Nehéz magyarázatot találni erre az új őrületre, amit Aheh-kihívásnak neveznek a Tik-Tok-on, a tinik mém- és videómegosztóján. Nem véletlen, hogy pont ezen a platformon terjed az ilyesmi, a többi tartalommegosztó próbálkozik a legnagyobb hülyeségek törlésével. Hogy mégsem csak kamaszok osztják magukról, vagy a cuki kiscicájukról, a vicces szomszédjukról, a kedvenc receptjükről, illetve a tökéletesen kivitelezett négyütemű gyakorlatokról a tartalmat, azt az is bizonyítja, hogy az utóbbi hetekben ezerszám kerültek fel olyan videók, amikben szülők locsolják arcon a saját kisbabájukat, esetleg totyogós kisgyereküket kárörvendve, miközben egy meglehetősen idegesítő zenére „táncolnak”.
Legyinthetnénk, hiszen a gyerekeknek igazából nem történik komoly bajuk, nincsenek fizikai veszélyben, és valljuk be, az először citromot kóstoló kicsik például valóban nagyon viccesek, pedig ők se szórakoznak kifejezetten jól.
Alig egy éve még lapkasajttal dobták arcon talán ugyan ezek a szülők a mára már picit idősebb gyereküket, és már akkor sem értettük, hogy vajon miért van ezekre a hülye kihívásokra szükség? A kicsik meglepődése, ijedtsége valóban vicces tud lenni akkor, ha nem szándékosan ijesztjük meg őket. Ilyen videókkal is tele van az internet, és néha hosszú perceken keresztül valóban képesek vagyunk nevetni azon, amikor a felhúzható dobozból egyik pillanatban előugrik egy Kejfeljancsi, ezzel halálra rémisztve a mit sem sejtő gyereket. Vicces, mert mi tudjuk, hogy mi fog következni, és látjuk, ahogy a gyerek önmaga tekeri doboz felhúzó karját. Viszont a poénnak abban a pillanatban vége, amikor kiugrott a bábu a dobozból. A gyerekek okosak, hosszú hetekig elkerülik a dobozt, eszük ágában sincs újra megijedni.
Anyák akik kiröhögik a saját gyereküket egy internetes kihívás miatt
Ebben az Aheh-kihívásban viszont nincs tanulság, ugyanis maguk az anyukák ijesztik szándékosan meg a saját gyereküket, ami teljességgel érthetetlen. Az szerencsére senkinek nem jutott még eszébe – legalábbis egyelőre nem lett belőle kihívás, hogy az éjjel sírva felébredő gyerekét ne megvigasztalja, hanem az ajtó mögé bújva halálra rémítse. Túlzásnak tűnik a hasonlat? Lehet, de vajon hol van a határa a saját gyerekünk ijesztgetésének, kinevetésének, megalázásnak? Az arcon öntés még rendben van, de az éjszakai rémisztgetés már nincs? Egyáltalán kinek szánják a szülők ezeket a videókat? A többi szülőnek, hogy lássák, ők aztán nem dőlnek be az olyan idejétmúlt nevelési elveknek, ami szerint a legfőbb bizalmasa és támasza a szülő a gyerekének? Vagy azt gondolják, hogy ez nem árt majd a gyerekük lelkének, hogy elfelejti majd, vagy tíz év múlva, ha meglátja a videót ő is nagyon jókat nevet majd rajta?
Dr. Simon Zsófia Eszter gyermekpszichiáter szerint több problémát is felvetnek ezek a viccesnek szánt videók. Először is, még abban az esetben is, amikor a kisgyereknek tetszik, hogy lelocsolják (a rengeteg videó között akad pár ilyen is) akkor is érdemes a szülőknek elgondolkodni a gyerekeik digitális lábnyomán, vagyis azon, hogy mit oszt meg róluk a közösségi médiában.
„Közhely, de igaz: amit egyszer felteszünk az internetre, az bizony fent is marad. Nem biztos, hogy a gyerekünk örülni fog annak pár év múlva, hogy a szülei megosztottak róla számára utólag akár kellemetlen videókat.”
Az Aheh-kihíváson csak megdöbbenni lehet (Fotó: Pexels)
Akárhogy is, ezek a szülők felhasználják a saját gyerekeiket egy pár másodperces hírnév elérésére, ami semmiképpen nem tisztességes. Ezek a videók igazából nem a gyerek miatt készülnek, hanem azért, mert valamelyik szülő önmagát szeretné „megosztani” a közösségi médiában, és azt is érdemes kiemelni, hogy akárhogy is, ez bizony a bántalmazás egy bizonyos formája. Ha nem is testileg, de lelkileg mindenképp.
„A kisbabák érzik, hogy nem véletlen baleset történt, amikor víz éri az arcukat, hanem a saját anyjuk okoz nekik szándékosan kellemetlenséget. Ha ugyanis véletlenül leöntjük a gyerekünket – ami természetesen akár elő is fordulhat, akkor nem hangosan kinevetjük és videózzuk, hanem azonnal felkapjuk, magunkhoz öleljük, megvigasztaljuk. Ezzel bizalmat építünk magunk és a világ felé is, hiszen azt tanítjuk a gyereknek, hogy ha valami kellemetlen történik, utána mindig ott a segítség, a biztonság, a szeretet és a megnyugvás. Ha viszont egy kisbaba azt tapasztalja, hogy pont attól a szeretett személytől érkezik bántalmazás, akinek biztonságot kéne nyújtania, az szükségtelen frusztrációval, bizalomvesztéssel járhat.”
Ha mégis muszáj valakit arcon öntenünk, akkor inkább próbálkozzunk velünk egyidős emberekkel, hátha sikerünk lesz.
Szülők, kérünk titeket, hogy ne dobjátok és öntsétek arcon a gyereketeket semmivel! Ha valamit mindenképp szeretnétek az arcára tenni, akkor puszilgassátok meg, és arról még videó is készülhet, de ha nem muszáj azt se töltsétek fel sehova, csak küldjétek el a nagyszülőknek. Így mindenkinek jó lesz.
