1. Mi az az emberi hiba, amit nehezen bocsát meg?
Az egyik legfontosabb dolog az életemben a megbocsátás. Minden pillanatban tudatosan törekszem rá. Nemrégiben egy kedves ismerősünk volt nálunk vendégségben – aki egyébként rendszeresen jár hozzám és a férjemhez, ilyenkor együtt eszünk-iszunk, beszélgetünk. A legutóbb, amikor vendégül láttuk ebéddel, miután hazament, vettük észre, hogy jelentős mennyiségű pénzünk tűnt el. Egyértelmű volt, hogy csak ő lehetett az. Ennek ellenére azóta is ugyanolyan szeretettel várjuk. Mindössze annyit tettünk, hogy amikor legközelebb jött, elmondtuk, hogy tudjuk, ő volt az, majd elmeséltük, hogy zárat cseréltettünk, és azt mondtuk neki: “Tessék. Itt egy kulcs az új ajtónkhoz.” Ő hallgatott. És azóta is barátok vagyunk.
2. Mit csinál olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Olvasok, olvasok és olvasok. Legutóbb elkezdtem Tolsztojt olvasni, majd sok órával később felrezzentem és rádöbbentem: jesszusom, nekem dolgoznom kellene, és ehelyett olvasok! Így aztán próbálom rávenni magam, hogy csak esténként olvassak, és a többi időmet az írásnak szentelem.
3. Mi a legértékesebb tulajdona?
Ahogy a férjemmel egyre idősebbek lettünk, próbáltuk megtanulni, hogy semminek ne tulajdonítsunk túlságosan nagy értéket. Hasonlóan a keleti kultúrák, a buddhizmus szemléletmódjához: nem szeretnék semmihez sem hozzáláncolódni, akár anyagi, akár intellektuális, akár emocionális dolgokról beszélünk. Szabad szeretnék lenni.
4. Melyik a kedvenc könyve?
Ez folyamatosan, évről évre, napról napra, sőt: óráról órára változik. Fiatalkoromban bármelyik pillanatban bele tudtam szerelmesedni egy könyvbe. És ilyenkor átlángoltunk egymáson. Szerelmi viszonyban álltunk egymással. Ilyen volt például Puskin A kapitány lánya című regénye vagy Nabokov Adománya, és volt egy időszak, amikor Borisz Paszternakba voltam szerelmes.
5. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Nemrég valakit nagyon irigyeltem a tehetségéért… Várjon csak, kit is… várjon csak… egy pillanat… azokat, akiknek jó a memóriájuk.
| ● Medici-, Citta di Penne-, Booker-, Nagy Könyv- és Budapest Nagydíjas író. ● 1943-ban született Baskíriában. Egyéves korában családjával visszaköltöztek Moszkvába. ● A Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem biológia szakán szerzett diplomát. Két évig genetikusként dolgozott, amíg 1970-ben szamizdat anyagok terjesztése miatt a laboratóriumot meg nem szüntették. ● A Médea és gyermekei, a Kukockij esetei és az Életművésznők hozták meg számára a világraszóló elismerést. ● Legutóbbi, magyarul is megjelent regényének címe: Örökbecsű limlom. |
6. Mi az a téma, amiről nem szeret beszélni?
Nem ismerem a tabu fogalmát. Amikor rájövök, hogy idegesít egy téma, vagy nem szeretnék róla beszélni, akkor kell a leginkább: az válik az első, legfontosabb témává, ami iránt érdeklődni kezdek. Saját tabuink döntögetése nem csak az író feladata.
7. Ki játszaná önt az életéről készült filmben?
Egy humoros, megkapó, és persze megfelelően csúnya színésznő.
8. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Amikor elvesztettem a hozzám legközelebb állókat. És ezt sajnos egészen kicsi gyerekkorom óta kell újra és újra megélnem. Nagyon nehezen, talán sehogy sem tudom feldolgozni. Érzem a kötődést, és ha ez elszakad, azt nem tudom feldolgozni. Éppen ezért tanulom a szabadságot, a semmihez túlságosan nem kötődést.
9. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Tíz éve komolyan gondolkodtam ezen a kérdésen: voltam már biológus, genetikus, író, kezdjük újra? Legyek zenész? Vagy képzőművész? Kiskoromban zenéltem is – zongoráztam. Zeneiskolába jártam, de aztán tbc miatt eltiltottak, és kiküldtek a szabadba az iskolából. Akkor örültem neki, most már sajnálom. Képzőművész meg már nehezen lehetnék: most elkezdeni elég nagy pofátlanság lenne a férjemre nézve, aki Oroszország elismert képzőművésze. Sokan lennénk ketten egy családban.
10. És ha másik életet választhatna?
Gyerekkoromban sokszor játszottunk olyat, hogy “mi lennél, ha egy másik életbe születnél”? Én magamról pontosan tudom, hogy egy udvarokon át, bokrok alatt rohangáló korcs, kistestű kutya lennék.
+1. Kedvenc idézete van?
Kedvenc viccem van. Einstein meghal, az Úr előtt áll a mennyországban. Így szól: “Most, hogy már meghaltam, kedves Úristen, mutasd meg nekem a világegyetem teljes egyenletét.” Isten így válaszol: “Persze, miért is ne?” – és írni kezd a táblára. Einstein végignéz a kész egyenleten, és így szól: “De Uram, ebben van itt egy hiba!” Mire az Úr: “Tudom.” Szerintem ez az univerzum legfontosabb vicce.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: |
