Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért alakulhat(ott) így?
Létrehozva: 2016. október 25. 20:50
33 éves vagyok, és még nincs gyerekem, bár nagyon szeretnék, mindig is vágytam rá, úgy képzeltem, hogy nagy családom lesz, stb. És valahogy mégsem úgy alakulnak a dolgok. Mi lehet mögötte? Én úgy érzem, kész vagyok rá, sőt, sokszor van olyan érzésem, már el tudnám képzelni, hogy kisiskolás gyerekeim vannak. Minden nap szomorú vagyok emiatt.
Nem azt szeretném hallani, hogy nem vagyok lekésve, stb, persze, a mai átlaghoz nem, de amit belül érzek, ahhoz már rég...
Ki mit gondol?
Oh, ne haragudj
Akkor csak jön vki ezo magyarázattal majd.... de azért a joscsatornat ne hívd fel!
en párszor megtettem és a.mai napig jönnek az smsek az ördögrol, halott rokon üzenetéről még penzmagiarol és már más néven is szólítanak 
Hajrá baba
Hmm... a kategória, ahol a topikot nyitottam: ezo.
Sok sikert es boldogságot kívánok a családalapitashoz!
Köszi a válaszokat, főleg az építő jellegűeket.
Természetesen nem hagytam figyelmen kívül a többi választ sem, viszont el sem tudom képzelni, hogy valakit elhagyjak, akit szeretek, azért mert a háttér megteremtése nem az erőssége. Sőt, valahol nem volt véletlen, hogy őt választottam anno egy igazán karrierista férfi után.
(Hogy talán nem ő a megfelelő társam, párom, stb, ez utólag derül majd ki.)
Rajta vagyok a témán, hogy megteremtsük a lehetőségeket arra, hogy gyereket vállaljunk, elkövettem mindent (jobb fizu és biztos lakás érdekében), amiben egyébként a párom is támogat, teljes mértékben, csak épp szarul jött ki, hogy ő épp elvesztette a munkahelyét, és elég sokáig munkanélküli volt. Tehát anyagilag nem tudott sokat hozzátenni a terveinkhez. Persze ez nem gond, nem azért írom, csak a részletek megismerése végett.
Ha minden jól megy, jövőre már bele is tudunk kezdeni a babaprojektbe. Csak arra voltam kíváncsi, azért indítottam a topikot, hogy vajon ha egy nő ennyire vágyik gyerekre, a sors miért hátráltatja. Vagy csak az a gond, hogy nem vállaltam ész nélkül a semmire?!
(Soha életemben senkivel nem tennék olyat, hogy visszaéljek a "lehetőségekkel", és valakit gyerekvállalásra kényszerítsek.)
elég szar ügy ha egy pasi csak az egojában pasi és életképtelen
SOHA nem fog happy lenni,
a jobban kereső nő képet soha nem fogja elfogadni
ezek szoktak piásak lenni egy idő után
Szia tulipán!
Olvasgatva téged nekem úgy tűnik a ferjed érzései és tettei nincsenek harmóniában. Szeretne ő lenni a fenntartó de nincs ambicioja, szerencséje vagy lehetősége (ezt te írtad). Viszont addig nem akar apa lenni amíg ez nem rendeződik...Te még szereted.
Bocsass még de nekem ez azt sugallja h vele sem lesz babad soha... ha rajta múlik kizárólag. Vagy állj a sarkadra és gyozd még h szerinted így is OK, vagy ha nem akarod elhagyni akkor fogadd ezt el.
(Olyat nem merek írni h ess teherbe oszt kész, bár volt férfi aki ezt nekem felrótta, mondván, női praktika, miert nem vetettem be mikor én szerettem volna babát az akkori társam meg nem...)
Na, ezt jól összekutyultam:
Sok mindenen érdemes elgondolkodni.Azokon a válaszokon is, amik nem a "buksisimogatós majdmindenrendben lesz" semmitmondó hozzászólások.
Helyesen, ahogy gondolom:
Sok mindenen érdemes elgondolkodni.Azokon a válaszokon is, amik nem a "buksisimogatós majdmindenrendben lesz" válaszok, mert a segítő szándék azokban is benne van.Ebből indulok ki.
8 rettenetesen ugrál a kurzorom, és bizony nem is ellenőriztem amit elküldtem
)
Sok mindenen érdemes elgondolkodni.Azokon a válaszokon is, amik nem a "buksisimogatós majdmindenrendben lesz" semmitmondó hozzászólások.
Ami a megoldást illeti, mi nők mindent megoldunk, amit csak akarunk.ha valóban akarjuk.Ebben hiszek 100%-ig.
Köszönöm a válaszokat!
Úgy gondolom, hogy csak azért nem fogok eldobni valakit, akit szeretek, mert ő nem úgy halad a karrierjében, mint szeretne. Nem az a típus, nem ez az erőssége, ha lehet ilyet mondani, ellenben egy családközpontú emberről van szó, akit ha meglátok gyerekkel, babával a kezében, elolvadok.
Tényleg nem feltétlenül a férfi dolga megteremteni a hátteret, ezzel egyetértek, el is gondolkodtam már ezen korábban, és pont azért mert olyan, amilyen, egy percig nem aggódnék azon, hogy ő marad otthon a picivel.
Azt kellene valahogy elérnem, hogy ő elfogadja önmagát. Hogy nem az a típus, aki karriert épít, tör előre, stb, és nem is ezért szeretem. Hogy megnyugodjon, hogy a pénz nem minden, és vannak lehetőségek.
Mert megváltozni tényleg nem fog. És én nem is szeretném. De hogy hogy segíthetnék neki az elfogadásban, az jó kérdés...
Nem azt szeretném hallani, hogy nem vagyok lekésve, stb,
az itteni hisztériázás helyett is fakkolj, mert abból lesz a gyerek és nyomigáld a világra őket szépen sorban
hát persze
úr kevés is születik
a paraszt meg terem mint a gomba
Szerintem még mindig nem találtad meg az igazi párodat, akivel közösen, mindenben egyetértetek. Lehet, hogy nem a te hibád..
A gyerekvállalás nem anyagi kérdés. Bár a társadalom azt sugallja, hogy attól leszel felelős szülő, ha így-úgy gazdasági biztonságot teremtesz, de nézz már körül a világban! Ott születnek a gyerekek, ahol sok a pénz?
Egy gyerek az első 15 évben kevés pénzből is el van, mert nem érdeklik az anyagiak. Ha szerető közegben van, akkor nem attól lesz boldog ha STOKKE babakocsiból vigyorog a világra.
Ha a férjedben nincs elég ambíció, hogy anyagilag "felhozza" magát, akkor ez magától nem is fog megváltozni. Azt nem mondom, hogy az apaságtól automatikusan a helyére kerül, de talán a szükség rákényszeríti arra, hogy megtalálja a módját a pénzkeresésnek. Teher alatt nő a pálma, mondják, és ebben van valami.
Beszélni kell erről, megértetni vele is, hogy vagy most léptek, vagy elmegy a vonat. Talán kegyetlen amit mondok, de ha Te tényleg szeretnél gyermeket, akkor olyan párra van szükséged, aki ebben partner. Jelentsen ez bármit.
Talán azért alakulhatott így, mert nem a megfelelő emberrel élsz.
Ha avval élnél, nem lenne dilemma az életedben.
Hosszan tartó biztosan nem.
Nem kötelező, hogy a férfi keresse a többet. Egy gyermek jó, ha egy év alatt összejön. Addig még a párodnál is fordulhat a kocka.
És ma már nem ritka, ha a férfi marad otthon gyes-en. Mert ha neked fut jobban a szekér a munkahelyen, akkor szülés után visszamehetsz dolgozni, apa meg otthon marad a babával. :))
Hát nem jutottam előrébb...
Ok.
legyen szerencséd a továbbiakban.
Nem neki kell, én haladok előre, képzem magam, és mindent megteszek, hogy nőjön a fizum, és úgy néz ki, alakul is a dolog. Sajnos ő nem ilyen szerencsés, de ő az a típus, aki szeretné érezni, hogy ő a férfi, és igenis meg tudja adni a hátteret.
Csak úgy mellékesen kérdezem: miért a partnerednek kell(ene) megteremteni az anyagi feltételeket a gyerekvállaláshoz?????
Miért nem többes szám 1. személyben írsz: hogy "mi"
Egyébként látom benne a partnert, látom, hogy nagyon zavarja, hogy nem tudja megteremteni, és látom, hogy nagyon jó apa lesz.
Kifogást mindenre lehet találni, nem is egyet.
De, ha valamit akar az ember, akkor olyanra nem fecsérli az idejét aki nem partner abban hogy otthont teremtsünk/gyerekünk legyen.
Jó esetben erről még beszélni sem kell, még egymás közt sem.
Mert a partnereknek szavak nélkül is tudniuk kell, hogy az e az az ember akivel gyerek/család lehet vagy sem.Akár nőről, akár férfiről legyen szó.
Sok évet elvesztegettél.
Igen, sajnos ez a kulcs, hosszú kapcsolatok jellemeznek, de a másik fél nem akart - halogatta- a gyerekvállalást.
Ha rajtam múlt volna, akár exemmel, akár most, már rég szülő lennék. Exemmel fiatalok voltunk, főleg ő, fiatalabb nálam.
Jelenlegi párom pedig nem tudja megteremteni az anyagi feltételeket (nem is az a típus, nem karrierista, természetesen nem lusta, dolgozik, bár volt hosszabb ideig munkanélküli). Ő azt mondja, hogy a semmire nem szeretne, és ebben igaza is van, az anyagi részén én is aggódnék.
Tudod ugye, hogy a gyerekhez ket ember szukseges? Nem emlited, van-e hazastarsad, aki eppen ugy szeretne csaladot, mint te.
Amúgy, ezt te tudod a legjobban, senki más.
Képes vagy e arra, hogy odaállj a tükör elé és legalább szemtől szembe magadnak kimond az igazat????????????????????????
Tudom hogy nem fogod megtenni, mert akkor előjönne olyan gondolat amit soha nem mertél gondolni saját magadról.
Én azt gondolom, hogy:
Nem élted az Életet, mindig a kényelmes végét fogtad meg a dolgoknak.Lazaság és gondtalan élet.
Halogattad azt amire nagyon vágytál.Vagy nem is annyira vágytál arra úgy igazán.