Aktuális

Malkovich új szerepkörben

John Malkovich horvát–német származású, Chicagóban született, New Yorkban dolgozik, Connecticutban lakik, de legszívesebben még most is abban a délfrancia faluban élne, ahonnan adóviták miatt hazatelepült Amerikába.

Legtalálóbb jellemzője, hogy kaméleon, akit saját bevallása szerint sosem izgattak a híres, nagy szerepek, csak a feladat, a jó könyv, a jó darab. A pénz sem érdekli túlságosan, főleg azóta, mióta vagyona jelentős részét elbukta a tőzsdén. Ateistának, de legalábbis agnosztikusnak vallja magát, legfeljebb az öregedés zavarja egy kicsit, az a tudat, hogy több van mögötte, mint előtte. A Red2 kapcsán azon a napon látogattuk meg a londoni forgatáson, amikor egy helikopterről csüngött lefelé.

Malkovich új szerepkörben– Nem félt?
– Mitől féltem volna? Ugyanolyan akciójelenet volt, mint a többi.

– Fizikailag nem vette nagyon igénybe?
– Akik írják, tudják, hogy mindannyian elmúltunk 18 évesek. Nem várják el, hogy tüzes karikákon ugráljunk át.

– Pedig nemrég azt nyilatkozta, nem vállal többet akciófilmet, mert nem akar futkározni.
– Nem arról van szó, hogy akarok vagy sem. Térdműtétem volt, és nehezen gyógyul a lábam.

– Mit szeret jobban, a színpadot vagy a filmet?
– A film izgalmasabb, mert az ember sose tudja, mi vár rá a forgatáson. Ma például megkértek, hogy üljek be ebbe a sárga dologba, és vezessem. Lépcsőn még sose vezettem. Új volt, jópofa.

– És miért szereti ezt az igen kitekert, paranoid fickót, akinek most másodszor is belebújik a bőrébe?
– Mert csak annyira paranoid, amennyire a világ lakóinak 94 százaléka. A közönség szereti a konspirációs sztorikat, és azt se bánja, ha annyira kitekert történetről van szó, aminek zéró köze a valósághoz. És ez a Marvin annyira lökött, hogy az már tényleg szeretni való, közben meg azért csak ráérez a dolgokra… és nagyon jó kis sztorit írtak folytatásnak.

– És amikor egy ilyen kicsit elvadult figurát játszik, hogy készül fel rá?
– Ki-be kapcsolok, nagyon figyelek, mert apróságokból áll össze minden, amit Marvin csinál. És mi, színészek is sok mindent hozzáteszünk. A rendező nagyon jó fej, nemhogy hagyja, kimondottan kéri és örül neki.

– A Red csapatjáték. Hogy alakítják ki a közös stílust?
– A színész olyan, mint egy vevőkészülék. Ha jók a partnerek, ő is jobb. Egymást csiholjuk. Na, most egy ilyen színvonalú csapatban, amilyen a mienk, ezt nem kell tovább magyarázni. Helen (Mirren – a szerk.), Bruce (Willis), Anthony Hopkins… És hát mindannyiunknak van színházi háttere, Helen és Anthony egész életét a színpadon töltötte, Mary-Louise Parker akkor megy vissza a színházba, amikor akar… a színház a legjobb iskola erre. Bruce az egyetlen, aki filmsztár, érdekes lenne hallani, ő mit mond.

– És nincs rivalizálás egymás között?
– Nem hiszem. Inkább azt mondanám, ha Bruce játszotta volna az én szerepemet és én az övét, akkor ez egy egész más film lenne. Egyikünkben se merül fel, hogy túlcsillogja a másikat, mindenki csinálja a dolgát, és Bruce, aki a legnagyobb sztár közülünk, nemcsak remek színész, hanem tüneményes ember is.

– Úgy tudom, a forgatás azért is csúszott, mert ön a bécsi operában lépett fel…
– Igen, stimmel, és mivel az operaház előadásait jó előre lekötik, nem lehetett már változtatni. – – –

– Ön évekig Franciaországban élt. Most pontosan hol?
– Boston közelében, de szinte folyton utazom.

– Mi köti le legjobban, amikor nem dolgozik?
– Nagyon szeretek főzni, de ritkán jutok hozzá, mert keveset vagyok otthon. Mindig úton. Míg a gyerekek kicsik voltak, alig dolgoztam, hogy velük lehessek. Most már nagyok, sokkal több a szabadidőm. És egyre több felkérést kapok. Hogy miért? Nem tudom.

– Még divattervezésre is van ideje… Helen Mirren említette, hogy nagyon szépek a ruhái.
– Igen, terveztem néhány ruhát nőknek is, de főleg férfiaknak szoktam. A brand Techno Bochemian és Toscanában gyártjuk. Most is a saját tervezésű ingem van rajtam.

– Mások is adják a nevüket divatcikkekhez, de nem aktívak. Ön mennyire folyik bele a tervezésbe és a kivitelezésbe?
– Száz százalékig. Jobban, mint bármibe, amit csinálok. Ketten a társammal alapítottuk ezt a céget, és minden ruhát én tervezek, én ellenőrzöm a prototípusokat, én válogatom az anyagokat, a gombokat… emiatt gyakran vagyok Párizsban. A két nagy textilvásáron mindenképp ott vagyok, a párizsi reptér mellett tartják egy nagy csarnokban, ott szedem össze az anyagokat.

– És honnan meríti az ötleteket?
– Mindenhonnan. Árgus szemmel járok a világban. Figyelem az embereket, tanulmányozom az országokat, a népviseleteket, és persze nem egy az egyben használom, amit látok, de mindig akad valami, ami szemet szúr, legyen az egy századfordulós bécsi viselet… Minden inspirál.

– Mikor és hogy jött rá, hogy egy divattervező veszett el önben?
– Kiskoromtól nagyon érdekelt a divat, aztán az egyetemen jelmeztervezést tanultam és terveztem is jelmezeket a Steppenwolf színházban, és aztán tervezőkkel is dolgoztam. Három kis divatfilmet is írtam meg rendeztem, egy nagyon tehetséges európai tervezőnek, Bella Freudnak. Dolgoztam Antonio Miro spanyol tervezővel, ő régi barátom, és én terveztem a jelmezeket a Hysteria című darabhoz, amit Spanyolországban rendeztem. Emellett szenvedélyesen gyűjtöm az anyagmintákat. Aztán valakinek eszébe jutott, mi lenne, ha elkezdenék komolyabban foglalkozni a divattal. Volt egy korábbi divatkollekcióm, a Kimonó nagybácsi… egy fiatalember megkeresett, hogy tervezzek férfiruhákat az üzletébe, és ezt csináltam is vagy 5 évig. Tíz kollekciót terveztem, de nem tetszett, ahogy legyártották, ezért abbahagytam. Aztán az olasz barátaim addig kérleltek, míg megcsináltuk a saját cégünket és Toscanában gyártunk. A ruháinkat Kínában, Amszterdamban, Miamiban, New Yorkban, Denverben, Los Angelesben és Berlinben is kapni.

– Milyen stílusú holmikról beszélünk?
– Olyasmiről, ami biztos nem jön szembe az utcán.

– Ez a film nyugdíjas titkos ügynökökről szól, akik visszacsalogatják egymást az aktív életbe. A nyugdíj hiányzik a színészek szótárából. Az önéből is?
– Valaki megkérdezte Helent, mikor készül nyugdíjba, azt mondta, soha. Az én teóriám az, hogy a színész nem megy nyugdíjba, amíg nem küldik nyugdíjba. Azt meg, gondolom, csak észre fogom venni!

   Udvaros Dorottya-ineterjúCikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése