Aktuális

„Naponta maximum egy órát érdemes” – egy iskolapszichológus őszintén az otthontanulásról

Egy hét karantén tapasztalata iskolapszichológus szemmel.

Szombat délelőtt van, és annak ellenére, hogy minden kollégámat, akivel a héten kapcsolatba kerültem, egyenesen felszólítottam arra, hogy hétvégén semmi munka, most itt ülök a gép előtt és levelet fogalmazok nektek.

Próbáltam én magamra is vonatkoztatni a kollégáim számára előírt szabályt, de egyszerűen nem ment.  Reggel hat előtt ébredtem és azóta megállíthatatlanul forog az agyam. Zárójelben jegyezném meg, hogy azt gondoltam, hogy a karantén ideje alatt legalább a nyolc órámat végre ki tudom aludni, de nem ez történt. Később fekszem le és korábban ébredek, mint egy átlagos munkanap, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.

Tehát próbáltam a hétvégi pihenőt betartani, kedvenc filmemet nézni, nyelvet tanulni a Duolingón, ami máskor mindig kikapcsol és nagy-nagy örömet okoz (erre még később visszatérek), de csak forogtak a gondolataim, hogyan tudnék a leghatékonyabban segíteni nektek a munkátokban, hogyan lehetnék a szülők és a gyerekek segítségére.

Szóval most itt ülök, mert muszáj magamból kiírni a gondolataimat. Javaslom, ha hasonló cipőben jártok (amiben szinte biztos vagyok) ti is vessétek papírra a gondolataitokat, félelmeiteket, utána könnyebb elengedni és koncentrálni egyéb feladatokra.

Az egy hét tapasztalatai

Kevesebbet alszom és az ébren töltött időben folyamatosan vagy konzultációkat tartok vagy e-maileket olvasok, válaszolok meg, vagy a netet bújom olyan további lehetőségekért, amikkel segíteni tudok, vagy csak egyszerűen pörög az agyam különböző megoldásokon, tehát az ébren töltött idő nagy részében dolgozom. Nem sajnáltatni akarom magam, azért írtam le, mert tisztában vagyok vele, hogy ti ugyanennyit dolgoztok, ami hosszú távon (sajnos erre lehet számítani), nem tartható állapot. Erre így, járványtól függetlenül is rámegy az egészségünk és az emberi kapcsolataink. Mit lehet tenni?

Alapvető fontosságú, hogy rendelkezzünk egy napirenddel!

Oktatásra szánt idő

Először is az oktatás terén a kevesebb több, ebben a rendkívüli helyzetben különösen érvényes. Nem lehet az online térbe átvinni a normál tantermi oktatás stratégiáját és elvárásait. Nem várható el, sem a diákoktól, sem a pedagógusoktól, hogy a gép előtt töltsenek napi 6-10 órát.

Kicsit visszatérve a ma délelőtti nyelvtanulási kísérletemre, azt tapasztaltam, hogy dupla annyi időt vett igénybe és négyszer annyit hibáztam. Pszichológiai tény, hogy akinek (legyen az gyerek vagy felnőtt) a pszichés energiáit valami leköti, az kevésbé tud hatékonyan koncentrálni, csakúgy, mint az éhes ember.

Mit is jelent ez a gyakorlatba átültetve?

Alsósoknál a közös online órákat teljesen értelmetlennek tartom. Mindannyian tapasztaltátok már, hogy elég egy hirtelen jött melegebb tavaszi nap és az osztályteremben is nagy nehézséget jelent összefogni a csapatot. Hogyan lehetne ezt az online felületen?

Ne felejtsétek el, őket is megterheli ez az időszak. Bizonytalanok, látják a szüleik félelmét, bizonytalanságát, sokkal több stresszhelyzetet élnek át naponta.

Alsósok esetében a maximum elvárható időtartam, amit tanulásra, házi feladat írására kell fordítani az napi egy óra. Tehát tantárgyanként kb. negyed óra. Ezen felül lehet még egy óra, ami a szülővel közös fejlesztő játékról szól, közös meseolvasás, versmondó verseny, betűző verseny, matematikai játékok stb.

Ha nagyon szükségesnek érzitek készíthettek maximum 15 perc terjedelmű videót, amit minden gyerek külön a saját időbeosztása szerint megnézhet esetleg a szülővel együtt. Illetve tarthattok online egyszemélyes korrepetálást gyereknek vagy segíthetitek a szülőt abban, hogy hogyan tudja segíteni gyermeke otthoni tanulását.

Személy szerint én felsősök esetében is ezt a tematikát javasolnám, annyi eltéréssel, hogy az ő esetükben a napi tanulásra fordított idő két óra, valamint esetükben meg lehet próbálni közös online órák tartását, de ez semmiképpen nem lehet elvárás, és ha a tapasztalat azt mutatja, hogy nem működik, akkor ne erőltessük. Az én szubjektív véleményem, hogy maradjunk a második verziónál, ne erőltessük…  Náluk is fontosnak tartom a plusz egy óra játékos tanulást, ami lehet a tantárgyhoz kapcsolódó videó megtekintése (tantárgyanként erre is maximum 15 perc (tehát ha a videó egy órás, akkor az egy heti adag), játékos feladatok elvégzése (akár csoportmunkában) stb.

Gimnazisták esetében a maximum tanulásra fordítandó idő napi három óra, érettségizők esetében négy óra.  Náluk is beépíthető a napi plusz egy óra, videó megtekintésére, kutatásra stb. A pedagógusok oktatásra szánt idejének nagy részét szerintem itt is az egyéni konzultációra és korrepetálásra kellene fordítani. Remek alkalom ez a gyengébben teljesítő diákok felzárkóztatására.

Ha van rá kapacitásotok, akkor én azt javasolnám, hogy mindegyik korosztálynál a gyengébb képességű diákok felzárkóztatására helyezzétek a hangsúlyt, mert ez az, ami leginkább hatékonyan elősegíti a jövő tanévben a munkavégzést. A jó képességű diákok nagyon hamar be tudják hozni azt az elmaradást, amit a mostani rendkívüli helyzet eredményez.

Tehát a napi (nem sok!) feladat kiadásán kívül a gyengébb képességű diákok felzárkóztatására és a diákok felől érkező egyéni konzultációs igények kielégítésére fókuszáljatok.

A fent leírtak természetesen csak javaslatok, fontos, hogy mindannyian a kreativitásotokat felhasználva, a saját személyiségeteknek megfelelő módszert alkalmazzátok.

Azonban lehetőség szerint a napi maximum óraszámtól alsóban egy, felsőben kettő, gimnazistáknál három illetve négy (amiben a házi feladatok elkészítésére szánt idő is benne van) ne térjetek el. Még valami! Ha egy diák visszaküldi a számára kiadott feladatot akkor, legyünk nagyon boldogok! Teljesen mindegy, hogy milyen segédeszközöket vett igénybe! Foglalkozott a feladattal, és ez jó! Számukra ugyanolyan megterhelő ez az időszak, mint számunkra és energiájuk nagy részét felemészti a helyzettel való megbirkózás.

Bárhogy is döntötök, mindenkit óva intenék attól, hogy a hagyományos iskolai oktatást igyekezzen átvinni az online térbe, az óráit ugyanúgy megtartani, mint eddig. Ez nem csak egyaránt túlterhel titeket, a diákokat, a szülőket, hanem hatékonysága is erősen megkérdőjelezhető.

Sokatoknak a saját gyermeke tanulását is segíteni kell, ráadásul össze kell egyeztetni az munkátokkal, ami nem egyszerű. Saját gyermek esettében is igyekezzetek tartani az általam javasolt maximum óraszámot.

Nagyon jó lenne, ha tantárgyak és osztályfokozatok alapján elindulna akár egy országos kezdeményezés egy közös tematikus eszköztár kialakítására. Az oktatás úgyis alapos reformálásra szorul, egy ilyen eszköztár lehetővé tenné, hogy az elavult frontális oktatás helyét végre átvegye egy élményalapú ismeretszerzés.

Persze tudom, hogy már a járvány elindulása előtt is sok ilyen csoportos és egyéni kezdeményezés volt, valamint azt is tudom, hogy ez megint csak többletmunka, de ha valakinek vannak már a birtokában egy közös eszköztárba feltölthető anyagai, akkor azok feltöltése talán belefér. 

Énidő

Nagyon fontos, hogy magunknak és minden családtagnak, akivel jelenleg egy fedél alatt élünk, biztosítsuk a napi minimum egy órát, amikor saját feltöltődését szolgálhatja. Minél több időt tudunk erre szánni, annál egészségesebben tudjuk átvészelni ezt a helyzetet, és annál több energiánk lesz az újrakezdésnél. Nem kell, hogy az „énidő” mindennap ugyanakkor legyen, de megkönnyíti a dolgunkat, ha ezt az időt mindenki ugyanakkor használja fel. 

Napi sport

Testi és lelki egészségünk érdekében elengedhetetlen a napi fél óra mozgás. Lehet ez tánc, ugrabugra, bármi, de legalább napi fél órát iktassatok be az életetekbe és családtagjaitok életébe.

Háztartás vezetése

Ha az egész család folyamatosan otthon van, magától értetődő, hogy több időt kell a háztartással tölteni. Kivéve persze a mosást – ha pizsamapartikat tartunk. De viccet félre téve, a többletteherrel számolni kell. Vonjátok be a házimunkába az összes családtagot! A legkisebbtől a legidősebbig mindenkinek lehet testhezálló feladatot találni.

Jó lehetőség ez, hogy gyermekünkben kialakuljon vagy erősödjön a felelősségtudat. Inkább a tanulásnál legyetek velük engedékenyebbek, ne a házvezetés terén. Lehet, hogy ez némely családtagból ellenérzést vált ki eleinte és konfliktusokhoz vezet, de hosszú távon megéri a befektetett munka. 

Konfliktuskezelés

Ha a nap huszonnégy óráját folyamatosan összezárva töltjük, akkor elkerülhetetlenek a nézeteltérések. Igyekezzünk empatikusak és türelmesek lenni családtagjainkkal. Javaslom, hogy a kialakult vitás helyzetekben nyomjuk meg a stop gombot. Ha azt érezzük hogy eluralkodik rajtunk – vagy valamelyik családtagunkon – a feszültség, szóljunk, hogy stop!

Ilyenkor érdemes kicsit elvonulni és írásban megfogalmazni az érzéseinket, és felsősöktől felnőttekig írásban kérni a reflektálást is. Sok olyan helyzet megelőzhető ezzel a módszerrel, amikor dühünkben olyat mondanánk, amit igazából nem is akartunk. Ráadásul, ha egy kicsit lehiggadtunk, könnyebb átgondolni és írásban megfogalmazni, hogy valójában mi is az, ami felzaklatott.  Törekedjünk arra, hogy az érzéseinket kommunikáljuk, és ne a másikat illessük kritikával vagy bármiféle számonkéréssel. Fogalmazzuk meg, hogy mit érzünk, és, hogy mire lenne szükségünk, ahhoz, hogy számunkra a feszültséget okozó helyzet megoldódjon.

Alsós és kisebb gyerekek esetében is, ha úgy érezzük, van rá esély, hogy elveszítjük a kontrollt, inkább vonuljunk el fogalmazzuk meg írásban, hogy mit is szeretnénk közvetíteni felé. Majd ha már lehiggadtunk, beszéljük meg vele és adjunk lehetőséget számára, hogy szóban reagáljon.

Legfőképpen pedig legyünk elnézőek magunkkal és a családtagjainkkal szemben is. Mindannyian egy nehéz és rendkívül megterhelő időszakon megyünk keresztül, ne legyen lelkiismeret-furdalásunk és ne marcangoljuk magunkat, ha nem sikerül mindig minden a legjobban. Tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani, ezzel talán a legfontosabb leckét tanítjuk meg gyermekünknek ebben az időszakban.

Kapcsolattartás a nem velünk élő rokonokkal, barátokkal

Jó lenne erre is időt szánni, méghozzá nem is keveset, minimum napi egy órát.  Az ilyen rendkívüli helyzetek, mint amiben most vagyunk, rávilágítanak az emberi kapcsolatok fontosságára. Keressük gyakrabban szeretteinket, vegyük fel újra a kapcsolatot azokkal, akik fontosak nekünk, de valamiért már rég beszéltünk.

Óhatatlan, hogy minden beszélgetésben szóba kerül a koronavírus, de törekedjünk arra, hogy a legfontosabb kérdések megvitatása után (amire igyekezzünk az időt öt percben maximálni), a beszélgetés további részében e jelenlegi helyzettől független beszélgetést folytassunk le. Idősebbekkel nyugodtan nosztalgiázzunk, keressünk olyan közös élményeket, amiket jó feleleveníteni, kérdezzünk meg olyan dolgokat, amiket már rég szeretnénk, csak eddig nem jutott rá idő.

Hétvége

Azzal zárom, ami tulajdonképpen ezt az egész gondolatsort elindította bennem. A hétvége a pihenésé! Ne dolgozzunk, és gyermekünk se tanuljon. Hétvégén, amennyire a helyzet engedi, próbáljuk meg tartani a jól bevált évek óta alkalmazott rutinokat. Ha a nagymamához mentünk volna, hívjuk fel, ha van rá mód, videóhívással, és ilyenkor vegyen részt minden családtag a beszélgetésben.  Ugyanígy bármely más családtag vagy barát bevonható a hétvégénkbe, aki rendszeres résztvevője volt eddig is az életünknek.

Szervezzünk mindkét nap közös tevékenységeket: 

  • játékot, 
  • főzőcskézést,
  • filmnézést, 
  • beszélgetést. 

Tegyük ezt most akkor is meg, ha egyébként nem ez volt a jellemző. Különösen hétvégén, de ha van rá lehetőség, akkor hétköznap is törekedjünk a közös étkezésekre. 

Természetesen minden, amit leírtam, csak javaslat. Mindenki annyit fogadjon meg és alkalmazzon belőle, amennyi számára komfortos! A lényeg, hogy hagyjuk magunk mögött az extrém elvárásokat – magunkkal, a családunkkal és a diákjainkkal szemben is. Ne riogassuk a diákot retorziókkal, ha egy feladatot nem készít el. Nem tudhatjuk, hogy ki milyen helyzetben van éppen, mi az, amivel az adott napokban meg kell küzdenie. Igyekezzünk a magunk és a környezetünk számára is a legjobbat kihozni ebből a nehéz helyzetből. Lassíts le, helyezd a fókuszt az igazán fontos dolgokra!

Mindenkinek jó munkát, erőt, egészséget és kitartást kívánok!

Olvass még többet az online tanításról: 

Az első online tanítási hét egy tanár szemével – I will survive

Jófej, laza pedagógusok, lelkes gyerekek: a digitális oktatás első napjai

Nem mindegy, ha puskázik a gyerek a távoktatásban?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése