Ukrajnában a harcok most elsősorban az ország keleti részén folynak a Donbasz régióért. Közben, több mint 800 kilométerrel odébb, Kijevben az élet, ha nem is tért vissza a normális kerékvágásba, sokkal nyugodtabb, mint pár hete, amikor még az ukrán főváros elfoglalása volt az oroszok számára a közvetlen cél. Több a gyalogos, több az autó az utakon, az üzletekben nincsen áruhiány, a vasútállomáson nincsenek tömegek. A felszabadított külvárosok aknamentesítése továbbra is zajlik, de, hogy elkerüljék a pánikkeltést, a városi vezetők mindig előre jelzik, ha várható nagyobb robbanás. Így volt ez azon a napon is, amikor legutóbb telefonon beszéltünk a Kijevben élő Anton Pecsenykinnel. Az ukrán újságíró, aki rendszeresen számol be portálunknak arról, mi az aktuális helyzet az ukrán fővárosban, elmondta, röviddel korábban Vitalij Volodimirovics Klicsko főpolgármester közölte, találtak a nemrég felszabadított Irpinyben egy nagyméretű, fel nem robbant bombát, amit délután négykor fognak hatástalanítani. A hatóságok időről időre megismétlik a kérésüket, hogy azok, akik korábban az időközben visszaszerzett Kijev környéki településekről az ország nyugati részébe vagy külföldre menekültek, ne térjenek egyelőre vissza. Május végéig legalábbis semmiképpen sem javasolják biztonsági okokból.
Kijev felszabadított peremterületein folynak az aknamentesítések. (Fotó: AFP)
Noha most Kijevben nem hallani légiriadókat, a városban a feszültség továbbra is tapintható. A híradásokat figyelve mindenki arra vár, hogyan alakul a Moszkva által továbbra is „speciális hadműveletnek” nevezett háború második szakasza. Mint ismert, múlt héten megindult az újabb orosz offenzíva Kelet-Ukrajnában, melynek célja Luhanszk és Donyec megyék, azaz a szakadár „népköztársaságok” teljes elfoglalása.
Az áldozatok száma egyre nő, de az első szakaszhoz hasonlóan úgy tűnik, az orosz hadsereg nem tud jelentős sikereket elérni. A harcok kezdetén az ukránok többsége abban bízott, hogy a háború rövid időn belül véget ér. Ma már senki sem gondolja azt, hogy hamarosan ismét béke lesz és a békénél is nagyobb hangsúlyt kap a győzelem fontossága. Kérdésünkre, hogy a mostani helyzetben el tudna-e képzelni az ukrán társadalom egy kompromisszumos megoldást Moszkvával, Anton határozottan rávágta, hogy „Nem. Ez a bucsai mészárlás óta már teljesen elképzelhetetlen!”. Szerinte, ha egy politikus egyáltalán megpedzené a kiegyezést a Kremllel, ha nem is tartóztatnák le egyből, valószínűleg a lakosság lincselné meg. Putyin egyik legközelebbi szövetségesének számító ukrán politikust, a szökésben levő Viktor Medvecsukot április közepén fogták el. A lerongyolódott, sápadt és kócos férfiről letartóztatásakor készült fotó immáron egyike a jelenleg zajló háborút dokumentáló emblematikus képeknek.
Az orosz katonákat a helyiek gyakran orkoknak nevezik J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művében szereplő torz és kegyetlen lények után. Persze – tette hozzá Anton – vannak olykor történetek orosz fegyveresekről, akik udvariasak voltak a civilekkel, vagy egyenesen azt tanácsolták a helyieknek, hogy egy támadás előtt rejtőzzenek el, de ezek ritkák és jelentőségük a lakosság ellen elkövetett tömeges nemi erőszakról, fosztogatásokról és kínzásokról szóló hírek mellett eltörpül. Anton és barátai nem gondolják, hogy az orosz hadseregben az ilyesmi parancsba lenne adva, sokkal inkább az ukránok ellen régóta zajló propaganda eredményének látják és annak, hogy a tábornokok, parancsnokok szemet hunynak minden felett. Az általános hozzáállás a fegyveresekhez ezért érhetően az ukránok részéről, hogy semmi jóra sem szabad számítani tőlük.
Temető Irpinyben, ahol a háború civil és katonai áldozatait helyezik végső nyugalomra. (Fotó: Sergei Supinsky / AFP)
Az ukrán harci sikerekről szóló hírek óriási jelentőségűek a lakosság körében. Sokat javított például a kijeviek hangulatán, amikor kiderült, hogy elsüllyedt az orosz Fekete-tengeri Flotta Moszkva nevű zászlóshajója.
Az orosz hadsereg ugyan eleinte azt mondta, hogy nem támadás miatt süllyedt el, hanem mert tűz volt a fedélzeten, vagy valami ilyesmi. Akárhogy is, a nap végén mégiscsak a tenger fenekén pihent az orosz flotta fő hajója.
– tette hozzá Anton.
Mióta legutóbb beszéltünk, az újságíró egyik barátját behívták harcolni. Ő az első Anton ismerősei közül, akit annak ellenére mozgósítottak, hogy nem rendelkezett előzetes harctéri tapasztalatokkal. Helyzetéről nem lehet sokat tudni, de annyit igen, hogy egy több hónapos kiképzésen kell előbb átesnie, mielőtt kivezénylik olyan helyre, ahol harcok folynak. Persze, érte is aggódik, de Antont most elsősorban a szülei és nagyszülei helyzete foglalkoztatja. Családja ugyanis – mint arról a korábbi cikkekben is írtunk – a február vége óta orosz megszállás alatt álló üdülővárosban, Bergyanszkban él, ahol a helyzet bár apránként, fokozatosan romlik.
(Fotó: Sputnik via AFP)
A megszálló katonák, noha heteken keresztül betartva eredeti ígéretüket, nem nyúltak a városházán lobogó ukrán zászlóhoz, mostanra eltávolították azt. Időről időre elrabolnak egy-egy elöljárót. Vannak pletykák arról, hogy készülnek népszavazást szervezni, amellyel megpróbálják legitimizálni a város szakadár területhez való csatolását. Egy héttel korábban Anton egyik barátjának sikerült elmenekülnie a városból és elérnie a 200 kilométerre levő, ukrán kézben levő Zaporizzsjáig. Út közben húsz ellenőrzőponton haladt át, közülük hat ukrán, tizennégy pedig orosz volt. Az oroszok az áthaladó férfiakat minden állomáson levetkőztették, mert kerestek rajtuk jeleket, tetoválásokat, bármit, ami arra utal, hogy az ukrán fegyveres erőkhöz tartoznak. Átnézték a telefonjaik tartalmát is. Anton barátjának szerencséje volt. Nem találtak nála semmi gyanúsat. A férfi ráadásul jól időzítette menekülését, mert néhány nappal később a térségben heves harcok kezdődtek el és átmenetileg az összes humanitárius folyosót lezárták.
Anton Pecsenykin
Anton hallotta a hírekben, hogy szó van ezeknek az újbóli megnyitásáról, konkrétumok azonban még nincsenek. A kérdésre, hogy ha kiderülne, hogy igazak a hírek, a szülei is elhagynák-e Bergyanszkot, az újságíró elmondta, ez a lehetőség felmerült, de egyelőre biztonságosabbnak tűnik maradni, ráadásul ott vannak a nagymamái, akik idősek és betegek. Vannak olyan pletykák, miszerint az oroszok a megszállott területekről a férfiakat előbb-utóbb kivezénylik a frontvonalakra mintegy golyófogónak. Anton retteg attól, hogy az édesapjára is ez vár.
Sok a bizonytalanság. Most mindenki azt várja, mi lesz a donbaszi csata vége. Egy hónap múlva már tisztább lesz a kép. Talán még korábban. Talán minden megváltozik, ha véget ér. Majd meglátjuk.
