2015. Január 10.

Alkohol, szex, megaláztatások – lesújtó a kép a gólyatáborokról

Nyilvánosságra került az ombudsman jelentése a hazai gólyatáborokról. Úgy tűnik, a valóság még rosszabb, mint a tavalyi botrányok után gondoltuk.

Bakóczy Szilvia

Obszcén dalok, megalázó, szexuális tartalmú játékok, kötelező ivászat, szexuális erőszak és annak eltussolása. Ki ne emlékezne az ELTE fonyódligeti és gyöngyösi botrányaira? Nyomozni kezdett a rendőrség, vizsgálatot indított az ELTE, felfüggesztették a HÖK működését, melynek vezetőit kizárták. A gólyatáborok megszervezésére egy darabig biztosan nem kerül sor. Mindez sokszor és sokáig téma volt a médiában is. Az újságcikkek fórumhozzászólásaiból úgy tűnt, rendszerszintű problémáról van szó.

Vizsgálatot kezdett Aáry-Tamás Lajos ombudsman is. Az alapjogok biztosának hivatalához rengeteg panasz érkezett, melyek továbbra is azt igazolják, hogy a sokszor csak “balektáborként” emlegetett gólyatáborokról szóló lesújtó tapasztalatok egyáltalán nem egyszeri esetek…

“Adott egy vödör bor és egy darabokra vágott locsolócső. A gólyáknak körbe hanyatt kell feküdniük a fűre a vödör köré, mindenki a szájába vesz egy csövet, aminek a másik vége a vödörbe lóg, és minél hamarabb kell meginni az összes bort. A csapat valamelyik tagjának meg kell innia egy helyben kevert vodka-narancsot, aztán kézen kell állnia, minél tovább, úgy, hogy nem hány.”

“Egy önként jelentkező lánynak le kell vetkőznie és felfeküdnie az asztal tetejére. Ezután whiskyt öntenek rá, a fiúknak pedig le kell azt nyalogatniuk. A többiek közben körben álltak, és mobiltelefonokkal filmeztek.”

“Minden csapatból önként kell jelentkeznie egy fiúnak és négy lánynak, a fiúkra feltesznek egy-egy vérnyomásmérőt, és az a csapat nyer, ahol a lányoknak adott idő alatt a legmagasabbra sikerül felvinnie a fiú pulzusát/vérnyomását, ekkor az összes lány rögtön nekiállt levetkőzni, nyílt színi csoportos szex kezdődött, aki odafért, mobiltelefonnal videózott.”

“Láttam egy lányt, akit jóformán eszméletlenül az egyik HÖK-ös szervező támogatott fel a szobájába. Másnap hallottam, ahogy a lány a szobatársait kérdezgeti, hogy nem tudják-e, mi történt az éjjel, mert mikor reggel találkozott a HÖK-össel, az azt mondta, hogy lefeküdtek, de ő semmire nem emlékszik az egész éjszakából és nem tudja, igazat mond-e a srác, és fél, hogy terhes lesz.”

(…) “Az első csoportban valaki e felhívásnak eleget téve, orális kényeztetésben részesítette a székre állított fiút. Természetesen a csoport azonnal tízből 10 pontot kapott. A szervező ezek után tovább ment, és majdnem az összes csapatnál, néhol több lányt is érintve, elérte ugyanezt az eredményt.”

Arról, hogy tettek-e az áldozatok panaszt, és ha igen, akkor annak milyen következménye lett, az egyik érintett ezt írta az ombudsmannak:

“Mindig is voltak olyan esetek, hogy valakit leitattak, és ezt kihasználva ágyba vitték. Fiúkkal-lányokkal egyaránt megtörtént. Minden gólyatábor után jöttek panaszok a rektori hivatalból. Általában szülői megkeresések történtek, érthető módon diákok csak ritkán tettek panaszt. Ezek a panaszok aztán rövidre lettek zárva. Mindig több volt a tanú az ellenkező oldalról, a szülők és a rektor pedig nem voltak jelen. Az egészet elintézték azzal, hogy a panaszos is tök részeg volt, ő akarta.”

A legtöbb emberben felmerül a kérdés, hogy miért érzik úgy a gólyák, hogy a megalázó feladatokra nem mondhatnak nemet. Nos, az egyik anonim panaszos szerint például ezért:

“Sokan vannak – még a résztvevők közül is –, akik azt gondolják, hogy azokat a lányokat és fiúkat, akik valamilyen határt átléptek, saját döntésük, vagy esetleg gyengeségük hozta ilyen helyzetbe, és azok akik ebből kimaradtak, azok nem véletlenül maradtak ki. De csak kevesen tudják elképzelni, hogy milyen erővel bír az, ha 150 ember ordít neki, hogy vegye le csak a pólóját, vagy na, ez nem elég erotikus, vagy csak hogy többet és még.”

Ráadásul az ombudsman a jelentésében megjegyzi, hogy ezek még csak a legszalonképesebb, leginkább nyomdafestéket tűrő panaszok. Az általa feltárt kép szerint a gólyatáborokban kifejezett cél volt a gólyák leitatása és rábírása szexuális tartalmú cselekményekre, illetve olyan helyzetek teremtése, amikor bármi megtörténhet. “Ezekről a feladatokról könnyen megállapítható, hogy fiúk találták ki lányoknak.”

Törvénymódosítás nélkül nem megy

A jelentés szerint hiányoznak a már felvett, de hallgatói jogviszonnyal még nem rendelkező fiatalokra is kiterjedő rendelkezések. Valamint hiányzik egy olyan felsőoktatási szabály, amely tartalmazna a nemi hovatartozást is magában foglaló antidiszkriminációs rendelkezést. Annak érdekében, hogy ezek változzanak, és a leendő hallgatókat a gólyatáborokban (is) védje a törvény, az ombudsman kezdeményezi a felsőoktatási törvény változását.

Mindenki érzékeli a problémát, kivéve a hallgatói önkormányzatokat?!

Az ombdusman által megkeresett egyetemek többségének rektora felülvizsgálja a gólyatáborok szervezésére vonatkozó szabályozásokat. Köztük olyanok is, melyekhez nem érkezett semmilyen panasz. Ehhez képest minősíthetetlen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) előző elnökének hozzáállása, aki szerint “az ombudsmannak fenntartásokkal kell kezelnie az »ilyesmiről« szóló »névtelen panaszokat«, mert szerinte azok valóságtartalma nem mindig ellenőrizhető, vagy egyenesen rosszindulatból írják őket”…

Külföldön sem jobb a helyzet?

A jelentés szerint a külföldi gólyatáborokban is hasonlóak a tapasztalatok. A legismertebb ezek közül a 86-os eset.

Jeanne Clery az amerikai Lehigh University hallgatója volt, amikor 1986. április 5-én megerőszakolták, megkínozták, és megölték a szobájában. A szülők éppen azért választották a Lehigh Universityt, mert biztonságosnak gondolták. Később megtudták, hogy az emberölést megelőzően 38 erőszakos bűncselekményt követtek el az egyetemen, mindez azonban nem volt ismeretes a nyilvánosság előtt.
A szülők ezután azért lobbiztak, hogy az állami (Pennsylvania), majd szövetségi jogalkotás kényszerítse az egyetemeket a kollégiumokban történt bűnesetek jelentésére, statisztikák nyilvánosságra hozatalára, valamint fektessenek nagyobb hangsúlyt a létesítmények biztonságossá tételére. A szülők megmozdulásának eredménye az 1991. augusztus 1-én elfogadott The Jeanne Clery Act, amely kötelezi a campusokat a bűnüldözési adataik nyilvánosságra hozatalára.

“Megrendült a bizalom”

Az ombudsman a jelentést azzal zárja, hogy a gólyatábort szervező felsőoktatási intézmények rektorainál kezdeményezi, teremtsenek fórumot a párbeszédre a gólyatáborokról, a gólyák emberi méltóságának tiszteletben tartásáról, a nemi egyenlőség megjelenítéséről, a nők elleni erőszak, valamint az egyetemi és főiskolai erőszak visszaszorításáról. “Megrendült az egyetemi szférába vetett bizalom” − írja, hozzátéve, hogy ezt nem lehet egyetlen eszközzel, döntéssel rövid távon helyreállítani. “Felsőoktatásunk egyetlen szereplője sem mondhatja, hogy nincs köze a történtekhez. Az egyetemi és főiskolai hallgatók nagyban segíthetik ezt a folyamatot. (…) Én nagyon számítok rájuk.”

Nos, számítunk rájuk mi is.