Kokó: Úgy bízz magadban, hogy ne legyen szükséged senkire!

1. Hová költözne el legszívesebben, és miért?
Nem akarok elköltözni. Sok országot kipróbáltam… Ausztráliától Amerikáig, Németországban is 3 és fél évig éltem. Mégsem találtam a Földnek azt a pontját, ahová a családommal mennék hosszabb időre. A barátaimtól, a Lánchídtól, a János-hegyi kilátótól messzebb legyek, mint most? Az elképzelhetetlen.

2. Mit csinál olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Minden napom úgy élem meg, hogy az utolsó percig kihasználom! Ma reggel korán keltem, futottam 16 km-t, 400 métert úsztam, aztán a vakok óvodájában mesét mondtam, majd a gimnazista sportolókat búcsúztattam el, délután üzleti megbeszélésem van, este pedig még műsort vezetek. Este 9-re érek majd haza. De a tegnapi is ilyen zsúfolt volt, és a holnap sem lesz lazább. A futás talán az egyetlen, ami az enyém, amikor egyedül vagyok, nem tudok telefonálni – ezért is találtam ki magamnak, ráadásul a sportról nem tudnék lemondani!

3. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Azt sem tudom, hogy most mi a hivatásom… Nagyon sok mindennel foglalkozom: sportdiplomácia, üzleti tevékenység, médiaszereplések. Ha bármelyik eltűnne az életemből, hiányozna. Másra talán már nem is vágyom… Bár ha tehetséges lennék és igazán lelkes, akkor színészként még próbálkoznék.

4. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
A lustaságot, trehányságot, nemtörődömséget néha igen, de a pontatlanságot egyáltalán nem bocsátom meg.

5. Melyik a kedvenc könyve?
P. G. Wodehouse írásait nagyon szeretem. Róla egy kritikusa is azt írta: „Egy kicsivel Shakespeare alá sorolom és tetszés szerinti távolságra mindenki más fölé.” Elképesztően humoros! Ráadásul a magyar fordítás zseniálisan szellemes. Próbáltam angolul is, de a magyar szöveg hozzátesz még valamit. Meg is nézem, ki fordította!

6. Mi a legértékesebb tulajdona?
A lelki támaszom az olimpiai aranyérmem. Czene Attila barátomnak mondtam egyszer: nekünk ott van a szekrényben az a tárgy, ami az életünket is meghatározza. Ez egy élet munkájának az eredménye. Megvéd minket, de nem azért, mert ezzel lehet dicsekedni, mutogatni, hanem azért, mert e mögött munka van. Ha akkor bírtuk, ha ezt meg tudtuk szerezni, akkor erőt kell hogy adjon a továbbiakban is. Abban a pillanatban én voltam a világon a legjobb, és az az igazság, hogy az elénk sodródó feladatok csak töredékei annak, ami ehhez kellett.

7. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
Számomra a szépséget, a lelki és testi finomságot a nők képviselik. Ha mindez még párosul az anyai óvó, féltő, gondoskodó szeretettel… Bevallom, irigylem is őket, mert az ő kiváltságuk a szülés csodája.

8. Melyik a kedvenc idézete?
Bár nem szeretem az idézetműveltséget és azt, ha a Facebookon ezzel bombáznak, azért van mottóm. Kettő is! Az egyiket az ökölvívónadrágomba is belevarrattam: „Olyannak lenni, mint bárki más, de olyat tenni, mint senki más!” Olyan is voltam, mint bárki más, a méreteimmel nem tűntem ki, de mondhatom, hogy a tetteimmel igen. A másik idézet az életvezetési tanácsom saját magamnak: „Úgy bízz magadban, hogy ne legyen szükséged senkire!” Ettől se nagyon térek el.

9. Hisz a halál utáni életben?
Egyelőre nem gondolok a halálra, nem látom, hogy jönne… Nemrég olvastam egy idős 86 éves néniről, aki indult a New York-i maratonon, és futás közben elesett, 30 km után. Felsegítették, és kérték, hogy hagyja abba. De ő nem tágított. Lefutotta. Majd amikor hazament, még a cipőt sem vette le, bedőlt az ágyba és soha többet nem ébredt fel. Én is úgy szeretnék meghalni, amikor valamit már befejeztem, és még nem kezdtem el valami újat. Ha mégsem így lenne, akkor inkább ne is legyen halál utáni élet, mert azon idegeskednék, hogy ki fogja helyettem elvégezni.

10. Ki játszaná önt az életéről szóló filmben?
Teherbírónak kellene lennie, az az egy biztos. Az elmúlt huszon-valahány év óta, amióta az élsport bekebelezett, úgy élek, hogy azt nem bírná el akárki.