Egyáltalán miért döntöttem úgy, hogy nem vásárolok ruhát?
2016 tavaszán láttam egy sokkoló dokumentumfilmet. A The True Cost (A valódi ár) lerántja a leplet a divatipar jelenlegi működéséről, és megmutatja, hol és hogyan készülnek azok a ruhák, amelyeket bármelyik plázában megvásárolhatunk magunknak. Mivel az egész karrierem során folyamatosan beszámoltam a legújabb trendekről, rendszeresen interjúztam a hazai tervezőkkel, de jómagam fast fashion üzletekből öltözködtem, teljesen szíven ütött, amit láttam. Napokig nem tudtam eldönteni, hogyan írjak ezután a divatról vagy az öltözködésről tudva, hogy a ruhákat 14-18 éves lányok készítik, filléreket keresnek, embertelen körülmények között dolgoznak. Hogy az anyagok mennyi mérgező vegyszert tartalmazhatnak. Arról nem is beszélve, hogy például a divattermékek szállítása, milyen óriási terhet ró a bolygóra.
A divatipar az elmúlt évtizedekben szédítő ütemben gyorsult, fel se fogjuk ma már, hogy mi a trend, csak kapjuk az újabb és újabb értesítéseket a telefonunkra, hogy új darabok érkeztek a kedvenc márkánkhoz. Az Instagramon és a TikTokon influenszerek ömlesztik ránk a rendelésüket bemutató haul-videókat, és nem hagyják ki azt sem, hogy a kedvezménykódukat megemlítsék. A ruhákat, amiket megvásárolunk, egyre rövidebb ideig viseljük. Vagy azért, mert bosszantóan gyorsan tönkremennek. Vagy azért, mert pillanatok alatt kimennem a divatból.
Ebből a szédítő és sokkoló körforgásból szerettem volna kiszállni, amikor 2016 végén úgy döntöttem, hogy egyáltalán nem vásárolok magamnak ruhát, cipőt, táskát vagy egyéb kiegészítőt. Életem egyik legjobb döntése volt, mert ez alatt az egy év alatt nemcsak a ruhásszekrényem tartalma változott, hanem az életmódom és én magam is.
Mosni márpedig kell
A fenntartható divat számomra arról szól, hogy próbálok a választásaimmal a legkevésbé ártani – a ruháimat készítő embereknek, a környezetnek. Az Egy évig nem vásárolok ruhát! kihívás során mosnom azért kellett, de pillanatok alatt szembetaláltam magam a kérdéssel: ha már egyszer óvni szeretném a környezetet, akkor talán utána kellene néznem annak, milyen mosószert használjak. A leggyorsabban az öblítőt engedtem el, utána próbálkoztam mindenfélével a mosódiótól kezdve a mosószódán át a házi készítésű mosószerig. Voltak kellemes meglepetések és csúfos kudarcok, mire eljutottam a véglegesnek tűnő megoldásig. Mivel nem egyedül élek, kompromisszumos megoldásként végül azok a mosószerek váltak be a családban, amelyeket nem én készítek, viszont öko tanúsítvánnyal rendelkeznek. Ilyenek a Sansin márka termékei is.
A Sansin pont akkor indult, amikor én is elkezdtem a fenntartható divattal foglalkozni. 2016-ban a márka megálmodói olyan mosó- és tisztítószereket szerettek volna, amelyek valóban környezetbarát termékek és emellett tényleges tisztító hatásuk is van. A termékek természetes és organikus összetevőkből állnak, kőolaj-alapú származékoktól mentesek, és mesterséges színező anyagot nem tartalmaznak. A fenti állításokra az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) által kiadott védjegy is garancia.
Sokak számára fontos kérdés, hogy a termékek előállításához használnak-e állati eredetű anyagot vagy végeznek-e állatkísérletet. A válasz természetesen az, hogy nem! Sőt, a Sansin nem használ állati génekkel vagy állati eredetű anyagokkal kapcsolatos géntechnológiával módosított organizmusokat (GMO) sem. Ezért is kaphatta meg a The Vegan Society (Vegán Társaság) védjegyét.
Döbbenetes, hogy az Unió évente 20 millió tonna műanyaghulladékot termel és ennek csak 14%-át hasznosítják újra. Az már csak a cseresznye a hab tetején, hogy a Sansin vidám, színes flakonjai 100% újrahasznosított műanyagból készülnek, ráadásul bizonyos üzletekben újratölthetők is.
Használd újra, újra és újra
Ha a mosószerek műanyag flakonjaitól végül nem is tudtam 100%-osan elszakadni, és nem a sötétzöld utat választottam, volt olyan egyszer használatos, eldobható termék, amit az egy év alatt újrahasználhatóra cseréltem. A Nem vásárolok ruhát egy évig! kihívás alatt váltottam mosható arctisztító korongra, mosható szalvétára, a műanyag zacskó helyett mosható textilzsákot használok, amikor csak tudok.
A legnagyobb változás viszont az volt, hogy az egyszer használatos, eldobható menstruációs eszközökről is mosható verzióra váltottam. Egészen egyszerűen sokkolt az a tény, hogy egy átlagos nő az élete során körülbelül 12000 betétet használ el, amelyeket hiába tüntetünk el a szemünk elől, lebomlásukhoz több évszázad kell. A tamponok és betétek gyártása sem kifejezetten környezetkímélő, a fehérítésük sok esetben klórral történik, a betétekben található nedvszívó zselé kőolajszármazék. Ezek nemcsak a környezetre, hanem a testünkre sincsenek jó hatással.
Bevallom, próbálkoztam az intim kehellyel is, de végül az én utam a mosható betétek, de még inkább a mosható menstruációs bugyi lett. Álmomban nem gondoltam volna, hogy létezik majd olyan termék, ami kényelmes, biztonságos és magabiztosságot ad a menstruáció napjai alatt. A This is Redy bugyijaim azonban évek óta folyamatosan bizonyítanak edzésen, hosszú, rohangálós hétköznapokon. Nem tudom, milyen high-tech nedvszívó anyagot használnak a termékeknél (amelynek anyaga rendelkezik OEKO-Tex tanúsítvánnyal), de egészen elképesztő, hogy soha nem lesz kellemetlen szagú. A nappalaim ugyanolyan pörgősek maradnak, az éjszakáim viszont lényegesen nyugodtabbak lettek, mert eszembe sem jut, hogy valami baleset történhet. Arról nem is beszélve, hogy évente körülbelül 280-300 tamponttól és betéttől mentem meg a Földet.
Mi legyen a ruháimmal, amiket már nem viselek (el)?
Nem leszek álszent, a Nem vásárolok ruhát egy évig! kihívásom alatt is költöttem magamra, csak teljesen másképp, mint korábban. Elkezdtem például rendszeresen mozogni, edzőhöz jártam – kisebb megszakításokkal azóta is –, ez korábban teljesen elképzelhetetlen volt a számomra. Elmentem színtanácsadásra, hogy pontosan tudjam, milyen árnyalatok állnak a legjobban az adottságaimhoz. Voltam testalkattípus-meghatározáson is, hogy tudjam, milyen szabású ruhadarabok lesznek azok, amelyek jobban állnak, mint a többi. Arra gondoltam, ez az a tudás, amivel felvértezve sokkal tudatosabban vásárolok majd a jövőben. A ruhatáram folyamatosan alakult át az egy év alatt, hiszen voltak olyan ruhadarabok, amelyek amortizálódni kezdtek a rendszeres használat miatt. Másokat pedig a friss tudással a birtokomban nehezen viseltem el magamon. Akkor kezdtem el annak is utánajárni, mit tudunk tenni azokkal a ruhákkal, amelyeket valamilyen okból kiszelektáltunk. És itt jött a képbe a magyar fenntartható divat egyik legrégebbi márkája, a Printa, ahol az újrahasznosítás többféle verziójával ismerkedhettem meg.
A Printa zseniális abban, hogyan készítsen használt textilekből, kiszelektált ruhadarabokból teljesen új terméket, amelyről nem mondaná meg senki, hogy az újrahasznosított. Méretes férfi ingekből csinos női blúzok és ruhák, pokrócokból különleges kabátok, régi bőrkabátokból örök garanciával rendelkező izgalmas bőtáskák készülnek a műhelyben. Sok ruha zero waste szabással, hulladék nélkül készül, ha pedig marad némi hulladék, azokkal a náluk készült textil gyerekjátékokat tömik ki. A Printa abban is nagyon jó, hogy újrahasznosított fonalakból készült textilekből vagány ruhadarabokat alkosson. Ezek a darabok ráadásul Magyarországon készülnek, hazai munkaerőt támogatunk a vásárlásunkkal.
A fenntartható divat sokféle, találd meg a te utad
Ahányan vagyunk, annyiféle lehetőségünk van arra, hogy környezettudatosabbá tegyük a ruhatárunkat. A fenntartható divat pont olyan sokféle, amilyenek mi vagyunk. A legfontosabb, hogy a lehetőségeinkhez képest változtassunk valamennyit, tegyük meg az első lépéseket még ma.
