Fizetsz érte, de lósz**t sem kapsz. Mi az?

Szerelők kiszállási díja

A szerelő kijön, ránéz a megszerelendő készülékre, majd azt mondja, hogy „Én ezt nem tudom megcsinálni. 10 000 forint lesz.” A teljes folyamat az ajtómon való belépéstől kezdve a fürdőszobai gázkazánom megvizsgálásáig körülbelül egyetlen percet vett igénybe a Mester részéről. Hatalmas örömmel számoltam a kezébe az ezreseket, azóta is csak őt hívom, ha baj van. Kösz a semmit, Mester!

Adathordozók jogdíja

Azt hiszed, hogy ez téged nem érint, pedig dehogynem. Szinte minden létező, Magyarországon kapható adathordozó (memóriakártyák, táblagépek, írható CD-k és DVD-k, háttértárolók, pendrive-ok stb.) árába beépítik az úgynevezett adathordozói díjat, ugyanis feltételezik, hogy a megvásárolt eszközökön illegálisan szerzett tartalmakat (zenék, filmek stb.) tárolsz. Mivel nem akarnak/tudnak mindenkit egyenként ellenőrizni, ezért átalánydíjat fizettetnek velünk a szegény kizsigerelt művészeknek, magyarul: a szemükben mind tolvajok vagyunk.

Taxik alapdíja

Amikor nemrég megemelték a budapesti taxik díjait, azzal próbáltak vigasztalni minket, hogy az emelés nem éri el a tíz százalékot sem, ami igaz is, egészen addig, amíg csak a kilométerdíjakat nézzük. Csakhogy az alapdíj mértéke 450 forintról 700-ra emelkedett, ami ennél már jóval combosabb drágulásnak számít. Hogy mi is az alapdíj? Egy összeg, amit onnantól kezdve fizetsz, hogy elindultál a taxival. Vagyis az óra nem nulláról, hanem 700 forintról indul. Hogy mit kapsz cserébe? Maximum szívinfarktust és egy vaskosabb cechet.

A legtöbb kiegészítő szolgáltatás a fapadosokon

Nagyon bejött a fapadosoknak az utasok szétültetése

Oké, azt még el tudom fogadni, hogy ne fizessen ugyanannyit az, aki felad egy húszkilós bőröndöt, mint azon embertársa, aki egy szál hátizsákkal száll fel a repülőre, de külön díjat felszámolni azért, hogy együtt utazzak azzal, akivel a jegyemet közösen vettem – egyenesen pofátlanság. A fapadosok (tisztelet a kivételnek) rendszere szándékosan (!) külön ültet minket büntiből, ha nem perkálunk nekik. És akkor még nem tértem ki az olyan ínyencségekre, mint a kis- és nagy kézicsomag közti különbségek, az elsőbbségi beszállás díja és más hasonló, lehúzós nyalánkságok.

Mobilparkolás kényelmi díja

Tök jó, hogy 2018-at írunk, és pár éve már lehet a mobilunkkal parkolni, akár egyetlen SMS elküldésével, de eddig tart a jóság. Valami rejtélyes oknál fogva ugyanis, ha ezt a környezet- és infrastruktúra-barát megoldást választjuk, kényelmi díjjal sarcolnak meg minket, vagyis többet fizetünk, mert nem sétáltunk el a rendszeres karbantartást igénylő automatáig, és nem nyomtattunk magunknak egy parkolásunkat igazoló bizonylatot, mint az, aki ezt a sétát egy marék apróval a zsebében megtette. Logikus, igaz?

3D-s + 4DX-es moziélmény

Ezen kategória kicsit kilóg a sorból, mert szerencsére egyáltalán nem kötelező a mozikban a drágább 3D-s vagy 4DX-es változatot választanunk, de ha mégis ezt tesszük, akkor a pluszban fizetett pénzünkért egy kissé kényelmetlen szemüveget, valamint sötétebb és homályosabb képet kapunk (a 4DX-ben még egy adag filmből kizökkentő rázkódást is). Sajnos valódi térhatást keltő filmekből (pl. Gravitáció, Avatar…) eddig alig néhány készült, a többi csak a pluszpénzt akarja kiszedni a zsebünkből.

Fizetős WC szórakozóhelyeken/plázákban/éttermekben

Szerencsére ma ez inkább kivétel, mint szabály, de kevés idegesítőbb jelenség van annál, mint amikor italozgatsz a barátaiddal – a példa kedvéért – egy romkocsmában, és az ilyenkor beiktatandó pisiszünetkor azt veszed észre, hogy egy WC-s néni ücsörög a klotyó bejáratánál az apródra várva. A szórakozóhely tényleg nem tudja megengedni magának, hogy a vendégei fogyasztásából fizessen valakit, aki rendben tartja a mellékhelyiséget? Ugyanez a gyakorlat még felháborítóbb azoknak a gigászi plázáknak az esetében, ahol az üzletek csillagászati bérleti díjakat fizetnek, amibe már nem fér bele, hogy az ott megforduló, adott esetben órákig shoppingoló vásárlók ingyen könnyíthessenek magukon.

A nem autópályaként funkcionáló autópálya

Én tényleg azok közé tartozom, akik a legnagyobb örömmel perkálják ki az autópályák használati díját, de amikor az útvonalamon egy teljes szezonon átívelő felújítás zajlik, és a pályán nemhogy 130-cal, hanem még 60-nal is alig lehet „száguldani”, vagyis az út még egy sima főút szintjét is alulmúlja, tényleg jogos elkérni érte a pluszösszeget? Nem vagyok naiv, és tudom, hogy borzasztó nehéz lenne ezt összegszerűsíteni és visszaadni a fizető autósoknak, de attól még időről időre fel tudja cseszni az agyamat.

Magánorvosi számlák + hálapénz

„Nem telik hálapénzre? Vegyen fel kölcsönt!”

Van ugye ez a tb nevű dolog, amit mindannyian fizetünk, és cserébe elvileg ingyenes (!) orvosi ellátást biztosít számunkra az állam. Feltéve, ha kivárjuk a többhetes/-hónapos beteglistákat, és megelégszünk egy többnyire alsóbb szintű kiszolgálással. Ez utóbbi rész már nincs benne semmilyen törvényben, csak így alakult. Pont ezért mindig kinyílik a zsebemben a bicska, amikor egy-egy korrekt és gyors vizsgálatért cserébe horrorisztikus összegeket hagyok a magánrendeléseken, vagy amikor fizetem a hálapénzt az ingyenes (!) kezelésért a kórházban. Persze nem kötelező, meg minden, de ki meri kockáztatni, hogy egy esetlegesen gyengébb ellátást az egészsége bánjon? Ha pedig eszembe jut a feleségem szülése, a szememben  hirtelen dollárjelek kezdenek csilingelni… mínuszban.

Szervizdíj

A szervizdíjakról tömegnyi cikket írtunk már az NLCafén, érveltünk ellene, mellette stb., ugyanakkor a téma örök érvényű, mert amint meglátom a számlámra írt 12 százalékos felszolgálási díjat (magyarul: kötelező borravalót), mindig egy könnycsepp gördül a szemembe, különösen olyankor, amikor elfelejtem tételről tételre átnézni a számlát, és a végén rutinból adok még egy tízszázalékos borravalót is. Aú! Vagy pont erre játszanak?! Azt én egyszerűen nem tudom elképzelni…