Aktuális

Brad Pitt: “A gyerekek adnak értelmet a munkámnak is”

Brad Pitt kezdő színész volt, amikor a barátnőjéhez (aki szintén szakmabeli, de nem árulhatjuk el a nevét) eljött Budapestre. Ám mire ideért, kedvese azzal fogadta, hogy sajnos beleszerelmesedett az operatőrbe, és kiadta Brad útját, aki összepakolta a cókmókját, kiment a Nyugatiba, és fölszállt a belgrádi gyorsra.

A fentebb említett vonaton azonban Brad olyan kocsiba ült be, melyet lekapcsoltak a határon. Sem magyarul, sem szerbül nem tudott egy kukkot se, és éppen senkit nem talált, aki angolul értett volna. Egy napig kuksolt a határon, míg jött egy vonat, amivel visszament Pestre, majd hazarepült Los Angelesbe. Azóta háromszor járt nálunk, és akik találkoztak vagy dolgoztak vele, csak felsőfokon beszélnek róla. Közel húsz éve ismerjük egymást, ezért lehetett ilyen őszinte az alábbi, születésnapi beszélgetésünk. A napokban lesz ugyanis ötvenéves.

Brad Pitt: „A gyerekek adnak értelmet a munkámnak is– Annyira már ismerjük egymást, hogy tudom, nem izgat, mekkora sztár vagy…
– Sőt mondhatnám, egyre inkább zavar. Ez az, ami jó az öregedésben. Hogy talán lekopik rólam ez a dolog.

– De ebben az is benne van, hogy az életünk véges…
– Talán még emlékszel, a Benjamin Button forgatása idején halt meg Angie anyukája. Akkoriban folyton az járt fejemben, hogy az élet mennyire nem tart örökké… És tudod, mire jutottam? Hogy milyen kevés időnk van, és mennyire nem lehet kiszámítani, hogy hány napunk, hetünk, hónapunk, évünk van hátra. Fogalmam sincs, hogy még csak alig a felén vagyok túl, vagy már nagyon közel a végéhez. Ezért fontos, hogy egy percet se vesztegessünk el. Fenébe a kicsinyességgel, a keserűséggel, a lustasággal! Csak arra szabad koncentrálni, aki és ami fontos. Egész pontosan: aki és ami a legfontosabb.

– Azt mondják, ahogy az évek múlnak, annál inkább rájövünk, milyen keveset tudunk.
– Ez engem nem zavar, mert úgy vagyok vele, hogy úgyis csak a legvégén derül ki, mi a történet kifutása. És pontosan ezért kell kihasználni minden percet és napot azokkal és azokra, akik számítanak. Ez mondjuk kizárja, hogy az ösztöneim hajtsanak, vagy én kergessem a sikereket. De sem az ösztöneim, sem a sikereim nem izgatnak, mert már nem fontosak. Délibáb, mint a többi.

 Névjegy
• Színész, filmproducer.
• 1963. december 18-án született Oklahoma államban.
• 1982-től a Missouri Egyetemen tanult újságírást és marketinget. 1985-ben, két héttel a diploma megszerzése előtt félbehagyta tanulmányait, és Los Angelesbe utazott, hogy színészi leckéket vegyen.
• Mielőtt sikeres lett, sztriptíztáncosokat fuvarozott limuzinnal, hűtőket szállított, illetve óriáscsirkének öltözve reklámozott egy étteremláncot.
• Első főszerepeit a Folyó szeli ketté (1992) és az Interjú a vámpírral (1994) című filmekben kapta.
• 1996-ban a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában Golden Globe-díjat vehetett át a 12 majom című filmben nyújtott alakításáért.
• Saját filmprodukciós cége van, melynek első alkotása, A tégla négy Oscart nyert 2007-ben.
• Párja Angelina Jolie, három örökbe fogadott és három vér szerinti gyermekük van.

– És mennyire félsz a végétől?
– Az egyik barátom egy elfekvőben dolgozott, ő mesélte, hogy akik tudják, hogy hamarosan vége, nem a sikereikről, a díjaikról, a trófeáikról, a regényeikről beszélnek, nem arról, amit életükben elértek, hanem csak a szeretetről, és a keserűségről amiatt, hogy mi mindent mulasztottak el. Ez nagyon érdekes. Életünk során sok emberrel találkozunk, a legtöbbel felszínesen, pedig ezek mind egyedi emberi sorsok. Mindenki hordoz magában sérelmeket, fájdalmakat, vagyis minden ember egy történet… és engem ez izgat. Hogy mi az, ami ott van belül. Mi az, ami fáj. Mi az, ami nyomasztja. Amitől az, aki. Érted?

– A Benjamin Buttonban már gyakoroltad az öregedést. Milyen érzéssel nézted magad a tükörben?
– Hogy milyen kísértetiesen hasonlítok a nagyapámra. Meg az jutott eszembe, hogy az idő biztos nem lesz velem ilyen kegyes. De ez csak a fizikai része, a lelki része jobban foglalkoztat. Hogy honnan jöttem, hová megyek és mit értem el. Úgy értem, emberileg.

– És hogy magyarázod meg a gyerekeidnek, hogy az élet véges?
– A legnagyobb már kérdezősködik, de a kisebbek még nem jutottak el idáig. Birkózom a válasszal, mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan érhetném el, hogy igazat is mondjak, de azért ne ijesszem meg őket.

– Hat gyerek… azért az elég sok időt visz el, ha komolyan veszed, hogy apa vagy.
– Az a fontos, hogy minden gyerek úgy érezze, egyformán kap időt aputól és anyutól. Külön-külön és együtt is. Erre nagyon vigyázunk. A hat gyerek arra is megtanít, hogy sokkal hatékonyabban bánjak az időmmel. Félre ne érts, most is nagyon szeretem a filmezést, de amikor dolgozom, akkor is ott motoszkál bennem, hogy minél előbb hazaérjek a srácokhoz, és ettől sokkal jobban összekapom magam a kamera előtt, hogy minél hamarabb végezzünk. A gyerekek adnak értelmet a munkámnak is. Hiszen arra sarkallnak, hogy minél jobb legyek, mert majd eljön az az idő, amikor megnézhetik a filmjeimet, és szeretném, ha büszkék lennének rám.

– Sokan nem tudják, hogy neked a munka nem csak a kamera előtti szereplést jelenti, mert producerkedsz is, épületeket tervezel, fotózol, festesz, és nagyon sok mindent mást is csinálsz.
– Mióta elmúltam negyven, sokkal válogatósabb lettem. Sokkal jobban megnézem, mit vállalok el. Fontos, hogy a filmnek komoly mondanivalója legyen, lehetőleg olyan, ami szerte a világon megérinti az embereket.

– …és elfelejtettem, hogy a pilótavizsgát is letetted.
– Bizony ám! Olyan, mintha megtanultam volna egy másik nyelvet. A repülés nagy előnye, hogy nem tudnak rám ragadni a fotósok. Angie-nek már rég megvan a pilótaengedélye. Azért akartuk, hogy ez mind a kettőnknek meglegyen, hogy bármikor elmehessünk a srácokkal bárhova, és bevallom, a repülés nagyon felnyomja az adrenalinszintemet.

– Repülőt is vettetek?
– Csak egy pici gépet. Kétülésest.

– Sosem kérdeztem még tőled, mikor döntötted el, hogy színész leszel.
– Amikor a Szombat esti lázt láttam. Imádom azt a filmet. Nem Travolta öltözéke meg a tánc varázsolt el, hanem az, hogy vidéki srác létemre ez a film kinyitott nekem egy világot, amiről addig fogalmam sem volt. Úgy éreztem, istenem, ha New Yorkban vagy Los Angelesben születtem volna, vagy ott nőttem volna föl, naponta járhatnék moziba! Aztán egyszer csak leesett a tantusz, hogy még most se késő odaköltözni. Egy hét alatt eldöntöttem, hogy összeszedek annyi pénzt, amennyivel el merek indulni Los Angelesbe, és amikor összegyűlt, bepakoltam a kocsiba. Otthagytam csapot-papot, egy szót sem szóltam a suliban – ezért nem lett meg a diplomám. A többit meg már tudod.

– Meg tudod fogalmazni, mi a legfontosabb érték az életedben?
– Hogy jó apa legyek, aki segít a gyerekeinek eligazodni az életben, és jó társa legyek Angie-nek. És csak olyasmit vállaljak szakmailag, amiben hiszek, aminek valami értéke van. De ne kérdezd, hogy ez konkrétan micsoda! Nem vagyok akkora filozófus, hogy szavakba öntsem.

– Mindketten azok közé a művészek közé tartoztok, akik okosan és jó célokra használjátok, hogy közismert, népszerű emberek vagytok.
– Pár évvel ezelőtt annyira reflektorfénybe kerültünk, hogy úgy éreztük, ebből életünk végéig nem tudunk kimenekülni. Ránk mászott a sajtó, minden mozdulatunkból szenzációt és pénzt akart csinálni, aminek semmi köze sem volt az igazi újságíráshoz. Ezért zártuk magunkra az ajtót, és nem nyilatkoztunk egy darabig, kerültük a nyilvánosságot, amennyire csak tudtuk. De a figyelem csak nem akart lankadni. Erre azt mondtuk, ha így van, hát legyen így, akkor legalább használjuk okosan, tereljük el magunkról valami olyanra, ami tényleg fontos. Hollywood nagyon felszínes, zárt és köldöknéző város, tele önzéssel. Találjunk valami olyasmit, amiben hiszünk, amihez adni tudjuk a nevünket, ami mellett ki tudunk tartani, és próbáljunk valamit javítani a helyzeten. És trombitáljuk össze a barátainkat, hogy ők is segítsenek.

– Mi zavar legjobban?
– Hú, hosszú a lista! Kezdem azzal, hogy Amerika a szabadságjogokon alapszik, emiatt jöttek ide milliónyian, de most már ott tartunk, hogy ugyanez a legnagyobb széthúzóerő. Sokan teljesen félreértik a szabadságot, és visszaélnek vele mások rovására. A másik fontos dolog a külpolitikánk. Még mindig nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy minden ember egyenlő. Persze vannak gondok szerte a világon, de az egyetlen megoldás az, ha megpróbáljuk megérteni egymást, és nem az, hogy lenézünk más kultúrákat, s nagyképűen másokra kényszerítjük a meggyőződésünket és az értékeinket. Ehhez nincs jogunk.

– Valahol a Pénzcsináló is erről szól…
– Pontosan. Abban a filmben a baseball csak ürügy, hogy elmondjam, a kisemberből is lehet óriás. Minél többet járom a világot, annál inkább szembesülök vele, hogy mennyi tehetséges ember van, aki nem jut olyan lehetőségekhez, mint mi itt, a filmfővárosban, csak mert rossz helyre született. Ha a szakmámnál maradunk, annyi jó filmet látok, amihez nem kellettek dollármilliók, tucatnyi kamera meg világsztárok, csak egy digitális kamera, meg persze a tehetség. Annyi, de annyi tehetséges ember kerül elő, nem is hinnéd… És ez nagyon izgalmas. Mert ezek az emberek fityiszt mernek mutatni annak a hatalmas gépezetnek, amelyik szakmányban ontja a filmeket, és nem hódolnak be, mennek tovább, csinálják a dolgukat, és jól csinálják! Tanulhatnánk tőlük!

– Nagyon félreértelmezem, hogy párhuzamot érzek közted és a Pénzcsináló hőse, Billy Beane között?
– Amikor Billy Beane megszállottan játszott, én a verdákat és a csajokat hajtottam, és fogalmam sem volt, mi leszek, ha nagy leszek. De az szíven ütött, hogy egy tizenhét éves srác elég naiv lehet ahhoz, hogy így behúzzák a csőbe, és csak tíz év múlva jön rá, hogy mekkora baklövést követett el, akkor viszont megpróbál váltani. Sokan voltak ezzel így, köztük a barátom, Frank Gehry építész is, aki egy látszólag sikeres pálya csúcsán köszönt le, hogy valami hasznosabbat, értelmesebbet csináljon. Az a baj, hogy túl nagy hangsúlyt fektetünk a sikerre meg a kudarcra, miközben nem a végeredmény a fontos, hanem az, ami útközben történik. Mert se a siker, se a kudarc nem az út vége, hanem egy állomás, ahonnan mindig van tovább. És a kudarc után is jöhet világraszóló győzelem. Ezért tartom fontosnak Billy sztoriját, mert képes volt váltani, és húsz évig hajtott, amíg elérte, amit kitűzött magának.

– Te hogyan látod a saját sikereidet és kudarcaidat?
– Nem szoktam elemezni, mert az a véleményem, hogy ugyanúgy váltják egymást, mint az évszakok: hol kemény, sötét tél van, hol meg tarka, napos tavasz, és mind a kettőből kisül valami jó. A rágódással meg nem megyünk semmire.

– Vagyis optimista vagy?
– Nem, realista vagyok.

– December 18-án leszel ötvenéves. Mérföldkő? Vagy ez is csak egy születésnap?
Fel sem tűnt, hogy elszálltak az évek. Panaszra nincs okom. Dolgozom, nincs időm töprengeni rajta. Majd ha lesz, szólok.

– Idén hol töltitek a karácsonyt?
– Mindig igyekszünk eljutni valamelyik gyerekünk szülőhazájába, hogy még jobban megismerkedjenek egymás kultúrájával. Az ünnepi ceremónia legtöbbször spontán alakul, az utolsó percben. Ismervén magunkat, gondolom, most is így lesz.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése