Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia. Sikerült a baba azóta? Nálunk most derült ki ez a dolog :(
Sziasztok csajok! Ki hol tart? Valakinek siker sztori? Nálunk is azoospermia van. Magas fsh és lh alacsony tesztoszteron. Köszönöm
Szia párodnal volt hormon eltérés is?
Szia párodnal volt hormon eltérés is?
Mi a helyzet azóta veletek?
Sziasztok nálunk is azoospermia van sajnos. Hormonok rosszak lh fsh magas. Alacsony tesztoszteron. Mi várható? Köszönöm
Az orvosom már említette a herebiopsziát, és ha a minta rendben van akkor fagyasztassuk le . Olyan kerdesem lenne felétek, hogy nekünk a gyermekvállalás majd csak később évek múlva lenne esedékes, ezért nem szivesen feküdnék kés alá mert hát a fagyasztás során sem biztos hogy életképesek maradnak a minták.
a doki azt mindta nagyon valószínű, hogy elzáródásom van, vagy mellékhere van ondóvezeték vagy húgycső. Olvastam egy fórumon mikrosebészeti eljárásokat ahol ezeket az elzáródásokat kezelik. Valakinek van tapasztalata ezzel kapcsolatban ?
Sziasztok! Annak idején én indítottam ezt a topicot, próbálom röviden leírni a történetünket, hátha erőt és optimizmust tudnak belőle meríteni a hasonló cipőben járók.
Páromnak herebiopszia és herevisszérműtétje volt. A biopszia sikeres volt, 4 szalmába lettek lefagyasztva a hímivarsejtek. Az első lombik 2008 nyarán nem sikerült. A második igen: 2009 év végén megszületett az első kisfiam. A lombik előtt derült ki, hogy pajzsmirigy alulműködésem van, amit rendbe kellett tenni, azóta is szedem az l-thyroxint. A sikeres lombikom előtt kezdtem el szedni a méhpempőt. Ugye a beülti előtt szinte ketnaponta nézik uhon a petesejtek érését és a méhnyálkahartya vastagságát. Hiszem, hogy a méhpempőtől de nagyon szép vastag lett a méhnyálkahártyám.
2013ban készültünk a tesň projektre:fagyasztott embriót a 2009es fagyasztásból nem kaphattam vissza, mert nem éledtek fel. 2014 tavaszán viszont újra lombikba kezdtünk, ami sikerült és megszületett a második kisfiam. Nagyon drukkolok mindenkinek, nagyon nehéz, mikor benne van az ember. Sok erőt, kitartást kívánok!
Sziasztok!
Szörföztem a neten, amikor megláttam az itteni bejegyzéseket és ilyenkor döbbenek rá, hány embernek azonos a sorsa...és néha megnyugtató (pszihésen), hogy nem vagyunk egyedül.
A mi történetünk eléggé érdekesen alakult és még most is alakul. Férjem, egészen mostanáig nem is tudott az azoospermiájáról, mert hát ki is gondolkodik fiatalon azon, mikor természetes, hogy egészséges vagyok, nincs semmi bajom. Egyszer elkapta egy furcsa érzés, hogy valami nincs rendben vele és elment vizsgálatra, amikor még jegyesek voltunk (most már házasok) és családod tervezgettünk. Onnantól kezdve kezdődött a kálváriánk, ha fogalmazhatok így. Egyetértek a lent írt úrnak a cikkével. Ez egy nagyon kemény megpróbáltatás, mind a nőnek és férjének/férfinak egyaránt! Hiszen mindenki másképp dolgozza fel és ugye elkezd magában kételkedni, ami némi összeomlással jár vagy depresszióval. A lényeg, hogy elindultunk a vizsgálat sorozaton és erre ráment az idei évünk. Sajnos kudarcból kudarcba estünk (azoospermia - fejlődési rendellenesség, amikor az első 3 hónapban történt vmi az anyaméhben és a herék nem termelnek ivarsejteket), de sosem adtuk fel és a Belvárosi Orvosi Centrumba kötöttünk ki. Már túl vagyunk egy biopszián is, de egyre jobban körvonalazódott, hogy nekünk kilátástalan a gyermekvállalás. Most meglepődtünk az orvosunkon, mert még felajánlotta végső "mentsvárként" a here viszér műtétet, ami jövőre vár ránk. Nem sok reményt fűzünk hozzá, de a férjemmel optimisták vagyunk és hisszük, hogy a jó Isten kegyes hozzánk, hogy adott még egy lehetőséget, amit meg kell, hogy becsüljünk! Mi is átmentünk azon, miken Ti és tudjuk, ami másnak természetes, az nekünk nem, sajnos. Ez egy nagyon erős próbatétel mindkét fél számára, de szeretjük egymást annyira, hogy nem okoljuk egymást érte és képesek vagyunk ezzel a tudattal leélni egymással az életet! Sosem cserélnék senkivel, mivel a mellettem álló ember pótolhatatlan!!!! Ezek próbatételek az ember életébe és ilyenkor dől el, egymás mellé valóak-e igazán és elég erős-e a kapcsolat, hogy túlélje mindezt. Ugyanakkor fontos a józan ész: "Szeretem-e annyira, azt az embert, hogy ennek ellenére, hogy le kell mondanom a gyerekről, együtt tudok-e vele élni és a gondolattal?". Ezt magunkban kell tisztázni, hogy mi a fontos számunkra az életben!
Én azt ajánlom azoknak, akik ebben az életszituációban vannak-lesznek-kerültek, hogy sose adják fel, higgyenek a csodában, de ehhez tenni is kell (pl. tervezem és egészségesebb táplálkozás és életmód felé terelem életünket) és nem szabad az eredmény hallatán összeomlani, hanem annál jobban kell egymást támogatni, segíteni és ha lenyugodtatok, akkor józan ésszel végig gondolni, hogy mi lesz a következő lépés, mit tegyünk a továbbiakban! Természetesen a sok beszélgetés is, a közös feldolgozásban sokat segít! Ha úgy látjátok, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek, akkor pedig kezdjétek el élvezni az életet, szeressétek egymást és tervezzetek közös programokat (utazás, versenyek, kihívások, munkahelyváltás, légkör váltás-költözés stb.), hogy pozitív gondolatokkal legyetek tele! Ez plusz löketet ad, ami segít elviselni mindent, kapcsoljatok ki, azaz vonatkoztassatok el és a kölcsönös szerelem, odaadás, megbecsülés egymás iránt!!! (Ez nálunk bevált, férjem megnyugodott teljesen) Ez a legfontosabb! Hiszen sosem tudhatjátok, hogy lehet klinikailag igazoltan nem lehet gyermeketek, de az életben vannak még csodák és lehet 10 év múlva (csak mondtam valamit) egy kis csoda lép be az életetekbe.
Remélem tudtam segíteni azoknak, akik éppen most elvannak keseredve és reménytelennek látják jövőjüket! Ne add fel: "Küzdve küzdj és bízva bízzál!", s a remény hal meg utoljára!
Én hiszek a szerelem erejében! És Te/Ti?
Az élet túl rövid, használjátok ki jól!
(Egy 29 éves nő és 38 éves férfi története)
Sziasztok!
De jó Tobe, h jelentkeztél, ezer éve nem hallottam Felőled! Örülök, h jól vagytok! Ezt az ötödik, utolsó TB finanszírozott alkalmat nem akarjátok megjátszani??? Mehetnétek állami helyre, és akkor "csak" a gyógyszerek a fizetősek!!!
Nálunk az első lombik sikerült, de a 12. hétben elvetéltem, aztán a 2. lombikból megszületett a kislányunk, aki aug-ban volt 3 éves, és utána volt 3 sikertelen próbálkozásunk. Az 5. olyannyira sikertelen volt, h beültetés sem volt - így maradt még egy tb finanszírozott alkalmunk (a TB a beültetést számítja egy alkalomnak), ami idén tavasszal volt, sikerült, megfogant a kisfiunk, akit most év végére várunk! :-)
Ha bármiban tudok segíteni, szóljatok!
Boldog karácsonyt Mindenkinek!
Pálma
Sziasztok!
Részemről köszönöm az érdeklődést,nos akkor én írok!:-)
Én is mindig figyelem a topicot,hátha jön vki,aki segítségre szorul,ha csak lelkire, akkor is :-)))
Nekünk 2011 nyarán sikerült,a lányunk március 6.-án lesz 3 éves. Nálunk volt 2 donoros embrió és egy "közös", mind a 3-at visszakaptuk.Nem tudjuk,hogy melyikük maradt meg, de nem is számít!
ÉN szeretnék tesót,de a férjem nem:-(. A 4. lombikból van a lányunk,1 lehetőség maradt,de nagyon drága :-(.Nekünk nincs lehetőségünk FET-re,soha nem maradt babánk.
Ha tudok segíteni,írjatok!Akkor is,ha nem,magatokról pár sort!:-)
Sziasztok!
Tényleg nagyon jó lenne hallani a régi fórumozókról....
Én is mindig figyelem a topicot....
Hasonló cipőben járok,ezért erőt adott,ha vkinek sikerült az amire mindannyian vágyunk...
Sziasztok! Látom, nincs itt már senki! De hátha!
Végigolvastam a topicot, olyan volt, mint egy könyv, amit az élet írt.... Kérlek benneteket, csak egyszer még jelentkezzetek be és mondjátok el, hogy vagytok így 2014-ben, van-e babátok, akinek közben lett, mennyi idős, van-e tesója már, bármit...végigszurkoltam az egészet, annnyira szeretném tudni!
Köszönöm: Ibolya
sziasztok,
férjemnél kétszeres mintavétel is azoospermiát mutatott ki. megjegyzésben az van még a papíron, hogy sok kerek sejt.
voltunk andrológusnál (Papp prof) aki biopsziát javasolt.
Most megy genetikai vérvizsgálatra a párom, van még bármilyen vizsgálat, ami kideríthet egyéb problémát biopszia előtt? UH? Hogyan vizsgálják, hogy nincs-e elzáródás, tumor, érszűkület? Mi van, ha ott vannak a kiskatonák, de nem tudnak kijönni? Sajna mellette magas az FSH hormonja, és alacsony a tesztoszteronja. Erre endoki azt mondta, hogy a szervezete érzi, hogy nem megfelelő a Testosteron és erőlködik....
Moncsi,
a genetikai vizsgálattal kapcsolatban:
nekünk szerencsére csak a biopszia után kérte Szabó (előtte ugye másnál voltunk aki még egy UH sem kért
). Ha előbb megyünk genetikára, akkor nem műtötték volna meg, mert nekünk genetikai a probléma, és az andrológusok szerint totál esélytelen a lombik.
Ez a lombikunk egyébként sajnos nem sikerült, mégsem érzem sikertelennek, mert kiderült, hogy működnek a férjem sejtjei, 2 embriónk is lett, ami a hatos eredménnyel tökjó! 20 petesejtem volt, 10 a férjem sejtjeivel, 10 donorral lett megtermékenyítve. A donorosok gyengébben fejlődtek mint a férjes, pedig ugye a donor az elit alakulat!
Szóval ezek után nekem senki ne mondja, hogy nem érdemes már próbálkozni. És ugyan most pihenünk, és nem vagyok biztos benne, hogy folytatjuk, de esély az van. A lelki kikészülés eléggé természetes, nekem legalábbis sok hullámvölgyem volt, volt hogy nem bírtam gyerekre nézni, volt hogy épp ellenkezőleg, folyton babáztam voplna akárki gyerekével
A férjem sokkal jobban viseli, vagy csak férfi és nem picsog mindenen mint én 
Próbáld meg úgy felfogni, hogy nem szenvedés ami rátok vár hanem LEHETŐSÉG, esély a közös gyerekre. Gondolj bele, 10 éve ez még valószínűleg csak álom maradt volna nektek. Hát akkor nem jobb már a lombik? Na ugye!
mikor lesz a férjed műtétje?
Az nem biztos, hogy jó, ha depis vagy. Tudom, hogy ez nehéz egy nőnek, de gondolj bele, a párodnak még nehezebb, végül is róla derült ki, hogy nem lehet gyereke. Nem tudom, van-e olyan dolog, ami miatt ennyire el tudja magát hagyni egy férfi, mint attól, hogy kiderül, nemzőképtelen. Ezt egy férfinak nagyon-nagyon nehéz elviselni, kevésnek érzi magát emiatt, ha azt látja, hogy a párjának ez rossz, az még tovább rontja a lelkiállapotát. Itt most egy csomó olyan dolgon kell együtt keresztül menni, ami nehéz, sokan meg sem értik, és akárhogy is nézzük: ő a "beteg", vagyis neked kell áldozatod hozni miatta, érte. Vagyis ő van kiszolgáltatva neked.
Ez persze egy férfi nézőpontja, de pontosan tudom, hogy miről beszélek...
Ja, és a biztató szó: mi is innen kezdtük, és nemsokára jön a kislányunk.
helló Moncsi,
priviben küldtem el neked a mi sztorinkat, mert orvosok nevét is beleírtam.
Remélem segít.
SZia Moncsi!
Rettenetesen sajnálom, h ezen kell Nektek is keresztülmennetek!!
Nálunk is azoospermia van, de az oka ismeretlen, így a ti betegségetekkel kapcsolatban nem tudok mit írni, Tobe a legilletékesebb ebben.
A biopsziát azonban a férjemnél is elvégezték, mivel nem volt anesztes, ezért sima fájdalomcsillapítással csinálták, és hát nem volt egy leányálom, de persze túlélhető!! Őt hol fogják műteni? Van amúgy értelme a műtétnek, ha tudják, h ez a baj?
Sok sikert Nektek!!!!
Szia!
Az én férjemnek is microlithiasisa van,de ez csak a bioszia után több,mint 1 évvel derült ki. Jó tanács?Hát nem is tudom...,igazából nem tudok,mert mint írtam nálunk ez később derült ki.Vitaminokat esetleg érdemes,bár...Ártani nem árt,használni meg... E,C,Cink,szelén.
Szia!
Mi történt?
Mi már talán találkoztunk,nem?
Már rég járt erre bárki is,láttam,hogy írtál.Ha van kedved,akkor írd le,hogy mi a gond!
Sziasztok!
Hallott valaki olyanaról hogy sérülés miatt alakult volna ki maradandó károsodás ezen téren?
Sziasztok!
Tényleg nagyon kihalt a fórum!
mindenkinek gratulákok itt is,akiknek sikerült!
Mi még küzdünk,3 lombikkal a hátunk mögött...
Egypasi:a férjemet is Kopa műtötte.Én azért vagyok rá dühös,mert rá több,mint 1 évre tudtuk meg Szabó dokitól,h microlithiasisa van,ami rákra hajlamosít.Ezt az aprócska tényt elfelejtette a dr úr közölni,pedig magánba jártunk hozzá...
Krizsa.Hát igen,ha tudtam vona,h ot ő a legjobb,akkor rögtön nála kezdünk és nem dobok ki az ablakon 3 lombikot.De most már nála vagyunk.Remélem,vmikor sikerül nekünk is.
Azt akartam írni,h az azoospermia oka is sok féle lehet,tehát nem mindegy,h mitől van.Attól is függ a biosziából kinyert sejtek sikeressége is,szerintem.