Kezdjük az elején.
- Augusztus 8-án életbe lépett az a kormányrendelet, amely értelmében korlátozottan lehet használni az iskolában, szakmai képzés során, illetve foglalkozások alatt a kollégiumokban, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközöket, illetve internetelérésre alkalmas okoseszközöket. Pontosabban: a diákok ugyan bevihetik az iskolákba a telefonjukat, de rögtön le is kell adniuk az eszközöket az utolsó órájuk végéig. Az iskoláknak a házirendben kell meghatározniuk, hogy hol fogják tárolni az eszközöket.
- A Belügyminisztérium azonnali hatállyal felmentette a Madách Imre Gimnázium igazgatóját, aki 1993 óta dolgozik az iskolában, és 2000 óta vezeti az intézményt. „Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt” – írta Belügyminisztérium. Hogy mi volt az igazgató „bűne”? Hogy a nevelőtestülettel együtt kijelentette, hogy iskolájuk célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Hozzátették, mivel bármilyen órán előfordulhat, hogy szükség van okoseszközre, életszerűtlen is lenne azok állandó beadása és kivétele.
- A kirúgott igazgató mellett tüntetést szerveznek szeptember elejére.
Azt senki nem vitatja, hogy eléggé elvonja a gyerek figyelmét az, ha óra közben nyomkodja a mobilját, pörgeti a TikTokot. Jó válasz erre a teljes tiltás? Nem gondolom. A digitális kultúra órai anyagát például, szinte lehetetlen átvenni okoseszköz nélkül, ahogyan az uniós forrásból megvalósult „interaktív periódusos rendszert” is. Talán erre lehet válasz a rendelet azon része, amely kimondja, hogy az okoseszköz használatát engedélyezheti a pedagógus, vagy az igazgató úgy, hogy a tanulmányi rendszerben leírja a használat célját, az engedély időtartamát és a használt tárgy nevét. „Ha a tananyag elsajátításához a mobil is szükséges, akkor a tanár engedélyével be lehet vinni a tanórákra. Amikor tehát az okoseszköz a tanulást szolgálja, akkor a diákok használhatják, de amikor a tanulást akadályozza, akkor nem” – szemlézte Rétvári Bence államtitkár posztját a Telex.
(fotó: Profimedia)
Az már más kérdés, hogyan fogják ezt a gyakorlatban megvalósítani. Képzeljük el, ahogy Kati néni a 10 perces szünetben elszalad a mosdóba, majd berohan a széfhez, kiveszi az 5. c osztályhoz tartozó 24 mobiltelefont, de ügyel arra, hogy más ne essen ki, bezárja a széfet, berohan a terembe, kiosztja a telefonokat, nem ejti le, nem keveri össze…
Pedig mindennél fontosabb lenne, hogy 2024-ben már ne ragaszkodjunk a kopott táblához, és a krétaporhoz, mert a világ sokkal előrébb tart. Olyan ez, mintha egy MÁV vonattal akarnánk versenyezni a francia TGV-k ellen.
Meg kellene hagyni az intézmények függetlenségét. Ők döntsék el, hogyan, és miként engedik használni a gyerekeknek az okostelefont, a tabletet, vagy éppen a laptopot. Vannak intézmények, amelyek a poroszosabb vonalat képviselik, és vannak olyanok, amelyek a matekórán is engedik használni a mobilt. Valószínűleg minden szülő megtalálja (jobb esetben) a saját gyermeke számára legideálisabb típusú iskolát.
Mégis miért olyan fontos, hogy ott legyenek a digitális eszközök az órákon?
Mert, Bencsik András gondolatmenetével ellentétben, a mobilon nem csak azt tudjuk megnézni, hogy mennyi 2×2.
Online tankönyv és tananyag – Sponsored by EU
Vannak olyan iskolák, ahol már negyediktől használnak a gyerekek okoseszközöket. Ha nem volt elég tablet az iskolában, akkor a tanulók (eddig) dolgozhattak a mobiljukkal is, azzal olvasták be ugyanis a feladathoz tartozó QR-kódot.
2023-ban adták hírül, hogy „Új okostankönyvekkel bővült a megújult NKP”. Miről is szólt az pontosan? „Az egyéni tanulási teljesítmény növelésére alkalmas, motiváló, személyre szabható digitális kiegészítő elemek fejlesztésével új okostankönyvek érhetők el 2023 decemberétől a megújult Nemzeti Köznevelési Portálon az Oktatási Hivatal most záruló projektjének köszönhetően. (…) A köznevelés tartalmi szabályozóinak megfelelő tankönyvek, taneszközök fejlesztése és digitális tartalomfejlesztés című projekt az Európai Unió 7,352 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatásából valósult meg” – olvasható az Oktatási Hivatal oldalán.
Szuperül hangzik, és a nekünk megszólaló tanárok szerint gyakorlatban is hasznos a program, hiszen volt benne interaktív periódusos rendszer, okostérkép és földrajzi videósorozat. „Decembertől már 161 komplex digitális tananyagcsomag, azaz okostankönyv válik ingyenesen hozzáférhetővé a pedagógusok és a tanulók számára” – írták.
Ha pedig valaki felmegy a Nemzeti Köznevelési Portálra, megnézheti az online tananyagokat, amikhez úgy a tanárnak, mint a diáknak is szüksége lenne egy okoseszközre (hiszen vannak interaktív feladatok, és videók is). Az új rendelet értelmében viszont vagy ki-be rohangálhatnak az elzárt készülékhez a tanárok, ha használni akarják az okostankönyveket, vagy az iskolának kell biztosítania okoseszközöket a gyerekeknek, vagy az online tananyagot krétával és táblán adja tovább a tanár. Nyilván ez utóbbi barokkos túlzás, majd kivetíti az online kvízt a falra.
Egy 2020-as 5. osztályos digitális kultúra tankönyvben például ilyen fejezeteket látunk:
- keresés a világhálón
- online kommunikáció
- közösségi oldalak
- felhőszolgáltatások
- készítsünk animációt…
Remek, ha ennek az elsajátítása egy informatika teremben történik, ahol mindenki számítógépet használhat, de az online feladatok jelentős százalékát már mobilon végezzük el a mindennapokban is, vagyis a laptop és a számítógép mellett ezeket már telefonon is ajánlott megtanulni.
Hogyan kell…?
Ha pedig már a mindennapokban járunk, akkor térjünk ki arra, hogy a mi felelősségünk, hogy a gyerek ne csak a TikTokot tanulja meg „pörgetni”, hanem az életét is képes legyen online intézni, ha betölti a tizennyolcat.
Magyarországon az egyik népszerű keresés: „Hogyan kell elektronikusan aláírni hivatalos papírt?”. Hát, ilyenekre kellene felhasználni a gyerekek kezében lévő kütyüket az iskolában. Meg arra, hogyan tud online időpontot foglalni egy kórházba az EgészségAblak applilkáción keresztül (ha szerencsés).
Ha például a gyerek gazdálkodni szeretne, akkor meg kell neki tanítani, hogy egy gazdának ma már szinte minden bejelentést, adatszolgáltatást online kell beadnia, a gazdanaplótól az aszálykáron át a jövedéki adó visszatérítésig.
Arról lehet vitatkozni, hogyan tudjuk az okoseszközök helyes használatára megtanítani a gyerekeket, de nem tehetünk úgy, mintha nem is létezne.
