze, aki akarja, oldja meg így, ehhez, mint oly sok mindenhez személyes életünkben „senkinek semmi köze nincs”, ha megoldható, hogy a gyerek és az anya élete ne legyen nagyobb veszélyben, mint egy jó kórházi szülésnél. (A rosszakról, melyeket mély hallgatás övez, most nem beszélünk…) A gyerekeknek nyugodtan beszélhetünk arról, ahogy a legtöbb családban ma teszik is, hogy a kistestvér az anya hasában növekszik, hogy a két lába között születik meg, ahol ehhez megfelelő hely van, bármilyen hihetetlen is. (Nagyon nem szerencsés, ha ilyenkor zavarba jövünk, és inkább azt mondjuk, hogy felvágják a mama hasát és kiveszik a babát, bár ilyen is van persze, a császármetszés. Sok gyerekrajzot láttam: csöpögő kések, vér, szétvágott anya…) Ami pedig a gólyamesét illeti: régi, az óceániai népeknél máig élő fantáziára megy vissza: a lélek mint kiterjesztett szárnyú, nagy, fehér madár suhan alá az anya megtermékenyített testébe… Szép kép, szép elképzelés. Jól mesélhető, ha nem „helyettesíteni” akarjuk a valóságot, hanem kibővíteni, teljesebbé tenni. Egyszóval, úgy gondolom, hogy igaza van, és nem is csak részben. Manapság a gyereknevelésben lépten-nyomon találkozunk az efféle túlzásokkal (ugyanúgy, mint ezek ellenkezőjével, az „erről semmiképpen” felfogásokkal is).

  Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése