Aktuális

“A legtöbben büszkék rám, míg mások elszörnyednek” – Greksa Viktória boncmester

Vajon mit mond a gyermekeinek, ha kérdezik a munkájáról? Milyen hatással van mindez a környezetére és saját magára? És főként: miért lesz valaki boncmester?
Greksa Viktória
  • 34 éves
  • Gyakorlati idejét Heves megyében töltötte, majd Budapesten dolgozott
  • Egyedülálló, egy 14 és egy 7 éves fiú édesanyja

– Hogyan lettél boncmester?
– Eleve nem voltam hétköznapi gyerek. Míg más kislány babázott, én horrorfilmeken és autókon nőttem fel. Mindig jobban szerettem a fiúkkal játszani, vagy a lakatosmester nagyapám műhelyében lógni, mint a lányokkal babát fésülgetni. Az emberi test és az egészségügyi szakma mindig is érdekelt, de a végső döntést a nagyapám halálakor hoztam meg. A boncmestertől megkérdeztem, mi volt a halál oka, és ő flegmán, a vállát megvonva válaszolt: elvérzett. Rosszulesett, hogy ebben a helyzetben nem kapok egy tisztességes választ, és azt sem értettem, hogy miért nem lehet ezt emberségesen közölni. Akkor jöttem rá, hogy nekem ez az utam. Rá egy hónapra megláttam a hirdetést az újságban, hogy OKJ-s boncmesterképzés indul.

– Hogyan folyt az oktatás?
– Azt ígérték, hogy miután megkapjuk az elméleti képzést, biztosítják a gyakorlati helyet, de nem így történt. Nekem kellett utánajárni, hova tudok menni. A tanárom ajánlotta az igazságügyet a gyakorlat idejére. Korábban nem láttam a családtagjaimon kívül más halottat, a gyakorlati képzés előtt pedig kizárólag elméleti képzést kaptunk az iskolában. Így rögtön a “mélyvízbe” kerültem.

– Az első boncolásodra hogyan emlékszel?
– Az első kicsit nehezen ment, mert akkor tudatosult, hogy aki előttem fekszik, mégis csak egy ember. Végül ugyan a kezdők bizonytalanságával, kisebb nehézségekkel, de sikerült minden. Sok segítséget kaptam, amiért nagyon hálás vagyok a mestereknek.

Ki kicsoda?
Patológus: orvosi diplomával rendelkező szakember, aki az elhunytak vizsgálatát végzi és dokumentálja.
Boncmester: szakmai végzettséggel rendelkezik, a patológus munkáját segíti, a keze alá dolgozik, illetve előkészíti az elhunytakat a temetésre.

– Mit szeretsz ebben a munkában?
– Olyan ez, mint egyfajta nyomozás: lassan haladva találsz valami apró elváltozást, majd egy következőt, és ezekből a jelekből tudsz következtetni a halál okára. A kórbonctanon vannak különleges esetek, amik orvostanilag érdekesek. Az igazságügyi boncolás során pedig rá kell jönni, hogy mi volt a halál elsődleges, mi a másodlagos oka, vagy ha az áldozat testén találunk valami külsérelmi nyomot, akkor azt vajon mi okozhatta.

– Ha ennyire szereted a szakmád, most miért nem abban dolgozol?
– Az utolsó munkahelyemen, egy budapesti kórházban összekülönböztem a felettesemmel, és jobbnak láttam, ha megválunk egymástól. Azóta pedig egészen egyszerűen nem tudtam elhelyezkedni.

– Ez meglepő, hiszen azt ember azt gondolná, nem lehet túl telített a piac.
– Tévedsz, ellenkezőleg. Nagyon nehéz állást kapni, protekció nélkül mindenképp. Ráadásul nőként ez még nehezebb. Sokszor éreztem, hogy nem vesznek komolyan. Ez egy igen elférfiasodott szakma, Magyarországon csupán néhány nő dolgozik ezen a területen, és nagyon nehezen fogadnak be minket.

– Amikor még a szakmában voltál, előfordult olyan, hogy valaki másképp viszonyult hozzád, amikor megtudta, mivel foglalkozol?
– Mindenki megváltozik. Két véglet jellemző: a legtöbben büszkék rám, míg mások elszörnyednek. Van, aki hangoztatja, és szinte dicsekszik vele, de olyan is volt, aki egyszerűen elfordult tőlem, mert nem tudta elfogadni.

– A fiaidnak mit meséltél a munkádról?
– Mind a kettő pontosan tudta, mivel foglalkozom. Az idősebbik már kicsiként érdeklődő volt, ő is ugyanúgy fogta fel, mint én. A kisebb már természetesnek fogadta el.

– Történt olyan eset, ami különösen megviselt?
– Az egyik terhességem 28. hetében meghalt a fiam, emiatt sokáig nem tudtam gyerekre ránézni sem. Még a gyakorlati időm alatt hozták hozzám az első embriót. Akkora volt, hogy a tenyeremben elfért. Akkor kicsit megtörtem, túl friss volt a saját sebem. Valamivel később egy előrehaladottabb terhesség elhalt babája került hozzám. Azt is nehezen viseltem. Akkor jöttem rá, hogy nekem ezt muszáj megoldanom, ha ezzel akarok foglalkozni. Azt mondtam magamnak: ami velem történt, az egy dolog, de ez a munkám, és külön kell választanom a magánéletet a hivatásomtól. A következő hasonló helyzetben, segítséggel ugyan, de túlléptem a saját fájdalmamon.

– Megváltozott a halálhoz való hozzáállásod a munkád miatt?
– Igen. Ma már tudom fogadni. A fiam halálát is könnyebb volt feldolgozni, amikor megértettem az orvosi okokat, és már tudtam a választ a legfájdalmasabb kérdésre: miért? Elfogadtam, hogy ez az élet rendje.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése