Csányi Vilmos-interjú

1. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Mindig azt csináltam, amit éppen szerettem volna. Vegyészként kezdtem, biokémikus lettem, majd etológus, most pedig írok. Azt gondolom, több dobásom nem is lesz.

2. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Amit a legkönnyebben? Ez nagyon ravasz kérdés. Valószínűleg azt, amit nem veszek észre.

3. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott?
Mondhatjuk, hogy szemérmes vagyok… Amíg az ember a tudomány népszerűsítésével foglalkozik, saját magát nem teheti az írásaiba, a nyilvános megjelenéseibe. Jó darabig ezért rólam semmit sem lehetett tudni. Mióta szépirodalmat írok, ez változhatott volna. Vannak írók, akik mindent magukon keresztül észlelnek, és így is írják meg a történeteiket. Ha gondosan figyeljük az írásaikat, meg lehet fejteni, fel lehet ismerni őket. Mivel én megszoktam, hogy nem lehetek benne, ezért – nem mintha szégyelleném – magamat sosem teszem a műveimbe. Kiszolgáltatásnak érezném, ha egy intim dolgot elárulnék a családomról, a feleségemről, a gyerekemről.

4. Melyik a kedvenc könyve?
Franz Werfel: Meg nem születettek Csillaga – utoljára magyarul 1946-ban jelent meg. Ez az író utolsó regénye, a kész kéziratot a fiókjában találták meg a halála után. Az akkori európai világhelyzetet ábrázolja – lenyűgözően. Életem során legalább ötvenszer olvastam, mindig találok benne újat, fontosat.

5. Mit csinál olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Nálam a munka és a pihenés nincs elválasztva. Mindig csinálok valamit. Lébecolni, lábat lógatni nem szoktam.

6. Mi a legértékesebb tulajdona?
Nem kötődöm a tárgyakhoz. Amihez látszólag kötődöm, például a kertünk, az is ideiglenes dolog. Ha az ember biológus, megtanulja, hogy az élet nem örökké tartó statikus állapot. Folyamat, amelyben mindig van kezdet és vég, és a köztelévőség. Könnyen meg tudok válni bármitől, ha úgy hozza az élet. Ezért időnként korholnak is, de ezt elviselem.

7. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
A szociális érzék, ami a hölgyek tulajdonsága: pillanatok alatt tudnak kapcsolatot létesíteni, figyelnek az érzelmekre, logikai procedúra nélkül felismernek olyasmit, amit egyébként nehéz kispekulálni.

8. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Nem akarom újraélni az életem egyetlen pillanatát sem. Borzasztónak tartanám, ha újra kellene kezdeni. Ha valami nagy ritkán eszembe jut, arról az emlékezés nekem elég. Sőt ez kellemesebb is, mert már nem kell izgulnom, hogy mi lesz a vége! Tudom, hogy jó lesz, hiszen kellemes emlékről van szó… Ismeri azt az érzést, amikor egy ismerős dallamot hallgat? Közben azon izgul, hogy mindjárt vége lesz… és ez megkeseríti az örömet is. Egy Bach prelúdium és fúgában a fúga tétel nagyon sokszor ismétlődik. Pontosan ezt érzem a hallgatása közben, hogy a jó átélésekor is izgul az ember, hogy mikor és hogyan lesz vége. Az emlékezés sokkal jobb.

9. Hisz a halál utáni életben?
Nem. Még csak az kellene… Gondolja el, ott ülnénk az égi karban, és mit csinálnánk egész nap? Ez egy csacska mánia, hogy azt képzeljük, a kellemesből valami végtelen folyamat lesz. A végtelen boldogság nonszensz, nem lehet az emberi természet ismerete alapján értelmezni. Ábránd – mint az, hogy nagy és hatalmas leszek, és visszafelé pörgetem a földgolyót…

10. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Kellemetlen élményei az embernek mindig vannak, de nem viszonyítom őket egymáshoz. A saját életfilozófiámban nem is tudom ezt értelmezni. Ha az összes emléket elővenném, és összehasonlítanám őket… – van ennek értelme? Az elmúlt nyolc évtizedben lehet, hogy valami nagyon fájt. Például gyerekkoromban, amikor lejött a térdemről a bőr. Ma már azonban csak mosolygok rajta. A többi élménnyel is így lesz az ember, ahogy telik az idő, higgye el!

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Volt egy asszony Afrikában Nyári Krisztián: Az aradi vértanúk szerelmei Kamarás Iván: „Mindig kihívom a sorsot magam ellen “ Nem akar olvasni a gyerekem Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!