A menekült gyerekek viszontagságai nem érnek véget a menekülttáborokban

2015-ben hatalmas migrációs és menekültválság indult el Európa felé a különböző fegyveres konfliktusok, a politikai és vallási üldöztetés, vagy gazdasági ellehetetlenülés miatt. A krízis minket is elért, itthon is találkozhattunk menekülő emberek tömegeivel a határ menti településeken, és később Budapest nagyobb pályaudvarain is. Hasonló humanitárius katasztrófa zajlik jelenleg is, azzal a különbséggel, hogy most közvetlen közelről látjuk, mi elől menekülnek nők, férfiak, gyerekek, és ezúttal a kormány is úgy kezeli őket, ahogy kellett volna 2015-ben is az ide érkezőket:

A legfrissebb adatok szerint az Ukrajnából külföldre menekültek száma a háború kezdete óta 4,2 millióra emelkedett, és mint általában a menekültek nagy része, úgy az Ukrajnát elhagyók többsége is  (azaz 90 százaléka) nő és gyermek. A világ összes menekült és menedékkérő 42 százalékát 18 év alatti fiúk és lányok teszik ki.

Ők a legkiszolgáltatottabbak

És leginkább azokban az esetekben, amikor egy adott válság évekig elhúzódik. Az UNHCR legfrissebb becslései szerint 2018 és 2020 között hozzávetőleg egymillió gyermek született menekültként. A legtöbbjük pedig várhatóan még évekig az is marad.

A határokat átlépve ugyanis nem biztos, hogy a menekült gyerekek kálváriája véget ér. Ezt igazolja a Vice egyik új riportja is, amelyben egy önkéntes mesélte el tapasztalatait arról a táborról, ahol Mexikóból felnőtt kísérő nélkül érkezett gyerekek laknak ideiglenesen. A 34 éves Hess Fort Blissbe, az El Paso melletti sivatagban lévő katonai bázisra került. A fiatal nőt megdöbbentette az, amit ott tapasztalt:

Afgán menekültek az új-mexikói Fort Blissben, 2021-ben (Fotó: Profimedia)

Helyette börtönkörülmények fogadták őket, és Hess beszámolója szerint voltak olyan ikertestvérek, akiket szétválasztottak. Az első kézből származó információk valóban sivár képet festenek Fort Blissről, ahol a hőmérséklet a nappali forróságtól az éjszakai fagyokig változhat, és a porviharok homokot fújnak be a satnya sátrakba. Egy másik megszólaló, az ügyvédként dolgozó Leecia Welch, aki tagja volt annak a csapatnak, amely tavaly ellátogatott erre a nem éppen gyerekbarát helyere, hasonlókról számolt be. Ottjártakor több  kiskorúval is készített interjút, és később „pokol-lakásnak” nevezte a helyet, ahol 900 fiút talált egyetlen sátorba zsúfolva. Mint elmondta, sokan piszkos ruhában és olyan szagban tengették mindennapjaikat, mintha soha nem zuhanyoztak volna. A Children’s Rights jogvédő csoport peres ügyekért felelős igazgatóhelyettese pedig azt nyilatkozta, hogy

Sajnos nem tudjuk azt mondani ez az egyetlen hely a világon, ahol a háború, vagy a középosztály számára ismeretlen szegénység elől menekülő gyerekek és felnőttek borzalmas körülmények között élnek. Többségükben ugyanis, főleg elhúzódó konfliktusok esetében, hasonlóak a tábori állapotok. 

Igen, itt, Európában is

A BBC 2018-ban írt a görögországi Leszbosz szigetén található Moria táborról, ahol erőszak, zsúfoltság, szörnyű higiéniai körülmények uralkodtak, és előfordult az is, hogy mindezek hatására 10 éves gyerekek kíséreltek meg öngyilkosságot. 

De negatív példáért nem kell feltétlen külföldre menni, hiszen 2015-2016-ban Magyarországon sem a legemberibb módon bántak a menedékkérőkkel, függetlenül attól, hogy azok nők, gyerekek vagy férfiak voltak. A tranzitzónában kritikusak voltak a körülmények, rácsok mögött, mozgásszabadságukat korlátozva tartottak a magyar hatóságok gyerekeket, és persze felnőtteket. Miközben az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának ajánlásai szerint nem lehet kriminalizálni a menekült vagy migráns gyerekeket és családjaikat. Egyrészt a jogaik miatt, másrészt mert ez lenne az emberi szubminimum, hiszen ezek a gyerekek már alapból sok viszontagságon mentek keresztül, mire eljutottak egy biztonságos(abb) országba.

Menekült nők és gyerekek a bicskei vasútállomáson 2015-ben (Fotó: Matt Cardy/Getty Images)

Pláne azok a gyerekek, akik kísérő nélkül utaztak a menekülésük során

Emlékezzünk csak arra a mindössze négyéves szír kisfiú fotójára, aki a sivatagban egy szakadt műanyag zacskót szorongatva, egyedül lett lefotózva az ENSZ munkatársai között. Bár ez a kisfiú nem egyedül érkezett (csak a kép készültekor elkeveredett a családjától) rávilágított a menekülő gyermekek helyzetére, akiket a körülmények arra kényszerítettek, hogy elinduljanak otthonról az ismeretlenbe, sokszor egyedül.  Utóbbi egyáltalán nem ritka, 2016-ban az EU-ba belépést megkísérlő 7500 gyermek 92 százaléka kíséret nélküli volt. Ezek a gyerekek gyakran látják egy szülőjük vagy szerettük halálát, és megtapasztalhatják vagy tanúi lehetnek erőszaknak és kínzásnak.

Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta szintén rengeteg gyermek kényszerült elhagyni az otthonát, és közülük is jócskán vannak olyanok, akik kísérő nélkül érkeznek a biztonságos országokba. Mint az az ukrán kisfiú, aki teljesen egyedül menekült az országból egy kezére írt telefonszámmal. A telefonszámnak, valamint az útlevelébe tett papírdarabnak köszönhetően sikerült kapcsolatba lépni a szeretteivel, és később újraegyesült az édesanyjával, valamint a testvéreivel.

Ő még a szerencsésebbek közé tartozik, ám sok gyerek további traumákat él át, miután egy biztonságos országba érkezik. A hazájukból elmenekülő gyerekeknél előfordulhat, hogy nem jutnak megfelelő törvényi védelemhez, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. Egyes országokban őrizetbe vehetik, fogva tarthatják és kitoloncolhatják őket, kollektív kiutasítás és egyéb határvédelmi gyakorlatok alá vethetik őket. Egy tanulmány szerint a traumának a hatásait súlyosbítja a kényszerű elszakadás, a többszörös veszteségek és a migráció okozta számtalan változás. Ezekre különösen érzékenyek a gyermekek, akik nagyban függnek az őket körülvevő felnőttektől, és speciális fejlődési és érzelmi szükségleteik vannak.

A jó hír az, hogy a támogató szolgáltatások jelenleg léteznek Magyarországon. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar és a kutatócsoport munkatársai több helyszínre is járnak heti rendszerességgel. Egy Budapest környéki, izolált helyen levő menekültszálláson például olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik legalább egyik szülőjükkel együtt érkeztek Magyarországra. Több héten keresztül ezeknek a gyerekeknek a kutatócsoport biztosított programot, játékos elfoglaltságot – mindeközben szüleiknek egy kis pihenésre adott lehetőséget. A kutatócsoport kijár külső helyszínre olyan gyerekekhez is, akik a háború elől szüleik nélkül érkeztek Budapestre, ők az új helyzetben a szüleik hiányát is érzik. Az önkéntesek segítenek elterelni a gyermekek nyomasztó gondolatait és professzionális segítséget is nyújtanak.

Menekült anya és lánya egy beregsurányi iskola tornatermében (Fotó: Stiller Ákos/Bloomberg via Getty Images)

Mindez a gyerekek jövőjét nézve sokat számít, ugyanis hasonló segítség hiányában a menekült gyerekeknél könnyen kialakulnak mentális problémák, amikor a menekülttáborokba költöznek, mivel gyakran elszakadnak, vagy elszakítják őket a szüleiktől vagy gyámjaiktól, vagy szüleik a saját traumáik miatt nem képesek gondoskodni az érzelmi szükségleteikről. Ezek a traumák később viselkedési problémákban is jelentkezhetnek. Persze ez nem törvényszerű, vannak olyan gyerekek, akik nem sérülnek hosszú távon, ehhez azonban támogató közegre van szükségük.

Szlankó Viola, a UNICEF gyermekjogi vezetőjének legutolsó információja szerint kb. 12000 regisztrált menedékesről tudunk,  de ennél jóval magasabb azoknak a száma, akik itt vannak Magyarországon. 

„Az Ukrajnából menekültek 40 százaléka gyerek. Jellemző, hogy egy-két felnőttel, többnyire nőkkel érkezik több gyerek. Sokszor nem lehet tudni, milyen rokoni kapcsolatban állnak a kísérőjükkel, akik sok esetben nagyon fiatal, akár 20-22 éves nők. A halmozottan hátrányos helyzetű közösségekre egyébként gyakori, hogy a nagymama, nagynéni, unokatestvér fogadja be, vagy neveli fel egy családtag gyermekét, és ilyen helyzetekben valami hasonlót látunk. Nagy eséllyel az történik, hogy az anya, vagy nagymama nem tud utazni, és  a gyereket/gyerekeket odaadják egy olyan nőnek, aki viszont el tud indulni Magyarországra, Romániába, vagy más környező országba. Míg 2015-ben nagyon sok kísérő nélküli kiskorú érkezett, addig ez most nem jellemző, bár jelenleg nincsenek ezzel kapcsolatban hivatalos adataink” – mondja a szakember, és azt is hozzáteszi, hogy a jelenlegi krízis esetében nem kell attól félni, hogy a gyerekeket elszakítják a szüleiktől, gyámjaiktól.

– mondja Szlankó Viola és hozzáteszi, hogy a jóllétükkel kapcsolatban nagy kérdés, hogy az itt maradt gyerekeket miként fogják majd integrálni az oktatásba, főleg azokat, akik nem beszélik a nyelvet. „2015-ben a kísérő nélkül érkezett menekült gyerekek integrációját úgy oldották meg, hogy kijelöltek számukra egy-egy iskolát, ahol egy évig civil szervezetek bevonásával (pl. az SOS Gyermekfalvakkal) interkulturális programokat tartottak, magyar nyelvre tanították őket, vagyis felkészítették őket arra, hogy képesek legyenek később integrálódni egy magyar iskolába, vagy ha idősebbek voltak, a munka világába” – magyarázza a szakember. A Than Károly Ökoiskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola például az ENSZ partnerintézményeként vett részt a fiatalkorú menekültek és a felnőttek oktatásában is. Szlankó Viola azt mondja, hogy egyelőre nem tudni hasonló integrációs tervekről, igaz, még azt sem lehet látni, hogy vajon mennyi gyerek marad Magyarországon.

Ugyanakkor az idő telik, és a több heti kimaradás egy gyermek iskolai lemaradásában már hangsúlyos időnek számít. Ennek áthidalására egyébként már születtek civil kezdeményezések, egy hónappal ezelőtt az ELTE német nyelvi lektora, Kristina Kocyba menekült ukrán gyerekeknek hozott létre átmeneti, délutáni iskolát az egyetem épületében. Heti négy délután tanítanak két csoportnak önkéntes tanárok például nyelveket, matematikát és történelmet, hogy a gyerekek ne essenek ki a tanulásból. A tanárok között vannak, akik a gyerekekhez hasonlóan szintén Ukrajnából menekültek, ők anyanyelvükön tudják oktatni a diákjaikat. 

Azt is lehet tudni, hogy  268 óvodás és 1050 iskolás az, aki eddig a magyar köznevelési rendszerben megjelent. Ennek a létszámnak nagyjából a fele ukrán–magyar kettős állampolgár, tehát jó eséllyel kárpátaljai magyarként definiálhatók. A diákok egyelőre egymástól függetlenül, elszórtan jelentek meg az iskolákban, eddig összesen 586 intézmény kapcsolódott be az Ukrajnából érkező gyerekek ellátásába. 

További források: Unicef, NCTSN, ADC.BMJ, UnitForSight