Költsd a hálapénzt inkább Hiro-koncertjegyre!

„Megalázóan bánt velem, ezért nem adtam oda a pénzt a szülésért az orvosnak” 

„Úgy beszélt rólam a szülésznőnek és a férjemnek, mintha ott sem lennék, vagy ha mégis, akkor fogyatékosként kezelt. Amikor ezt számonkértem, meg is mondta, hogy ilyenkor az anyák már nem tudnak józan döntéseket hozni, mert úsznak az ösztöneikkel (ezeket a szavakat használta), és azért van itt ő, hogy jó döntéseket hozzon helyettem.”

Ebben az idézetben minden benne van, ami alátámasztja, miért tartjuk a hazai szülészeti ellátást sok esetben paternalistának, a nőket lekezelőnek, a múlt századból itt ragadtnak.

De akkor miért is adnánk hálapénzt?
Persze, miért adnánk hálapénzt bármilyen orvosnak bármilyen beavatkozásért az állami egészségügyben – tehetnénk fel a kérdést, de ez messzire vezet.
A szülés azonban az a terület, ahol a leginkább megfordul a dolog: a hálapénz nem adható, nem egyszerűen elvárt, hanem magától értetődő fizetnivaló, aminek az összegét általában előre rögzítik is.

Ilyenkor aztán sok orvos eléggé meglepődik, amikor nem kapja meg a borítékot. Sajnos kevés esetben történik még ez: a nők cikinek érzik nem odaadni, még akkor is, ha csúnyán bánt velük az illető, vagy semmi nem úgy történt a kórházban, ahogy előzetesen megbeszélték. Szerencsére van már pár karakán anya, aki ilyenkor egyszerűen nemet mond. Bodrogi Eszter róluk írt, reméljük, példa lesz mások számára, még ha Kocsis János kommentjét kicsit túlzónak is érezzük: „Meg kéne nyilvánosan korbácsolni mindenkit, aki pénzt ad az orvosnak. Akkor megszűnne ez az egész szarság.”

„Állandóan csak a veszekedés megy – unom, hogy ebből áll az életünk!”

Forrás: Profimedia

Veszekedés. Általában azt gondoljuk, negatív fogalom, és talán az is. De ha vitának, konfliktusnak vagy nézeteltérésnek mondjuk, már egyáltalán nem az. Minden a miérttől és a hogyantól függ – erről szól Bak Anita cikke. Létezik ugyanis építő vita, sőt talán az sem tragédia, ha az ember érzelmi hatás alatt olykor felemeli a hangját vagy elsírja magát. A lényeg az, hogy egymásért, és ne egymás ellen veszekedjünk.

Mindannyian ismerünk olyan párokat, akik sosem veszekszenek, mégsem cserélnénk velük, és olyanokat is, akik szenvedélyesek a konfliktusaikban is, mégis azt érezzük, szeretik egymást. „Csendesen – sőt magázódva is – hihetetlen sértéseket lehet a másik fejéhez vágni. A hangerő csupán egy eszköz a másik túlharsogásához, semmint a probléma maga” – véli Hevesi Kriszta pszichológus.

Az viszont jóvátehetetlen sebeket okozhat, ha mérgünkben elkezdünk egymásra licitálni: ki tudja jobban megsérteni a másikat. A viselkedését minősíthetjük, de a személyét kíméljük, ha lehetséges!

„Hálátlanságod miatt az örökségre ne számíts!” – Mennyi kárt okoznak a rossz nagyszülők?

Képünk illusztráció – Fotó: David Turnley/Corbis/VCG via Getty Images

Az élettársát, házastársát megválogathatja az ember, a nagyszülők viszont adottak – esetenként azt kell mondjuk: sajnos. Ugyanis nem minden nagyi az a bizonyos gondoskodó, szeretni való ember, amilyeneket a képeskönyvekben látunk. Bodrogi Esztertől most igazi rémtörténeteket olvashatunk olyan „nemszeretem” nagyszülőkről, akiktől legszívesebben menekültek (volna) az unokák. „És persze mind azt hiszi magáról, hogy ő baromi jó” – teszi hozzá elmés módon Király Sirály nevű kommentelőnk. De kedvenc olvasói mondataimat Dolor – Voluptas írta: „A bunkó, önző, rosszindulatú ember nem változik át gyengéd, szerető, törődő idős nénivé/bácsivá attól, hogy megöregszik, vagy unokái születnek. Fordítva előfordul!”

 „A nagyszülőknek saját életük kell hogy legyen, nem szabad a mienket élniük, és a férjem és én döntöm el, mikor elég. Működik” – írja meg Eszter a megoldást is a problémára.

„Nem tudok én már buszra szállni” – emberek, akiknek nagyon-nagyon fontos a biciklijük

Fotó: Neményi Márton

Hát persze, hogy idén is ott voltunk az I Bike Budapest rendezvényen! Legalábbis Neményi Márton kollégánk és az ő fényképezőgépe. Igazi népünnepély ez a fővárosiaknak, ahol most is voltak vagy tízezren az esős idő ellenére. Marci „őrülteket” keresett a tömegben, olyanokat, akikről messziről látszik, hogy mindenük a bicajuk, maguk rakták össze, és akár még hozzá is öltöztek. „Na, szóval ez egy fixi. Nincs racsni, a lábaddal gyorsítasz, hajtasz, lassítasz” – végig ilyen mondatok hangoznak el a cikkben, amivel vagy elüldözik a laikus olvasót, vagy az ember hirtelen azt érzi: nekem is kell egy ilyen – és már indulna is tekerni (velem ez történt).

Bojkott a kínai kutyakiállítás ellen – Akkor most kit szabad megenni, és kit nem?

Ketrecbe zárt állatok egy kínai kutyahúsfesztiválon (Fotó: Jie Zhao/Corbis via Getty Images)

Na, ha ezt a cikket elolvassátok, tuti elgondolkodtok a vegetáriánus életmódon, ha még nem tettétek. Vizler-Nyirádi Luca és beszélgetőtársa elég logikusan levezetik, miért értelmetlen különbséget tenni társállat és haszonállat között, miért ugyanolyan kegyetlenség leölni egy kismalacot, mint egy kismacskát csak azért, hogy valaki – aki amúgy mást is ehetne helyettük – jóllakjon. Kicsit nehéz olvasni az összeállítást, mert szó esik mindenféle bántalmazásról, viszont érdemes, mivel Luca egyáltalán nem a szokványos eseteket említi. Hanem csupa olyasmit, amit úgy szoktunk nevezni: tradíció, pedig semmi más, mint állatkínzás vagy értelmetlen állathalál. Tudom, szélsőséges vélemény, amit megjelenít, de attól, hogy valamit megszoktunk, az még nem feltétlenül etikus. Érdemes elgondolkodni rajta.

Kylie Minogue: Szex, drogok… nem voltam ellene semminek

Kylie és Andres Velencoso a 2010-es amfAR New York Inspiration gálán (Fotó: Getty Images)

A sztármagazinok szeretik az olyan összeállításokat, amikor egy ismert férfit annak barátnőin keresztül mutatnak be. Most a fordítottját láthatjuk: végigvettük, milyen pasikkal volt együtt az évtizedek során Kylie Minogue, és melyikük hogyan hatott rá. A kiindulópont Michael Hutchence és a róla készült dokumentumfilm – az INXS frontemberével 1989 és 1991 között volt együtt az énekesnő, és bár nem volt könnyű időszak, úgy tűnik, sok mindent meghatározott. Persze kommentelőink most is kritikusak: „Olyan, mint egy kis escort nő, semmi több, és ennek megfelelően senki nem veszi nőként komolyan… cicáznak vele egy darabig, aztán továbbállnak. Nem feleségnek és anyának való, és ez látszik is rajta” – írja Walmart.

 „Előfordult, hogy lerángatták rólam a cipőt” – interjú Hiróval, a legnépszerűbb Youtube-előadóval

Fotó: Neményi Márton

Másik izgalmas showbiznisz-anyagunk Hiróval készült a héten. A fiatal előadó százezreket mozgat meg a zenéjével és közösségi oldalain is. A vele készült interjúról mind az újságíró, Bencze Vivien, mind fotós kollégánk lelkendezve jött vissza mondván, milyen jó fej, szerény srác ez!

Hiro az AK26-ban kezdte, aztán pár évvel ezelőtt kitalálta, hogy új stílusban szeretné kipróbálni magát. Akkor sokakat feldühített, de azóta rengetegen rajonganak érte. Vajon mit tud ilyen jól? „Az a »titok«, hogy egy picit poénos a dalszöveg és populáris a zene, ami komolyan van előadva” – mondja ő maga. Vicces, hogy az első pár klipet még egy kölcsönkért fényképezőgéppel forgatták le…

Hétvégi menü: örüljünk a spenótszezonnak, úgysem tart sokáig

Spenótos lasagne (Fotó: istock)

A hét vége felé pedig Olga főzött ránk, mint mindig – ezúttal főleg spenótot. Mindig felnézek azokra, akik egész menüsorokat készítenek el a családjuknak szombat–vasárnap. Ha meg nem is csinálom, jó legalább olvasni a kolbászos zöldbablevesről, a spenótos lasagne-ról és a morzsasütiről, a meleg salátáról kacsamellel nem is beszélve. Respekt minden vérbeli háziasszonynak! És családapának persze.

Jövő héten veletek, ugyanitt!