Apa külföldön dolgozik

– A kislányom most kezdett el járni – meséli Ivett –, és az édesapja nem láthatta az első lépéseit, mert úgy döntöttünk, Angliában próbál munkát vállalni. A lányunk születése előtt mindketten dolgoztunk kinn, számomra sem ismeretlen ez a helyzet, mégsem volt jó érzés elengedni őt. Most épp költözködünk a kicsivel, mert kitettek minket az eddigi albérletünkből. A férjem küldi nekünk a pénzt, de ez nem pótolja a személyes jelenlétét, ami épp most nagyon hiányzik. Gyakorlatilag egyedül kell megtalálnom és aztán kialakítanom az új otthonunkat. Úgy érzem, egészen más terhek nehezednek rám, s ezeknek bizony nem könnyű megfelelni. A férjem sincs jól ettől a helyzettől, leginkább amiatt aggódik, hogy a lányunk vajon megismeri-e, ha karácsonykor végre hazajön…

Gyerekszemmel

– Nagyon fontos minden családtagnak megérteni, hogy pusztán attól, hogy apa külföldön dolgozik, még nem válnak egyszülős családdá, mert ebben a helyzetben is fenn lehet tartani a kapcsolat érzelmi minőségét – hangsúlyozza Schell Gergely gyermekpszichológus. A gyermekek életkortól függően máshogy élik meg az apa hiányát. Szerencsés, ha az anya segít a távolság ellenére jelenvalóvá tenni az apát. Ez a mai technikai eszközökkel egyáltalán nem lehetetlen, hiszen lehet Skype-on beszélgetni egymással, az interneten leveleket, képeket küldözgetni. Fontos, hogy az anya meséljen is olykor az apáról, hogy mit csinál kinn és miért. A leggyakoribb esetben a kinn tartózkodás célja, hogy az apa pénzt keressen, és ezzel a család gyarapodjon. Hogy ezt külföldön teheti meg, az változást és így nagy stresszt jelent mindenki számára. Viszont az az érzés, hogy a családnak nem kell nélkülöznie, mert van munka, tehermentesít is, így legalább a megélhetés nehézségei részben lekerülnek az anya válláról. A szülőknek azonban érteniük kell, hogy ez a helyzet a párkapcsolatban is változásokat hoz, biztos, hogy valamelyes érzelmi nélkülözéssel jár. Mégis törekedni kell rá, hogy amennyire lehet, a párkapcsolat érzelmi légköre továbbra is mindkét fél számára kielégítő legyen. Ez a gyerek szempontjából is fontos, hiszen minél kisebb, annál inkább igaz, hogy a gyerek külvilága a szülők érzelemvilága. Ha azt látja, hogy anya szomorú, miután apával beszélt telefonon, akkor rögtön érzékeli, hogy a kapcsolatnak romlott az érzelmi minősége. – Nem emlékszem, hogy fájóan hiányzott volna az apukám – meséli Tibor, akinek az édesapja Európa szinte minden országában megfordult gyerekkorában, a kilencvenes években. – Viszont élénken él bennem, ahogyan várjuk haza, ahogy telefonálunk neki, ahogy örülünk, amikor ünnepekkor végre hazajön! Gyakran annyira vártuk, hogy egész éjszaka fennmaradtunk, és nagyon megdöbbentő volt, hogy amikor hosszú utazás után vörös szemekkel végre megérkezett, alig szólt hozzánk, csak bedőlt az ágyba. Gyakran gondoltam akkoriban, hogy valamit én rontottam el, holott csak annyiról volt szó, hogy több ezer kilométer autózás után iszonyúan fáradtan érkezett meg. Közben rettentően büszke voltam rá, mert azt láttam, hogy apámra külföldön is szükség van. Ennek köszönhető, hogy számomra is kinyílt a világ. Édesapám sok helyen járt, és mi mindenütt voltunk legalább egyszer, ahol ő megfordult. Sok új és érdekes dolgot ismertem meg, amivel különben nem találkoztam volna. Azt nem tudom, hogy anyu mennyire volt szomorú apu távollétében, de rá is büszke lehettem, mert egyedül is helyt tudott állni. Sokat beszélgettünk édesapámról, és ha rá gondoltam, szárnyalt a fantáziám. Az sem volt mellékes, hogy míg sokan a kilencvenes években a rendszerváltás nehézségeivel küszködtek, addig mi házat tudtunk építeni, képesek voltunk a gyarapodásra.

Változik a párkapcsolat

– Az apa távolléte a párkapcsolatra is hatással lesz – hangsúlyozza Schell Gergely. – Egyrészt valóban új feladatokat ró az itthon maradóra, másrészt viszont a párkapcsolat elvárásainak sem kell folyamatosan megfelelni, ami felszabadulást is jelenthet. Az anya számára ez a helyzet nem kizárólag veszteséggel járhat, hanem pszichológiai értelemben növekedéssel is, ami azt jelenti, hogy új kihívásoknak kell megfelelnie, és ez fejleszti a személyiségét. Ilyen nehéz helyzetben derül ki, hogy mennyivel több erőforrásunk van, mint amennyivel nap mint nap számolunk. A párkapcsolat, a szülő-gyerek kapcsolat szempontjából azonban a távolság mindenképpen nehézség. Hiszen egészen bizonyos, hogy ugyanazt az érzelmi minőséget nem lehet fenntartani. De minden család életében vannak nehézségek, és azokat át lehet vészelni valamennyi ideig. Hogy mennyi időre érdemes vagy szabad külföldre menni, arra nincsen szabály, inkább csak azt lehet mondani, hogy a családtagoknak rá kell érezniük, mikor válik ez vállalhatatlan áldozattá. Döntési helyzetben érdemes tudni, hogy, mint minden vállalkozásnak, ennek is lehetnek kockázatai, lehet, hogy a távolság érzelmi eltávolodást eredményez.

A döntés felelőssége

Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, és ez ebben a helyzetben is igaz. Minden család másképp éli meg az apa távollétét. Van, ahol fájó hiány keletkezik, van, ahol a hiány kevésbé határozott, sőt szinte úgy tűnik, mintha kívánatos lenne… Erzsébetéknél valami ilyesmi történt. Amikor a férje, Kálmán kiment Franciaországba dolgozni, Erzsi felsóhajtott. De hogy a történet hogyan folytatódik, és mit jelentene a családnak, ha a távolság az érzelmi szálak végleges elszakadását is jelentené, azt senki nem tudja megmondani előre.
– A gyerekek már nagyok, a legkisebb is elmúlt 17 éves – meséli Erzsébet –, akkor sincs nagy gond, ha munka után később jövök haza. Ráadásul óriási megkönnyebbülés, hogy Kálmán már nem ül itthon, és végre pénzt keres. Mert itthon nem tudott állást találni, dolgozgatott ő mindig, de sehová sem vették fel… Őszintén szólva nem nagyon hiányzik. Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig sem segített túl sokat, valójában csak elment dolgozni, ha épp volt valami munka, aztán hazajött, és nézte a tévét. Eddig sem nagyon számíthattam rá. Így legalább pénzt keres, és még csak itthon sincs a nyakamon hozzá!

A gyerekek minél kisebbek, annál inkább gondolják, hogy miattuk történnek a dolgok, például, hogy miattuk ment el apa itthonról, mert ők, mondjuk, rosszak voltak – figyelmeztet Schell Gergely. Ne higgyük azt, hogy a gyerek majd ezt egyedül is túléli és feldolgozza, segítsünk neki abban, hogy csökkenjen az emiatt kialakuló szorongása. Tudattalanul ugyanis bűntudatot fog érezni az apa távozása miatt. Érdemes ezért beszélgetni vele, ahányszor csak lehetséges, tudatosítani benne, hogy apa azért ment el, hogy dolgozzon, és azért dolgozik külföldön, mert ezt most csak ott tudja megtenni. Egy tíz-tizenegy éves gyerek saját telefon birtokában már átélheti, hogy bármikor felhívhatja az édesapját, amikor csak szüksége van rá. Fontos, hogy a távollévő szülő se terhelje a gyereket azzal, hogy szokatlanul nagy ajándékokkal halmozza el. Legyen ugyan ajándék, amikor hazalátogat, de az legyen apró és ugyanakkor személyes. Ez sokat fog jelenteni a gyereknek, de nem borítja meg érzelmileg. Számára óriási, pozitív élményt jelenthet az is, ha a hazalátogatásokon túl – legalább egyszer – kiutazhat hozzá.

Mielőtt a család végleges döntést hoz a külföldi munkáról, akár családterapeuta segítségét is lehet abban kérni, hogy közösen feltárják, milyen nehézségeket okoz majd ez a változás, mik a buktatói, hogyan lehet ezeket elkerülni – ajánlja a gyermekpszichológus. Senki nem fogja tudni ugyanis előre megmondani, mi lesz a külföldi munkavállalás következménye, és senki nem vállalhatja fel ezért a felelősséget a családon kívül. Érdemes tisztázni a részleteket, például hogy ez a külföldi munka csak ideiglenes lesz-e, vagy hosszú ideig is eltarthat, és más fontos tisztázható részleteket. Az egyik legnagyobb stresszforrás ugyanis a bizonytalanság. Arra is fel kell készülni, hogy amikor a külföldi munka megszűnik, és az apa visszatér a családba, akkor ez újabb konfliktusokat szülhet majd, hiszen ismét át kell rendezni emiatt a családi pozíciókat, ki miben dönt, kinek mi a feladata.