Minden bizonnyal történelmi döntés született múlt héten Belgiumban. A helyi parlament megszavazta azt a törvényt, amely a világon elsőként teszi lehetővé az eutanáziát korhatár nélkül, akár gyerekek számára is. Az országban már 2002 óta legálisan lehet a halált választani az élet helyett, most ezt terjesztették ki a kiskorúakra is. Annyi megkötéssel, hogy az eutanáziát kérvényezőnek képesnek kell lennie a döntés meghozatalára. Csak olyanok választhatják ezt az utat, akik gyógyíthatatlan és halálos betegségben szenvednek, állandó és enyhíthetetlen fizikai fájdalommal küszködnek.
A döntés rengeteg kérdést vet fel, és újranyitja a vitát, amiben az egész világon megosztottak a szakemberek. A törvény feltételül szabja mindkét szülő beleegyezését, és egy pszichiáterrel kiegészülő orvoscsoportnak azt is fel kell mérnie, hogy a gyermek valóban megértette-e a döntése visszafordíthatatlanságát. Egyelőre nem tudni, hogyan állapítható meg, hogy a gyermek rendelkezik-e elegendő ítélőképességgel, illetve hogy a döntést saját elhatározásából hozta-e, vagy hogy mi a helyzet akkor, ha a szülők nem értenek egyet a kérdésben. A jogszabály ellenzői azt is megkérdezik, hogy ha számos kérdésben nincs joguk dönteni a gyermekeknek (például nincs szavazati joguk), akkor miért pont ebben teszünk kivételt?
Megosztó törvényekAz aktív, vagyis orvosok segítségével történő halálba segítés kiskorúak számára csak Hollandiában, tizennyolc éves kor felett pedig még Luxemburgban engedélyezett. De felnőttek számára Svájcban és Svédországban is biztosítja a törvény az aktív eutanáziát. Ennek a passzív formájára (“halni hagyás”), azaz amikor a beteg nem kap meg valamit, amitől az élete meghosszabbodna, meghatározott esetekben az európai országok közül Németországban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Dániában, Csehországban, Spanyolországban, Portugáliában, Norvégiában, Szlovákiában, Szlovéniában és Franciaországban van lehetőség. Minden formája tiltott és börtönnel büntetendő Írországban, Görögországban, Romániában, Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Horvátországban és Lengyelországban. Nálunk az egészségügyről szóló törvény lehetőséget biztosít a passzív eutanáziára halálos betegség utolsó stádiumában lévő beteg részére, orvosi bizottság véleményezése mellett. Az aktív eutanázia tilos, de szakemberek szerint ennek ellenére előfordul, hogy alkalmazzák a magyar egészségügyben. |
Nem a hozzátartozó dönt
Még akkor is, ha a halál elkerülhetetlen, óriási felelősség beadni azt az injekciót, vagy épp nem beavatkozni, ha baj van. A legfőbb kérdés az, hogy van-e bárkinek joga döntést hozni. Zubek László “Életvégi döntések az intenzív osztályokon” című, 2011-es kutatásában 743 kérdőívet juttattak el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság orvosaihoz.
A visszaérkezett válaszok szerint az intenzív osztályon dolgozó orvosok évente átlagosan öt-hat alkalommal találkoznak olyan esettel, amikor a beteg vagy a cselekvőképtelen beteg hozzátartozója kéri, hogy ne kezeljék tovább az illetőt (vagyis ne élesszék újra, korlátozzák a kezelését vagy rövidítsék meg a haldoklását). Ám nem az ő véleményük a döntő. Mint kiderült, az, hogy a páciens intenzív osztályra kerül-e vagy sem, vagyis egyáltalán megkísérlik-e a kezelését, a beteg akarata mellett leginkább a rendelkezésre álló szabad kapacitás (ágyszám, személyzet, egyéb források) függvénye, a hozzátartozók véleménye kevésbé befolyásolja az orvos döntését. Hogy a kezelést leállítják-e, az pedig azon múlik, milyenek a beteg életkilátásai és fizikai állapota. Ezekről szintén a kezelőorvos dönt, alig véve figyelembe a személyzet többi tagjának és a hozzátartozóknak a véleményét. Zubek szerint a betegek önrendelkezési jogát nem kellően veszi figyelembe, így esetenként háttérbe szorul az emberi méltóság védelme az intenzív osztályokon.
“Megterhelő az orvosoknak és a nővéreknek is”
 |
| Kiss Gabriella főorvos – fotó: infovilag.hu |
Kiss Gabriella, a Heim Pál Gyermekkórház intenzív osztályának osztályvezető főorvosa a Nők Lapja Cafénak azt mondja: az intenzív osztályokon dolgozók kezét köti a pontos szabályozás. Életmentő és életfenntartó kezelést elvileg bárki visszautasíthat, de ennek is szigorú feltételei vannak, és mindez fel sem vetődik a gyermekkórházakban. “A gyermekek jogi szempontból cselekvőképtelenek vagy korlátozottan cselekvőképesek, így ilyen döntést nem hozhatnak, és ezt egyetlen hozzátartozójuk sem teheti meg helyettük.” Az orvos azt mondja, krónikus, gyógyíthatatlan betegség esetén sok múlik a kezelő- vagy gondozó orvoson: “Az intenzív terápiával sok szerv működését lehet segíteni, pótolni, de ez bizonyos betegségeknél nem jelent gyógyulást, például végstádiumú daganatos betegnél. Ilyenkor a kezelőorvos felelőssége, hogy a beteget és szülőket a hospice ellátás felé vezesse.”
A jogszabályok egyedül agyhalál esetében engedélyezik az orvosoknak, hogy lekapcsolják azt a bizonyos lélegeztetőgépet. Az orvosok ugyanakkor sokszor szembesülhetnek azzal, hogy az adott kezelés/vizsgálat/beavatkozás vélhetően nem javít egy gyerek állapotán. Ilyenkor az etikai bizottság összehívásával lehetőség nyílik olyan döntést hozni, hogy az amúgy is legyengült, áttétes daganatos beteget nem teszik ki még egy műtétnek. Kiss Gabriella szerint ugyanakkor a gyerekeknek is jogukban áll tudni, hogy milyen esélyeik vannak. “Életkoruknak és tudatállapotuknak megfelelően el kell nekik mondani, és a szülőknek is minden tájékoztatást meg kell adni. Ez mindig nagyon megterhelő az orvosoknak és a nővéreknek is.”
Beszélni kell velük
 |
| Gyura Barbara, Szemem Fénye Alapítvány |
“A gyermekhospice nem kizárólag végstádiumú betegeket fogad. Azok a gyermekek is igénybe vehetik, akiknek gyógyíthatatlan a betegségük” – magyarázza Gyura Barbara, a magyar gyermekhospice program megalapítója, a Szemem Fénye Alapítvány vezetője. “Ők egy évben három hetet tölthetnek nálunk, akár éveken keresztül. Nemrég volt egy vesedialízises kicsink, akinek a transzplantációja nem sikerült, az állapota egyre romlott, de aztán kapott vesét, és kigyógyult az ellátásból.” Ugyanakkor olyan gyerek is van náluk, aki életvégi ellátást kap már nyár óta, az orvosok úgy adták ki a kórházból, hogy néhány napja lehet hátra.
“Egy gyerek mindig tudja, ha meg fog halni, és az életkorának, szellemi állapotának és fogékonyságának megfelelően kell erről beszélni vele, nem pedig »felvilágosítani, mi fog történni«” – teszi hozzá az alapítvány vezetője.
Nemrégiben egy, Vadász Gábor nyugdíjazott főorvos nevéhez köthető felmérésben arra voltak kíváncsiak, hogyan vélekednek a magyar orvosok az eutanáziáról. A Magyar Orvosi Kamara ellenzésének dacára több mint kétszáz orvos kitöltötte a kérdőívet. A válaszadó orvosok több mint egyharmadát, 36,6 százalékukat kérték már arra, hogy vessen véget a szenvedésnek. Az “Elutasítja az aktív eutanáziát?” kérdésre 56,8 százalékuk válaszolt igennel, 43,2 százalék viszont nemmel felelt…
