„Az életben is puskázik mindenki” – belestünk az ózdi tinik fejébe

Van egy tanterem Ózdon, száz gyereké (igaz, tizenöt fér be), azoké, akiket a legjobban fenyeget a lemorzsolódás, a kibukás és az, hogy papír híján még az a kis esélyük is elvész, hogy megkapaszkodjanak a munkaerőpiacon. A járásban minden harmadik gyereknek nagyon rosszak az esélyei; akik itt ülnek, azok nemcsak szegénységből, rossz körülmények közül érkeztek, hanem a legkülönbözőbb tanulási nehézségek is hátráltatják őket. Három-három általános iskolából válogatják össze őket rotációban a Válaszút Digitális Programba, ennek lényege, hogy kapnak egy-egy tabletet (és ha minden jól megy, mobilnetet), ezekkel, Skype-on segítik őket a kortársaik. Azaz nem(csak) pedagógusok, hanem azok a biztosabb körülmények közül érkező, jól tanuló önkéntes mentorok, plusz felnőtt szakemberek, akik vállalták, hogy egyénenként foglalkoznak velük a másnapi dolgozattól a pályaválasztáson át a családsegítésig.

A Református Szeretetszolgálat – övék a projekt – kedd este robotikát tanított nekik, majd meghívta A tanár című sorozat két szereplőjét, Nagy Ervint és Trokán Nórát, hogy ha már a karakterük ide illik és egy fontos epizód is foglalkozott a tanulási nehézségekkel, beszélgessenek velük egy órán át. Így is lett, bár nem egészen úgy, ahogy az ember az ilyen helyzetet képzelné. Szó sem volt arról, hogy a tizenöt kamasz csillogó szemmel itta volna a sztárok minden szavát (már csak azért sem, mert szerencsére nem is tekintettek rájuk sztárokként), ahogy arról sem, hogy a két színész megpróbálta volna megmondani nekik, hogyan tanuljanak és éljenek. Mindkét fél óvatos méregetéssel kezdett, majd némi poénkodás és finom oda-vissza provokálás után jöttek a nagyon súlyos mondatok – nem is ragozzuk, inkább szó szerint idézzük az elhangzottakat. A színészek kérdeznek, a gyerekek pedig egymás szavába vágva válaszolnak.

Fotó: Neményi Márton

Nagy Ervin: Milyen a jó tanár?

Szigorú. De úgy szigorú, hogy közben megvan benne minden.

N. E.: Szigor? Az kell?

Hát, igen. A falak miatt. Hogy tudjuk a helyünket.

N. E.: Azért az is fontos, hogy szeressen, nem?

…

N. E.: Jó, te kemény vagy, neked szeretet sem kell, mi?

Mondjuk, ha megdicsér, az jó.

N. E.: Matek megy?

Fú…

Fotó: Neményi Márton

N. E.: Jó, az nekem sem ment. Mindig hármas voltam. Az érettségi is nehezen jött össze.

Nekem a fizika, az megy, a szakmámhoz, vagyis ahhoz, amit kinéztem magamnak, az kell. Villanyszerelő akarok lenni. Vagyis nem akarok, de hát az is egy szakma, így döntöttem.

N. E.: Hatalmas hiányszakma. A szomszédom villanyszerelő, hatvan helyen dolgozik egyszerre, rajta kívül csak segédmunkások vannak, nekik mondja, mit csináljanak. A legszuperebb szakmát választottad. A Nóra asztalos lesz jövőre.

Ne már.

Trokán Nóra: Csak néztem az OKJ-s tanfolyamokat! Annál szebb nincs, mint amikor az ember felújít egy asztalt a két kezével. Ki akar színész lenni?

…

T. N.: Ez az! Nem lesz konkurencia! Ki szeret énekelni?

Szeretünk, de nem tudunk.

N. E.: Sokan vannak így a szakmában. Mennyit tanultok otthon?

Én hetente háromszor két órát.

N. E.: Komolyan? Belőled tényleg villanyszerelő lesz.

A matek mondjuk nem megy, pedig az is kell. Nézegetem, próbálgatom, aztán vagy kijön, vagy nem.

Fotó: Neményi Márton

N. E.: A tanárhoz oda tudsz menni óra után, hogy nem érted?

Nem, mert akkor még azt hiszem, hogy én ezt tudom.

T. N.: Hogy ez nekem mennyire ismerős!

Meg még a verssel vagyok így. Este még azt hiszem, hogy tudom, reggelre semmi. Meg a dolgozat. Otthon még tudom, mire beérek, nem. Kimegy a fejemből.

N. E.: Nem lehet, hogy kiüti valami közben? Mondjuk, hogy megnéztek huszonnégy YouTube-videót?

Nem, ez úgy van, hogy amikor egyvalamiből van dolgozat, akkor minden másból is van.

N. E.: Túlterheltek vagytok?

Igen.

N. E.: Mondtátok már a tanároknak, hogy ne így legyen?

…nem.

T. N.: Van olyan, hogy mondtok nekik valamit, és utána az máshogy van?

Nem nagyon. Amikor rosszak vagyunk, na, akkor viszont büntetnek. Fú, most behoztak egy olyat, hogy fegyelmi tárgyalás, rendőr, gyámügy, mindenki jött! Amúgy először az osztályfőnöki figyelmeztetés van, aztán az igazgatói… Hogy is van tovább? Ja, szaktanári meg igazgatói rovó.

N. E.: Jutalmak?

Piros pont, kis ötös, öt vagy három nagy ötös, nem is tudom… Ja, meg zöld ötös is van.

Fotó: Neményi Márton

N. E.: Egyetemre, valaki? Csak te? Mi szeretnél lenni?

Szülésznő.

N. E.: Nagyon szép dolgokat mondtok. Más szakma?

Én kiskorom óta erdész akarok lenni. Ez az életcélom. Egy kis lakókocsi, fűrészek, és hogy én is vághassam a fákat. Meg árulhassam. Jó pénz az.

N. E.: Akkor miért leszel villanyszerelő?

Elvárások. Kihalásos alapon megy, azt mondják. Meg nincs közel erdészsuli. Meg aztán, mire eljutnék odáig, nem lenne erdő.

N. E.: Pedig most pont sok fát ültetnek, már csak azért is, mert hogy is mondjam, mostanában trendi a vadászat. Másvalaki?

Rendőr.

Fotó: Neményi Márton

N. E.: Felnézek rád, hallod? És itt maradsz majd?

Biztos nem. Miskolcra mennék.

N. E.: Itt normálisak a rendőrök?

Attól függ, kivel.

N. E.: Oké, akkor úgy kérdezem: van normális?

Nincs. Az iskolába is jönnek néha, akkor elbújunk a vécébe. Pedig nem csinálunk semmit. Évente egyszer egyébként is jönnek, elmondják, hogy legyünk jók. Mert különben börtönbe kerülhetünk, meg ilyenek. Jó, van, amelyik kedves.

N. E.: Én sok jó fej rendőrt ismerek. Olyanokat, akik két nyelven beszélnek.

Ja, meg olyanokat, akik ismerik magát.

N. E.: Olyanokat is. Szelfiztem már rendőrrel. Büszke voltam.

…

T. N.: Külföld? Ha bárhova mehetnétek, hova mennétek?

Dubaj… Madrid. Barcelona. Hawaii. Németországba mennék, hegeszteni.

Fotó: Neményi Márton

T. N.: Kedvenc film?

Halálos iramban! Szállító! A Jason Stathammel. Amúgy ebben a tanáros sorozatban tényleg maga vezet? Csak mert szokott előtte inni is, láttam!

N. E.: Az kizárt, erre nagyon vigyázunk, meg is büntetnének minket. Még az övet is be kell kötni. Cigi sem volt még a számban.

Amúgy maguk járnak, nem?

T. N.: Ők csak karakterek. Nézitek a sorozatot amúgy?

Aha! Az volt a legkeményebb, amikor letörte a visszapillantót, és a helyére ragasztott egy másik tükröt! Meg amikor kiugrott a trambulinból. Meg az a fiú, aki csókolózott az orvosnővel, na, neki volt egy ilyen szövege, amivel mindig megfogta a lányokat. Az a ducibb. Az tetszett.

N. E.: Megfogta a lányokat?

Csajozós szövegek, na.

N. E.: Azok tetszettek? Mondok párat szívesen, van egy csomó. Meg kell tanulnotok egy verset, így kezdünk, és majd aztán. Van kedvenc?

József Attila!

N. E.: Az nagyon jó vers.

Tőle, na… a Tiszta szívvel.

Fotó: Neményi Márton

N. E.: Az gyönyörű.

Ma írtunk belőle dolgozatot, tudtam is, mégsem írta be az ötöst. Azt mondta, csaltam.

N. E.: Nézz ide… na, nézz ide. Csaltál?

Nem. Csak egy ennyit. De a nagyját tudtam. Négy versszak volt, ugye, a negyediknek a felét nem tudtam. És, hozzáteszem, egy másik gyereket is rajtakapott, hogy csalt, az négyest kapott, én meg egyest. Fent is van már szerintem az e-naplóban, anyámék biztos látták. 

N. E.: Hogy csaltok?

Van, aki kiírja egy kis cetlire, van, aki belerakja a füzetet a táskába, félig rácipzározza, aztán elhúzza, amikor nem néz oda. Néha meg az előttünk ülő hátára írjuk. A tanár meg, ha észreveszi, nem is szól, csak levideózza, aztán később, amikor le akarjuk tagadni, megmutatja. Így mondjuk nem könnyű. Tisztára, mint a börtönőrök.

N. E.: Ha a nagyját tudtad, akkor mégis miért csalsz?

Mert mindig jobbra akarom, mint amennyit tudok. Ha nem csalok, nem vesznek fel.

N. E.: Így aztán meg pláne nem. Ne csaljál.

Mindegy.

Fotó: Neményi Márton

N. E.: Nem mindegy.

Az életben is mindenki puskázik.

N. E.: Átcseszel mindenkit, a szüleidet, a tanárodat, magadat. Mindenki azt hiszi majd, tudtok valamit, aztán amikor tényleg tudni kell, kiderül, hogy semmit sem tudtok.

Ha maga tanár lenne, olyan tanár lenne, mint a tévében?

N. E.: Kicsit szigorúbb. Azt szeretem abban a karakterben, hogy néha tök jogosan lecseszi a gyerekeket, de közben mindegyikben meg akarja látni a lehetőséget, hogy van bennük valami jó, valami tehetség, amit csak ők tudnak. Ezt egyébként rólatok is így gondolom. A jó tanár elő akarja bányászni ezt a tehetséget. Van hozzá türelme, kedve, akarása.

Az x-faktort, mi?

N. E.: Igen, azt. Van egy nagyon híres bácsi, most halt meg, ő mondta, hogy nem érthetünk mindenhez, az a gyerek, aki mindenből ötös, gyanús. Abban kell támogatni, amiben jó. Vekerdy Tamásnak hívták.

Az mondjuk jó lenne, ha az osztálytársak segítenének. De nem. Na jó, néha, ha jó kedvükben vannak. Pedig én, ha úgy tudnám az anyagot, mint ők, tuti segítenék másoknak. Nekik nem biztos. Ők sem segítenek, akkor meg minek.

Fotó: Neményi Márton

T. N.: Családot szeretnétek?

Igen. Nem tudom. Majd egyszer.

N. E.: Mikor?

Amikor már el is tudom őket tartani.