Interjú Szebeni András fotóművésszel

Ebből az apropóból készítettünk interjút Szebeni András fotóművésszel, aki a fotópályázat szakmai elnöke, és nem mellesleg gyógyult beteg.

– Hogyan került kapcsolatba a „Reménnyel töltve – Rák, ahogy én látom” fotópályázattal?

– Amikor a betegségem kiderült és kapcsolatba kerültem a Culevit termékkel, megkerestem dr. Kulcsár Gyulát, akivel azóta is jó kapcsolatot ápolok. Mikor felkértek, hogy legyek a „Reménnyel töltve – Rák, ahogy én látom” fotópályázat zsűrijének szakmai elnöke, örömmel fogadtam el. Ez a kezdeményezés egy remek dolog, mert ezáltal a fényképezés szerelmesei is megmutathatják, mit gondolnak erről az igen kényes témáról.

– Milyen pályamunkákat várnak a fotópályázat során?

– Számunkra minden fotó, legyen az amatőr vagy profi fotós által készített, sokat jelent. Lényeg, hogy megmutassa az emberek érzelmeit, a reménybe vetett hitét, azt, hogy lássuk, sosem szabad feladni a reményt, a gyógyulásba vetett hitünknek töretlennek kell lenni. Ebben tudunk egymásnak segíteni. Mi is ezen vagyunk.

– Önnél mikor diagnosztizálták a betegséget?

– Mikor 2003-ban először találtak nálam tüdődaganatot, akkor meg is operáltak azonnal, eltávolították a jobb oldali alsó lebenyt. Majd két év múlva sajnálatos módon a bal oldalon keletkeztek áttétek, így ott is eltávolítottak egy kis darabot.

– Mikor találkozott a Culevittel?

– A műtétek mellett át kellett esnem 2 ciklus kemoterápián, ezek során ismerkedtem össze egy nagyon kedves szakápolóval, aki a Culevit tablettákat ajánlotta… Úgy gondoltam, érdemes mindent kipróbálni, hiszen bármi, ami segít az életminőségemen, az csak pozitív lehet. Ez így is történt.

– Hogyan próbált pozitív maradni a nehezebb időkben?

– A munkám nagyon sokat segített. A betegségem alatt is töretlenül dolgoztam, igyekeztem minél többet kihozni magamból. Hittem azt, amit most is hiszek, hogy mindent meg kell az embernek tenni azért, hogy meggyógyuljon. Nem elég az orvosokra, ápolókra, gyógyszerekre várni, hanem tenni kell. Cselekedni és tudomásul venni, ez is egy elénk gördített akadály, amit át kell ugrani.

– Mit gondol, a pozitív gondolkodás mellett mi segíthet még?

                                                                                                                                                                                         – Gyógyulásomban nagy szerepe volt a családnak, ők igen sokat tudnak segíteni. Felelősséggel tartozunk egymás iránt és ilyen esetekben ez adhat erőt. Keresni kell a lehetőségeket a gyógyulásra, és olyan dolgokkal kell foglalkozni, ami éltet és örömet okoz számunkra.

– Milyen szempontok szerint fog történni a fotók elbírálása?

– Nagyon szeretnénk, ha a versenyzők olyan pályamunkákat küldenének, amelyek másoknak is erőt adhatnak. Nem gondoljuk azt, hogy csak a profi fotóművészek tudnak olyan munkákat beküldeni, amely ennek a pályázatnak a célja, várjuk a hobbifotósok fotóit is és azokét, aki pusztán a témához szeretnének hozzáadni valamit.

„Nem szabad magunkba fordulni, de tagadni sem szabad.
Mindent meg kell tenni a gyógyulás érdekében, megválogatva,
hogy hogyan élünk. Fel kell mérni, hogy vannak lehetőségek. 

                                                                                                                                                  Végül tenni kell azt, ami éltet!”

Szebeni András fotóművész