Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Kedves Dawnton!
Köszi, hogy legalább te írtál. Amikor létrehoztam ezt a topikot, többen nem vettek komolyan, szerintük kitalált, kamu történettel jöttem, vagy éppen újságíró vagyok és anyagot gyűjtök - írták. Meg hogy el fogok én is tűnni, mint a többi topiknyitó. Nos, úgy látom, rajtad kívül az összes többi hozzászóló tűnt el, legalábbis az én két topikomból. :(
Igyekszem megoldást találni. Azt hiszem, lehet, hogy elhamarkodottan írtam, de nagyon kiborultam. A párom ugyanis azóta megint úgy viselkedik, mintha mi se történt volna. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Nem ígérem, hogy nem nyavalygok többet, de legközelebb megvárom a másnapot, mielőtt ide írok. :)
Szóval köszönöm, hogy legalább te itt vagy, olvasol és próbálsz segíteni, tanácsot adni.
Üdv és minden jót!
Szia!
Sajnalom,hogy nincs változás. Tanácsot adni nem tudok, max annyit, hogy engedd el és egyszer figyelj magadra is. Menj el vásárolni uj ruhákat, fodrászhoz, mukorkoshoz és kicsit újulj meg. A lelkednek biztos jót tesz és néha nem árt figyelni a környezetedben levő pasikat sem.Főleg ha kicsit csinosabb vagy vagányabb stílusra váltást, biztos lesznek lelkes rajongóid. Most ez elég gyerekes, de rakhatsz fel közösségi oldalra is csini fotókat magadról, első körben a virtuális dicséret is simogathatja az önbizalmad.
Nem tudom, jár-e még itt valaki. Ismét csak nyüglődni fogok. Eddig bírtuk a "megállapodással". Ma megint nagyon csúnyán összevesztünk a párommal. Mindig engem hoz ki hibásnak, szerinte én egy borzalmas, elviselhetetlen személyiség vagyok. Állítása szerint miattam nem járunk társaságba, mert én őt mindenki előtt lehülyézem, lebunkózom és ma is ez történt. Azt nem veszi észre, hogy ő hogy viselkedik. Szerinte mindig én kezdem, miattam vannak a veszekedések, velem van gond. Létezik ilyen? Én nem tudom eldönteni magamról, hogy borzalmas-e a személyiségem. Ja, azt mondta még, menjek a picsába, neki ebből elege van. Nos, egyrészt mennék, mert azt látom, nem fogad el 16 év után sem. Mindig is ilyen voltam, nem játszottam meg magamat, nem árultam zsákbamacskát. Nem vagyok társaságkedvelő, introvertált a személyiségem, nem nagyon szoktam barátkozni. Ámde az örök félelmem az, hogy mivel már nem nagyon vagyok fiatal, gyerekem is van, anyagiakban nullát tudok felmutatni, betegségeim is vannak, nem fogok soha többet társat találni. Szóval... :(
Szomorú vagyok, hogy már senki sem ír ide. Több hozzászóló is kifejezetten szimpatikus volt, erre eltűntek innen. Azt hittem.. Mindegy.
Kedves Kutyuka!
"Hello, hello
Nem tűntem el
Csak egy távoli bolygón jártam
Lehúnyt szemekkel"
:)
Komolyra fordítva a szót: szabadságon voltam - még vagyok - két hétig és rengeteg a dolgom. No meg távol tartott az is, hogy nagyon olyan irányba ment a topik, ami nem igazán tetszett. Én nem ezért indítottam. Mindegy is.
Bárkivel szívesen "beszélgetek". Ha erre jársz majd, írj. :)
Üdv!
Szia Timi!
Én is olyan "visszatérő"-féleség vagyok, mint te :) És hősiesen (majdnem) végigolvastam a topicod... Na jó, a vallásalapítást és Nikitát legtöbb helyen csak erősen hézagosan :) ... de ahgy olvastalak, rengeteg minden eszembe jutott....
Nem tudom, hogy még jársz-e erre, van-e kedved még beszélgetni, mert monologizálni nem szeretnék... ha van kedved beszélgetni még, adj életjelt! :)
Ez aranyos.
Én mindenkinek, mindent elhiszek.
Ez a véges-végtelen érdekes téma, nekem is eszembe jutott ma. Milyen kár hogy nem tudjuk elképzelni a végtelent!
Kérdés.
Ha valaki olyasmit állitana biztosan, amit senki emberfia nem tudna leellenőrizni, hinnél neki?
Minden emberre ez vonatkozik.
A teljes igazságot halandó ember honnan is tudhatná. A részletek megvannak, de a teljes kép soha nem áll össze.
Egy katolikus pap egy beszélgetés során pont ezzel "vádolt" meg.
Megkérdezte a társaságot, hogy szerintünk az Univerzum véges, vagy végtelen? Volt ilyen, volt olyan válasz, amit úgy összegzett, hogy más válasz nem is lehet. Erre mondtam én, hogy dehogynem! Nem tudjuk! Szerinte ez az agnoszticizmus, aztán persze négyszemközt tisztáztuk, hogy nem!
....és persze vagyunk az agnosztikusok.
Ez mind elektrokémiai folyamat eredményei is lehet. A neutronok, enzimnek, stb., stb.
Persze a lényeg az utolsó bekezdésedben van. Mindegy, ki, miben hisz. Harmónikus, kiegyensúlyozott életet bármilyen istennel, vagy isten(ek) nélkül is lehet élni.
A honnan tudom-ra is van válasz, bőven.
Érdekes hogy tudományosan bizonyitották be, ott azon a tájékon van valami ami a testhez tartozik, de mégsem. Ezt leginkább az ezoterikusok tudják, látják, érzékelik. A test aurája a fej és a sziv környékén a legfénylőbb.
Akiknek ezekről fogalmuk sincs, azok is érzik hogy "lelki fájdalomkor" a sziv környékén nyomasztja őket valami. Ha valaki például rossz hirt kap, önkéntelenül a mellkasához emeli a kezét. A szivünk csak egy testrész, azzal nem érzékeljük a jót és a rosszat, legfeljebb nagyot dobban a hirek hallatán. A depressziósok pedig magzati pózba kuporodnak össze, védik a lelküket a további sérülésektől. Ha valaki a "lelkünkre beszél", azt mondjuk szivhez szólót mond. De mivel a szivünk csak egy szerv ami a vérünket áramoltatja, nem azzal kommunikál a másik ember. Erre lehetne azt mondani hogy az agyra hat, de az aggyal csak azt tudnánk felfogni hogy a mondanivaló tartalma jó vagy rossz, az ehhez társuló érzelmeket nem az agy váltja ki hanem a lélek. De mivel a lélek szimbiózisban van a testtel, a túl sok érzelmi információ visszahat az agyra, az egész testre, eufóriát érzünk vagy megmagyarázhatatlan betegséget.
Olyan szemébe még nem néztem, aki épp eltávozott az élők soraiból. De összehasonlitva egy élő és egy halott nézését, szembetűnő a hiány, valaminek a hiánya. Egyik szervünk sem változik ennyit a halál beálltakor.
Új vallás lenne? Nem. De mivel én is olyan vagyok aki nehezen győzhető meg, kételkedem, rengeteg információt szedtem össze az emberek elmondásai, és a saját tapasztalataim alapján. Olyan hogy egy és igaz vallás, nem létezik. Mindegyiknek van igazság, és mese része. Engem nem az érdekelt hogy bor lett a vizből, ketté vált a tenger, milyen állat formájában születünk újjá, létezik-e mennyország és pokol, van-e itélet számunkra a halál után.
Együttesen elemezgettem az összeset, és volt egy határ amikor a nagyobb vallások önmagukban már kevésnek bizonyultak, jött az ezotéria és minden más ami megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozik. Magukkal hozták az UFÓ-kat is. Ezzel egy időben az emberek kiismerése egyre gyorsabban és könnyebben ment. Szinte beléjük látok.
Végezetül ... nem szeretnélek meggyőzni. Én megelégszem és boldog vagyok azzal amit tapasztaltam, amit "tudok". Itt a tudás erősen idézőjelben van, mivel minél többet "tudok", egyre erősebb bennem az az érzés hogy az egy nagy nulla. Ne foglalkozz azzal hogy van-e lélek, és hogy hol helyezkedik el. Tulajdonképpen lényegtelen. Éld az életed, és törekedj arra hogy saját magadat és a környezeted boldoggá tedd, örömmel töltsön el az élet még akkor is ha gyakran nehéznek gondoljuk. Egy ember akár hisz Istenben és a lélek létében akár nem, az a való igazságon nem változtat, tehát nem érdemes rajta agyalni.
Hú ez így nagyon sok. Szinte leraktad egy új vallás alapjait. Egyenlőre csak egyetlen kérdést tennék fel: Honnan tudod, hogy a lélek ott van, ahol leírod? Hogyan tudnál erről minket meggyőzni, ezt bebizonyítani?
Ha lefelé görgeted az oldalt, akkor az alján, az NLC. Valentin résznél megtalálod Pannipiano topicjait.
Az értelmi szintje megrekedt a 14-16. életéve tájékán. Szegénynek valami komoly problémája lehet, érezni hogy nem rosszindulatú, hogy őszintén elhiszi amit a "kapcsolatáról" gondol. Ne bántsad, olvasd de ne irj neki, teljesen felesleges.
Alkohol, drogok, gyógyszerek mind módositják a tudatot, ezáltal az érzelmeinket. Az orgazmus szintén. De attól még a lélek érezheti magát nagyon vacakul.
Vegyünk egy tudóst. Pusztitsuk el a szeretteit, lakóhelyét, nyomoritsuk meg, vegyünk el tőle mindent. Utána izgassuk az örömközpontját. A "teste" biztos hogy örülni fog, de hogy e lelke sajog majd, az teljesen biztos. És talán el merné mondani hogy habár boldog, a lelkét nem lehetett becsapni.
A szem a lélek tükre. Adj meg mindent egy embernek de vedd el tőle amire a legjobban vágyik. A szemein látni fogod hogy nem boldog maradéktalanul.
Nem, nem zárják ki egymást.
Jézus azért jelent meg, hogy az embereknek hitet adjon.
A Biblia az emberi lényeknek szól.
Azért nem irtam még ma, mert nem tudtam hogyan is fogalmazzam meg, de most már menni fog.
A tudomány nem létezne a Mindenható nélkül. A tudomány csak akkor létezik, ha valami mérhető, látható, bizonyitható, tehát valamiből keletkezett. És mivel a mai tudásunk szerint a világ a semmiből keletkezett és a semmibe vész, vagyis egyetlen pontba tulajdonképpen, akkor levezethető hogy semmilyen tudomány nem létezne Isten nélkül.
Más. Ami szorosan idekapcsolódik. Minden tudomány megáll egy bizonyos pontnál, és csak akkor jutnak tovább a tudósok, ha a tudományukat vegyitik a "természetfelettivel". Azok a tudósok akik igy dolgoznak, jóval többre jutnak mint azok a társaik, akik kizárólag a materiális létet veszik figyelembe.
A lélek nem manipulálható, az idegrendszer igen. Attól hogy valakiben egy szeretett személy iránt gyűlöletet próbálnak kiváltani, haragot, ellenséges érzelmeket, attól a szeretet még nem vész el, az a lélekben történik. Az intuició is a léleké.
A lélek szimbiózisban van a testtel, ezért történik az hogy a test pusztulásakor a lélek "hazamegy". Virus nincs viszonyban a lélekkel. Csak épp annyira, hogy ha a gazdatest beteg, akkor a lélek szomorú, erőtlen, az energiaszint lecsökken. A lélek nem egy adott helyen helyezkedik el a testen belül. Nagyjából a sziv-gyomor tájékán található. A nagysága változó, képes tágulni/nőni, és összehúzódni.
Isten-emberszerű? Fogalmam sincs, de kizártnak tartom. Mivel teremtve lettünk, mi nem lehetünk "Isten", sőt, nem az ő képére teremtődtünk. Tulajdonképpen az a jó jelző amit mondanak, hogy mivel Isten teremtett minket, az ő "gyerekei" vagyunk. Ez viszont sokaknak furcsa, hiszen valaki/valami miért engedi hogy a gyerekeivel rossz történjen? Miért engedi hogy némelyik gyerekéből gyilkos váljon? Nos, erre is van magyarázat. Ha az emberi lényt nézzük, de az állatok is igy működnek, a szülő elengedi a gyerekét, tapasztalja meg a világot, nőjön fel. Ehhez viszont nehézségekkel kell megküzdenie. És itt jön be a képbe a másik vallás (nem tudom melyik), hogy egy lélek többször születik a világba, fejlődik, amig el nem éri azt a szintet hogy felsőfokon "tud/érez".
Itt a Földön sokan Istennek képzelik magukat, mert tudnak egy keveset. Ott bukik az egész hogy nagyképűek, erőszakosak lesznek, mivel úgy gondolják a tudásuk révén csak nekik lehet igazuk. A földi lét a léleknek csak egy állomás. Akik már megélték a halál pillanatán túli létet, azok tudják nagyjából hogy mi vár ránk. Legalábbis az elejét.
Az UFO-k és Isten nem zárják ki egymást. Az csak az emberi lény feltételezése hogy egy élőlénynek az ember által megismertek szerint kell kinéznie. Intelligensnek hisszük magunkat. Noha itt a Földön is léteznek olyan fajok, amik gondolatátvitellel kommunikálnak. Bizonyára élnek olyan fajok a Világban, amelyeknek a sebessége fényben mérhető, a kommunikáció két lény között nem okoz problémát, nincs szükségük adó és vevőkészülékre, elképzelhető hogy nincs szükségük szerves tápanyagra, végtagokra, szemre, fülre és orra, szájra és emésztőrendszerre, végbélnyilásra. Elképzelhető hogy teljesen másképp szaporodnak mint ami számunka ismeretes.
Más.
Szellemek világa. Mérhetőek, tudunk róluk, és mégis, sokan nem hisznek bennük. Ha bemérhetőek akkor a tudomány szerint már manipulálhatóak. Lennének. Ám mégsem azok, kizárólag a lelken keresztül lehet őket manipulálni, esetükben a műszerek mit sem érnek.
Meg merem kockáztatni hogy az Isten hit egyidejű az ember megjelenésével. Minél "primitivebb" egy lény, annál tisztább a tudata, ösztöne.
Végezetül, hasonlits öszze két embert. Az egyik "hivő", a másik nem hisz, elutasitja Isten létét. Az egyik érzi hogy valami még vár rá, az életet utazásnak tekinti, tanulási lehetőségnek. A másik "tudja" hogy az élet után semmi nincs, tehát az életét átszövi a feleslegesség érzete. Ez nem szó szerint értetendő. Sokan mondják hogy minek tegyem meg ezt vagy azt, minek legyek jó, úgyis meghalunk. Jön a hamvasztás, vagy az enyészet. Hogyan lehet ezzel a tudattal boldogan élni?
(Nana! Jézus, Isten, és az UFO-k kizárják egymást! A Biblia nem szól más lények, más világok megteremtéséről!)
Ha a lélek létezik, és az valami tudományon túlmutató, szellemi dolog, akkor a tudomány eszközeivel (elektródák, elektromos stimuláció, stb.) hogyan manipulálható?
Ha az kívül esik a testi folyamatokon, milyen módon kapcsolódik mégis a testhez? Egy vírus milyen viszonyban van a lélekkel? Isten-emberszerű viszonyról lenne szó? Na de akkor Isten is tudományos módszerekkel manipulálható, ami ugye paradoxon.
Ezekről mit gondolsz?
Ugyan nem nekem címezted, hanem Nikitának, de hadd válaszoljak: már hogyne lenne lélek? Nem érdekel, a tudósok mit gondolnak, ők csak a kézzel foghatóban hisznek. Sohasem láttam még Jézust, Istent, mégis hiszek bennük. A földönkívüli civilizációk létezésében is hiszek, noha UFO-t sem láttam még sohasem. Ha nincs lélek, akkor honnan jönnek az érzelmek, gondolatok, érzések? Miért, honnan vannak pl. a lelkiismeret-furdalás, lélektárs, lelkizés, lélekvándorlás, stb. szavaink? Csak úgy lettek? Aligha.
A tudomány, a tudósok szerint a lélek nem létezik. Egyszerű (pontosabban bonyolult) biokémiai folyamatként írják le azt, amit léleknek nevezünk. Ezt azzal támasztják alá, hogy képesek mesterséges úton hangulatváltozást előidézni, képesek az érzelmeket manipulálni. Csak morális okokból nem alkalmazzák ezt széleskörűen.
Te mit gondolsz erről?
Na most erre nem tudok mit irni, örülök hogy örülsz!
Dehogynem.
Máskülönben nem irnám le. Ha valamivel kapcsolatban kételkedek, akkor inkább csendben vagyok, figyelek, tanulok. Fórumon kivül is. Az igazság soha nem egyetlen ember igazsága, hanem sok-sok ember véleményén alapul.
Attól mondjuk tartottam hogy félreértetek, és úgy gondoljátok én a vallást próbálom hirdetni. Ez távol áll tőlem, hiszen mindenkinek a legbensőbb magánügye hogy kiben és miben hisz vagy nem hisz. Általában a hitetleneknek próbálom elmondani azt, hogy a hitetlenségüktől függetlenül létezik egy olyan erő (ki minek nevezi), ami/aki mindig velünk van, mindent tud, akihez fordulhatunk amikor már úgy érezzük mindennek vége. Attól hogy senki nem látta, hallotta, műszerekkel mérhetetlen a jelenléte, az még nem zárja ki a létét. Ha pedig arra gondolunk hogy a lelkünk a legérzékenyebb részünk és azzal képesek vagyunk egy másik élőlényhez közel kerülni, a lelkünk viszont nem látható és műszerekkel sem mutatható ki, akkor isten léte sem zárható ki teljes bizonyossággal.
Van egy új topic szerelmi kötést hirdet, Lui Padre nyitotta. Ő az aki a hitetleneknek próbál úgy hitet adni, hogy "megtestesiti" saját maga által. Mint valami bálványszobor.
Olvasd el a 176, 177-es hozzászólásaimat. Nem szeretném ismételten leírni. Most nincsen rá időm, bocsánat!
Na, mesélj! Alakult már valami köztetek az embereddel? Tudtok némi kompromisszumra jutni?
Ezt találtam. Ő már csak tudta! :)
Nikita! Pár napja még nem gondoltam volna, hogy ezt írom, de egyre szimpatikusabb vagy. Nagyon, nagyon jó dolgokat írsz. Egyáltalán nem bánom, hogy elindítottam ezt a topikot. Azt sajnálom, hogy ilyen kevesen vagyunk jelen, no de nem baj. Inkább legyen néhány ember között értelmes, építő jellegű, hasznos társalgás, netán vita, mintsem az az egymásnak esés, anyázás, meg még durvább kommunikáció, ami sokszor a hozzászólások alatt olvasható volt.
Köszönöm!
Meg te sem tudod milyen igazad van........
En ismertem egy nagyon csinos muvelt lanyt,aki-call girl volt-,es ha hallotta,hogy minden ferfi egyforma,sohajtozott,hogy barcsak ugy lenne.....
Dehogynem. Gondolj arra, hogy ha nagyon nagy bajban lennél, ne adj Isten valamelyik szeretted lenne bajban amin ember már nem tud segiteni, akkor kihez fordulnál?
Érdekes dolog a hit, amig az embernek jól megy a sora, addig eszébe nem jut. Köszönetet sem mondanak sokan, mert természetesnek veszik hogy a jó az nekik jár. Eszükbe nem jut hogy a cipő amit felhúznak, a pénz amivel tudnak fizetni, összefüggések sorozatának eredménye.
Nálad abban lehetne segiteni talán, hogy a helyett hogy kérnéd, szeresd meg a főzést, azt kellene kérni hogy adjon olyan recepteket a kezedbe, amit örömmel csinálnál. Ez nem egészen úgy működik hogy eléd kerül egy recept, lehet hogy pár nap múlva találkozol valakivel, aki segit neked érdekes ételeket kreálni. az esm úgy működik hogy leülünk a párunkkal megbeszélni hogy hogyan csiszolódjunk össze, hanem először önmagunkba kell nézni, mi hogyan változzunk hogy ő is változzon. Ilyenkor a nem főzök, nem mosok, nem beszélek vele nem megoldás, ez mind negativ dolog, tehát negativ eredményük lesz.
Fárasztóak vagytok!
Miért ne lennének? A párom is ilyen, én is, az egyik gyerekem is.
A világ nem csak a jóból, örömködésből áll, ha a sok álvallásos Isten létét a könnyű élettel helyezi összefüggésbe, akkor nagyon csúnyán csalódik. Például, ha valakivel valami rossz történik akkor nem azt kell nézni hogy az Isten akarata és Isten rosszat tett, hanem hogy Isten mellette áll és vele átvészeli a rosszat. Ezt jelenti az elfogadás. Aki nem fogadja el a sorsát, annak egyre nehezebb élete lesz, mert elégedetlenkedik, az pedig hátráltató momentum. Elfogadásnál az ember megbékél, és arra koncentrál hogy a helyzetből hogyan hozza ki a legjobbat.
Egyébként ha hallottál/olvastál ... akkor nem irhatod teljes bizonyossággal hogy manapság ilyenek nincsenek. Akadnak, elég sokan. Csak nem verik nagydobra.
Magában a seprű/nyele nem nagyon komplikát,de ha boszorkánnyal van kombinálva,akkor elég kiszámíthatatlan az eredmény.Szerintem minden ember más,de sokszor hallom nőktől azt hogy "minden-férfi-egyforma".
Nekem pedig olyankor az az első gondolatom h talán nem kellett volna mindet kipróbálni......
Van aki más úton halad mint általánosságban a tömeg.
Nosztalgiáztam egy kicsit. Ó, azok a 80'-as évek!Azok a tartós matracok (kék-piros). Boldogult gyermekkorom.
Három dolgot figyeltem meg a kisfilmet nézve: sehol nincs szemét, minden tiszta, rendezett. Nem látni elhízott/kövér embereket. Nem voltak mobiltelefonok, okoseszközök, mégis mindenki feltalálta és jól érezte magát.
https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2019/08/06/balaton-ret ro/
Igen. Ámde nekem bőven van még mit fejlődnöm, mert nem elég erős a hitem.
Köszönöm!
Ezt a képet akartam az előbb is csatolni. Remélem, most sikerül. Nem hagyhattam ki.
Vagy a masik lany torolte...kepen
mrgveszek a humorodon!!!!!!!!es mondtad neki,hogy a mai boszik porszivot hasznalnak sepru helyett?es azta a porszivo repult i.....a fejedhez?
Én még nem láttam, csak hallottam/olvastam olyan vallásosról, aki -hogy Isten akarata - és elfogadja - szívből...
Manapság nincsenek ilyenek...
nem tűnt el, felhoztam neked
Lehet hogy törölte a topikot.
Törölnek itt mindent ha valakinek valami nem tetszik. de lehet az ő topicja csak lejjebb csúszott.
Kérdés, nem tartozik a témához, de mégis mindent érint. Vallásosak vagytok? Ne válaszolj ha nem szeretnél. Csak azt szeretném mondani hogy a vallásos emberek sokkal nyugodtabbak, elfogadóbbak. És nem azokra gondolok akik álszent módon templomba járnak, otthon pedig folytatják a kis világi életüket mindenkin átgázolva, káromkodva.
Teljesen off leszek a saját topikomon belül: hová tűnt a PiannoPanni topikja (Miért vett neki gyűrűt? volt a címe)? Pénteken még olvastam az új hozzászólásokat, most meg már nyoma sincs, még keresővel sem. Törölték az egészet?
Azt kifelejtettem, hogy nagyjából az alapértékeink is egyformák, pl. zenében, filmben, sportban, politikában ugyanazokat szeretjük, ugyanúgy gondolkodunk. Az életről is nagyjából hasonlóan. Bizonyos dolgokban pedig mindketten konzervatívak, már-már maradiak vagyunk (mi is itt maradtunk a duracénból )
Még egy cikk, az utazással kapcsolatban: https://nlc.hu/utazas/20190804/utazas-targyak-tulajdon-psz ichologia/
Mivel ismét vagy 30 hozzászólás született, amíg távol voltam, nem tudok ezekre egyesével reagálni. Próbálok valami rövidet, egy "összefoglalót", vagy olyasmit írni.
Miért vagyunk még mindig együtt? Röviden: minden nehézség, probléma, veszekedés ellenére szeretem őt és ő is engem. Összeköt a gyerekünk, az elmúlt 16 év és az anyagiak, illetve azok hiánya.
Nem szeretnék háztartásbeli lenni, nem várnám el, hogy eltartsanak.Továbbra is azt vallom, hogy egy háztartásban - ha csak nem egyedül él az ember - mindenki termeli a koszt, a szennyest (akár ruhában, akár edényekben), mindenkinek egyformán dolga (lenne) ezek rendbetétele.
Köszönöm egyébként a mindenféle tippeket (pl. nedves törlőkendő, háztartási praktikák, stb.).
A párom már hétvége felé kezdett újra ugyanúgy viselkedni, mint a veszekedés előtt. Hízelgett, kedveskedett. Pénteken együtt mentünk bevásárolni. Szombaton ő túlórázott, 16 után jött csak meg. Az ebéd ízlett neki, megdicsért. Tegnap este "piknikeltünk" odakint. Lecsót készített bográcsban. Együtt vágtuk a hagymát, paprikát, paradicsomot, húst.
Az alapprobléma azért áll fenn - próbáltam okosodni, több cikket olvastam a témában -, mert a kezdet kezdetén, amikor összeköltöztünk, nem fektettünk le szabályokat, nem tisztáztuk, kinek mi legyen, lesz a dolga.
Egy nagyon jó és idevágó cikk (hogy hogy nem, pont most aktuális téma a Nők Lapjában): Min múlik pontosan? 24 érv a házasság mellett (sajnos nem tudom csatolni pdf-ként, nem engedi).
Mit szerettem volna még?
Az életközepi válságról nagyon jó cikk: https://laskainelli.blog.hu/2015/06/23/az_eletkozepi_valsa g_10_elonyei
Én is hasonlókat érzek, mint amit leírtak a cikkben. Keresem a helyemet, önmagamat, azt, hogy mi az életfeladatom a világban.