Ilyen, amikor a Nobel-díjasok viccelnek

Heltai Jenő intelligens, egyéni humorát nemcsak a műveiben, de a magánéletében is megcsillogtatta. Sajnos nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, ezért sűrűn érte az a “megtiszteltetés”, hogy poénjaival mások is ékeskedtek. Naftalin című darabjának egyik próbájára magával vitte a Vígszínházba egyik fiatal írótársát, és amikor a színpadon Hegedűs ajkán elhangzott egy vicces mondat, az ifjú titán felsóhajtott: “De kár, hogy ez a mondás nem nekem jutott eszembe!” Heltai gyorsan megvigasztalta: “Legyen nyugodt, fiatal barátom, fog ez a mondás még magának is eszébe jutni!”

Niels Bohr Nobel-díjas dán fizikus volt, aki az atomszerkezet és a kvantummechanika tudományterületén dolgozott. Tudományos kutatásai elismeréseként 1922-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat, 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteleti tagjává választotta. Egyszer Bohrt meglátogatta az egyik tisztelője, és meglepődve vette észre, hogy az ajtó felett egy lópatkó van felszegezve. “Bohr professzor, ön hisz ebben a babonában?” kérdezte megdöbbenve. Bohr: “Természetesen nem hiszek, de azt mondják, hogy annak is szerencsét hoz, aki nem hisz benne.” Bohr egyébként szerette a paradoxonokat, akkor volt elemében, amikor ezeket magyarázta hallgatóságának. Szeretett arról is beszélni, amihez keveset értett, de hosszú mondandójának mindig volt valami értelme. Mondatai rendszerint hosszúak és tekervényesek voltak. Barátja és kollégája, Dirac egyszer megkérdezte tőle: “Nem tanultad az iskolában, hogy mielőtt elkezdesz egy mondatot, kell valamelyes elképzelésnek lenni róla, hogyan fejezed be?” Bohr a hallgatósághoz fordult és megjegyezte: “Dirac bizonyára azt hiszi, élni sem volna szabad elkezdeni, amíg nem gondoltuk ki, hogy hogyan fejezzük be.”

Magyar feltalálók és a velük kapcsolatos tévhitek

Albert Einsteint, az elméleti fizikust tudományos és laikus körökben egyaránt a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Anekdoták sora szól arról, hogy bohókás egyéniségét többször is felvillantotta. Egyszer Einstein éppen vizsgáztatott, és a hallgatóknak szánt tételeket átadta asszisztensének. A tanársegéd egy pillantást vetett a papírra, majd döbbenten megszólalt: “Professzor úr, ezek még a tavalyi kérdések!” Erre Einstein: “Tudom, de én közben átírtam a válaszokat!”

Szilárd Leó magyar származású fizikus volt. Elsőként ismerte fel, hogy a nukleáris láncreakció (és ezzel az atombomba) létrehozható. Mivel félelmetes lehetőségnek tartotta, hogy először Németország fejlessze ki az atombombát, Szilárd Leó meggyőzte Einsteint, hogy írjon levelet Franklin D. Rooseveltnek, hogy ebben nekik kell elsőnek lenniük. Tevékenyen részt vett az erre irányuló Manhattan tervben. Egy beszélgetés során felmerült a földön kívüli élet lehetősége a Földhöz hasonló bolygókon. Megkérdezték Szilárd Leót, hogy szerinte létezhet-e földön kívüli élet. A válasza egyértelműen nem volt. Megkérdezték, hogy miért nem. “Mert az Isten nem követi el kétszer ugyanazt a hibát.”

(Forrás: Beck Mihály: Humor a tudományban, Budapest, Akadémiai kiadó, 2010. és Bisztray Gyula: Jókedvű magyar tudósok, Budapest, Gondolat, 1972.)