Politika az óvodában, avagy óda a kormányablakhoz

Kevés valóban élő emlékem van a kommunizmusról, az első olyan évfolyamhoz tartozom például, amelyiknek nem kellett oroszt tanulnia, nem voltam úttörő sem. A kisdobossípomra és -jelvényemre irtó büszke voltam, de emlékszem, anyukám ’89 előtt azt mondta apámnak, ha marad ez a rendszer, én jövőre véletlenül beteg leszek az úttörőavatáson. Nem maradt, megúsztam.

De a mai napig élénken él az a kép bennem, hogy Szovjetunióból vártuk a testvérvárosunk küldöttségét. Volt két felsős, akiket kiválasztottak arra, hogy testvérvárosunk küldöttségét egy híres akkori költő “Dvuh szaszégyej” (Két szomszéd) című versével köszöntsék. A srácok fél éve tanultak oroszul, fogalmuk sem volt róla, mit szavalnak, fonetikusan írták le maguknak papírra a puskát. Már állt a színpad, felsorakozott az iskola és a párt apraja-nagyja, amikor kiderült: a testvérvárosunk küldöttsége valamilyen oknál fogva mégsem jött el. Pillanatnyi zavar után a vezetőség úgy döntött, sebaj, a fiúk szavalják el oroszul a verset. Egy kukkot sem értett belőle senki, ami nem csoda, az orosztanár mindig egy leckével járt a gyerekek előtt.

Utólag iszonyú vicces ez, nagyjából szerintem ugyanennyit érthettek azok a mórahalmi óvódások, akiknek a kormányablakról kellett szavalniuk. A verset Kovács Katalin írta, akinek eddigi életművéről, bevallom, nem sokat tudok, a vers címe pedig “Mi is az a kormányablak?”. De ami fontos: az eset nem a nyolcvanas években, hanem a minap, Mórahalmon történt.

Bele sem merek gondolni, mit érthet egy óvodás abból a szóból, hogy kormányablak, arra külön kíváncsi lennék, ahogyan azt az óvónők elmagyarázzák neki. Nem először fordul elő, hogy a politika az óvodában is megjelenik, de ettől még minden eset egyformán vérlázító. Érdemes egyébként az egész, meglehetősen abszurd versikét végigolvasni:

Mi is az a kormányablak?

Nem tudtam, mit jelent az a kormányablak,
Nálam nagyobbak és okosabbak is vannak.

Megkérdeztem apát, ő csak annyit mondott:
“Egy hely, mely levesz a vállunkról sok gondot.”
Nem értettem, milyen gondot, és milyen vállakról,
Odamentem anyához, biztosan válaszol.
“Anyakönyvi kivonat van minden babának,
a lakcímekhez pedig lakcímkártyák járnak.
Ha nagy leszel, és majd saját autót vásárolsz,
az átíratás miatt mehetsz az ablakhoz.
A forgalmi, jogosítvány mind fontos irat,
a beszerzése mind az emberre marad.”

Még sok dolog lehet, de nekem elég ennyi.
A kormányablak munkája biztosan nem semmi.

Nem tudtam, mit jelent az a kormányablak,
nálam okosabbak és nagyobbak is vannak.
Mégis úgy gondolom, egy nagyon fontos dolog,
Szükség lesz rá addig, amíg a föld forog.

A helyi polgármester szerint ebben semmi kivetnivaló nincsen, hiszen az óvodás csoport minden megnyitón fellép. Innen is gratulálni tudok ehhez, és javasolni, hogy lehetőleg Kovács Katalin versét olvassák a kicsiknek a délutáni csendes pihenő előtt, és semmiképp ne Varró Danit, aki ahelyett, hogy az önkormányzatok áldozatos munkáját dicsőítené, arra buzdít, hogy konnektorba nyúlkáljanak az ovisok.