“Gyomorgörcse van, tele van szorongással” – a Röszkén szolgáló rendőrök rokonaival beszélgettünk

A röszkei gyűjtőponton többször pattanásig feszültek a húrok, különösen mivel 16 vagy 24 órás szolgálatba osztják be a rendőröket. Fáradt a zsaru, fáradt, kimerült a menekült. Közben felemás információk jelennek meg arról, hogy a 24 órás szolgálatot teljesítő zsaruk a határnál mit kapnak enni. Hogyan lehet idegileg bírni a farkasszemet sokszáz, néha több mint ezer elkeseredett menekülttel, nővel, síró gyerekkel? És hogyan bírják ezt azok a családtagok, akik itthon aggódnak értük? 

Rengeteg rendőr feleségét, anyát, barátnőt próbáltunk megszólaltatni. Nagyon sokan azonban féltek, hogy a nyilatkozatuk miatt szerettüket valamilyen hátrány éri. Köszönjük azoknak, akik mégis beszéltek, természetesen álnéven.

“Dühösek, fáradtak és elkeseredettek!”

Kinga maga is rendőr. Ahogy rendőr a lánya is, a férje is, valamint a baráti kör nagy része. A barátok közül többen lent vannak Röszkén. Kinga egyik közeli barátja is a határ mellett teljesít szolgálatot. “Heti váltásban van lent, a készenlétis kollégákkal. Gyomorgörcse van ettől az egésztől, tele van szorongással. Sokan rendőr együtt érez a menekültekkel. Nehéz például a gyerekek szenvedését végignézni. Mindig azt mondja, közelről teljesen máshogy fest az egész menekültválság, mint a hírekben. És hogy hozzájuk képest a közvéleményt meglehetősen felszínesen tájékoztatják, a menekültek pedig még felszínesen sem.”

Kinga szerint, ahhoz képest, hogy a barátjuk már harminc éve rendőr, és elég sok mindenhez hozzászokott, ez kifejezetten embert próbáló feladat. “A tévészékház-botrány óta ez a legnagyobb kihívás. Mostanra ráadásul fáradt az állomány. A hosszú műszakok mellett a bizonytalanság is nagyon rossz. Az eligazítás kizárólag arról szól, ki mettől meddig lesz szolgálatban. Tolmácsról, tájékoztatásról most sincs szó, pedig milyen egyszerű lenne készíteni egy-két táblát vagy nyomtatott anyagot!  Közben mindenki a Röszkén állomásozó rendőröktől várja a választ a kérdésekre, főként a menekültek, pedig a megoldás kitalálása és az információátadás nem az ő dolguk lenne.“

Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

A rendőrök ellátására Kinga barátja is panaszkodik. “Általánosságban ezt nem szabad kijelenteni, de ő azt mondta, hogy elvben kilenc szendvics járna egy napra, de előfordult, hogy csak három volt a zacskóban, így aznap saját zsebből kellett bevásárolniuk. Ami pedig az utánpótlást illeti, külön hab a tortán, hogy mi lesz, ha néhány hónapos kiképzés után fegyverhasználati engedélyt kapnak ők is.” Kinga szerint van még valami, amiben minden rendőr egyetért, ez pedig az, hogy semmilyen erőszakot nem szeretnének alkalmazni a menekültekkel szemben. 

“Nincs lincshangulat a rendőrök között!”

“Hetek óta nem alszom” – mondja Katalin, akinek a fia a fővárosban teljesít szolgálatot, és már napok óta teljes készenlétben van, vagyis bármikor levezényelhetik Röszkére. “A város számos pontján találkozott eddig menekültekkel. Előfordult, hogy 28 embert kellett egyedül őriznie a Keletinél, akkor is mindössze annyi történt, hogy az egyik menekült férfi megpróbálta megvesztegetni cserébe a szabadulásért. Ettől függetlenül én félek nagyon, ő a fiam. Igen szűkszavú, annyit mond csak mindig, hogy »Nyugi, anya nem lesz semmi bajom!« Gondolni sem merek arra, hogy mi lesz, ha elkerülhetetlen az összecsapás a határon. A fiam testi épségét is, a lelkét is féltem. Az a sok nő, gyerek…“

Katalin azt mondja, amit tud, azt csak a médiából tudja. Időnként olvas rendőri túlkapásokról, és erről is van véleménye. “El tudom képzelni, hogy elszakad a cérna, de a rendőrök között biztosan tudom, hogy nincs lincshangulat. Az én fiam még csak rondán sem beszél róluk. Azt hiszem, inkább sajnálják őket. Jobb lett volna, ha elmondják azoknak az embereknek, hogy miért fontos a regisztráció, miért kell annyit várniuk a határon. A rendőröknek is sokkal könnyebb lenne. Az biztos, hogy nagyon észnél kell majd lenniük, és ezen nem segít sem az, hogy rossz az ellátásuk, sem az, hogy rengeteg a túlóra.” Katalin hozzáteszi még, hogy azoknak a rendőröknek, akiket ő ismer, hatalmas lelkük van, ezért kifejezetten megviseli őket ez az egész menekültkérdés, akkor is, ha nem mindig mutatják. “Én vidéken lakom, de ígérje meg nekem, ha Budapesten rendőrt vagy önkéntest lát, rámosolyog a nevemben” – zárta a beszélgetést Katalin, egy fiatal rendőr anyukája.

Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Egy kismama, aki tudja, az eskü az első

Zsuzsa vőlegénye hetek óta Röszkén teljesít szolgálatot. Párjával őszre várják az első gyermeküket. Kérdésünkre, hogy mennyire viselik jól ezt a helyzetet, ezt írta: “A párom hetente egyszer jön haza. Ilyenkor reggel érkezik, és este már megy is vissza. Nagyon fáradt ő is, a kollégái is, de muszáj bírniuk. Nekünk talán némileg könnyebb, mivel én is rendőr vagyok. Megértem a helyzetet. Tisztában vagyok vele, hogy erre esküdött fel, ha tehát hívják, akkor nincs mese, menni kell.”