„Halló! Én vagyok az, Ferenc pápa!”

„Menj ki a frontvonalba, menj ki a szegényekhez, hajolj le az elesettekhez. Ezt tette Jézus is. Ez van Ferenc pápa fókuszában is” – mondták barátai a Szentatyáról a FRANCESCO című dokumentumfilmben, aminek legfontosabb célja, hogy képesek legyünk végre újraértelmezni, hogy mi is az igazán fontos az életünkben.

Baranyai Enikő

2021. Április 02.

Az üres Szent Péter téren, a szakadó esőben, magányosan sétál Ferenc pápa. Erős, aktuális képpel indul az Oscar-díjra jelölt Evgeny Afineevsky filmrendező és producer, FRANCESCO című dokumentumfilmje, amit április ötödikén mutat be itthon a TLC csatorna. „Imádkozzunk!” – mondja nyugalommal a hangjában a Szentatya, miközben farkasszemet néz Róma üres utcáival.

Ferenc pápa az üres Szent Péter téren 2020. március 27-én (fotó Profimedia)

Már egy éve annak, hogy a világ, és az életünk kissé elcsendesedett a járvány miatt, kérdés, hogy mire használjuk fel ezt a csendet. „Nem most van itt az ideje annak, hogy ítélkezzünk. Annak van itt az ideje, hogy azt válasszuk, ami igazán számít az életünkben, és, hogy meglássuk, mit lehet elengedni. Eljött az idő, hogy elválasszuk a szükségest a szükségtelentől” – hallhatóak a Szentatya szavai a friss dokumentumfilmben, amelyben terítéken van a klímaváltozás, a migráció és a menekültek, a nők szerepvállalásának erősítése, a szexuális abúzusok és az LMBTQ-kérdések, a járvány és a határfalak is. A dokumentumfilmben megszólalnak Ferenc pápa barátai, kollégái, rokonai, köztük a Szentatya unokaöccse, Jose Ignacio Bergoglio, de interjút adott a chilei Juan Carlos Cruz is, aki a szexuálisan bántalmazott emberek csoportjának aktivistája.

Falak helyett hidak

Ahogy egy orvos barátom mondta, aki rendszeresen ügyel Covid-osztályokon, hiszen már nincs is nagyon más osztály a kórházban, ahol dolgozik. „Ahogyan én látom, egy ponton sokat számít, hogy a betegnek van-e hite. Nem az, hogy milyen vallású. Hanem, hogy hisz -e valami nagyobban, és az nyugalmat ad-e számára. Hidd el, ott fekve ez sokat jelent.”

A FRANCESCO nézése közben pedig tényleg az számít a legkevésbé, hogy miben hisz a néző, mert a dokumentumfilm globális üzenete, hogy vissza kell találnunk az emberségesség és az odafigyelés ösvényére. Hogy mennyire nem azon kell most vitáznunk, hogy ki milyen felekezethez tartozik, arra talán jó példa az is, amit egy Buenos Aires-i rabbiképző igazgatója mesélt el a filmben a pápával kapcsolatban. A direktor évek óta jó kapcsolatot ápol az egykori Bergoglio püspökkel. „Két külön focicsapatnak szurkoltunk, és mindig volt miről beszélnünk… Mindig meglepett, hogy bármilyen elfoglalt volt, akadt ideje velem viccelődni, beszélgetni…Bergoglio szakértője annak, hogyan építsen hidat a más vallásúak között.”

Bergoglio nézete ezzel kapcsolatban azután sem változott, hogy pápának választották 2013-ban. Falak helyett hidakat akar építeni. „Mindannyian tökéletesen megtanultuk Berlin példájából, hogy mennyi fájdalmat és fejfájást okoz nekünk, ha falakat húzunk. Megvédheted a területedet azzal is, ha hidat építesz. Most politikai, és kulturális hidakról beszélek” – mondta a Szentatya a filmben.

Ahogyan a Földdel bánsz, azt teszed a testeddel

A pápát jól ismerők szerint pedig a Szentatya ereje nemcsak abban van, hogy hidak építésére ösztönöz és motivál, hanem abban is, hogy át is megy rajta. „Ferenc pápa meg meri szólítani az embereket, közel akar lenni hozzájuk, ott akar lenni a szenvedők mellett” – hangzik el a filmben miközben a pápa 2015-ös Fülöp-szigeteki látogatásáról láthatunk felvételeket.

„A szegénység és a klímaváltozás problémái nem múltak el. Itt vannak velünk. Rajtunk múlik, hogy milyen világban akarjuk, hogy éljenek a gyermekeink” – elmélkedik a filmben Ferenc pápa, aki beiktatása óta rendszeresen megnyilvánul a klímaváltozást érintő kérdésekben.

Egyszer egy öreg gazda azt mondta nekem, hogy Isten mindig megbocsát, az ember csak néha, de a természet soha nem bocsát meg

– folytatta az interjúban. A képkockák, és a szavak mögött pedig nem lehet nem érezni, és kimondani, hogy az ember önzőségének és a kizsákmányolásának eredményeként sorra követik egymást a tragédiák, amiket mi okoztunk, bármennyire is szeretnénk a felelősségét másra hárítani. A koronavírushoz hasonló tragédiák, az üres utcák, a tömött kórházak arra világítottak rá, hogy elbuktunk az otthonunk, a Föld gondozásában. „De én meg vagyok győződve arról, hogy elérhetünk változást…” – bizakodott egy korábbi beszédében a Szentatya, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, szeptemberben Magyarországra látogat.

Fotó: Lior Mizrahi/Getty Images

Szétlőtt Jézus a kereszten

Afrikai emberek, akiknek a hajója beborul az óceánba, és a habok elnyelik őket. Hatalmas csarnokokban sorakozó, felnőtt és hófehér gyerekkoporsók. Idegen földön meghalt emberek, akik a jobb élet reményében indultak útnak, és a koporsójukra csak egy sorszám került fel. Alufólia takaróban alvó, rácsok mögött élő, mexikói menekült gyerekek, a Trump-fal építkezésének mentén. Szétbombázott városok Szíriában, ahol már nincs semmi. Mi pedig még mindig nem értjük, miért jönnek onnan erre az embernek? Miért nem maradnak ott? Mert már nincs ott semmi, csak a szétlőtt Jézus a kereszten… Megrázó képsorok. Ha ezek nem verik ki a fejünkből azt a visszatérő mondatot, hogy „Na és? Nem az én dolgom”, akkor talán semmi. „A gyermekeinknek egyenlő jövőt, és jogokat kell biztosítanunk… Emberséget kell mutatnunk, mert mindannyian egy nagy családhoz tartozunk” – mondta a pápa megannyi beszédében, mindig kiemelve, hogy az emberek a háború, a klímaváltozás, vagy a szegénység elől menekülnek és segítségre van szükségük.

A filmben különös figyelmet kapnak a gyerekek. Egy-egy család ugyanis 10 évet is eltölthet egy menekülttáborban, vagyis a legkisebbek a rácsok mögött, elszigetelten nőnek fel, hogy milyen lesz a lelkületük, a mentális egészségük, mire kitörhetnek abból a világból, az szintén globális felelősségünk. „Menj ki a frontvonalra, menj ki a szegényekhez, hajolj le az elesettekhez. Ez a jezsuiták küldetése. Ezt tette Jézus is. És ez nagyon közel áll Ferenc pápához is” – mondta a dokumentumfilm egyik megszólalója. Ez azonban nem új dolog a Szentatya életében. Bár most pápaként Róma üres utcáit járva imádkozik a pandémia idején, de évtizedekkel ezelőtt, Argentínában püspökként is akkor érezte jól magát, ha az utcán, a legszegényebb városrészekben misézhetett. „Az utcán lenni, ott evangelizálni sokat jelent számomra” – mondta.

Csak röviden

A dokumentumfilmben Ferenc pápa gyerekkorába is bepillantást nyerhetünk. Kiderül, hogy kitől kapta az első Assisi Szent Ferencről szóló könyvét, hogy hogyan ment a család Olaszországból Argentínába. És arra a bizonyos templomi gyónásra visszaemlékeznek, amely után elhatározta, hogy pap lesz.
Családtagjai az interjúkban egy különös történetet mesélnek róla, az édesanyjáról és a lélek gyógyításáról.
A pápáról karácsonykor megjelent könyv kapcsán már írtunk arról, hogyan vélekedik a Szentatya a populista politikusok felemelkedésről. Ennek kapcsán a filmben nemcsak a populista politika, de a szélsőséges nézetők is szóba kerülnek, a pápa auschwitzi látogatása kapcsán.
A filmben az is kiderül, hogy a pápává választása utáni melyik mondat volt az, ami segített számára a Ferenc név kiválasztásában.

Nagytakarítás

A film nem kerüli ki a papok által elkövetett szexuális visszaéléseket sem.

Megszólal az a három chilei férfi, akiket a környezetükben nagy tiszteletnek örvendő Karadima atya abuzált életük egy-egy kiszolgáltatott időszakában. Ahhoz, hogy a történetet megértsük, tényleg fontos végignézni a dokumentumfilmet, hiszen mikor az ügy kirobbant, maga a pápa is nyilvánosan állt ki a vádolt atya mellett. Hogy miért? Mert mindenki falazott, és hamis információkat – leginkább semmilyeneket – szolgáltattak a pápának. Aztán az országban hirtelen nyolcvanról negyven százalékra zuhant a misékre járó római katolikusok száma, amikor is Ferenc pápa érdemi vizsgálatot indított. Ekkor ült le először beszélni valaki az egyházból Juan Carlossal, az egyik fiatalemberrel, aki szexuális visszaéléssel vádolta az egyik papot. „Ez megváltoztatta az életemet, mert először éreztem azt, hogy ez az ember méltósággal kezel, meghallgat és tenni akar valamit” – mondta Juan Carlos. Vele együtt összesen 70 egykori áldozat beszélt a Ferenc pápa által delegált, vizsgálatot vezetővel. A több száz oldalas jegyzet a pápa elé került, aki mindent látni akart. Később Juan Carlos és két másik férfi is, akik jelenleg is azért harcolnak, hogy a világ minden hasonló áldozata igazságot kapjon, meghallgassák őket, meghívást kaptak a Vatikánba. Hogy Ferenc pápa és Juan Carlos miről beszélgetett, az kiderül a filmből, de egy mondatra azért felhívnánk a figyelmet: „Visszakaptam a méltóságomat” – mondta a fiatalember.

A vizsgálat után kilenc chilei püspök mondott le. És ez a hógolyó indította el azt lavinát, amely több, hasonló szexuális visszaélés felderítéséhez vezetett. „Teljes nagytakarításra van szükség” – vélekedett Juan Carlos. Ferenc pápa pedig, ahogyan tudjuk, meghirdetett zéró toleranciát az egyházi szexuális bántalmazás kapcsán.

„Én vagyok az, Ferenc pápa…”

Sokszor, sokféleképpen értelmezték már Ferenc pápa családról, valamint az LMBTQ kérdésekben tett nyilatkozatait. Voltak szövegkörnyezetből kiragadt mondtatok, és saját nézeteink alapján újraértelmezett idézetek is. Egy Andrea nevű fiatalember három gyermeket nevel együtt azonos nemű párjával. Hogy milyen különleges módon, került kapcsolatban a pápával, az kiderül a dokumentumfilmből, de ami érdekesebb, hogy az első találkozásuk után, a pápa felhívta őt mobilon.

„Én vagyok az, Ferenc pápa…” – szólt bele. Andreát abban gyötörték kételyek, hogy engedje-e a gyermekeit plébániára hittanra, vagy támadások érik őket azért, mert a szülők azonos neműek. „Kérem, vigye el a gyereket a plébániára. Beszéljen az ottani közösségnek őszintén a családjáról. Természetesen nem mindenki fog a egyetérteni a döntésével, ahogyan családja lett. De azt gondolom, hogy ott kell lenniük, mert jót fog tenni a gyerekeknek” – emlékezett vissza a pápa mondataira a férfi. Andrea gyermekei már három éve járnak a közösségbe. „…Nem tudom, mit gondol Ferenc pápa a családunkról, azt hiszem, a doktrínákat követi ezen a ponton. De abban, ahogyan kezeli az ilyen helyzeteket, nagy változást érzek.”

Vasárnapi áldás a Vatikánban 2020 április 26-án (Fotó: Vatican Media / Vatican Pool via Getty Images)

„A homoszexuálisoknak joguk van a család – közösség – része lenni. Ők Isten gyermekei, és joguk van a családhoz. Emiatt senkit sem szabad kiutasítani vagy szenvedésre késztetni” – mondta Ferenc pápa, akinek szavai arra vonatkoznak, hogy a katolikus közösségekben mindenki számára van hely. A filmben arra is kitért, hogy szerinte meg kell teremteni a megfelelő jogi szabályozását az élettársi törvénynek.

Amivel ugyan csak említés szintjén foglalkozik a film, az az elmagányosodás kérdése. Ami jelen van a társadalomban, és jelen van a papok életében is. Ezzel kapcsolatban is felelősséggel tartozunk egymás iránt, a hidakat itt is újra fel kell építenie minden közösségnek, kezdve a felekezetektől, a családokon át a társasházak szomszédaiig.

Mit kezdjünk ezzel a csomaggal?

Nem hiszem, hogy ennek a filmnek a hatására nagyban növekedne a vallásos emberek száma, és érzésem szerint a cél nem is ez volt. Mert Ferenc pápa nem a római katolikus vallásról beszél a filmben, bár én hiányoltam, hogy még igerészleteket sem nagyon említett. Abban viszont hiszek, hogy a film hatására az emberek elgondolkodnak azon, hogy mit kellene kikukázni az életükből, és milyen értékre kellene fókuszálni.

A FRANCESO április 5-én este 21 órakor lesz látható a TLC csatornán