nlc.hu
Aktuális

Interjú Pablo Escobar fiával, Juan Pablo Escobarral

„Fiam, ez nem arra van, hogy fogyasszuk, hanem arra, hogy eladjuk” – Pablo Escobar fiával beszélgettünk

A saját történetét már megírta, második könyvében apja áldozatainak leszármazottait szólaltatta meg az egykori kolumbiai drogbáró fia, Juan Pablo Escobar, hivatalos nevén Sebastían Marroquín. Azt mondja, az írás egyfajta terápia neki, tabuk pedig pont úgy nincsenek a könyveiben, miként az otthonában sem. Nyolcéves fia pontosan tudja, hogy a nagyapja a világ leghírhedtebb gengsztere volt. Interjú.

Miért volt szükség második könyvre?

Mert úgy éreztem, hogy az apám ellenségeinek is lehetőséget kell adni, hogy megszólaljanak.

A közvetlen ellenségeinek?

Igen. Félkatonai szervezetek tagjainak, a CIA-nak, a gerilláknak, a baloldali szervezeteknek és apám konkurenciája, a Cali kartel tagjainak. Nyolc vallomás szerepel ebben a könyvben, pedig összesen százötven családot kerestem meg.

Kik mondtak nemet?

A Kolumbiai Köztársaság számos tábornoka, illetve néhány politikusa is. Aki nem akar beszélni, annak nem tudok hangot adni. Ez a kötet apám ellenségeiről szól, és szerettem volna azokkal beszélni, akik a legjobban gyűlölték őt. Olyan emberekkel, akik meg akarták ölni.

Miért fontos ez?

Egy újságírónak nem az a dolga, hogy mindenki véleményét meghallgassa?

Maga építész.

Akkor is attól kerek egy történet, ha mindenki szót kap. A mai napig rengeteg hazugság jelenik meg az apámról az újságírók tollából. Hatalmas hazugságok. A hírek mögött általában politikai szándék érvényesül, és nem az igazságot tálalják. 

Juan Pablo Escobar

Fotó: Neményi Márton

Igazságról beszél. Mennyire hiteles a Narcos forgatókönyve?

Ők azt állítják, hogy ez az igazi történet, de azért megjegyzik, hogy a valósággal való egyezés a véletlen műve. Védik magukat. 

Megmagyarázták, hogy miért mondtak nemet azokra a családi felvételekre, amiket felajánlott nekik a sorozathoz?

Azt mondták, hogy „mi tudunk mindent, nekünk nem kell semmi plusz anyag”. Életükben nem ittak egy kávét az apámmal, és mégis ennyi volt a magyarázat. Rengeteg a fikció abban a sorozatban. Ráadásul úgy alakították a történetet, hogy ez valahogy az ő politikai érdekeiket szolgálja.

Az Egyesült Államokra utal? 

Igen. Tudomásom szerint a Netflix a DEA-től (Drug Enforcement Administration, azaz Kábítószer-ellenes hivatal) vett meg egyes képanyagokat.

Gyanúsították már azzal, hogy tisztára akarja mosni az apját?

Nem hiszem, hogy ebből a szempontból jó munkát végeznék. Elég egyértelműen nevezem őt bűnözőnek, gyilkosnak, terroristának, drogkereskedőnek és emberrablónak. Ha valaki ezek után azt gondolja, hogy én az apámat akarom tisztára mosni, akkor az tudatlan. Mindkét könyvem világos üzenete, hogy nem akarom, hogy ez a történet megismétlődjön. Akik látták a Narcost, azokban feltámad a vágy, hogy olyanok legyenek, mint az apám. Én pedig ezt nem akarom.

Gengsztereket eleve szokás romantizálni a képernyőn.

Pedig az ő élete nem a sikeres élet példája, mégis úgy tesznek, mintha követendő példa lenne, és glóriát vonnak a feje fölé. Növeli a sorozat népszerűségét, hogy az apámat így állítják be.

De közben látjuk a halálát. 44 éves volt, amikor lelőtték.

Mit érdekes az, hogy miként fogunk meghalni? Senki sem gondol arra, hogy hal meg, az pedig végképp nem, aki ezt az életformát választja. Nem arra gondolnak, hogy ha ezt csinálod, akkor ide meg oda jutsz, hanem arra, hogy éppen mi van a zsebedben. Őt akarják követni. Az egész sorozat arról szól, hogy milyen jó maffiózónak lenni. Gyönyörű nők, drága autók, pénz, fegyverek

Meg testőrök és bujkálás.

De amikor bujkálni kell, akkor csodás palotákban húzza meg magát a gengszter. „Apám” kétmillió dollárt éget el a sorozatban, csak hogy meleg legyen egy házban. Pedig a valóságban nem égette el. Kolumbiában nincs hideg, az nem egy olyan ország, ahol fűteni kell. Egész évben nyár van. Tudom, voltam már ott.

Juan Pablo Escobar

Fotó: Neményi Márton

A neve hivatalosan Sebastían Marroquín, a könyvön mégis a születési neve szerepel. Argentínában él, van egy nyolcéves fia. Mikor mondták el neki, hogy ki a nagyapja? 

Kétéves volt, amikor elkezdtünk róla mesélni.

Mit lehet mondani egy kétéves gyereknek erről?

Az igazat. Ha a gyereket megkérdezi valaki, hogy ki a nagyapád, akkor a válasza az lesz, hogy az ő nagyapja bűnöző volt. Világos a számára. Még ha fájó is, akkor is csak a nyers igazságot szabad mondani. Nem kell cukormázba csomagolni a történetet. Nálunk nincsenek mesék és mítoszok, nálunk otthon nincs tabutéma. Bármiről beszélünk: halálról, bűnről, szexről.

A fia iskolájában a többi szülő tudja, hogy önök kinek a rokonai? 

Természetesen.

Érezte valaha, hogy ez alapján ítélnék meg?

Nem. Nagyon sok támogatást kapunk a gyerekem barátainak a szüleitől. Argentínában én csak a hatóságoknak vagyok Pablo Escobar leszármazottja, a közvetlen környezetemnek nem. A fiam barátai meghívják őt a lakásukba, a gyerekeiknek is megengedik, hogy átjöjjenek hozzánk, és játszanak a fiammal. Alapvető, hogy mindenki vigyáz a gyerekére, és nyilván nem engednék át hozzánk a fiam barátait, ha a szüleik úgy éreznék, hogy nálunk nincsenek biztonságban. Nincs a fiamnak egyetlen olyan osztálytársa vagy kis haverja, akihez ne mehetne át, vagy aki ne jöhetne hozzánk. Ami azt jelenti, hogy én jól viselkedtem, és jól is viselkedek.

Viselkedett valaha rosszul?

Mindennap dönthetnék úgy, hogy rosszul viselkedem, de az ellenkezőjéről döntök.  

Ez döntés? Mintha alapvetően gonoszak lennénk.

Inkább az a természetes, hogy az embernek van választási lehetősége. Ön például miért jött ide, és miért nem mondjuk bankot rabol valahol?

Nem jut eszembe bankot rabolni. Vagy ha igen, töketlen vagyok hozzá.

És ha nem így lenne? Menne?

Sok a feltételes mód.

Nekem mindenem megvan a bankrabláshoz. Megvan a tudásom és megvan a bátorságom, mégsem megyek.

Juan Pablo Escobar

Fotó: Neményi Márton

Honnan a tudás? 

Az apámé volt ebből a szempontból a legjobb iskola.

Esténként elmesélte, hogy kell?

Nem. Kézzel írta le. Levelekben.

Kártya, társasjáték nem volt? Vagy az volt a cél, hogy átvegye majd a helyét?

Azt akarta, hogy tudjak vigyázni a családomra. Tudta, hogy mit hagy rám. De nem buzdított bűnözésre, nem az volt a cél, hogy folytassam, amit elkezdett.

16 éves volt, amikor az apját 1993-ban egy hosszan tartó hajtóvadászat után lelőtték, és önnel beszélt utoljára telefonon. Meddig érzett bosszúvágyat az apja halála után?

Tíz percig.

Mi történt a tizenegyedikben?

Rájöttem arra, hogy micsoda pusztító képesség van bennem, és hogy micsoda károkat tudnék okozni a hazámnak. De tudtam, hogy akkor elkezdenék az apámra hasonlítani. Ha a bosszú útján haladok, akkor biztos, hogy a nyomdokaiba lépek, és akkor még nála is rosszabbnak kellett volna lennem. Ez pedig nem tűnt jó ötletnek. Felhívtam a sajtót, és azt mondtam nekik, hogy nem akarok bosszút állni. Megesküdtem magamnak, hogy ha a hazámban tudok tenni bármit a béke érdekében, akkor meg is fogom tenni. A Cali kartel összes maradék tagja, de az apám összes ellensége meglátogathat engem. Nem kell testőrökkel érkezzenek. Betartottam az ígéretemet.

A Cali kartel akár veszélyesnek is tarthatta, ha életben hagyják. 

Átadtuk az összes létező vagyont apám ellenségeinek, de ez nem jelentett örökérvényű életbiztosítást. Apám ellenségei mégis úgy döntöttek, hogy életben hagynak minket. Tán a saját gyerekeiknek akartak példát mutatni. Elvégre: ugyanígy járhatnak ők is.

A mértéktelen gazdagságból egyszercsak átlagos dél-amerikai család lettek, akiknek fizetni kellett a villanyszámlát. Ezen túl mit érzett látványos különbségnek akkor? 

Hogy nem akartak több országban is megölni minket. Az apám halálával a gyűlölet egy jó része is elszállt. És hát jól viselkedtünk, és bocsánatot kértünk.

Juan Pablo Escobar

Fotó: Neményi Márton

A bocsánatkérés mikor kezdődött?

2008-ban. Írtam egy levelet a meggyilkolt politikusok gyermekeinek. Ebben elismertem, hogy az én apám volt az értelmi szerzője az ő apjuk elleni halálos merényletnek, és hogy bocsánatot kérek tőlük.

A levél hányadik változatát tartotta alkalmasnak arra, hogy el is küldje?

Tán az ötvenediket. A többi a kukában landolt. Nem tanítják az iskolában, hogy hogy kell ilyen levelet írni. Minden egyes szót nagyon meg kellett gondolni, nehogy sértő legyek. Négyoldalas szöveg volt.

Mindenki ugyanazt kapta, vagy kicsit személyesre formálta?

Csak a nevek változtak, és ugyanazt kapta mindenki. A feleségemmel, a barátainkkal és az anyámmal is megbeszéltem a levél tartalmát. Kíváncsi voltam, belőlük milyen érzéseket vált ki a szöveg. Jónak találták. 

Járt valaha terápiára, hogy feldolgozza a gyerekkorát és a fiatal felnőtt éveit?

Sosem. Azt hiszem, hogy a terápia maga a könyvírás. Leültem egy fehér papír elé, és elmeséltem azokat az atrocitásokat, amiket az apám tett. Szerintem mindenkinek van a fejében egy pszichológusa, csak néha elő kell hívni. Az ember figyeljen a lelkiismeretére.

Hol van az a pont, amikor úgy érzi, hogy elmondott mindent? Hány könyv lesz még?

Lehet, sosem lesz vége. Az apámnak rettenetesen sok titka volt, a mai napig fedezünk fel újabb dolgokat. Pedig nyílt volt velünk. 

Sokat szívott önök előtt? A Narcosban úgy tűnik, gazdagon megtömött spanglikat szívott.  

Szívott. Tán nem mindennap, de gyakran. A fű ellazította. 

Juan Pablo Escobar

Fotó: Neményi Márton

Tart drogellenes előadásokat, ugye?

Igen. De az erőszak ellen beszélek. Tehát nem a szerhasználat a kulcskérdés. 

Hol tart ilyeneket?

Az egész világon. Eddig negyvenkét országban jártam. Kormányok hívnak, családszervezetek, egyetemek, középiskolák kérnek fel, de volt már, hogy egy ügyész hívott meg. Kormányzók, szenátorok, polgármesterek jelentkeznek. Mind tudják, hogy az általam közvetített üzenet eljut a címzetthez, és hogy aki ezt végighallgatja, az kisebb eséllyel lesz drogkereskedő. Arra buzdítom az embereket, hogy ne váljanak bűnözővé. Megosztom a tapasztalataimat a drogokkal, a drogvilággal kapcsolatban.

Vannak a droggal tapasztalatai?

A marihuánát 28 évesen próbáltam először. Ezen túl mást sosem. Kokaint sem.

Gyerekként azért hallott a drogokról.

Persze. Nyolcéves voltam, amikor apám elmagyarázott mindent az akkor elérhető kábítószerekről. Elmagyarázta a hatásmechanizmusukat, hogy melyik anyag mit vált ki az emberből. A kokainnal kapcsolatban mindig azt mondta, hogy „fiam, ez nem arra van, hogy fogyasszuk, hanem arra, hogy eladjuk.” Ő eladta, és ezzel elvesztegette a tehetségét. Ha valami legális dologból hozza össze ugyanezt a hálózatot, akkor üzleti zseninek tartanák. Óriási tehetség volt, de elvesztegette a tehetségét. A múltat már nem lehet megváltoztatni, a jelent viszont igen. Ezen vagyok.

Több időt tölt a családjával, mint az apja magukkal?

Sok időt töltök velük, pedig sokat utazom. És sokkal jobb minőségű életet élünk, mint ő valaha. Nincs testőrhad, nem kell hátranézni és menekülni. Szabadok vagyunk. Ha úgy nézem, sokkal gazdagabb vagyok, mint ő valaha volt.

Mikor járt utoljára a birtokon, ahol felnőtt?

Tíz napja. Nem oda mentem, de elmentem mellette.

Megvan még a bejáratra „szegecselt” repülő?

Nincs. Levették. 

Pablo Escobar fiának második könyve, a Mr. Escobar: Apám titkai a Művelt Nép Kiadó gondozásában jelent meg tavaly decemberben. Az interjú december elején készült Budapesten.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.