Hajóbaleset és gyász után: az élet megy tovább

Még napokba telhet a Hableány roncsának kiemelése

Búvár merül a Dunába a hajóbalesetben elsüllyedt Hableány turistahajó közelében, a Margit hídnál 2019. május 31-én (fotó: MTI/Balogh Zoltán)

„Ütközött, és elsüllyedt egy hajó a Parlamentnél, többen meghaltak” – így szólt az első hír, ami felkerült az nlc-re még a tragikus baleset éjszakáján. Akkor még csak félinformációink voltak, sem az okokat, sem az áldozatok számát nem tudtuk pontosan. Azóta egyre több dolog derül ki arról, miért süllyedt el a Hableány kirándulóhajó. Az előkerült videón látszik, ahogy a hatalmas szállodahajó, a Viking Sigyn letarolja. Idővel bizonyára meglesznek a pontos magyarázatok, még tán a felelősök is, de most még a részvét hangja a legfontosabb, hiszen sok ember halt meg, köztük vélhetően egy kisgyerek. Ahogy Szikra Juli kolléganőm írta, 65 éve nem volt ilyen súlyos hajóbaleset Magyarországon. Én pedig egy olyan tapasztalt hajóssal beszélgettem, aki ugyanígy turistáknak szervezett programokat a Dunán éveken át. Sajnos ő is megerősítette, hogy az áldozatoknak nem volt túl sok esélyük a túlélésre. A balesetről szóló cikkeink alatt az olvasók általában az okokat kutatják, de legalább ennyien fejezték ki megrendülésüket. Eközben a búvárok folyamatosan küzdenek a maradványok felszínre hozásáért, nagyon nehéz munkakörülmények között.

„Nem, nem őrültem meg. Csak meghalt a lányom”

Mária és lánya, Klementina

Sajnos nagy az esély rá, hogy az ötéves dél-koreai kislány nem élte túl a dunai balesetet, ahogyan vélhetően vele utazó nagyszülei és édesanyja sem. Ezekben a napokban édesapjának lehet a legnehezebb, a hírek szerint ugyanis ő nem tartott családjával az európai körútra. Hogy mit érezhet most, az valamelyest körvonalazódik Herczeg Szonja cikkéből. Ő egy olyan anyával beszélgetett, akinek csupán kilencéves volt a lánya, amikor örökre el kellett engednie. „Éreztem, hogy kész, nem megy, ezért önként befeküdtem egy pesti pszichiátriára. Reméltem, hogy az orvosok segítenek, de a gyógyszerek is csak arra voltak jók, hogy amíg aludtam, nem fájt. Amikor felébredtem, ugyanúgy üvöltöttem, és gyűlöltem mindent, mert semmi nem változtatott azon, hogy a lányom meghalt” – mondja Mária ebben a megrázó cikkben, ami után nagyon sokan írtatok támogató szavakat az édesanyának, bár a legtöbben azt mondják, ez az a tragédia, amit igazán soha nem lehet feldolgozni. „Mária, megértem minden szavát, minden érzését, a dühét, a fájdalmat, a gyógyszereket, az alkoholt, mindent. Ettől kezdve minden nap egy túlélés. Írhatnék gyönyörű dolgokat, de azok hazugságok lennének…” – írja egy olvasónk, többen pedig arról beszélnek, hogy ők is hasonló veszteséget éltek át. Másoknak viszont nagyon is komoly tanulság a történet: „Épp nagyon rossz passzban vagyok (gyerekkel kapcsolatos probléma miatt). Nekem még van gyerekem, van kiért küzdeni és harcolni.”

Távozó óvónők, csoportösszevonások – siralmas a helyzet az óvodákban

Nincs ember – Fotó: istock

Valószínűleg létező problémára tapintott rá Bodrogi Eszter, ezt bizonyítja, hogy mostanáig több mint százharminc komment érkezett a cikkére, amiben szülők az óvónőhiányról panaszkodnak. Gyakori jelenség, hogy a pedagógusok hirtelen mondanak fel, mert jobban fizető állást találnak teljesen más területen. Ilyenkor a legtöbb helyen nincs más megoldás, mint a csoportösszevonás, de olyan helyszín is volt, ahol a vezetőnő állt be az alapmunkába. A leginkább tragikomikus eset talán az, amikor a szülők azt fontolgatták, hogy zsebbe fizetnek némi pluszpénzt a friss dolgozónak, csak jöjjön…

„Ismerek olyan vidéki multicéges irodaházat, ahol a takarító heti 5 nap, napi 5 óra munkával tavaly 110 ezer nettót kapott. A kezdő tanár fizetése nettó 130 ezer és teljes munkaidőben. Tessék elgondolkozni” – figyelmeztet egy kommentelőnk arra, hogy az iskolákban sem jobb a helyzet. „Éppen azok nincsenek megfizetve, akik a nagy felelősséggel járó, cseppet sem könnyű munkákat végzik. Ilyenek az ápolók/ápolónők és az óvónők is. Senki nem vetheti meg őket, ha jóval több pénzért azonnal felmondanak. Márpedig nélkülük, vagy ha kevesen vannak, teljesen megakadhat a társadalom” – véli Rinyu. Mások szerint viszont az óvónőkkel is van gond: „Az a baj, hogy nagyon sokan vannak (bár én őket nem nevezem pedagógusnak), akik nem igazán érdemlik meg. Sajnos mégis gyerekek közelében vannak, pedig alkalmatlanok. Némelyikre plüsskutyát nem bíznék.”

„Megtaláltuk az agy egyik szuperkarmesterét” – magyar felfedezés segíthet a szorongó betegeken

Szőnyi András agykutató (Fotó: Hernád Géza)

Amikor kiderült, hogy az emlékek kialakulásában alapvető szerepet játszó idegpályát találtak a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (KOKI) kutatói, Szonja rögtön interjút kért egyiküktől, Szőnyi Andrástól. A felfedezés ugyanis új utakat nyithat a memóriaproblémák és a szorongásos betegségek, de a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében is. Nem egyszerű megérteni a részleteket, de érdemes próbálkozni vele.

„Minek menjek végig egy olyan úton, amin mindenki jár?”

Anandát nem nagyon érdeklik a konvenciók, ahogy az sem, ki mit gondol róla (Fotó: Ádám Judit)

Ádám Judit olyan interjúalanyt talált, akinek minden tizedik mondata aranyköpés. Ilyeneket mond például: „Ha azon gondolkoznék, mások mit mernek csinálni, valószínűleg nem csinálnék semmit.” Meg: „Olvasni tudni és nem olvasni ugyanannyit ér, mint nem tudni olvasni.” De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a huszonhárom éves Parrott Ananda repülő autót épít éppen. Igen, azt. És ezen a ponton még nem tudni, hogy zseniről vagy bolondról van szó, úgyhogy Judit is inkább úgy fogalmaz: csodabogár. Az biztos, hogy ez a srác maga a szabadság: úgy él, ahogy a kedve tartja, és még azt a pofátlanságot is elköveti, hogy boldog közben.

Ne húzd le a rolót, van még remény – Hollywoodban a 60 lehet az új 40 

Halle Berry a John Wick Hollywood-i bemutatóján (Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic)

Na ez a gender, anélkül, hogy genderről beszélnénk. Vagyis: más szemmel nézünk férfiakra mint nőkre, más mércével mérjük őket, más lehetőségeket kapnak. Metoo mozgalom ide vagy oda, Hollywood – mondhatni – nem jó fej az idősödő színésznőkkel (de az idősödő színészekkel igen). Huszonévesen még a nők a nyerők, elkényezteti őket a filmipar. Ám harmincnál fordul a kocka, a nőket leírják, a férfiak karrierje viszont épp csak akkor kezd felemelkedni – írja TóCsa. Felmérések szerint a filmiparban a nők 30, míg a férfiak 46 évesen vannak a csúcson. Jelenleg a két legfelkapottabb nő Jennifer Lawrence és Margot Robbie – egyikük sincs még harminc, míg a legmenőbb férfi színész, Leonardo DiCaprio 44 esztendős, vagyis a számok tudnak valamit. De TóCsa más izgalmas dolgokat is feltár. Ott van például a James Bondot alakító, 51 éves színész, Daniel Craig, akinek filbéli partnerei  a 31 éves Ana de Armas és a 33 éves Léa Seydoux, miközben az életben a 49 éves Rachel Weisz a párja, aki sosem kaphatná meg ezt a szerepet filmen, mert túlkorosnak találják. Szerencsére azonban már akadnak jó példák, egyre többen. Dada egy nagyon érdekes kommentet ír a cikk alatt – tulajdonképp nekünk üzen: „Én annyira utálom ezt az új szlogent, hogy a 60 az új 40, vagy a 40 az új 30 stb. Nem veszitek észre, hogy éppen ezzel tesztek a nőkre egy hatalmas súlyt, hogy fiataLOSnak kell maradni, 40-nek kell kinézni, stb? Nem! A mai 60 éves egyszerűen 60 éves és kész. Írjátok azt, hogy a mai 60-asok aktívabban élnek, több lehetőségük van, jobban odafigyelnek a megjelenésükre. De nem kell magukról azt gondolniuk, hogy 40-esek. Engedjétek a nőket is tisztességben, megbecsülésben megöregedni!”

A vasárnapi menü már rég nem a húsleves és a rántott hús

Nincs menekvés

Szociológiai igényességgel tárja fel Bodrogi Eszter vasárnapi ebédjeink evolúcióját. Igen, egyszer volt, hol nem volt a húsleves rántott hússal és almás pitével. „A köreten lehet vitatkozni, de a bundázott hús örök – írja Eszter. – A mai anyák panírozni tanultak meg először a konyhában: liszt, tojás, morzsa, liszt, tojás, morzsa. Három fogás, sok ezer kalória, félnapnyi munka.” Na, de ennek vége. Ma kinek van kedve és ideje az egész heti munka után a konyhában tölteni a hétvégét? A családok inkább együtt töltik az időt vagy külön-külön pihennek, és jól van ez így. Évről évre egyre több félkész, fagyasztott és kényelmi étel fogy Magyarországon, sok család egyáltalán nem főz hétköznap, és hétvégén is csak valami gyorsan összedobható ételt készítenek. Ha ezzel több idő jut egymásra, én azt mondom, megéri. De nem mindenki gondolja így. Rédei Éva olvasónk szerint „nemcsak a vasárnapi ebéd van eltűnőben, hanem a családok is, az emberi szó is, sok-sok gyerek odaültetve a képernyő elé…”

H. Tímea Beatrix viszont felteszi a kérdést: „Mit csinálnék, ha egy bankban dolgoznék mondjuk úgy 6-ig? Hazaérnék 7-re, 9-re megfőznék, 10-re befejezném a mosogatást, takarítást, mosást. Jó esetben! Ja, és gyerekem nincs, csak egy kutyám, akit délután kétszer ki is kell vinnem, ez egy órát jelent. Szóval 11-re végzek. És akkor hol van a magamra fordított idő? Hol van a bevásárlás? Hol van a barátokkal eltölthető időm? SEHOL.”