„Ne Amazóniáról beszéljünk, nekünk a Bakony vagy a Bükk teremti meg az élet feltételeit”

A fakitermelés szabályozásáról szóló rendelkezés egyértelműen a „lazítás” irányába mozdul, olyan kitételeket tartalmaz, miszerint nem kell figyelembe venni a tilalmi időszakot, vagyis évszaktól függetlenül bármikor lehet vágni, az eddiginél fiatalabb fák esetében is engedélyezett a vágás, illetve a tarvágást illető korlátozásokat szintén felpuhították még a természetvédelmi besorolás alatt lévő területeken is. A környezetvédelmi szervezetek, illetve sok természetet szerető ember kifejezetten negatívan fogadta a változtatást, sokan attól tartanak, hogy a hazai erdők és rajtuk keresztül az egész élővilág visszafordíthatatlan károkat szenved.

A magyarországi erdők nem egyenlőek az érintetlen természettel, nagyrészt emberi-gazdasági tevékenység nyomán nyerték el mai formájukat a Bakony, a Bükk vagy a Mátra sűrűségei. Európában egyetlen erdő létezik, amit nem alakított soha emberi tevékenység, ez a Białowieża-erdő, amin Lengyelország és Belorusszia osztozik. Magyarország az első világháború után elvesztette erdőterületének oroszlánrészét, a Kárpátok fenyvesei a szomszédos államokhoz kerültek. Ekkor a trianoni határokon belüli terület nagyjából tíz százalékát borította erdő, ezt az állapotot igyekezett orvosolni az állami vezetés és az erdész szakma, hiszen fára szükség volt, az ő munkájuk eredménye, hogy jelenleg az ország húsz százalékát jegyzik erdőként.

A hirtelen meghozott, látszólag szakmai és társadalmi egyeztetést nélkülöző döntésről az illetékesnek számító állami erdészeteket és nemzeti parkokat szerettük volna kérdezni, de megkeresésünkre nem reagáltak, vagy az Agrárminisztériumhoz irányítottak. Végül Kocsis Mihály, erdőmérnök, a Vérteserdő  Zrt. volt vezérigazgatója, a Soproni Egyetem címzetes docense, erdészeti igazságügyi szakértő és Chrapó Szilárd, civil aktivista, a Balatonfüredi Erdőért csoport vezetője válaszolt kérdéseinkre. Az erdőgazdasággal foglalkozó szakember és a természetvédő aktivista meglátásai között vannak vitás pontok, sok esetben más szempontból látják az erdőt, de két dologban biztos egyetértés van. Egyrészt abban, hogy a rendelet nem éri el azt a célt, ami miatt névleg létrehozták, egészen biztos nem oldja meg a fűtési gondokat a télen. Másrészt pedig abban, hogy az erdőre, a fákra mindképpen szükségünk van, ha élhető világot szeretnénk magunk körül a Kárpát-medencében.

„Az erdőben minden fára szükség van”

Chrapó Szilárd annak idején azért kezdett szervezkedni a lakóhelyével, Balatonfüreddel szomszédos erdő védelmében, mert a környéken futva úgy látta: ez az erdő nem az az élettel teli terület, mint aminek lennie kell. „Feltűnt, hogy mennyire csendes minden, hogy nem hallom a madarakat, pedig régen, gyerekkorukban mindenütt ott voltak. Futás közben vártam, hogy majd beérek az erdő közepébe, de az sehol nem volt. Nem volt igazi erdő, csupán fragmentált erdőkupacok. Rengeteg helyen kivágtak minden fát, még Natura 2000-es besorolású és a természetvédelmi területeken is.” A civil szerveződés ezeknek a negatív élményeknek a hatására formálódott meg, céljuk a fakivágások mérséklése a Balaton-parti város közelében. „Jó lenne, ha az emberek nem a természetvédelmi szervezetekre várnának, hanem mindenki saját maga felelősséget vállalna és kiállna azért, hogy jobban menjenek az erdőben a dolgok.”

A természetvédő férfi az eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a törvény a gyakorlatban nem fog sok újat hozni, legfeljebb eddig is bejáratott folyamatokat fogják leegyszerűsíteni és kis mértékben felgyorsítani. A rendelet egyik leginkább vitatott pontja, a tarvágás engedélyezése a védett területeken, tapasztalata szerint gyakorlatilag eddig is létezett, csak vágásos üzemmódnak nevezték. „A két technológia között a különbség az, hogy az előbbinél minden fát egyszerre vágnak ki, míg az utóbbinál csak egy részüket, a többit kicsit hagyják nőni, aztán termelik ki, de az utolsó ciklusban minden kivágnak.” A Balatonfüredi Erdőkért csoport viszont úgy látja, hogy a gyakorlatban vágásos üzemmód címszóval már régóta végeznek tarvágást. – 2021-ben a Bakonyerdő egy képviselőjével mentünk ki terepre, Natura 2000-es területre – idézi fel Chrapó Szilárd. „Minden le volt tarolva; kérdeztem, milyen irányelvek alapján történt a vágás. Az erdész azt bizonygatta, hogy nem történt tarvágás, majd odahajolt egy húsz centis magonchoz, és azt mondta, hogy nem vágtuk ki az összeset, hiszen itt egy fa. A gyerek is ember, nem?”

A magyarországi erdőkben járva feltűnhet, hogy a fák sok esetben láthatólag egykorúak, a civil aktivista szerint ez nagyon rossz helyzetet idéz elő, az erdő akkor működik jól, ha minden korú fából található benne faegyed, hiszen mindegyiknek megvan a maga szerepe. „A kicsi fák a nagy fák árnyékában, védelmében nőnek fel, a különböző korosztályok számos módon védik egymást – mondja Szilárd. – A korhadt fa az erdő szempontjából ugyanolyan fontos, mint az egészséges. A harkály a beteg fákat vési ki, ezekben talál táplálékot, ezeket az odúkat foglalják el azok a madarak, amik nem képesek maguknak ilyet építeni. A különböző korú, fajú és magasságú fák jelenlétével együtt járó szinteződés azért is nagyon jelentős, mivel ez az élőhely egészségét és fajgazdagságát biztosítja.”

„Felelőtlenség volt erdészeteket megszüntetni, a szakmai kontrollt csökkenteni”

Az erdőmérnök nem látja problémásnak az eddigi fakitermelési gyakorlatot, szerinte a természetvédelmi törvény még erősebb korlátokat is szabott, mint amilyet az erdőgazdálkodás indokolt volna. „A világhírű 1935-ös Kaán Károly-féle erdőtörvény külön fejezetet rendelt a természetvédelemnek. Az erdészek ringatták a termesztévedők bölcsőjét.” Kocsis Mihály a most bevezetett szabályozás alapgondolatát sem látja rossznak, nem indokolatlan az előírt mennyiségű fát kitermelni, azt mondja, az erdőterület ettől nem fog csökkenni. Úgy látja, a magyar erdőkből az utóbbi időszakban nem nyertek ki annyi fát, mint amennyit lehetett volna, vagyis van „tartalék”, amit vágni lehet. „A tarvágás sem egyenlő az erdőirtással, hiszen abban az esetben ki is tuskózzák a területet, és ott soha többé nem fog nőni fa.”

Viszont Kocsis Mihály szerint is léteznek veszélyforrásai a kapkodva létrehozott jogszabálynak, az átgondolatlanság és a jól képzett szakemberek hiánya komoly gondokat okozhat. „A végrehajtáshoz meg kellene keresni azokat a területeket, ahol a korábbi évek fakitermelése elmaradt.” A szakember szerint azonban az idő rövidsége és a kapacitáshiány miatt erre aligha lesz minden eseteben lehetőség. „Rengeteg szakember hiányzik a rendszerből, felelőtlenség volt erdészeteket megszüntetni, a szakmai kontrollt csökkenteni. Az erdészetben nagyon alacsonyak a fizetések, a tanárok helyzetéhez tudom hasonlítani a mostani állapotokat. Egy kezdő erdész nem tud jövőt építeni magának, családot alapítani, másod- és harmadállást kell vállalnia, hogy megéljen. Közben nagyon komoly felelősség van a vállán, akár 1200 hektáron kell vagyonkezelést végeznie.”

Kocsis Mihály más problematikus pontokat is említ a jogszabály kapcsán. A vágásérettségi kor csökkentését teljes mértékben indokolatlannak látja, illetve a vegetációs időszakban történő favágás tilalmát is meg kellett volna tartani. Ez a vegetációs időszak kora tavasztól őszig tart, ez az időintervallum, amikor a növényzet számára a növekedés lehetővé válik. Ebben az időszakban a növények zöld hajtást, lombot fejlesztenek, termést hoznak. Kocsis Mihály úgy véli, talán a képzett favágók hiánya miatt történhetett a módosítás, ha kevés van belőlük, akkor legalább tudjanak egész évben dolgozni, fát termelni. Szintén a lehetőségbeli (ebben az esetben anyagi) korlát miatt nem ördögtől való az augusztus eleji szabályozás azon passzusa, mi szerint a kivágott fákat immár nem kötelező őshonos fajokkal felújítani. „Ez iszonyatosan drága, és nem biztos, hogy a mostani lerongyolódott helyzetben kell a múlt hibáit kiküszöbölni.” Egyértelmű pozitívumnak viszont megemlíti a fa exportjának tilalmát.

„Odatolták az embereknek a problémát, hogy oldják meg maguk, de nem biztos, hogy meg tudják.”

A rendelet kapcsán ellenérvként sokszor elhangzott már, hogy a most augusztusba kivágott fából nem lesznek vidám pattogással égő, meleget árasztó fahasábok a kandallóban idén télen. „A tűzifának bizonyos nedvességtartalom alá kell mennie, hogy tüzelni lehessen vele” – mutat rá Chrapó Szilárd is. „Még a nyárfának is hat-nyolc hónap kell, hogy kiszáradjon.” Kocsis Mihály további kérdéses tényezőkre is felhívja a figyelmet. Léteznek még tartalék fakészletek, de akkor mennyiség biztos nincs, ami elég lenne a jelenlegi helyzetben. „Ilyen rövid idő alatt nem lehet fát szárítani, két év kell ahhoz, hogy olyan legyen a fűtőértéke, mint a barnaszéné.” A döntéshozók arról is megfeledkeztek, hogy a tüzelőnek a fakivágás után olyan állapotba kell kerülnie, hogy bele lehessen rakni a kályhába: magyarul fel kell aprítani. „A kitermelő két-három méteres farönköket ad el, ezt sokan a fával fűtők közül, például az idős emberek nem feltétlenül tudják majd saját maguk felhasogatni, és az erre szakosodott tűzifa telepeken nem biztos, hogy lesz kapacitás. Igazából odatolták az embereknek a problémát, hogy oldják meg maguk, de nem biztos, hogy meg tudják.”

Az átgondolatlan lépések miatt ijesztő mértékű drágulás jöhet a tűzifa piacán. „Ami megütött, hogy nem lesz korlátozás a fa árán – mondja Kocsis Mihály. – Nagyon nem lenne jó, ha ez szabadjára lenne engedve és esetleg a gázár fölé menne.” Ebben Chrapó Szilárd is egyetért, viszont ő egy másik potenciális veszélyt is lát a friss rendelet mögött. „Ha a kormánynak valóban fontos lenne, hogy az emberek ne fázzanak télen, akkor nyílászáró- vagy szigetelés-korszerűsítési programot hirdetne, feloldanák a szélerőmű telepítésének tilalmát, és a zöld energiák irányába terelnék a lakosságot. De nem teszik. Az egész mögött megint üzleti és nyerészkedésre lehetőséget adó érdekeket, illetve valamilyen következő, még drasztikusabb lépésnek az előkészítését látom, talán hozzá akarnak nyúlni a nemzeti parkokhoz, egy nagyfokú privatizációt készíthetnek elő.”

„Az erdő teremti meg az élet feltételeit”

A törvény gyakorlati alkalmazásáról mindeddig nincsenek tapasztalataink, sok a bizonytalansági tényező, de az egyértelmű, hogy húsba vágóan fontos mindannyiunknak, hogy ez erdők megmaradjanak. „Az erdő az ország tüdeje – mondja Kocsis Mihály. – Ezzel a hasonlattal mindent elmondtam. Óriási szerepre van a szén-dioxid és a víz megkötésében.” A fák a víz körforgásában pótolhatatlan feladatot látnak el, minden erdő egyben vízraktár is, amely lassan párologtatja a nedvességet (közben hűti a környezetét), ezzel hozzájárul az eső kialakulásához, nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben. Az aszályos hetek alatt különösen várva várt eső pedig a környezetükben lévő erdőkön is múlik. „Az erdő teremti meg azokat az életfeltételeket, ami, miatt az ember egyáltalán létezni tud – mondja Szilárd. – És most hagyjuk Amazóniát, nekünk a Bakony vagy a Bükk teremti meg az élet feltételeit.”

Kapcsolódó az nlc-hu-n:

• Pár napja szóltak, már vágják is ki a legendás csopaki juharfákat
• Hihetetlen látvány a 30 centis hó a zöld lombos fák tövében Bánkúton
• Erdőfürdő: sima túra vagy valami egészen más?