Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Úgy tűnik tévedtem, mégis akadnak kivételek, akik erősitik a szabályt.
Nézd, nem vitázom tovább, leirtam az álláspontomat és neked sikerült meggyőznöd arról hogy igen, létezik másféle család is. Akiknek sikerült, azoknak gratulálok. De látod te is, nem az az általános.
Szivesen. Nagyon nem tetszett amit ő művelt, főleg veled.
Engem ne félts.
A mamám szokta mondani és a párom is néha, ha valakinek helyén a szive akkor nagy baj nem éri. 
Ok,hogy mások tapasztalata is érdekel,de - mint írtam - mindenki más személyiség,más élethelyzet,ami nem adaptálható másokra,így rád sem. Ez a te életed,amit nem biztos,hogy úgy élsz meg,úgy fogsz megélni,mint mások.
Ha esetleg sok negatívumot,vagy pozitívumot olvasol,az nem befolyásol?
Rengeteg régebbi topikot olvashatsz itt ebben a témában és már mindent kiveséztek,mindent leírtak,sok pozitívumot és sok negatívumot is. Most sem írtak új dolgokat.
Halgass a szívedre,a párodra,az orvosra,az ézéseidre!
Persze, a mi döntésünk lesz, itt csupán tapasztalatokat várok. 😊
Én sem 40 felett szültem,hanem 29 éves koromban. A 80-as években már "idős terhesnek" mondtak,ami kész röhej.
Manapság 40 körül gondolkodnak a párok,hogy mégis szeretnének és vállalnak (még) gyermeket.
Ha valóban szeretnél szülni,akkor mielőbb keress egy jó orvost,akiben megbízol és végeztesd el az összes vizsgálatot,amit ajánl!
Itt az NLC-n rengeteg olyan régebbi topikot találsz,ahol mindenféle véleményt olvashatsz a témában. De soha ne feledd,ez a te életed,amit neked kell megélned,bárki,bármit ír és mond neked! Lehetnek hasonlóságok,de minden élethelyzet,minden ember más és amit mások negatívumnak értékelnek,élnek meg,azokat lehet,hogy te majd pozitívumként éled meg és ez fordítva is igaz.
Soha ne mások véleménye befolyásoljon,mert ismeretlenül bárki,bármit írhat,ami vagy igaz,vagy nem. A gyermekvállalás kérdése (bármilyen életkorról is van szó) véleményem szerint csak a párodra,max. a családra tartozik és nem idegen emberekre.
Mindkét férfi típusra van példa. Én most igy visszagondolva úgy érzem a gyerekvallalason csúszott meg a házasságom. Exem szereti a fiát, de valahogy nem tudott vele mit kezdeni. Most hogy nagyobb, már jobban elvannak, de pl 2 hétig nem tudna vele mit csinálni. Oviba/iskolába pl sosem vitte/hozta.
Viszont ismerek olyan párokat is, ahol a gyerek érkezésével lett teljes a párkapcsolat es igazi család lettek. Ott a férfi teljes mértékig kiveszi a részét, a játéktól a kirándulásit, a pelenkázástól a játszóházas programokig.
Egyszóval nem tudhatja előre senki mit hoz a gyerekes jövő. Ezt a pároknak kell eldönteni.
Hogy gyerekre vágyott, azt úgy értem, hogy tisztában volt azzal, hogy egy gyerek ordít, éjjel is, többször is. Szívesen foglalkozik velük, pici korukban is etette is, pelenkázta is, fürdette is őket és imád nekik megtanítani dolgokat. Természetesen vannak hobbijai, amiket nem velünk csinál, de nekem is vannak... Pl. edzeni természetesen egyedül járok nem a gyerekekkel. Ilyenkor ő van velük. Barátnőzni is szoktam, gyerekek és férj nélkül is. Ő is megy barátokhoz egyedül. Vagy ha az ember vágyik egy kis énidőre (amire mellesleg mindenkinek szüksége van, az összes pszichológus, life coach és egyéb szakemberek szerint is- vagy lehet, hogy te ezt is jobban tudod?), akkor mindjárt azt jelenti, hogy utódra vágyott? Akkor én is nyilván utódra vágytam:))).
Én is úgy gondolom, a balesetit két fiúval nem nagyon fogjuk megúszni, főleg, hogy elég mozgékonyak is és később lehet, hogy majd mindenféle sportokat is akarnak majd próbálni, de az sem mindegy, hogy egy 5-6+ évessel szobrozol a balesetiben, vagy egy kisebbel, akinek nincs türelme, akit nehezebb huzamosabb ideig lekötni. Ugyanez igaz egy egyszerű gyerekorvosi vizsgálat esetében is.
Egyébként nem nevettem rajtad, és sok szempontból egyet is értek. Én is láttam olyant, ahol a pasi ímmel-ámmal ment bele a gyerekvállalásba, és hát a hozzáállása is olyan volt: a nőé a gyerek, csináljon vele amit akar, őt meg hagyják békén, de azért nem minden férfi ilyen... és jellemzően ez pont a fiatalabb pasikra igaz, hogy "még élni akarnak" és ebben zavarja őket a gyerek, főleg ha a haveroknak nincs még. Mi akkor vállaltuk a gyerekeke t, amikor mindketten akartuk. Volt, amikor csak én akartam, volt, amikor csak a férjem. Aztán egyszer összehangolódott a kettő, és akkor kezdtünk próbálkozni.
pachwork = patchwork
" a 19 eves lanyom szeretne en is vagyom ra ...." akkor jo lesz sietni mert ha szerencsetek van a nagyneni fiatalabb lesz mint az unokatestvere . A ferj elso hazassagabol is be tudnak majd a gyerekek segiteni ha ugy adodik . A csalad az nagy osszetarto ero es termeszetesen a pachwork csaladok .
Na ezt en meg megvarom, bar a Te helyzetedet gondolom a tortenelem alakitotta .
Bocsánat, hogy itt, de itt találtalak meg leggyorsabban.
Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon köszönöm és azért nem ott, mert kicsit besokalltam az ottaniaktól... na meg téged is kikiáltottak volna annak, aminek engem. Miattam, és ezt nem szeretném.
Szóval köszönöm, és bocsánat a többiektől!
Neked már többször irtam, próbáld meg nem szó szerint érteni amit irok.
Balesetire nem mentetek? Fiúk? Hát készülj fel rá. Messze még a kamaszkor, ujjtörés, kéztörés, lábtörés, ficamok, orrsérülés, vágás ... nem szeretnélek elkeseriteni, de egy belevaló fiúgyerekkel kamaszkorig legalább az egyik előfordul.
Én értem, persze hogy értem hogy a sógornőd és a barátnőd köszöni jól van. A férjeik sem léptek még le. Épp erről beszéltem, ezt értsed meg. Mire a férfi lelép, az sok idő, próbálja menteni a családi egységet. A feleségek lesznek az utolsók, akik megtudják.
Akkor most máshonnan közelitsük meg azt, hogy a férjed gyereket és nem utódot akart. Nincs semmilyen hobbyja? Nem vadászik, nem úszik, nem sakkozik, nem kártyázik, nem szeret filmet nézni, nem fejt rejtvényt, nem focizik, nem paintballozik, nem szeret szinházba és moziba járni, koncertekre sem. Egyedül a családnak él, őket szolgálja, csak és kizárólag veletek boldog, ti adjátok meg neki azt, amire szüksége van. Mert ez jelenti azt, hogy gyereket akart, és a babázás az álmai, vágyai netovábbja. De ha csak egyszer is kitört hogy ő most egyedül mást akar csinálni úgy, hogy közben ne zavarja a család, akkor már más a helyzet, utódot akart akikről természetesen gondoskodik hiszen az a cél hogy életben tartsa őket.
Még valami. Nevethetsz, de erre az irásomra és a nevetésedre emlékezz majd amikor gond lesz náluk. Egy gyereket nem 18 éves koráig nevelünk és segitünk, látunk el, hanem kábé bő 25 éves korukig. Sok meglepetést okoz ez azoknak a nőknek, akik erre nem készülnek fel. 18 éves korukra csak testileg érettek.
Csak a párom kedvéért nem vállalnék, én is vágyom ra, főleg, hogy a lányom már felnőtt szinte és már éli a saját életét.
Így van! Sőt, manapság a legtöbb férfi 30 fölött jóval vállal már gyereket. Pont nézegetem az oviban az apukákat, sokan bőven 40-esek, de jól elvannak a gyerekeikkel. Amúgy meg, én azt mondom, egy db gyerekkel (a lányod már felnőtt, nem mérvadó már), csaknem élhetitek a régi életeteket. Nyilván kevésbé önfeledten, de egy gyereket könnyű logisztikázni, könnyű rá felügyelni bárhol is vagytok, könnyű utaztatni. Az igazi hard core 2 gyerektől kezdődik (nyilván, amennyiben kicsi köztük a korkülönbség:D). Bár én még 35 vagyok, nem látom akadályát a 40 körüli gyerekvállalásnak,sokan vannak a rokoni és ismerősi körben is, akik 40 évesen sazültek. Igazából a sógornőm pl még könnyebben regenerálódott, mint 35 évesen, amikor az elsőt szülte...De elsősorban a saját érzéseidre hallgass és csak a párod kedvéért ne vállald be.
Mondjuk a nagylánynak pont semmi köze, hogy az anyja a párjával vállalnak még egy gyereket. Ezt nem neki kell eldönteni és mellékes, hogy mit szól hozzá. Őszintén szólva, én nem is tudok mit kezdeni azzal, amikor egy gyereket, mindegy hány éves, arról faggatnak akar-e tesót. Ha akar, akkor sem az ő kedvéért kell vállalni, ha meg nem akar, akkor sem ő dönt, hogy ne legyen. Ugyanakkor az meg igazságtalan, hogy a nyakába varrják a kistesót egy 20 éves lánynak, mert nem az ő feladata felügyelni. Testvéri kapcsolat meg kb semmilyen nem lesz köztük, nem együtt nőnek fel és más generáció. De ettől még lehet nagyon jó kapcsolatuk is, de lehet, hogy a nagytesó inkább amolyan pótanyuka lesz majd a kicsinek.
Példák vannak jók is rosszak is. Volt egy egyetemi évf. társam, 18 éves volt, amikor az öccse született. A csaj elment egyetemre egy másik városba, akkor látta az öccsét, amikor hazament. De még olyankor sem volt jellemző, hogy a nyakába varrták a kicsit. Annyit foglalkozott vele, amennyit akart, amikor kedve volt hozzá. Persze köztük sem volt az az igazi tesókapcsolat,a véd és dacszövetség, de alapvetően jól kijött a kicsivel. Amikor elballagtunk, már 5 éves volt a kicsi, nagyon édes volt, annyira büszke volt a nővérére:)).
Sajnalom, hogy privi mar nem mukodik.
Igerem irok egy par sort, de nem reszletezem. Most ebedet keszitek es 1:15 appointmentre kell mennem.
Kanadaban elek. 37 ben szulettem.Gyerekeim 58,59 es 78 ban szulettek.
Várom! 😊
Szia Agika!
Akkor en leszek az elso.
Na igen, sajnos még senki nem tévedt ide aki konkrétan 40 felett szült,. 😊
Szerintem azert nem lehet minden pasit egy kalap alá venni, a te férjed is kivetel😊
A topik indito sajat tapasztalokrol szeretett volna hallani.
Hanyan szultetek 40 felett?
Kicsit drasztikus a kép és nem is igaz mindenkire. A férjem igenis gyereket akart, nem utódot. Sokkal jobban tolerálja azt az egy-két összetépett könyvet, vagy összetört poharat mint én, pedig 39 volt, amikor a nagyobbik gyerek született, én 30. Tudta, hogy a gyerek bőgni fog, és pisil-kakil, esetleg rombol stb. Viszont azért a heti orvos az nagyon sok, amíg a fiúk nem jártak közösségbe, kb évi 2 volt. Éjjeli ügyeletre egyszer kellett a naggyal menni 4 év alatt, mert kruppos rohama volt, a kicsivel soha. Balesetire, sürgősségire sem kellett mennünk még soha. Most, mióta oviznak, igaz, kéthavonta egy-egy orvosi látogatás beesik, de ez sem azért, mintha olyan nagy volna baj, hanem mert az oviba nem vihetem taknyosan, köhögősen, viszont ha hiányzik, igazolni kell, és gyakorlatilag a papírért kell orvoshoz menni. Egyébként érdekes kérdés ez a türelem dolog is, van olyan nő aki szült a húszas éveiben és aztán negyvenpár évesen is. Ők azt mondják, most 40-esen több türelmük van a gyerekhez. A sógornőm meg egyik barátnőm is pont 40 évesen szültéka második, illetve harmadik gyereküket. Köszönik jól vannak s a férjeik sem léptek még olajra:))).
Világos, vele is együtt terveztünk nyilvan. Ami változót, hogy a mai eszem el nem váltam volna el tőle, talán érettebb vagyok, és nem adnám fel az első akadálynál.
Ne haragudj, nem akarok destruktív lenni, de valószínűleg az első férjeddel is úgy indultál neki anno a gyerek projektnek, hogy együtt nevelitek majd fel a szerelmetek gyümölcsét, nem?
Az anyaság valóban a legjobb dolog az életben (szerintem is), de nem biztos, hogy ezt a filmet többször is be lehet fűzni és le lehet játszani az elejétől fogva....
Nem hinném, hogy bármilyen általános következtetést levontam, csak írtam két példát a két végéről, mert a topic indító azt kérte, hogy írjuk le, ha van tapasztalat. Ezt tettem. Egy szóval se állítottam, hogy ez fog történni náluk is.
Ne engem sajnálj, hanem azokat a nőket, akikkel ez megtörtént!
Komolyan, miért engem sajnálsz? Nem lepukkant a környezetünk, normális ismerőseink vannak. És mégis. Mindegyik lelkesen dolgozgatott a gyerek körül, nem is erről volt szó. Leirtam, a látszat megvan és megvolt mindnél. Mind aktiv volt.
Nem biztos hogy amiről nem tudsz, az nem is létezik. Az apukák nem fogják mások orrára kötni hogy tojnák le az egészet, bármi mást csinálnának helyette. Nem fogják elmondani sem a nagyszülőknek, sem ismerősöknek. Legfeljebb a haverok tudják mivel egy cipőben járnak, lánytestvéreknek ha panaszkodnak, vagy olyasvalakinek mint én, akinek jó szeme van arra hogy a látszat mögé lásson és kérdez.
19 éves a lánya. Ideális esetben meg kellene elégedni azzal, hogy majd a leány szül. Valamikor. Hogy érzékeltessem a helyzet abszurditását: 20 év múlva.
Karierr... Úgy vélem, hogy megélhetést talán mindig lehet találni,jol képzett vagyok, most is tanulok, ettől tartok legkevésbé.
A lányom már majdhogynem kirepul, pár hónap és nem élünk egy fedél alatt, így az ő életét nem bolygatom fel ezzel, de ha velunk is élne, mert az élet úgy hozna, nem szeretném elvenni a baba miatt az ő fiatalsagat.
Amitől tartok, csak, hogy értsétek, bármennyire is vágyom rá, attól tartok, hogy a szervezetem nem olyan már,nem vagyok olyan strapabíró, hogy esetleges atalvatlan ejjelek ne tettenek taccsra. Megjegyzem, van huszonéves ismerősöm aki ki van a babajatol, pedig fiatal.
Önfeledten élni? Azt hiszem már 1 gyerekkel is azt mindhárom, hogy többet nem.is szeretnék feltétlen úgy élni, hiszen a gyerekem az első. Ja, és nem nem az az anyuka vagyok, aki mindent a feneke alá tesz, mindent megold, mert onallosagra tanítottam, főz, dédit rendezte ha kellett, dolgozik, mellette tanul...
Hogy értsétek. Nekem nem volt igazi anyukám, mert beteg lett, és képtelen lett volna felnevelni minket, mindig is az anyasagra és az ezzel járó feladatokra készültem, és a mai napig ez a legjobb dolog az eletemben, és most itt egy férfi, akivel talán együtt végig csinalhatnank azt, amit az első férjemmel nem sikerült.
És? Ha testileg, lelkileg és mentálisan is trenírozzák magukat a szülők, az a gyerek már jó helyre születik. Az, hogy a nagyobb gyerek mit szeretne vagy mit sem, hát legkevésbé venném számításba, már bocs. 19 éves, jogilag felnőtt. El is költözhet, ha nem tetszik a rendszer. De nem is kell arra apellálni, hogy ja, hát nagyszülőkre már nem lehet számítani, mert idősek és nehezen mozognak és különben is, akkor majd ott a nagyobb gyerek. Nem. Saját élete van, abban kell neki támaszt nyújtani.
Igen, a gimis/egyetemista gyerek nem szorul ennyi ajnározásra, sőt, folyamatában meg lehet neki tanítani azokat a dolgokat, amik az önnállósodásához hasznára válik. De nagyon sok szülő nem ilyen. Kolléganőm folyamatosan nyomtatja a lányainak (egyik gimis, másik egyetemista) a tananyagokat, és a harmadéves egyetemista lányának minden félévben ő veszi fel a tantárgyakat. Hát egyszer megkérdeztem, hogy vizsgázni is elmegy-e helyette, de csak mosolygott.
És folyton haza "kell" rohannia főzni nagy tételben, mert a két felnőtt lány nem csinálja meg. Még maguknak sem.
Van ilyen példa is, meg olyan is. Egy-egy kiragadott sztoriból nem lehet általános következtetést levonni, főleg, hogy minden ember más és másképp él meg dolgokat. Nincs örök érvényű igazság. A felnőtt tesó meg teljes önálló jogi személyiség, eldöntheti, hogy kistesózik vagy nem. Nem neki szüli a szülő, ezt jobb, ha mindenki tudatosítja magában.
Én meg rengeteg pozitív példát tudnék sorolni, de felesleges, mert az sem lesz szóról szóra igaz topiknyitóra.
Benne vajon mekkora a késztetés?
Kérdés, hogy a 19 éves lány meddig örül a kistesónak? Mert persze cuki, meg édes, de amikor éjszaka bőg meg anyuka csak vele foglalkozik, meg vigyázni kell rá a bulizás helyett, akkor már nem biztos hogy akkora nagy élmény lesz. Arról nem is beszélve, hogy milyen közös pont lesz két gyerek között, milyen testvéri kapcsolat alakul ki ott, ahol 20 év a korkülönbség? Nem nőnek fel együtt, nem nagyon lesz közös élmény, ami összehozná őket.
Van egy ismerősöm, hasonló a korkülönbség a huga és közte. Az anyukája állandóan azzal b...szogatja, hogy foglalkozzon és játszon a kishugával, mert "nemsokára felnő és el fogja szalasztani az alkalmat"(????), a szegény nagylány meg most éppen azzal van (pontosabban lenne) elfoglalva, hogy egyetemre jár, kezdi a felnőtt, önálló életét kialakítani. Baromira nem egy óvodás gyerekre akarja a figyelmét irányítani, még akkor sem, ha szereti őt a maga módján. Nem mellesleg simán levette, hogy az anyja csak le szeretné passzolni a kicsit hozzá, hogy végre élhesse a saját életét....
Egy másik ismerősöm meg a másik oldalon van: késői gyerek sok-sok nagyobb testvérrel. Apuka és anyuka többedik házasságából többedik gyerekként született. Van vagy 5 féltestvére, de egy sincs igazából. Mesélte, hogy van olyan, akit magáznia kell a mai napig mert több, mint 30 év korkülönbség van közöttük.
Ezt mindenki maga alakítja. Köszönöm, de én nem szeretném a 16-18 éves fiamat majd fuvarozni, van neki lába, szépen kinőtt. Sőt a pakolás meg a sürgés-forgás sem az én asztalom. De mondom: nem vagyunk egyformák.
(Én már most majd 8 évvel szülés után is sokkal felszabadultabb vagyok, mint anno 4-5 éve. De persze most még nekem van meló rendesen. De már azon gondolkodom, hogy jövőre (3. osztályos lesz a gyerekem) elkezdhet a fiam busszal járni a suliból haza.)
Én pl fittnek és fiatalosnak érzem magam...de!! De nem egy gyerekhez! Pedig még van pár évem a 40-hez. A topikindító szempontjából annyi csak, hogy oké, hogy most ő 40 éves. De annak a gyereknek még meg kell foganni és meg is kel születni. Akárhogy is vesszük ez majd' 1 év. Nna...jöhet matek!
Mitől önfeledtebb egy 50 éves szülő élete, mint egy 40 évesé? Az előbbinek szokásos esetben gimis/egyetemista gyereke(i) van(nak), azokkal kevesebb gond van? Lehet, hogy ellátni nem kell őket, mégis minden szülő folyton körülöttük sündörög. Ipari mennyiségben kaját főz, rámol, takarít utánuk, haverokat visel el, fuvarozza ide-oda, aggódik, ha buliba megy vagy csak elutazik, sulis teljesítmény miatt szintúgy.. Minden kornak megvan a maga problémája, árnyoldala, egy 40-es nő már nem olyan ma, mint 30-50 éve. Sokkal strapabíróbb.
Topiknyitónak érdemes lenne azt eldöntenie, hogy ő maga hogy gondol a gyerekvállalásra. Akar mindent elölről kezdeni, újra átélni vagy nem feltétlenül? Nem úgy veszem ki a soraiból, hogy ez minden vágya. Semmit sem jelent, hogy 40 éves. Egyáltalán nem lógna ki a sorból, sőt. Efelé tendálunk.
Nem tudom eldönteni, hogy lebeszélni akarod a párodat vagy csak vázolod a szitukat, amik aztán vagy úgy lesznek vagy nem, de elképzelni ezeket úgysem lehet.
Oké, hogy a lányod örülne kistesónak.
És te? Te mit szeretnél?
Abszolut egyetértek azzal, hogy a gyerek iránt érzett felelősség vállalása nem kor kérdése. Sajnálni tudom csak Nikita 666-ot, hogy ilyen rossz tapasztalata volt első gyerekes apukákkal, az én ismerősi körömben rengeteg férfi lelkesen mosdatott, pelenkázott, büfiztetett és vitte a picit sétálni (férjemet is beleértve). Aktívan kivették részüket a gyerek(ek) körüli munkákból és nem végződött minden házasság megcsalással és/vagy válással, mitöbb alig történt válás. Nem mondom, hogy nem volt konfliktus, de az mindenhol van és egy jó kapcsolat egyébként sem arról ismerszik meg, hogy nincs konfliktus, hanem arról, hogy azokat megoldják.
Azt jól tudod, hogy mivel jár egy gyerek felnevelése, hiszen van egy 19 éves lányod. Azt is tudod, hogy a fizikai oldal nagy részét a nő vállalja: kezdve a terhességtől a szülésen át a szoptatásig (ez nem kevés különsen 40 felett). Ahogy már korábban írtam, bele kell kalkulálni, hogy sokkal lassabban regenerálódik a szervezet a szülés után. Láttam az ismerőseimnél, hogy mennyire nem volt könnyű. Nyilván ezt IS mérlegelni kell, amikor döntést hozol. Meg azt is, hogy tényleg erősen és következetesen végig tudod-e csinálni az újabb gyerek projektet az elkövetkező 18-20 évben.
Amit még írt itt valaki és nagyon jó meglátás volt: nem tudom, hogy a munkaerő piac hogy reagálna arra, hogy negyvenakárhány évesen pici gyerekkel visszatérsz a munkába. Ha saját vállalkozásod van, ahol meg tudod oldani, akkor nem gond, de ha alkalmazotti viszonyban dolgoztál eddig és dolgozol most is, akkor tényleg komoly kérdés.