Aktuális

Ötvenesként van még erőnk, hogy változtassunk…

Nőként az ötvenes éveinkben fordulópontot élünk át, elveszítjük azt a képességünket, hogy újra anyák lehessünk. Ahogy kamaszkorban, a változás lelkileg ilyenkor is megbolydít. Az örök anya és az örök nő azonban tovább él, és ha megbékélünk a változással, megkapjuk a tiszta szeretet adományát. A hormonok átrendeződnek bennünk, és mi készen állunk egy új életszakasz kezdetére.

Mindannyian ismerjük azt a nőtípust, aki nem hajlandó belenyugodni a korába, és hatvanhoz közeledve is szögecses csizmát hord miniszoknyával, és élénk színekkel festi magát. Ilyenkor a vörös rúzs már komolyan visszarettent, mert alóla sokkal élénkebben bújnak elő a ráncok. De a másik véglet is létezik, amikor nem érdekes a megjelenés, kopott, tízéves ruhák töltik ki a szekrényt, mondván, nekem már úgyis mindegy, hiszen „megöregedtem”. Pedig dehogy! Az öregség az más, és még messze van!

Tündér vagy boszorkány?

Amikor a szemünket már körbefutják a ráncok, a bőr megfakul, a test fáradékonyabb lesz, a természet megvétózhatatlanul közli velünk, hogy ebben az életszakaszban már nem a szépségünk a legfőbb vonzerőnk. Ennek tényleg vége van. Egyszerre lehámlik a külső máz, a fiatalság vonzó álarca, marad az, ami a lényeg, a személyiség tisztán és benne a harmónia vagy a zavarodottság. Láthatóvá, érzékelhetővé válik, hogy aki eddig ifjú testben élt, ötvenes éveire tündérré vagy boszorkánnyá változik, elégedett, kiegyensúlyozott-e vagy boldogtalan.

Az ötvenes éveibe érő nő a változás legjobb forgatókönyve szerint megbékél önmagával – mondja Orosz Katalin pszichológus. – Érzelmi élete kiegyensúlyozottabbá válik, és ez kellemesebbé teszi a vele való együttlétet. Aki viszont nem tud ezekbe a változásokba belenyugodni, azt egy újabb, apró ráncocska is kétségbe ejti. Holott az ötvenes évek még nem jelentik a tényleges megöregedést, különösen, ha a nő el tudja fogadni a korát. A külső még vonzó, leginkább akkor, ha az érettség és a derű légköre lengi be, ez új vonásokkal gazdagítja vonzerejét.

Az ötvenes asszony már önmagáról is rengeteg tapasztalattal rendelkezik, például jobban képes saját érzelmeinek a kezelésére. Tudja, mit jelentenek a mélységek és a magasságok, sokkal inkább örül az élet szépségeinek, és sokkal inkább képes ezeket a pillanatokat elérni és megbecsülni.
Tényleg ismeri önmagát, és ezért jobban tudja, mit bír el és mit nem. Megtapasztalta, mi fontos, és mi biztosan nem az. Ha a fiatal nőből úgy lesz ötvenes, hogy az élet nehézségei nem törték össze, akkor ezeket a képességeit a legjobb módon használhatja.

Változó viszonyok között

Egy magyar kutatás szerint a felsővezető nők sokkal jobban alkalmazzák kreativitásukat a problémamegoldásban, mint a férfiak. Több szemszögből látják a gondokat, munkatársaikat inkább partnernek tekintik, és ezzel sokkal több erőforrást képesek bevonni a munkába. Ezek a jellegzetességek természetesen nemcsak a felsővezető nők kiváltságai, hanem minden érett nőé. A megszerzett tapasztalatok pedig az életszemléletben is változást hoznak, ezért is nevezhető ez az időszak változó kornak.

Nagyon fontos, hogy a nő kiegyensúlyozott melegséggel legyen jelen a változó család keretei között – mondja Orosz Katalin. – Hiszen többségében mégiscsak ebben az időszakban repülnek ki a gyerekek, ilyenkor nagy kérdés, milyen szinten kell őket támogatni anyagilag, egyáltalán képes-e erre a család. Sok esetben megtörténik, hogy épp ebben az időszakban veszíti el a férfi a munkáját, ami a feleséget teszi családfenntartóvá. Óriási asszonyi bölcsességre van szükség ahhoz, hogy a férfi önértékelése ne vesszen el. Azt kell megerősíteni bennük, hogy az életüknek csak egyetlenegy területe a munka, a többi területen ugyanolyan hatékonyan tudnak működni, mint korábban.

A párkapcsolatban a férfi feladata egyébként most is – mint mindig – a stabilitás. De az ötvenes nőnek már magának is stabilizáló szerepe van, ami azt jelenti, képes arra, hogy teret engedjen a férfi véleményének, érzéseinek, esetleges gyengeségeinek. Nem bújik el ez elől a feladat elől, a férfinak is szabad belé kapaszkodni. Ebből a szempontból a párkapcsolat kiegyenlítettebbé válik. Ez az erősebbik nem számára is felszabadító erejű, mert ha ezt megkapják, akkor már nem kell belehalniuk az üzleti élet keménységébe, lehetnek olykor elesettek, gyengék, megmutathatják az érzéseiket.

Ez újrarendezi a kapcsolatot, a nő már nem azért választja a férfit, mert az ad neki valamit, nem azért, mert sok pénzt keres, mert sportos, vagy mert figyelmes, hanem önnön magáért a vonzó tulajdonságaival és gyengeségeivel együtt. Talán azt is mondhatnám, hogy ilyenkor válunk képessé először az önzetlen szeretetre… Közben a munkában is szárnyalhatunk. Az ötvenes nőket már nem kötik le a gyerekek, erejük teljében tényleg megmutathatják, mire képesek.

Számvetés

De nem mindenki annyira szerencsés, hogy ebben az életkorban tapasztalatainak birtokában tudásának legjavát adva minden erejét egy-egy feladatba ölje. A munkaerőpiacon épp ez a korosztály a legveszélyeztetettebb, könnyen válhatnak épp az ötvenes nők munkanélkülivé, és ők azok, akiket már alig akarnak újra foglalkoztatni. Ez is oka lehet a megkeseredettségnek, máskor azonban – látszólag – minden rendben van, mégis elhangzik a cikk elején is idézett mondat: „Nekem már úgyis mindegy, megöregedtem.”

Ha ezt a mondatot halljuk önmagunktól, tekintsük jelnek, hogy valamit tennünk, változtatnunk kell az életünkön – mondja a pszichológus. – Mikor az ötvenes éveinkbe jutunk, érdemes számvetést készítenünk, mit tettünk eddig, meddig jutottunk. Gyakran tapasztaljuk itt a rendelőnkben, hogy sokan késztetést éreznek arra is, hogy teljesen felborítsák addigi életüket. Ennek sokszor nagyon súlyos, nem várt következménye lehet, elveszíthetik egész egzisztenciájukat. Ebben az életkorban több önállóságra, több személyes részvételre, nagyobb kreativitásra vágyunk.

Pozitív megerősítés

De nem feltétlenül az a megoldás, hogy otthagyjuk addigi életünket, és felmondunk a munkahelyünkön. A szabadidőnkben is számtalan új feladatra vállalkozhatunk, mert az elégedetlenségünkön nem csak nagy változásokkal enyhíthetünk. Ha rosszul érezzük magunkat például nőként, akkor érdemes megkérdezni a barátainkat, hogy ők mit gondolnak rólunk. Egészen biztos, hogy sokkal több jót fognak mondani rólunk, mint mi magunk. Ezeket ne felejtsük el, rendszeresen idézzük fel magunkban, de a legjobb, ha kiírjuk magunknak a tükörre. Ennek egészen más hatása lesz, mint a puszta gondolatnak!

Annak is óriási ereje lehet, ha összeszámoljuk az ismerőseinket, meg fogunk döbbenni, hányan is vannak. Ezzel is megérezhetjük, milyen erősen vagyunk beágyazva emberi kapcsolatainkba, és mennyire fontosak ezek. Figyeljünk arra, hogy ezt a finom érzésekből szőtt hálózatot ne terheljük üzlettel, érdekekkel, hanem tisztán, önzetlenül, jól használjuk.

Ötvenévesen még van erőnk arra, hogy változtassunk az életünkön, sőt időnk is, hogy ezeket megvalósítsuk! Szabad akár újra is kezdeni az életünket, mert még rengeteg lehetőségünk van. Ennek a korszaknak mégis az a legnagyobb feladata, hogy felismerjük, másképp is lehet változni. Nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is, nemcsak kifelé, hanem befelé is vezet út. És ha erre haladunk, akkor szürkének tűnő helyzetekben is felfedezhetjük a lelki, érzelmi fejlődés lehetőségét. Az élet második felének feladata épp ez a befelé irányuló növekedés, ami önmagában is jutalmazó erejű.

  Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top