Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Csendike---- a sorsodrol NEM tehetsz semmit. No, csak alltassd Magadat,,,,,,, es le'gy boldog.
Nem---nem hiszem, hogy "gyujtenek" barmit is----
ez csak egy tipikus NL forumnyitas, mert MAS ideajuk eppen nem volt. :-))
Igazan, --- ez a szegeny NL-forum kezd mar kisse unalmas lenni... Valamikor erdekes es jo volt, talalkozasra--------- de, szerintem a mai korosztalynak ez mar nem kell...... :-))
Nalatok me'g senkisem hallott a SKYPE-rol?????
Ja, hogy en miert jarok a NL "csettek"-re???? :-)) :-))) navajjonmiert...... :-)))
"November vegen volt az elso nemi aktus (neki az elso, nekem 2.) es megjobba valt az egesz. Viszont december vegen szornyuen lebetegedtem, amely egy szornyu betegseg (nemi) es fajdalommal jaro szenvedest kaptam. Termeszetesen ott volt mellettem, de amit tolem kapott az nem volt gyenge, minden bizonyossaggal probaltam tudatositani vele hogy ez az o hibaja, szegeny majdnem megpusztult. Naigen, ez a betegseg eletem vegeig bennem van, barmikor kiujulhat. Innentol csak burult minden lefele,"
Milyen kedves történet,és ez csak egy csepp része a kalandos életednek.Most akkor ki kitől kapott olyan nemi betegséget hogy ez életed végéig beléd állt?
Ennyira szaros élete van egy alig 16 éves lánynak? És ez csak a kezdet,mi lesz még itt ! Anyád/apád/rokonság merre jár?
Összeségében pedig szerintem megint valami cikkre gyűjtitek az anyagot,És még csak ki semm kell menni a jó meleg szobából hozzá.
Vagy, nem?
Most itt bolcselkedhetnek, hogy az elet rejtelmeibe idosebb partner vezeti be az embert sexualisan es nem hasonlo koru, meg kerdezhetnem h anyad nem beszelt a sexualis elet buktatoirol ? meg hogy van aki az elete sorait tudatosan irja es van aki sodrodik de nem teszem.Mindkettonek meg vannak a maga buktatoi . Ezek a problemak 5 , 10 ev mulva mar nem lesznek ezek.
Fiatalsag bolondsag. Majd kialakulnak a dolgok.
Sziasztok! Nemtudom jo otlet ha publikusan irom ki a dolgaimat:( szeretnek egy ketto tanacsot:) 16 eves vagyok, fel evet voltam egyutt a baratommal, ket eve mar jartunk de az lefutott pillanatok alatt:( majd legjobb baratok lettunk 😂😂😂de az sem tartott sokaig. Most oktoberben egy buliban ujra egymasra talaltunk, semmi csok nem volt csak tanc es iszonyatosan megfogott vele. Minden szep es jo volt bar utana egy hetre elutaztam, nagyon nagyon hianyzott. Miutan hazajottem, mar tudtam hogy kezdeni szeretne velem valamit, talalkozgattunk estenkent es szinte novemberig huztuk egymas agyat. Majd megtortent az “elso” csok. Nagyon elvarazsolt, szinte almodtam kb. Nagyon tokeletes volt minden. Majd jott egy kerdojel, ott alszik a legjobb baratnojenel Pesten, en ezt nem birtam merlegelni majd ezert inkabb szuneteltunk, de nagyon szeretett es tenyleg ottvolt, bar egy hetig tartott ez a szunetesdi.vegul ujra osszejottunk vagy folytattuk es kiderult h azelotti nap meg a volt baratnojenek irogatta hogy szereti, megbocsajttottam, szet konyorogte magat szegeny:) aztan tulajdonkeppen minden jo es szep volt. Majd eleg erosen fel lehet idegesiteni, es keletkezdtek a vitak. November vegen volt az elso nemi aktus (neki az elso, nekem 2.) es megjobba valt az egesz. Viszont december vegen szornyuen lebetegedtem, amely egy szornyu betegseg (nemi) es fajdalommal jaro szenvedest kaptam. Termeszetesen ott volt mellettem, de amit tolem kapott az nem volt gyenge, minden bizonyossaggal probaltam tudatositani vele hogy ez az o hibaja, szegeny majdnem megpusztult. Naigen, ez a betegseg eletem vegeig bennem van, barmikor kiujulhat. Innentol csak burult minden lefele, egy honapig nem volt szex, ki is birtuk, jol is turtuk, majd utana ujra. Annyiszor megbantottam hogy neki mar fajt minden belul, pedig kivul nem mutatta ki. Ezt eszre lehetett venni a csokokbol, az erintesekbol. Rengetegsok szep emlekem van vele. A vege fele annyira eldurvultak a vitak h szinte szakitottunk volna. Szunetet kert en pedig nem akartam megadni. A vegen mar en szakitottam, kozolte h mar nem olyan csodalatos es varazslatos neki egyszoval nem szerelmes de szeret ami nekem nagyon keves ahhoz h minden sikon menjen. Majd elhagytam, nem birtam tovabb. Eletem egyik legszarabb dontese volt, jott a magas depi es a vagdosas amit surgossegin jol ossze is huztak. Nem erdekelte ot. Napokig beszeltunk utana, mindig mondta hogy szeret es hianyzok de esely mar nincs. Az alkoholhoz folyamodtam ami eleg rossz, ugyanis nem szokasom inni. Mindenkitol kapom a megoldast: “idovel jobb lesz” l, nem nem lesz. Soha sem futnek senki utan pedig o meg eri, surtam neki sokat, de igy sem. Kiderult h reszegvolt es a volt baratnojenek fogta a kezet (nem nagy dolog de szakitas utan egy nap) eshat igen, darabokra tortem. Tegnap elott probaltam helyrerazni, talalkoztunk, nemment, megcsokolt, es meg mindig annyit mondott hogy mar nem olyan mint regen. Sok cikket olvasok azaltal hogy hogy lepjek tul, vagy hogy csabitsam vissza, es nemtudom hogy van e meg remeny, vagy teljesen elottem, es torodjek bele. De nem sullyedhetek el mert enekelek kiskorom ota, es itt a Zegasztar, a szinhazi gala, szinesszel is enekelek es meg ezer mas. Nem lehetek gyenge, viszont ahanyszor ra gondolok, rosszul leszek. Havim az kesik, es nemtudom hogy most...namindegy, tudom sokan azt hiszik hogy ennyi idosen hogy foglalkozhatok ilyennel, mert ezek nem komoly
dolgok, viszont nekem igen. Olyan volt nekem, hogy eltudtam vele kepzelni az eletemet, a felesege legyek. Viszont o meg hajlamos konnyen sertodni, feltekeny, es
Sziasztok!
Elmondom az én történetem. A párommal 1 éve ismerkedtünk meg, szeptemberben összeköltözés, karácsonykor eljegyzés, augusztusban esküvő..lett volna. De ő visszamondta, mondván túl korai még...na itt már gyanakodtam. Szinte én mondtam vissza az esküvőt, mert csak a félelmeit halottam, menyire közeledik, de fél tőle..így inkább visszamondtuk, nehogy az oltár előtt mondja, hogy nem, vagy setleg korai válás legyen belőle.
Azóta viszont észrevettem, hogy társkereső oldalakon regisztrált és írt 1-2 lánynak is, az egyikkel most komoly levelezésbe kezdtek. Mi Budapesten élünk, pécsi a hölgy, elvált 1 gyerekkel.
Mindemellett a párom hangoztatja, hogy nagyon szeret, egyetlen szerelme vagyok, amikor kérdőre vontam, azt mondta, csak hülyéskedik, szórakozik...
A párom vállalkozó, elsősorban pesten és pest környékén dolgozik, de tegnap bejelentette, hogy valószínűleg vidékre kell majd mennie dolgozni, Szegedtől-Szombathelyig bármi lehet.
Kérdőre már egyre kevésbé merem vonni, mert kiakad, de egyre kevesebb abizalmam iránta. Szerintetek mit tegyek?
csillus
Szia! A legjobb barátnőm most ment férjhez, ugyanígy... Ennyi idő után. :(
És a férfi ráadásul kövér és cigizik is, és már egy év után nem szeret telefonálni, hazudik és kiabál...
Nem ezt érdemled,
Éci-Péci (másik nick-kel)
Szia mano_vice.
Elkezdtem a hétvégén olvasni ezt a topicot, (akkor még félreolvastam a dátumot és 2006 helyett 2008-at olvastam, mert ugye 2006-ban indult), és végig is olvastam, bár a végefelé már csak lapozgattam.
Nem tudod mi lett az Esztivel? (Beszter08)
Én is annak hatására kezdtem el olvasni, hogy összekaptunk a párommal, de három nap múlva (ma) már ki is békültünk.
Azért érdekelne, mi lett vele, jól működik még a kapcsolata?
Hátha valaki tudja..
Szia Petyke! Nem tudom mennyire nézel még vissza, hiszen nem az elmúlt 2 napban volt a hozzászólásod. Végigolvastam amit írtál. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem.
Van egy kollegám, aki szintén ilyen kapcsolatban él mint Te. Szóval a leányzó iszonyat féltékeny, minden miatt raplizik, és semi sem elég jó neki, és ő az örökös elnyomott. Szóval, amikor mondtam neki hogy ez nem normális, akkor Ő is mondta hogy ez így van. Nem normális az egész kapcsolat, de hiába mondja ki azt hogy vége, a leányzó annyiszor "hízelgi" magát vissza. mondjuk, nem nehéz egy hapsit újra megszokni, főleg ha már ismeri a gyengéit... Szóval mindig ott járnak, hogy nos vége van mindennek, és aztán mégsem, mert eltelik egy éjszaka, és kezdődik az egész újból. Tehát, minden szép és jó, aztán hiszti, szakítás, egy kis szex, és újból minden jó. De közben vádolja a párját, nyomoz utána stb. Tehát nem értem, és nem is fogom, hogy hogyan tud egy ember ilyen kapcsolaban élni, mért nem lép, amikor tudja, vagy legalábbis éreznie kéne, hogy ez nem az igazi... Ez egy baromi nagy talány, vagyis nekem az.
Végülis a kedvenc kollegámnak van valószínűleg igaza, Ő mondta azt hogy minden normális nőnek szinte kretén férje van, és minden normális hapsinak idióta felesége. Tisztelet a kivételnek. És a normális emberek egyedül vannka, és valahogy nem találják meg egymást, pedig egy csomó egyedülálló van, aki él és vár valakire aki majd jön és KATT...
Csak várni kell megtanulni 
És egy elrettentő példa, hogyan csesszük el az életünket, fél év együttjárás után egy eljegyzéssel, és aztán egy éven belüli esküvővel, ahol a hapsi szinte semmibe sem nézi a nőt, mert az vali háztrtási eszköz, aki csak főz, mos,takarít, pakol, csinos, szép, mindenre odafigyel, és akkor van az ágyban amikor az ő uracskája gondolja... És a kedves férjúr, semmit nem hajlandó csinálni, mert amiket felsoroltam az női munka... megkérdeztem hogy és akkor mi a "férfi munka"?! mi volt a válasz? Szögbeverés a falba...
Azthiszem saját kardomba dőlnék bele ha egy ilyen emberrel kéne együttélnem.... Nahát ilyen is van. hogy miért írtam le? Talán mert olyan mérhetetlen mértékben felbosszantott, hogy hihetetlen.
Hogy mit csinálj? kérdezdd meg magadtól hogy tudál e vele élni, mert ha nem akkor menekülj! Mert egy élete át nem igazán lehet sajnos azokat a dolgokat tolerálni, amiket itt leírtál.
Remélem aazóta megoldódtak a "gondjaid" és minden rendben van veled. Szólok a csajokak is majd, hogy írtál. Nem tudom ők mennyire szoktak ide bekukkantani.... Jó hétvégét! mano
egyrészt találkozni vele, megismerni, meg ahelyett, hogy háttérbe vonulva figyelném és kukkolnám, meg szövögetném a szálakat, stb inkább mennék oda és húznám magamhoz ezzel is mutatva, hogy ki kihez tartozik
mondtam, hogy ez egészen addig működik, míg nem ő az, aki "ki akar törni" a szorításból
Amúgy meg mondjuk ki akar megismerkedni valakivel, aki randizni hívja a barátnőjét? Meg le édeskedvesezi?
valami olyasmi is rémlik, mintha nemrégiben azt mondtavolna ,hogy nem hisz a fiú-lány barátságban, mert az egyik gyakran többet akarna.
Beléptem a csetre és láttam, hogy tegnap 20:00-kor lépett be utoljára. Összeállt a kép. Cseten ismerkedtek meg, nem tudom, hogy mikor, de kb 1-2 hete. Azóta volt e-mail csere, telszámcsere, msn-kapcsolatfelvétel, meg amiről biztosan tudom, hogy volt (valamennyi) telefonálgatás.
A költői kérdéseim:
- Jól érzem, hogy ez itt már a vége, és a valahol az „adjunk neki mégegy esélyt” tudatos és a többé kevésbé öntudatlan „jól érzem magam az újjal, de még nem biztos, ezért még maradok a régivel” között egyensúlyozunk esetleg finoman érintve a még kevésbé tudatos „rendbe akarom hozni a dolgokat a régivel, de közben észre se veszem, hogy egyre jobban élvezem az újjal a beszélgetést és lassan kezdek beleszeretni”
VAGY
- naivan, bizalommal, türelemmel és elnézően nem balhézva bízzak abban, hogy ha rendbetesszük a dolgainkat, kicsit feldobjuk az életünket, akkor ezek az „unatkozásból” fakadó „mellékesek” elmaradoznak.
ÉS/VAGY
- Törekedjek arra, hogy felfedezzem az élet apró örömeit hasonló mellékes ismeretségek kezdeményezésével és ápolásával hasonlóan élvezve az azokból fakadó kellemes élethelyzeteket, hátha akkor megértem, hogy milyen jó is ez és ezzel egyúttal egy következő (bizalmi) szintre emelve kapcsolatunkat
Áh, az önellentmondások miértjeire már nem is keresem a választ…
Igazából lett volna mit mondanom, de olyan sokként ért, hogy össze kellett szednem a gondolataimat. És mire összeszedtem, addigra furamód nem jutott idő már arra, hogy ki is fejtsem. Gondolatösszeszedés közben beszélgettünk néhány apróságról. Szóba került a lányos görbe est, amire mondtam, hogy semmi kifogásom ellene, ha a célja az, hogy beszélgessenek, jól érezzék magukat, és nem pedig a pasizás, flörtölés. Elmondta, hogy hát tudja, bizonyos dolgokról más a nézetünk, merthogy nála egy ilyen csajos estébe foglalt beszélgetős-ismerkedés, hovatovább flörtölgetős (általa mondott példa a flörtre: „de csinos vagy!”) görbülés belefér úgyanúgy, ahogy én is elmehetek haverokkal sörözni. De hogy igyekszik hozzám alkalmazkodni, de persze nekem is kell. Aztán mondott még valami olyat, hogy Ő fiúk között nőtt fel, fiúk között érzi igazán jól magát, soha nem lesz igazi lány barátja, na meg hogy mivel fiúk között nőtt fel, ezért pontosan tudja, hogy mikor hová és mennyi, mi mit jelent, mikor meddig és ne tovább, mi az, ami még belefér, és mi az ami nem, mi az ami veszélyes, és mi az ami még ártatlan stb.
Ugyebár ezért kellett nekem figyelmeztetnem a múltban már többször is, hogy átlépett egy bizonyos határt és ezt talán mégse kéne. Akkor úgy tűnt, hogy belátta, sőt igazából már elhangzott a szájából az is, hogy én hívtam fel a figyelmét már arra, hogy valaki többet akart, mint ő azt gondolta. De talán akkor mégse úgy „látta be”, hogy tényleg átléptem egy (saját) határt, amit nem szabadott volna, hanem úgy, hogy átléptem az Ő határát; vagyis nem arról van szó, hogy átléptem egy határt, ami szerintem sem helyes, hanem arról, hogy átléptem egy határt, ami nekem ugyan még belefér, de neki már rossz.
Erről a „nekem belefér” dologról még annyit, hogy amikor ennek a topiknak volt az első találkája (csupa megtört szívű nővel), amire én is hivatalos voltam, akkor fondorlatos kérleléssel vett rá, hogy mégis inkább vele töltsem az időt. Cseles, mi?
A kalitkábazártság érzésével kapcsolatban megemlítette még a kifakadásban, hogy tudja jól, hogy rászolgált a bizalmatlanságomra, mint ahogy én is az övére.
Kábé eddig jutottunk el a beszélgetésben, a véleményem, a közben kialakult, kigondolt álláspontom bennem rekedt. Mielőtt rátérhettem volna erre, elmondta, hogy köszöni, hogy mindezt elmondhatta, sokkal jobb, könnyebb és hogy azt mindenképpen tudnom kell, hogy szeret és nem igazán tudja elképzelni a jövőjét nélkülem.
Jajaja, meg még valahol a beszélgetés közben azt is mondta, hogy volt ideje gondolkodni és úgy érzi, hogy azt a szeretetet, ragaszkodást, kedvességet, amit tőlem kap, tudja, hogy mástól nem kapná meg és ezért egyre inkább értékeli és becsüli.
Tehát az álláspontomat nem tudtam elmondani a későbbiekben, de az eredeti kérdésre se kaptam közvetlen magyarázatot, hanem az életünk kábé ott folytatódott, ahol félbeszakadt a beszélgetés erejéig.
Őszintén szólva én úgy éreztem, hogy nem tettünk pontot az i-re.
Az én álláspontom az, hogy én nem szeretném, ha ismerkedne, levelezgetne msn-ezgetne, és ezen keresztül flörtölgetne, hovatovább kétszemélyes randira (nevezzük azt „csak egy tea”-nak, vagy akárminek) járna pasikkal. Itt a nyár, ma 11kor védem a diplomát, utána szabad vagyok, menjünk, csináljuk, aztán ha nem szűnik az ismerkedés iránti vágya, akkor jön a búcsú.
Viszont olyan, mintha ő most úgy érezné, hogy kiharcolta magának a jogot, hogy mehessen, randizgathasson, levelezgethessen, flörtölhessen, anélkül, hogy én mukkanást is hallatnék, vagy legalábbis hogy ő ne érezze magát rosszul emiatt. De említett még valami olyasmit is, hogy ő olyan, hogy ha ott van előtte, akkor nem kell neki, utalva ezzel gondolom arra, hogy ezért mondja le gyakran a találkáit a barátnőivel.
Ha ez nem lett volna még elég egy szuszra, akkor van ám még.
Telefonjába akartam titkos üzit elrejteni, amikor is belekukkantottam a híváslistába (hehh, azok a fránya sanda megérzések). Új név. Hívott is, fogadott is. Hát mondom, biztos valami iskolatárs, ilyenből félévente van 1-2 új. De azért úgy fura volt…
Na a következő események sarkalltak eme hozzászólás-gyűjtemény megírására
Nem hagyott nyugodni a dolog. És találtam egy levelet, amelyben barátnőm ír a srácnak kedvesen, hogy ha nem ér haza túl későn, akkor csörögjön rá, ha igényt tart a társaságára. A srác meg válaszolt, hogy édes kedves …! mindig igénye van a társaságára, mert az meglehetősen kellemes stbstb
Na hát persze ebben is mi a nagy csoda, mi? Miért ne lehetne benne. Ami bűzlik a dologban az az, hogy a dolog még annó úgy indult, hogy a csávó nagyon ráindult, valószínűleg jól össze is melegedtek és erre úgymond én hívtam fel a figyelmét. Amikor beszél róla, mindig "fikázza", hogy áh, az egy gyökér, hazugságon is rajtakapta már. Ennek ellenére nem szűnnek a randimeghívások, és olybá tűnik, hogy egyre közelebbi "kapcsolatba" kerülnek.
Csak úgy kiváncsiságból belepillantottam a historyba csak hogy megnézzem, hogy csak felkerült-e, vagy beszélgettek is. Hát beszélgettek is, nem is keveset. Nem olvastam bele, csak annyit láttam meg, hogy barátnőm azt írta: arra gondoltam, hogy most szívesen megmasszíroználak.
Há' nem tudom, ki hogy van ezzel, merthát nem történt semmi, meg minden, blablabla, de azért az én barátnőm azért csak ajánlgassa, hogy más pasit - akinek egyébként tudja, hogy tetszik - megmasszíroz.
Ismerve őt és a korábbi hasonló - magunk közt szólva "de hisz nem történt semmi" – szituációkat - jól belemerülhettek némi flörtbe.
De ez még igazából semmi. Nem akartam sokáig húzni a rákérdezést, hogy hogy lehet hogy nekem mindig lehúzod a csávót, ennek ellenére csak a körülmények miatt meghiúsult randi-meghíváson, vagy ehhez hasonló „közeledésen” kaplak. Másrészt pedig hogy hogy is volt ez a masszírozás dolog.
Amikor rákérdeztem, nem adott egyenes választ. Sőt
Egész másba kezdett bele, csak annyit mondott el, hogy az a beszélgetés már egy hónapos. Nade hogy miért? Hogy? Miként? Ezt most mire véljem? Őszintén szólva kiváncsi lennék, hogy mit szólna ahhoz, ha én ilyet írnék egy másik lánynak, hogy szívesen megmasszíroznám… Na erre majd még visszatérek
De hogy miről is kezdett el beszélni ahelyett, hogy magyarázatot adott volna arra az aprócska infomorzsára, amit láttam.
Nos, hát azt kezdte el, hogy ez így nem mehet tovább, ezt ő így nem bírja tovább. Úgy érzi, kalitkába van zárva, holott neki igenis vannak álmai és vágyai, amiket meg szeretne élni és hogy soha nem megyünk sehová, unatkozik, ő nem tudja leélni az életét négy fal közé zárva, meg hogy úgy érzi, hogy nem beszélhet senkivel, nincsenek barátai, csak én vagyok neki,de hogy talán jobb volna külön, nem húznánk vissza egymást…
Nem emlékszem pontosan már a kifakadás minden apró részletére, de a két(és fél) lényegi pont az volt, hogy szeretne eljárni, csinálni dolgokat (pl léggömbre felülés), valamint ő szeret emberek között lenni, emberekkel beszélgetni, jól érezni magát másokkal… Továbbá a kettő és feledik pont az, amikor a kettő együtt: eljárni, csinálni dolgokat emberekkel és jól érezni magát közben másokkal. Többet kéne külön mennünk szórakozni, ja meg hogy hová tartunk, merre megyünk, mi a közös célunk?
Na most ehhez itt két-három dolgot tennék hozzá. Először is azt, hogy azért az nem teljesen igaz, hogy soha nem megyünk sehová, például még tavasszal voltunk Bakonybélben úgy, hogy mondta, hogy Bakonybél és én mondtam, hogy akkor megyünk. Most például lehetne lemenni Balatonra (sajnos csak szüleimmel együtt) de a legkevésbé sem akar kötélnek állni. Inkább nem nyaral, de velük együtt nem.
Másodszor voltak, vagyis többnyire inkább csak lettek volna lányos programjai barátnőkkel, de ezek kb 2/3-át ő maga mondta le, mert nem (mégse) ért rá.
Harmadszor… nem állítom, hogy gyakran voltunk, vagyis indultunk el olyan helyre, ahová ÉN szerettem volna menni, de amikor még volt időnk menni ide-oda, akkor ő is meggondolta magát, hogy á mégse menjünk, de legkevésbé sem azért, mert mondjuk látta volna rajtam, hogy én nem akarok. Én akartam, csak nem eléggé elszántan. Szombaton úgy volt, hogy megyünk kapcsolat koncertre. Igazából úgy volt, hogy megbeszélte egy barátnőjével, hogy mennek. Aztán mivel a csaj hozni akarta a barátját, ezért megkérdezte tőlem, hogy én akarok-e menni. Mondtam, persze. Aztán már előtte nap mondta, hogy áh, milyen meleg van, meg hogy mégse menjünk, írjak a csajnak, hogy nem megyünk.
Erre a kifakadásra igazából hirtelen köpninyelni nem tudtam. Már az elején gondolkodtam azon, hogy felállok és hazamegyek, úgyis erre megy ki, hogy én mondjam ki a döntést. Aztán mégis végigvártam, hogy miket mond.
Sziasztok!
Látom, közben elmentetek egy zárt fórumra, nem baj, azért még biztos ide is visszanéztek néha.
Nahh, vissza kell szoknom az írásra, olyan rég nem fórumoztam már, hogy csak na. Meg hát már éjjel fél három van. De úgy érzem, muszáj leírnom. Egyébként holnap védelm a diplomámat, de ez a dolog nem tűr halasztást.
Szóval többé-kevésbé elért engem is a topiknyitó szituáció.
Hát várjatok, honnan is kezdjem...
Kezdem onnan, hogy mivel holnap védelm a diplomámat, ezért az utóbbi fél évet annak megírásával töltöttem főként. Na nem mintha nem találkoztam volna barátnőmmel, de az amúgy is ritka randizásaink is leritkultak a kábé kéthetente 2-3 napi együttlétre. Hát ugye, ha tanulni kell, akkor tanulni kell. Amúgy közel lakunk egymásra, kb 1 óra, én lakom közelebb Pesthez, hozzánk még éjjeli járat is jár. Ja amúgy kocsi az nincs, szóval én lakom közelebb, innen tudnánk igazán izgalmas esti programokra járni, mint tánc, színház. De korábbi évek afférjai miatt nincs jóban a szüleimmel. Nem mondom, hogy a szüleim vétlenek, de ennek boncolgatása külön történet. A lényeg, hogy bizonyos okokból nem nagyon szívlelik egymást, tehát barátnőm nem szívesen jön hozzánk.
mindezen időhiány ellensúlyozására beruháztunk egy vodás telefonpárra, amin ingyen beszélhetünk.
Ezen előzmények fényében a történet ott kezdődik, hogy elkezdte mondogatni, hogy milyen jó lenne léghajózni. Az a kosaras léggömb. Aztán egy nap felhívott, hogy léggömb, meg léghajó, meg ejtőernyőzés és az milyen jó és már beszélt egy régi ismerősével, aki lelkesen adott linkeket, hogy hol... De ácsi, a csaj velejéig tériszonyos! A sugár és az árkád közötti gyaloghídon se mer átmenni! Őszintén szólva azt gyanítottam, hogy a háttérben extenzív beszélgetés folyt már a témáról (a vágyairól), és a dologról én értesülök utoljára, mintegy zanzásítva a dolgokat.
Amikor elkezdtem kétkedni abban, hogy Ő meg az ejtőernyőzés és kifejeztem a fentieket, akkor vérig sértődött, hogy megint a sárba taposom az álmait, és hogy neki nem lehet vágyai, meg hogy annyit se nézek ki belőle, hogy magától eszébe juthat ilyesmi.
Pedig egyáltalán nem arra gondoltam, hogy benne ilyen nem merülhet fel, hanem biztos valaki belebeszélte, hanem csak arra, hogy szerintem nem egyedül "lovallta" bele magát, hanem beszélgetés/levelezgetés útján.
Persze jogos kérdés, hogy ez ugyan miért zavar engem.. hát mert általában minden ilyesmiről én értesülök utoljára, és attól félek, hogy egyszer majd dobbant vele valaki. Először persze csak egy léghajózás, "mert te úgyse értél rá" - már ha egyáltalán tudnék róla. Mindegy.
Bocsánatot kértem.
De azért valami nem volt kerek, nem stimmelt, bűzlött.
Egyrészt nekem van egy olyan sunyi nézetem/megérzésem, hogy az háborodik fel leginkább egy nem bizonyítható vádon, akinek valami vaj mégiscsak van a füle mögött. És ezzel az egyébként vád tárgyától eltérő dologra fókuszáló felháborodással igyekszik elterelni a figyelmet a vádról mintegy neglegálva azt.
Másrészt a megérzéseim sosem csalnak meg. Ha van valami, ami bűzlik, akkor azt kiszagolom. Megérzem. Lehet, hogy elsőre rossz helyre nyúlok, de végül mindig bejön
Igazából az első dolog csak a véletlenen múlt.
A gépén szkájpon akartam megkérdezni egy közös ismerőstől, hogy ráér-e és akkor megláttam, hogy a Szkájpban benne van egy név.
A srác, akiról épp szó van próbálta már vacsorázni hívni, teázni, kocsival hazavinni, egyéb randira hívni, tudtommal sikertelenül. Amúgy nem mondom, hogy sűrűn, de telefonálgatnak, levelezgetnek, és most már a szkájp listában is benne van.
Tudom, hogy a pokolba való vagyok, hogy ennyi időre eltűntem-szegyellem is magam emiatt, ne haragudjatok, remélem visszafogodtok köreitekbe!
HELP!
nem enged be az új topikunk!!!!!
SOS!!!!
Sziasztok!
Én is nagyon eltűntem, sajna talán netezni van a legkevesebb idöm.
De azért néha be-benézek, csak irni már nem futja az idöből.
De szerencsére velem minden a legnagyobb rendben van!!!!
Beszti: úgy látom soraidból, mintha nem lennél vmi boldog.Mi történt? Sajna amugy is nagyon le vagyok maradva, mivel Angliában nem olvastalak titeket!
Irjatok nekem is, mi ujság veletek, nagy vonalakban!
És Leaaa is!!!!
Kérlek meséljetek, sok minden múlt el nélkülem.
Chi? Felfoghatatlan érzés volt olvasnom, amiket írtál...megsérődés...üresség.... Valahogy nem hittem soha, hogy tőled ilyen sorok születnek...
Bajba lepkéi? Lakása? És Jégié? És exex? Féltékeny...? Manó elkeseredése? Gréti? Szera? Szibus és kedves-munka-gondja? Csimpi? Volver?? Draft és a csoda tarbi?
Kösznöm, hogy aggódtatok, hogy hiányoltatok és hogy szidtatok...
Igyekszem, most már nem eltűnni....
És elnézést minden új hozzászólótól, hogy nem reagáltam az írásokra. De végülis, az más nem probléma. De a problémák nem szünnek meg, csak átalakulnak, s ha nincsnek, csinálunk...
Félve mondom: sziszatok és bocsánat. Eltűntem. Rég óta és nagyon.
Egyszer-kétszer itt voltam láthatatlanul, de sok dolog történt, s nem akartam beszélni senkivel. Saját akaratból és kényszerből munkába menekülve léteztem, kicsit kimaradva mindenki életéből.
Aztán elolvastam ez előbb, amit Csí írt:
"Nagyon sok olyan dolgon töröm a fejem, amin nem volna szabad. Kifelé igyekszem minél kevesebb emberrel tudatni, mert már ahhoz is fáradtnak érzem magam, hogy beszéljek róla. Úgy érzem, mindent elmondtam már legalább ezerszer, és hogy jó lenne egyedül lenni egy kicsit legalább. És utálom, hogy nem tehetem meg. Hogy ha nem akarom, hogy faggassanak a körülöttem lévők, akkor fel kell tennem egy álarcot, de ez sem sokkal kevésbé fáraszt és undorít. Pedig nem akarok sem beszélni, sem várni, nyugalmat szeretnék, legalább a szaros kis életem egy területén."
És muszáj életjeladási szóláskényszer szállt meg. Hasonó kering bennem hónapok óta, némi plusz történések által kiváltott érzésekkel vegyítve. Megoldás? Nem kell gondolkodni, s nem kell beszélni. Nem megoldás. Nincs megoldás. Vagyis egyszerűen nincs jó megoldás, mert hol jobban, hol kevésbé, de elő-elő tör valami hasonló "még ahhoz is fáradt vagyok, hogy beszéljek róla és már amúgy is elmondtam ezerszer" érzés. Ez van. Talán ez az élet. Hhhmmm...
Bárhogy is van, vagy bárhogy is nincs, most előbújtam, s próbálom itt tartani magam az élet, az idő és minden függvényében.
Szóval sziasztok, virágos és fényes tavaszt mindenkinek!
Remélem, a méhecskék jobbak lesznek, mint a Lepkék voltak...
Meghívókód meg nem kell, hagyd ki! És GYEREEEEEE!
Gréti! beszti amúgy tud az új topikonkról?
Ahah szóval it vagytok és hanyagoljátok a másikat....
Chíííí.... Te nem jelentkeztél be amott? Mi van Veletek?
Chilikém, beszereztem az "árut"
Még 2.000 sem volt egyébként