Nők, akiknek nincs otthonuk, csak egy ágyuk

„Nem csak hajléktalan nők szoktak bejönni, hanem otthon bántalmazottak is, akik nem tudnak hová menni, nincs mögöttük család – akár környékbeliek is, akik be-beesnek ide egy éjszakára” – hangsúlyozza Buzás Endre, a Rés Alapítvány női éjjeli menedékhely munkatársa az egyik legfőbb különbséget férfiak és nők hajléktalanná válása között. A Podmaniczky utcai intézmény az egyetlen olyan hely, ahova egy hajléktalan nő mindenféle előzetes felvételi eljárás vagy fizetés nélkül éjjelre betérhet aludni – ezt hívja a szleng „fapadnak”, ami hűen tükrözi az itt elérhető kényelmi szintet is.

Az általában valamivel komfortosabb, egész napos ellátást ígérő női átmeneti szállók listája sem különösebben hosszú, és ezekre is igen nehéz bekerülni, jellemzően pénzt kérnek, szűrik a jelentkezőket, és ritkán van üresedés.

A hajléktalan nők körében bizonyos jelenségek gyakoribbak, mint a férfiak között. Ilyen a bántalmazás, de Buzás megfigyelése szerint több köztük a pszichiátriai beteg is, és alapból az otthon, a biztonság elvesztése pszichésen megterhelőbb lehet a számukra. Ezt pedzegeti Miletics Marcell, a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront Menedék vezetője is, aki szerint az is egy fontos vonatkozó kutatási terület lehetne, hogy az „életfeladatok be nem töltése”, azaz a társadalom által kirótt szerepekkel való azonosulás hiánya milyen és mekkora traumát okozhat nőnek és férfinak. Nagy valószínűséggel a gyerek elvesztése súlyosabb lelki terheket róhat a nőkre, márpedig a gyerekvédelem más lakhatási lehetőség hiányában azonnal elveszi a szülőktől a gyereket, amikor azok hajléktalanná válnak.

A talpra állás folyamata is más kihívásokat rejt magában. A nők nehezebben találnak munkát, aminek olyan kényszerű okai is vannak, mint hogy a hajléktalan csoportok közterületen hagyott cuccaira valakinek mindig vigyáznia kell, hogy el ne lopják, és akárcsak egy ősközösségben, ez a feladat rendszerint az asszonyra hárul, aki így nem tud elmenni munkát keresni. Buzás szerint a pártalálás is egy kockázati tényező lehet mindebben: ezek a kapcsolatok, amikbe belecsúsznak, nem minden esetben érzelmi alapúak, sokkal inkább a kiszolgáltatottságuk van kihasználva – ez egy védelmet nyújtó kapcsolódás, amiért gyakran elég nagy árat fizetnek.

Fotók: Bankó Gábor

A BMSZKI Dózsa György úti női hajléktalanszállója 95 fős éjjeli menedékhelyével a legnagyobb női fapad Budapesten. Ugyanebben az épületben található még átmeneti szálló nők és párok részére egyaránt – utóbbiból egyébként szintén komoly hiány van az országban.

A Rés Alapítvány Podmaniczky utcai éjjeli menedékhelye 50 férőhellyel a második legnagyobb a városban, és ha a Máltai Szeretetszolgálat tényleg csak végszükség esetére alkalmas krízismenedékhelyét nem számítjuk, ezzel nagyjából a női fapados szállók sorának végére is értünk.

A 25 éves Erika hajfestés közben a Rés Alapítvány női éjjeli menedékhelyén. Amikor párkapcsolati okokból hajléktalanná vált, a gyermekvédelem elvette tőle a kislányát, és nevelőszülőknél helyezte el – Erika azért dolgozik, hogy ha sikerül elég pénzt keresnie egy albérlethez, visszakaphassa őt. A kislány apja börtönben van, de róla hallani sem akar. Szociális ellátással foglalkozik, szegény embereknek segít, mert úgy érzi, megérti a helyzetüket.

A hajléktalan nők a férfiaktól eltérő módon jellemzően az éjjeli menedékhelyekre is rendszeresen cipelik magukkal a saját ágyneműjüket, ami ezért náluk van egész nap.

Fotó: Bankó Gábor

A Baptista Szeretetszolgálat Utcafront Menedékén egyetlen szobában elhelyezve 23 női férőhely található. Ez éjjeli menedékhely, fizetni nem kell érte, bárkit szívesen látnak, de hely ritkán szabadul fel, a lakóközösség nagyja évek óta állandó. A rend és tisztaság szembeötlő, de a zsúfoltságot, a privát szféra hiányát sokan így is nehezen viselik.

Fotó: Bankó Gábor

Ilona pánikbeteg, 40 ezer forintos nyugdíjából él, nehezen talál munkát. Képtelen másokkal egy szobában lakni, ha zaj van, szeparált helységben is pánikrohamot szokott kapni. „Ha valaki rám kiabál, nem tudom, mit fog kiváltani belőlem” – mondja. Korábban Komáromban lakott a fiánál és annak élettársánál, de a pár szakítása után fia Angliába költözött. Jelenleg a BMSZKI Dózsa György úti szállójának átmeneti szállásán lakik egy pár négyzetméteres egyágyas szobában.

Többágyas szoba a BMSZKI Dózsa György úti szállóján (Fotó: Bankó Gábor)

Lefekvés előtt a Baptista Szeretetszolgálat szállóján (Fotó: Bankó Gábor)

A szálló társalgója (Fotó: Bankó Gábor)

A 67 éves Zsuzsannát 2008-ban lakoltatták ki, miután súlyos és költséges asztmás betegsége folytán jelentős mértékű tartozást halmozott fel. 11 törött csontszilánk van a térdében, amitől nagyon nehezen mozog. Felnőttkorú gyermekével elvesztette a kapcsolatot, nem tudja, jelenleg hol van, de folyamatosan keresi. Szerinte a miskolci nagycsalád-maffia állhat a dolog mögött. 10 év alatt csekély nyugdíjából visszafizette az összes tartozását.

Fotó: Bankó Gábor

Annamária a BMSZKI Dózsa György úti szállóján (Fotó: Bankó Gábor)

Fotó: Bankó Gábor

Fotó: Bankó Gábor

Fotó: Bankó Gábor

A lakók vicces videókkal szórakoztatják egymást a Rés Alapítvány éjjeli menedékhelyén. Buzás Endre intézményvezető szerint „igazi barátságokat ritkán látni, ezek tulajdonképpen szövetségek. Vannak kívülről nézve látszólag nagyon szoros kapcsolatok, aztán látod az utcán, hogy ezek mennyire nem működnek.”

A Rés alapítvány éjjeli menedékének 32 éves lakóját elmondása szerint rendőrök rugdosták meg végrehajtás közben, amikor nem akarta elhagyni az aluljárót, ahol élt.

A talpraállás nehéz, a kiléptető rendszer hiányos, kevés a jó program. A probléma nem csak a munkatalálás, hanem a hajléktalansággal járó stigma: van hajléktalan, akinek a munkáját nem fizetik ki, mert tudják róla, hogy hajléktalan, vagy kirúgják egy hét múlva, mert kiderül róla, hogy az, vagy eleve fel se veszik, mert látják a lakcímkártyáján, hogy szállón él. Ezzel együtt Miletics Marcell szerint az átmeneti szállókon élők jelentős többsége rendszeresen dolgozik.

Nikolett a Rés Alapítvány menedékhelyén egy szentképpel, amit az utcán kapott (Fotó: Bankó Gábor)

Fotók a BMSZKI éjjeli menedékhely lakójának, Matildnak az unokáiról az ágya felett (Fotó: Bankó Gábor)

Villanyoltás előtt a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai szociális centrumában található krízis menedékhelyén. A 19 női férőhely néhány matracot jelent ugyanabban a nagyjából 40 négyzetméteres helységben, amelyben az intézmény mosógépei is találhatók, ami gyakran nehezíti az elalvást.

Brigitta nem tudta eldönteni, hogy maradjon-e éjjelre a szállón, vagy elmenjen, de közben elnyomta az álom.