Aktuális

Cate Blanchett: Mindig tudnám jobban csinálni

Cate Blanchett-tel életről, színházról, moziról, házasságról, családról.

“A művészet tart életben, ezért dolgozunk egész héten, erről álmodunk, ez köt minket össze, tulajdonképpen ettől érezzük magunkat embernek” – mondta Cate Blanchett pár héttel ezelőtt a diákoknak és a tanároknak, amikor az irodalomtudomány díszdoktorává avatták a Sydney Egyetemen.

Tizenöt éve beszélgettem először Cate-tel, azóta minden filmje kapcsán találkoztunk. Közben a karrierje a tokiói gyorsvasút sebességére váltott, három fia született, és elnyerte a világ összes fontos díját. Csak ő nem változott semmit. Ugyanolyan kedves, közvetlen és őszinte, mint amikor először találkoztunk.

Cate Blanchett: Mindig tudnám jobban csinálni

Hitted volna valaha, hogy ilyen sokra viszed?
Hol is kezdjem a választ… Az apukám nagyon fiatalon ment el, és anyunak nagyon keményen kellett hajtania, hogy el tudjon tartani minket, mert nagyon be kellett osztania azt a kevéske pénzt. Engem meg a húgomat a nagyi nevelt. És nem akarok belemenni a részletekbe, de csak anyukám ügyeskedésének köszönhető, hogy végig tudtuk csinálni az egyetemet, mert még adósságba is verte magát értünk…

És a színművészeti után rögtön a saját lábadra tudtál állni?

Dehogyis! Sydney nagyon drága város, és a főiskola után közösen béreltünk lakást, ahol egy sötét lyukban laktam, aminek volt ugyan ablaka, de egy tűzfalra nézett. És mert nem kaptam rögtön munkát, olyan kevés pénzből éltem, hogy csak minden másnap futotta kávéra. De akkor se sírtam, most meg aztán pláne nem…

Milyen gyorsan kerültél be a szakma vérkeringésébe?
Mikor elvégeztem a főiskolát, tökéletesen képben voltam, hogy még a legnagyszerűbb kollégák is milyen nehezen kapnak szerepet, és hogy egy kezdőnek számolnia kell azzal, hogy folyamatosan lerúgják a válogatásokon… Szóval öt évet adtam magamnak, hogy kipróbáljam, mennyire bírom idegileg a “nemeket”. De még jóformán meg se száradt a tinta a diplomámon, szinte rögtön megkaptam az első munkámat egy David Mamet-darabban a Sydney Theatre Companynél, ráadásul egy olyan partnerrel, mint Geoffrey Rush… És most, sok-sok évvel később én vagyok a Sydney Theatre Company művészeti társigazgatója a férjemmel együtt, és David Mamettel készülünk filmet csinálni. Mi ez, ha nem szerencse? Vagy végzet, vagy hívd, aminek akarod! Persze sok múlik azon is, hogy az ember mit kezd a szerencséjével, fölismeri-e a lehetőségeit és tud-e velük élni… Az a különös, hogy nekem nem volt semmilyen stratégiám, amikor elkezdtem a pályát, csak sorra jöttek az inspiráló lehetőségek, és én nem azt néztem, mennyi pénz van benne, hanem hogy mennyit fejlődhetek… és hát így alakult…

Cate Blanchett: Mindig tudnám jobban csinálni

A magánéletedben is ezt vallod?
Tizenhat éve vagyok férjnél, és ahogy teltek az évek, egyre jobban éreztem, hogy ez nem véletlen. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy egy ilyen intelligens, nagystílű, inspiráló, vállalkozó kedvű társat találtam. Neki ajánlották fel a Sydney Theatre Company vezetését, ő pedig azt akarta, hogy együtt csináljuk, és ez olyan fantasztikus! Az első ember volt az életemben, akivel nyersen, brutálisan, őszintén tudtam beszélni a munkámról, amit nagyon nehéz minden színésznek, de éreztem, hogy Andrew-ban teljesen megbízhatok, soha nincsenek hátsó gondolatai, mindent elmondhatok neki, ahogy érzem. És figyelmeztet, ha rossz vágányon vagyok. És ugyanúgy nem tűri a nagyképűsködést, ahogy én.

Emlékszel még, mire költötted az első fizetésedet?
Hogy mit vettem az első fizetésemből? Lemezt. Még arra is emlékszem, mi volt az első állásom. Egy öregotthonban dolgoztam délutánonként, iskola után. Amit a szakács megfőzött, azt kellett fölmelegítenem és fölszolgálnom a néniknek meg a bácsiknak vacsorára, aztán beszélgettem velük egy kicsit, elmosogattam, és elpakoltam az edényeket. És az első lemez, amit magamnak vettem, egy szülinapi összeállítás volt…

Aztán beindult a pályád, és nyilván fokozatosan elmúlt a harctéri idegességed…
Na az máig nem múlt el! Mert… mert minden figura teljes embert kíván, és mindig az az érzésem, hogy sokkal többet várok el magamtól szakmailag, mint amennyire képes vagyok, és néha úgy érzem, nem sikerül megfelelnem magamnak. Úgy szoktam levezetni az idegességemet, hogy figyelem a kollégákat, és tőlük kapom az energiát.

Hihetetlen, hogy ilyen teljesítménnyel a hátad mögött elégedetlen vagy magaddal.
Pedig így van. De a jó oldala, hogy ez ösztönöz. Nem szoktam megnézni a napi forgatási anyagokat, csak mielőtt elkezdik az utómunkát, s olyankor, ha kell, megpróbálom kiharcolni a pótfelvételt, hogy javíthassak… És aztán elengedem a filmet, mert tudom, hogy bármi legyen a végeredmény, elégedetlen leszek vele. Mindig tudnám jobban csinálni.

Férjével, Andrew Uptonnal
Férjével, Andrew Uptonnal

Jól leplezed, mert mindig mosolyogsz, mindig nyugodtnak látszol.
Pedig vannak dolgok, amiktől kiborulok. Például gyűlölök késni. És kis dolgoktól is idegbajt kapok. Minden a legnagyobb rendben, aztán egyszer csak nem találom a tollam, és elönti az agyamat a vér. Amúgy meg nagyon jó vagyok abban, hogy egyszerre több dologra is tudok figyelni és több mindent tudok csinálni. De csak olyankor, amikor nem dolgozom. Időbe telik, mire kiheverek egy szerepet, és eljutok odáig, hogy most lazítás van, de nagyon nehezen tudom elengedni, és beleélni magam, hogy semmi mással nem kell törődnöm, csak azzal, hogy simogat a napsütés és hullámzik az óceán.

Talán azért, mert hazaviszed a forgatásról a figurát, nem?
A gyerekeket nem zavarja, ha ott vannak velem a forgatáson, de jobban szeretem, ha nincsenek ott, mert nagyon nehéz esténként lemosni a sminkkel a figurát, és mosolyogva hazamenni. Mert vannak rossz álmaim, meg nehezebben alszom és jobban kalapál a szívem, amikor forgatok, és nem jó, ha ezt a gyerekek látják. Még ha nincsenek is ott velem, akkor is eltart egy darabig, mire egy-egy forgatás után visszazökkenek a normális életbe.

Azért lásd be, három gyereket nevelni és közben ennyit dolgozni…
Michelle Pfeiffer mondta évekkel ezelőtt, hogy ahányszor elszúr valamit mint anyuka, annyiszor bedob egy egydollárost egy befőttesüvegbe, hogy legyen miből fizetni a gyerekek terápiáját… Az anyaságot nem tanítják sehol, útközben jön bele a gyakorlatba az ember. A legnagyobb fiam viccesen “kísérleti nyúlnak” titulálja magát, de nincs recept, mert ahány gyerek, annyiféle, és nincs az a könyv, ami kiokosít egy anyát. Az a fontos, hogy jó kapcsolatod legyen a gyerekeiddel, és valamilyen rendszert, irányt, érzelmi biztonságot és tisztességet tudjál adni nekik. A többi – móka és kacagás. És tánc! Komolyan! Mi nagyon sokszor táncolunk otthon… zárt ajtók mögött.

Cate Blanchett: Mindig tudnám jobban csinálni

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése