Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Muszály ezzel foglalkozni?
Elgondolkodtam valamelyik nap azon, hogy a nök miért is kérdezgetik a másikat a testsúlyukról. Föként olyan érzékeny idöszakban mint a terhesség és a szülés. 6 hónaposak az ikerfiaim és ahogy már lenni szokott jól meghiztam a terhesség alatt (20 kg+), amiböl mindjárt a szüléssel le is ment 15 kg, de közben a szoptatás alatt feljött további 3. Tehát össz-vissz van 8 kg rajtam ahhoz képest ahogy elkezdtem a terhességet. Nem kifejezetten stresszel a dolog, bár azért nem szeretnék igy maradni. Mivel már csak az egyik baba szopik, (a másik nagy bánatomra nem fogadja el a cicit) igy lassan szerintem elkezdhetek diétázni, és mostanság kezdtem el megint edzöterembe járni.
A héten azonban érdekes dolog történt velem. Elvittem a srácokat a védönöhöz, akit egyébként nagyon kedvelek. Ö kezdte a dolgot a következövel: Kérdezgetett hogy és smint, hogy alakul a napirendem. Mondom ez és ez van és minden nap egy órát sétálok a fiúkkal. Válasz: Hát hogy van nekem erre idöm, és hogy látszik is rajtam mert rengeteget fogytam, pedig a fiúk még csak 5,5 hónaposak. Olyan leszek mint egy piszkafa. Persze kommentár nélkül hagytam. Most kezdjek önigazolni, hogy perpil több vagyok mint a szülés után és 3 kg-ot tartalékoltam a szoptatás alatt. Nem mondtam semmit. A védönöm kissé testes csaj egyébként, szóval hozzáképest tényleg lehet piszkafa vagyok. Föleg ha leadom azt a maradék 8 kg-ot is.
Anyósom épp velem volt ezen a beszélgetésen és hallotta. Az ajtón kifelé elkezdi ö is témát, hogy most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom. Szerinte jó vagyok igy ahogy vagyok. Mondom félreértette, mert nem fogyózom, hanem sétálok csak minden nap, legalább egy órát. Aztán meg elkezd kérdezgetni hogy mennyi is vagyok súlyra. Mondom mennyi. Hát az nem sok mondja. Erre mondom neki, hogy 2 éve mikor kicsit meghiztam az egyik télen akkor pont 3 kg-val voltam kevesebb és akkor meg azt jegyezte meg hogy kicsit kövér vagyok. Hogy is van ez? Most hogy három gyerekem van jogom van testesebbnek lenni?
Vannak a környezetemben nök - nem is kevés, majd mindegyik - aki egyszerüen nem birja ki, hogy ezt ne hozza szóba. Ne kérdezgessen, ha kérdezni nem mer akkor ne célozgasson. Ha éppen fogyok akkor irigykedve meg ne jegyezze, hogy nem kéne fogyóznom, jó voltam úgy is. Ha meg éppen több van rajtam akkor meg ne sajnálkozzon, vagy éppen jöjjön a közhelyekkel. Ahogy látom a pasikat kevésbé izgatja a kérdés. A nök meg - föleg azok akiken egyébként is van egy kis plusz - szinte betegesen nem tudnak leakadni a témáról.
De igen,a félvér mivoltod felment alóla.Nekem fel sem tűnt.Az én gyerekeim is félvérek,nem a magyar volt az első nyelv amit írni tanultak,sem a második.És lazán használják az y-t,minden j betűs szóban.
Tizenéves fiam böngésznivaló írása:
majd=maid,mayd
ráérsz=rairsz
átadta=atata
légysz íves=letszives
jöttem=yotem
játszani=yatsani
jól van=yol van
Soha nem járt magyar iskolába.A lányomnál ez odáig fajult,hogy kitűnő létére egyetemet kellett váltania,mert a tanárok nem tolerálták a magyar helyesírását.Érdekes,az angol nyelvű egyetemen kítűnő tanuló volt.
Na most akkor ki járt jobban,az az egyetem ahol képzik a közepesen tanuló de kíválóan írni tudó magyar diákokat,vagy ahol angolul tanulhatott?És bizony ő sem állt meg 3 nyelvnél.
A kekeckedőknek üzenem,menjenek egy olyan országba élni,ahol a nyelvismeretük nulla, tanuljanak meg társalgási szinten beszélni,mellé még iskolába is járjanak,vizsgázzanak.És majd amikor nem javítgatják őket állandóan,mert tudják hogy külföldiek,akkor mélyen szálljanak magukba.
Kicsit off és nemcsak neked szól.
Nem magyar az anyanyelvem. Apám magyar, anyám pedig görög. Nem Magyarországon születtem, és nem magyar volt az elsö nyelv amin beszéltem. Az iskoláim egy részét Magyarországon más részét itt-ott a világban végeztem. Volt hogy évekig egy árva hangot nem beszéltem magyarul mással csak az apámmal. Jelenleg is külföldön élek. Tudom ez nem menti azt hogy a muszáj szót muszálynak irtam. De azt hiszem ha valaki látja hogy fogalmazok, hogy irok az el kell ismerje azért tudok magyarul. Ellenben ez hogy mikor j és mikor ly ez totál homályos még mindig és elnézést ha ez benneteket sért, de jó lenne ha túllépnétek rajta. Öszintén szólva én örülök, hogy "csak" ennyi problémám van a magyar helyesirással.
Remélem ezzel megmagyaráztam mindent.
Muszáj: müssen (muß) német=kell szóból ered...
Legalább a topik címét írnátok helyesen!
eleg snassz dolog nyilvanosan egy helyesirasi hibahoz ragaszkodni azert, mert "neked az ugy tetszik".
evekkel ezelött egy "kollega" következetesen pszihologusnak irta a pszichologust, mert "ö azt romaniaban ugy szokta meg, tehat neki ugy az igazi".
a többire: vha nem erti az udvarias celozgatast, valts strategiat. ilagosan es egyenesen MONDD MEG, hoyg ez neked NEM TEMA, hagyja abba, különben nem talalkozol vele. es ezt következetesen tartsd is be.
Hogy miért téma ez a nők között? Irigység, szerintem. Meg rosszindulat, pletykaéhség. Szurkapiszka.
Ismerek olyan hölgyet, aki csak azért felhívott engem, hogy a fogyókúráról meséljen, mert annyira nincs senki ismerőse, akivel megbeszélhetné... Rólam meg hallotta, hogy eljártam edzeni.
De őt is nyaggatja az anyósa, hogy milyen kövér sajnos. Aztán az anyós meg még nagyobb.
Hidd el, vannak olyan nők(a nők kb 90%-a),akiknek muszály ezzel foglalkozni . Mert ők kövérek,mert ők csúnyák,mert őket nem dicséri meg a férjük,mert utánnuk nem fordul meg senki az utcán....stb. Érted,mit akarok mondani? Aki meg van elégedve magával,az nem b.sztat ilyenekkel.
Nekem is mindig beszólnak:gyerek előtt-jaj,de girhes vagy,gyerek után-na végre,megasszonyosodtál(any.dat,azt ),levágattam a hajam-amúgy jobb volt,most növesztem-jajj,de kócos vagy......és ez így megy tovább.
Én SOHA nem piszkálok senkit a külsejével. Bunkóságnak tartom. Attól még meg van a véleményem,ha valakin látom,hogy igénytelen,de nem mondom.
Sőt,sokat dicsérek. A munkahelyemen sok szép nő van és ha őszintén úgy gondolom,akkor mondom is nekik:-de jó az új szemüveg,szép lett a körmöd,ebben a nadrágban csini vagy stb.
Véleményem szerint a beszólógatósaknál mindig van valami bibi,már ami az ő külsejüket illeti.
" most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom."
Ez kb. azt jelenti, hogy most már megtetted azt, amiért világra jöttél, teljesítetted a küldetésed, már nem kell, hogy jól nézz ki. Amíg a küldetés nem volt végrehajtva, addig kellett, hiszen erősen befolyásolja az akció kimenetelét, de most már vége a programnak. Kendőt, otthonkát fel, oldódj fel a kakis pelusok, Domestos és szoptatás szentségében, hiszen ez a dolgod.
Ha tudnék, kiszaladnék a világból, hogy 2013-ban még ilyen felfogással találkozik az ember. Pedig saját családomban is előfordul.
A nők többsége ölni tudna egy jó testért/szép arcért/dús hajért stb...stb. Mivel képtelen, ilyen-olyan okok miatt ezt elérni, a frusztráltságát leveri a többin.
Nem kell ezzel foglalkozni. Örülj neki, hogy ilyen jó a kondíciód, majd ezek a kilók is lemennek,amikor elindulnak mindent felfedezni a csibéid.
Egyszerre. Kétfele.
" most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom."
Ez kész. Mégis mit kellene tenned? Elhanyagolt külsővel, fekete fejkendőben, mamuszban, fekete ruhában, egy sötét szobában, a sarokba húzódva, csendesen várni a megváltót? Vagy mégis mit?
Igen sarkítottam és ez pontosan akkora butaság, mint amit veled tesznek.
Toljad az edzőteremben és ne foglalkozz senkivel.
Igazán nincs mit :)
De ami igaz az igaz :)
A destruktív kritika nagyon lélekromboló tud lenni, sokan belerokkantak már.
Téynleg, ilyenkor valami jó sikamlósat kell válaszolni, hogy anyós belepiruljon..... Hátha leszokik a beszólongatásokról...
köszi. :-)
Egy távoli rokon lány majdnem belerokkant ebbe. Az anyósa, aki amúgy rém primitív, ráadásul főzni sem tud, ellenben mindenbe belepofázik, majdnem taccsra tette. Ő meg krenkölte magát évekig. A végén valami kinezioógushoz v. egyéb hókuszpókuszos emberhez ment el. Jó sok pénzért ugyanazt tanácsolta neki, mint én itt korábban... :)
Azóta nem foglalkozik azzal, milyen baromságokat beszél az anyósa... Egyik fülén be, másikon ki. Ha elkezdi a mantrát, ő előveszi a mobilját, hogy "jajj, elfelejtettem felhívni a ....-t" vagy hasonló......
Most veri a fejét a falba, hogy miért is volt _évekig_ olyan hülye, hogy mindent a lelkére vett, és krenkölte magát folyamatosan...
Ezeket az apró történeteket miért nem viccesen ütöd el,ha jóban vagy vele amúgy?
Én anyóssal ma éppenhogy megfőtt sárgaborsót etettem meg,turbófokozatban kellett elkészülnie.Kétszer szólt csak hogy kicsit kemény,de a másodiknál már nevetett.Az elsőnél megkérdeztem hogy meg tudod rágni?Hááát,meg.Akkor puha.Evett,evett,megint megszólalt,van benne keményebb.Na jó,akkor edd a puhát.Hát hogyan?Mittttudomén?!
Én a bugyi sztorira megmondtam volna hogy a fejemen hordom. Vagy kettőt hordok egyszerre,most ez a divat.Vagy kinőtte a gyerek,és nekem épp jó.
Bármit mondhattál volna.Nem magyarázkodni kell,hanem jelezni hogy nem jó helyen jár téma ügyben.
Erre azt kell válaszolni, hogy á, nem, csak túl sokat szexelünk :)
Persze én is csak most vagyok ilyen okos, nem akkor, amikor "helyzet van" :)
Az IQ betyárnak miért nem szóltál vissza,hogy csak az érzéki felületet növeszted a testeden?
B@lfasz kérdésre hasonló választ kell adni!
Hát ez nem semmi... Valószínűleg alapbeállítás nála a súlyod miatti megjegyzés.
Tényleg az a legjobb, amit tehetsz, hogy nem bosszantod fel magad rajta.
Kérdezd meg, hogy miért foglal el központi helyet a te súlyod a kapcsolatotokban. :)
Én gazából ne tom nálunk ez hogy lenne, mert eleve én magam nem bírom bizonyos zónán kívül.
de nem várom el másoktól, hogy véknyak, vagy kövérek v agy bármiylenek legyenek.
nyílván midnenkinek van egy komfortzónája, ha ő abban bennavan, akkor neki ok. mondjuk szerintem akik abban bennavannak azok nem is piszkálnak másokat, hogy az miért ekkora vagy akkora...
szerintem ez olyan tzéma, hogy akárkivel nem ebszélünk róla. max olyanokkal akik maguk hozzák fel, hogy na, hízna, fogyna, nicsn e valami ötlet.
Erre csak azt tudom mondani hogy antironia remekül, röviden, tömören de összefoglalta a légnyeget, idézem:
" Pedig saját magunkat - a hozzáállásunkat az ilyen hülyékhez :-D - sokkal könnnyebb megváltoztatni, mint másokat...."
Egyetértek ezzel, és a lényeg a "hozzáállásunkon" van, te döntöd el hogy mennyire vagy hajlandó bosszankodni ezeken a beszólásokon.
Erröl a bugyi dologról jut eszembe. Hát én még most is - igy 8 kg plusszal 38-as méretüeket hordok. Nadrágból igaz nagyobb kell, de a bugyi az maradt az amiket a szülésem elött hordtam. Amig itt volt nálunk az anyós addig megszemélte persze a száritón a bugyijaimat. Erre megkérdezi, hogy ki hordja ezeket a bugyikat? A lányom? Mondom nem, hanem ezek az enyémek. Nézi öket, majd megjegyzi, hogy ö nem hiszi, hogy én ezeket a kicsi bugyikat hordom. Komolyan nem tudtam erre mit mondjak. Mi az hogy nem hiszi? Most mutassam meg hogy tényleg 38-as bugyiméretem van? Vagy kezdjem el magyarázni, hogy tudod én amolyan atléta alkat vagyok: széles váll, nagy mell, hosszú lábak és keskeny csipö... Nem mondtam semmit...
Az én férjem nem fogadná el ha elhiznék. Szeretne úgy is, de biztos, hogy zavarná a dolog. Úgy általában az öregedés nem zavarja, de azért ha úgy egyébként - nem terhesség és nem szoptatás idején - nem lennék a normál súlyomnál az tudom nagyon zavarná.
Tanultam az esetből, inkább nem kérdezek ilyen esetben semmit sem ezek után egyébként kedves ismerősöm az illető, szerencsére nem haragudott meg rám.
Off.
Nem kérem meg a modikat, mert nekem van egy heppem. Én a muszályt ly-vel irom és nem j-vel. Tudom a j a helyes, de nekem ez a szó nem tetszik igy igy marad a ly. Még akkor is ha minden második hozzászóló finoman, vagy kevésbé finoman figyelmeztet arra, hogy nem igy irják. Söt én a tolyást is ly-vel irom... .
On.
Súlytéma. Mivel általában a normál BMI tartományba tartozom, igy szerencsére ritkán találnak meg ezzel a témával úgy egyébként, de terhesként, meg a szoptatás idöszaka alatt mindig volt rajtam némi plusz. Bennem is van egy viszolygás egyébként a kövérségtöl, teszek is ellene. De nem más kövérsége zavar, hanem a sajátom. Két barátnöm is van akiket nagyon szeretek és mindkettö kb. 30-as BMI-vel rendelkezik, de soha és soha nem mondanám nekik hogy fogynotok kellene. Mégis van egy pár nö akitöl kifejezetten irritál ha elkezdi ezt a témát. Föleg ebben az idöszakban. Nem venném ennyire szivemre a dolgot, ha nem pont a terhesség-szülés-szoptatás idöszakban jönnének ezzel. Egyrészt terhesen se, se pedig szoptatás idején nem arról szól a dolog, hogy egy igénytelen lusta disznó vagyok aki nem figyel magára, hanem egyszerüen ez egy ilyen idöszak. Azon még nem is akadnék ki ha valaki figyelmeztetne ha éppen kissé több szaladna fel úgy általában - nem a terhességgel, szoptatással kapcsolatban. De az, hogy pont ebben az idöszakban téma ez egyeseknél az nagyon bosszant.
A fogyásnál meg : Jól lestrapáltad magad .
Ja ezt birom, ha valakinek vékony férje van, akkor biztos nem főzöl, netán nem tudsz főzni, vagy nagyon rosszul főzöl...
az én páromnak nyáron egy alkalmassági vizsgálathoz le kellett fogynia jó pár kilót. Mikor fogyásnak indult persze lépten-nyomon megjegyezték, hogy csak nem beteg? meg hogy biztos valami baj van otthon...
valahogy olyan ismerős ez a helyzet... nálunk is ez van.
Én megkaptam a nyáron, hogy: neked is vékony derekad van, na de a Gabié... hát a Gabi mint a nádszál...
Gabi különben egyik ismerősének a lánya
Persze, tudom, hogy az anyós-dolog csak szelete az egésznek.
Eleve a terhesség alatt túl sokat foglalkoznak a súllyal az orvosok/védőnők - legalábbis más országokban talán nem piszkálják ennyit a kismamákat a hízással, mint hazánkban.
Meg hát az emberek (pláne a nők) egy része baromi sokat foglalkozik a saját külsejével és kilóival. (plusz ezen emberek egy része frusztrált és tele van rosszindulattal...)
Támadj a saját fegyverükkel: mindent megelőzve hozd szóba az ő kilóikat. :)
A nők nagyrésze foglalkozik a saját súlyával, a másik súlyával. Mondjuk én előbb harapnám le a nyelvem, mint ezzel cseszegessek, vagy szólogassak be bárkinek is, legyen az akár a sógornóm, akár a barátnőm. A legközelebbi barátnőmmel szoktuk a súlyunkat megvitatni, ha aktuális.
Én két hete kerültem egy ilyen súlycseszegetős szituációba, egy igazi IQ betyár 10 lépésről üvöltötte rám, hogy TE HíííííííííííZTÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁL???? Pedig nem, nem híztam, csak 7 dl vizet ittam meg 2 perccel azelőtt, majd' szétfeszítette a gyomrom. De valahogy sokaknak teljesen természetes ez, hogy jól gyomorszájon rúgják az embert egy ilyen beszólással.
Engem is idegesít. Az én környezetemben is csak a nők foglalkoznak ilyesmivel. A pasik plusz kilókkal, plusz kilók nélkül is csak annyit mondanak, hogy jól nézel ki, a nők közül meg csomóan azzal foglalkoznak, hogy hány kiló a másik. (Tisztelet a hozzám hasonló kivételnek, aki igazából az arányokat nézi - szerintem kissé férfias aggyal, nem pedig a konkrét kilókat. Ha valakinek szerencsétlen a felépítése, akkor se illik neki megmondani, hogy szegény, hiába fogyózól, ormótlan maradsz, mert nincs derekad, és ezt valahogy meg is állják a nők, hogy ne tegyék. Akkor a többi esetben vajon miért nem bírják megállni a megjegyzést a fogyni kéne/hízni kéne témában (ha történetesen nem ő a háziorvosunk, aki eü. célzattal tesz valami javaslatot?)
Amikor lefogytam elég sok kilót (arányaiban szerintem ugyanolyan maradtam) kb. minden kolléganőm megjegyezte, hogy fogytam. Köszi az infót, ha nem mondják, hülyén halok meg. :D
(nem tudod megkérni a modikat, hogy cseréljék az ly-t?)
Szerintem a nők 99,9 %-át nagyon is izgatja ez a súly dolog, csak van aki bevallja, van aki meg nem. Van olyan aki igyekszik dolgozni rajta van aki meg csak mentségeket keres hogy ő miért nem tud.
Egy időben engem is nagyon zavartak a súlyommal kapcsolatos beszólások, tudva hogy van alapjuk, mivel a második gyerekem születése után 47 kg pluszban voltam. De jelentem már 36 kg-ot ledolgoztam ebből igaz bele telt egy kis időbe, de sikerült. A maradékon meg még dolgozom. És mivel nem kicsit van (hanem nagyon) sikerélményem, ezért most már nem igazán tud senki felizgatni a súlyomra való célzásokkal