Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pasijukat eltartó nők
Létrehozva: 2010. február 17. 12:38
Szép napot mindenkinek!
Körülöttem mostanában annyira megsokasodtak a kitartott férfiak, hogy gondoltam, rákérdezek itt is, hogy ez tényleg egyre inkább elterjedt?
Honnan jön? S hova vezet?
Okos, tanult szép nők dolgozzák halálra magukat a családért, miközben "uruk, parancsolójuk" otthon heverész a jó melegben.
Hasa tele, s mint aki jól végezte dolgát, éli életét.
Kíváncsi vagyok a nők és a férfiak véleményére is!
Kinek jó ez?
Most nem a szükségmegoldásokra gondolok, amikor ideig-óráig kényszermegoldásként, munkahely nélkül - de keresésben telnek a napok, hosszabb rövidebb időszakok, hanem, amikor valaki erre rendezkedett be, s készpénznek veszi, hogy az asszonynak lóg a bele, de ez normális, ilyen olyan okból kifolyólag.
Nekem pl. több olyan ismerősöm van, aki szellemi tevékenységre való hivatkozással tartatja el magát. Vagy otthagyja pl. a családot a férfi, gyerekekkel, s anyu majd dolgozik, hogy legyen mit enni, legyen hol lakni, ő meg nem ad petákot sem.
Írjatok.
MIÉRT??
Haha
Az okos otthon / okos lakás témát próbáltam levadászni aztán itt kötöttem ki...
Nálunk felesben megy a felelősség mind pénzügyekben, mind takarításban, sztem ez az egyetlen járható út!
Igen, különben azt látom, hogy le lehet élni egy életet is úgy ,hogy egy férfiasabb karakterű nő, aki jól érzi magát, s egy nőiesebb lelkületű férfi, aki jól érzi magát. s jók együtt, mert működik.
De beletesznek legjobb tudásuk szerint azt, amijük van, a kapcsolatba.
Én a szélsőségeken akadok ki, mikor esetleg valaki leül, s nézi, hogyan lapátol, talicskázik (képletesen) a másik.
Gratulálok!
Ezu egy sikersztori.
Nehogy azt hidd!
Baráti körünkben van két páros is, akik így élnek.
Úgymond a férfiak az "eltartottak"(bár én nem mondanám annak)
Mindkét pasas hihetetlen kreatív, sk házépítő, kertész, szakács és konyhalány egy személyben.
Főznek, mosnak, takarítanak vagy épp autót szerelnek és élvezik.
De az ambíciózus barátnőim is, akik világ életükben cikinek tartották a kvfőzést, inkább bevállalják a "családfő" szerepét
Nem mondom, hogy néha nincs "ki hordja a nadrágot" típusú villongás, de alapvetően jól működik a kapcsolatuk.
Szerintem most a válság miatt sokan kerültek ilyen helyzetben, és addig nincs is semmi baj ezzel, amíg a férfi nem csak henyél otthon, hanem amiben tud, segít: házimunka, bevásárlás, stb.
De ha semmit nem csinál, és még csak nem is próbálja éreztetni, hogy egy kicsit is zavarná a helyzet (mert egy egészséges férfi szerintem nem jól tűri, ha nem tehet le semmit az asztalra, legyen itt szó pénzről, szakmai sikerekről vagy bármilyen jellegű teljesítményről), akkor ott a nő, aki ezt eltűri, lehet tanult és szép, de okos biztos, hogy nem.
Szia Kedves Topicindítő! Visszaolvasgattam a topicot és gondoltam és is hozzászólok. Igen van amikor kényszerből kerül az ember ilyen helyzetbe, ugye nagy a mai világban a munkanélküliség. De az a pasi aki ilyen helyzetbe került és igazi pasi megpróbálja kompenzálni, pl. házimunka stb.
Én viszon elmesélném az én történetemet ezzel kapcsolatban. 8 évig voltam házas. Az én páromnak ugyan volt munkahelye, de ő úgy gondolta az az ő pénze, azt csak magára költi el (autók, motorok minden mennyiségben) az én fizumat meg közösen (kaja, ház törlesztőrészlete, tisztítószerek, minden ami egy háztartásban szükséges). A számlákat folyamatosan 2-3 hónap csúszással adta fel, sokszor mindezt a szülői segítséggel, mert sosem volt pénze (neto 100at kereset+maszekolt, de mind írtam mind elszórta). Ő nem kompenzált semmit, a füvet apukám nyírta, a havat én lapátoltam, kifestettem a házat mert így olcsóbb volt; laminált padlót apuval raktuk le és még sorolhatnám. Na én meguntam mindezt és elváltam. Hogy miért vártam nyolc évet az egy másik kérdés: rozsaszín köd, remény, félelem a magánytól. Végül is sikerült talpra állnom...és ez a lényeg.
Szia!
Nem, én sose tartottam el férfit.
Nem is fogok.
De vannak, akiknek pl. közös gyerekük van, s a nő valóban megalkuszik, mert jobb, ha legalább van otthon egy féfi, mintha nem lenne egyáltalán, ez a helszet, sokan így gondolkodnak. Pár barátnőm, munkatársam és van ilyen férfiismerősöm is, aki régen jól keresett, aztán megkattant, fordult valami, s vagy lelépett otthonról csinálni a semmit, vagy élvezi, hogy megvan minden, bár az asszony 100 évvel idősebbnek látszik, mert összesen egy hónapban nem alszik annyit, mint a férfi egy nap
Bizony.
Szóval, Értük vagyok "pipa".
Ismeretségi körömben van egy ilyen páros. A csajról: jó anyagi háttérrel és erős szülői irányítással tengeti életét. 30 éves korára saját tehermentes lakása és kocsija van, de még egy teát sem tud megfőzni, az a tipikus "teddkihagyhűljön" típus, nem utolsó sorban pedig roppant előnytelen külseje van, egyetlen ami vonzó lehet benne a férfiak számára, az a pénze.
A pasiról: van saját kis tanyája, amin van egy lakható kicsi hétvégi ház, ezen kívül semmije, mellette nem dolgozik sehol, a munka mindig is büdös volt neki, amúgy a külseje nem rossz és mindent elvégez a ház körül.
Szerintem itt ennél a párosnál egy kölcsönös érdek van, ami egyelőre működik, mert szemmel láthatóan nem szerelmesek. A csaj olyan csúnya és butácska, hogy be kell vállalnia, hogy eltartja a pasit, ezért cserébe a pasi meg kiszolgálja otthon.
Én nem tudnék így élni az biztos, szerintem ez erősen függőjátszma...
Nálam biztos nem működhetne egy ilyen kapcsolat. Én dolgozok, ő meg sörözget a haverokkal, és mire hazaérek kupit csinál, hogy pakolhassak utána/utánuk? Kizárt!
Persze, az más ha átmeneti állapot (tanul, munkát keres, stb.) ahogy már írták többen is, de akkor sem kell megvárni, hogy hozzászokjon a "jóléthez".
És, azért más, ha egy nő tartatja el magát, mert az legalább otthon is tudja hasznosítani magát: főz, kitakarít, bevásárol, mos, vasal, postára megy, stb. (nem is arra gondolok, aki egész nap fodrásznál/műkörmösnél költi a pasija pénzét, meg shoppingol, hanem hogy alap esetben mi a különbség a férfiak és a nők "unatkozása" között)
Abban egyetértek veled, hgoy van pár díszpinty, akik valóban erre utaznak, viszont van jópár hülyenő, aki ezt tűri. Meg is érdemlik, mármint a nők.
A mai világban sok háztartásban, ha az egyik nem dolgozik, nyilván a másik eltartja, míg újból nem tud dolgozni, legyen az nő vagy ffi.
Az én véleményem szerint ezt normális ember nem viseli el.
Mindent én fizetek, ő meg semmit, pedig keres?
Ha közös kassza van, akkor ez nyilván nem értelmezhető. Külön kassza nálam kezdődő kapcsolatot jelent.
Azaz, ha velem fizettet (vagy szeretne fizettetni) mindent, lelépnék.
úgy értem, hogy mindent a másik fizet, mert az "uraság" azt hiszi, hogy ha a másiknak is van jövedelme, akkor perkáljon csak az!
A körülöttem az szerintem azt jelenti, hogy nálad. Különben nem lennél ilyen pipa!
Én nem tartanék el 1 hapsit sem 1 hétig sem, nemhogy hónapokig. Arról meg ne feletkezz meg, hogy unalmukban mit csinálnak otthon! 
Én MákTündérnek céloztam, mert szerintem kicsit meggondolatlanul fogalmazott, mert sok eset van, ahol nem direkt a kihasználás a cél, hanem valamilyen okból így alakult, amint pl. lentebb írtam
.
Az én exem jobban keresett, mint én, de egyfolytában a zsebemben matatott...nem húzott le soha, de ha vettem magamnak valamit, nem tetszett neki, miközben Ő hétvégéken 20ezret elvedelt a haverokkal, rendszeresen...nekem lett autóm, neki nem, ezt sem bírta elviselni, nagyon irigy volt!
Amennyiben a pasi tényleg döglik egész nap, akkor nem mondanám társnak. Max hálótársnak.
Vannak viszont esetek, mikor csak a kívülálló látja így a felállást, a benne levőknek tökéletesen megfelel. Másképp osztották le a szerepeket.
Nem értem. Ha közös a kassza, akkro mi az, hogy kasszás?
Manapság már nem úgy megy, hogy az ember kezébe nyomják a pénzt, hanem folyószámlára utalják. Normális esetben mindkét félnek van bankkártyája, amivel levesz/fizet.
Vagy még ma is az a szokás, hogy megjön a 112 588 Ft, abból levesz 112 000 Ft-ot, hazaviszi, és berakja a ládikába?
Senki sem mondta. Minden a férfi hozzáállásától függ. Ha valóban akar dolgozni, hamarosan talál is majd munkát. Addig természetesen az ember kitart mellette a bajban is.
Az én díszpintyemmel az volt a baj, hogy igazából nem is akart dolgozni.
Remélem igazad lesz, és tényleg négyszer annyit fog keresni.
Mindenestre, a felállás úgyis megfordul egy időre, ha gyerekünk lesz...
"Éppen emiatt vagyok kiakadva, hogy olyan topik indul, amikor azt forszírozzák, hogy a pasi nem dolgozik, de az természetes, hogy ugyanabban a helyzetben egy nő eltartatja magát."
Patriarchális beidegződés.
A nő csak legyen otthon és szolgáljon. Mivel nem tanul, nincs is más lehetősége.
Ez a beidegződés megmaradt, mert az emberek lassan alkalmazkodnak.
Ez eddig szép és jó, de ha a férfit elküldték a munkahelyéről (ami most elég gyakori, sajnos), akkor mi a teendő? A nő ne segítsen, mivel a férfi a férfi??!! Itt sem az eltartásról van szó, hanem a mindennapi dolgokról.
Ilyenkor mi a teendő? El kell hagyni a férfit??
Persze, a férfi keressen új munkát, addig oké, de amíg nem jön össze neki semmi, addig mit kell tenni?
A fordított felállás is kiakaszt, kivéve, amíg anyuka gyesen van, és/vagy 3-nál több gyereket nevel. Az már főállású anyaság, államilag elismert szinten is.
Egyébként meg igenis menjen a nő is dolgozni, mint ahogy régen is dolgoztak a pórnépek a földeken, a tanyán, az állatok mellett.
Az uraság az régen is más kérdés volt, mert azok régen sem dolgoztak.
Nem kell rögtön - ismeretlenül - ilyen ingerülten reagálni. A segít nem jó szó, megszokásból használom.Mivel az elején, már néhány éve együtt élünk, ténylegesen el kellett érnem, hogy először segítsen, aztán megtanulja, hogy a fele munka az övé. Anyuci kissé körbeugrálta otthon, és ilyen téren nagyon el volt kényeztetve.
Valójában elfeleztük a munkát (már egy jó fél éve így megy), és akinek több szabadideje van éppen, az átvesz a másiktól. Mivel vizsgaidőszak van neki (nem Magyarország), és heti 20-30 órát dolgozik mellette, így lényegében pont annyi ideje van jelenleg, mint nekem. Csak kevesebbet keres.
És ahogy mondtam, dolgozik most is, csak nincs állandó munkahelye, viszont keres. De mivel csak félállást tud vállalni (itt egyetem mellett csak azt szabad), ezért nehezen talál.
Pontosan ugyanaz a véleményem, mint fordítva. Azaz, ha a pasi tartja el a nőt.
Természetesen nem értem ide azt, ha az egyik fél
- beteg
- átmenetileg nem keres (nincs munkahelye, csődbe ment a vállalkozása, vagy csak ebben a hónapban veszteséges), de törekszik
- gyerekkel van otthon és csak gyes stb. van
- nappali tagozaton tanul és mellette nincs lehetősége teljes munkaidőben dolgozni
és hasonlók.
Éppen emiatt vagyok kiakadva, hogy olyan topik indul, amikor azt forszírozzák, hogy a pasi nem dolgozik, de az természetes, hogy ugyanabban a helyzetben egy nő eltartatja magát.
MIÉRT?
Ettől teljesen független az a téma, ha a nem a gyerekkel élő szülő nem ad a gyerekének (-re) pénzt. Az gáz, de nagyon.
Szerintem nem.
Érdekes módon a fordított felálláson senki sem akadna fenn, azt mindenki természetesnek veszi.
Pedig ezzel sincs semmi gond. Mentalitástól függ. A párod nyilván azért tanul és mellette dolgozik, hogy előbbre jusson. Ez a lényeg.