Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meddig tart a szerelem?
Létrehozva: 2009. június 15. 14:45
Sziasztok!
Egy eléggé érdekes(legalábbis számomra) témával kapcsolatban lennék kíváncsi a véleményetekre. Én még elég fiatal vagyok, 22 éves, és jelenleg a második 3 éves kapcsolatomban vagyok.
A problémám az, hogy úgy érzem, hogy már nem vagyok szerelmes a barátomba, szeretem őt, de ez már nem ugyanaz. Az előző kapcsolatomnak is hasonló okok miatt lett vége. Így önkénteleül elgondolkoztam azon, hogy meddig lehet valaki szerelmes? Úgy gondolom, hogy az normális, hogy az érzéseink egy idő után átalakulnak, de nem kevés ehhez 3 év? Én nagyon szeretném újra azt érezni, mint rég 
!
Kíváncsi lennék olyanok véleményére, akiknek voltak hosszabb kapcsolataik, több a tapasztalatuk ezen a téren!
Nem tudom, hogy mit kéne tennem, feladnom egy jól működő kapcsolatot, hogy keressem a szerelmet, ami talán tovább tart, már ha van ilyen. Vagy elfogadnom, hogy ez a dolgok természetes menete.
Köszönöm a válaszokat!
Üdv:
bilu
Hogy legyen mit kérdezned.
Miért irsz olyasmiről, amiről semmit nem tudsz?
Jeeeeee'zus, de unalmas ez is................
Szegeny, megve'nult Noklapja............... :-((
A szerelem örök, csak a szeretők váltják egymást.
A NAGY LÁNGOLÁS egy idő után átalakul szeretetté.....Képzeld el , hány pasid lesz "nagymama korodra"...ha keszel nagymama....
itt folytatom:
Nem teljesen volt igaz h otthon ülünk mindig, emrt szerveztem programokat, nyáron voltunk párizsban, többször átjárunk egy közeli nagy városban mozizni árkádba havi szinten legalább 1×, ősszel voltunk kirándulni most foglaltam sielést télre nem rég voltunk szinházba is de a szürke hétköznapokban mikor otthon voltunk tényleg nem nagyon foglalkoztunk egymással...,
Azóta h ezt megbeszéltük rettentően nehéz nekem több okból is nem tudom mit érez a nála 20 évnél idősebb pali iránt ami számomra vicc...(ráadásul nem is néz ki jól, főleg nem hozzám képest, nem vagyok egy adonisz de azért kevés olyan lány volt régebben amikor nem volt kapcsolato aki nemet mondott volna nekem ha akartam volna valamit...) azóta én próbálok kedves és figyelmes lenni..., átrendeztem a nappalit legyen kicsit új valami otthon is, takarítottam míg ő főzött, fürdőt csináltam neki gyertyákkal reggel kávét főztem és azzal ébresztettem , írtam kis romantikus gondolatot egy lapra amit a kabátja zsebébe csempésztem hogy ha napközben emgtalálja örüljön neki, pénztárcájába szintén, egy ismerősömmel "csomagküldésként" küldtem neki 1 szál rózsát a munkahelyére nap közben, tényleg próbálok mindent megtenni h azt érezze nekem igen is fontos és én vele képzle el az életemet, és azt szeretném ha újra szeretne...de úgy érzem h tényleg egyáltalán nincs meg benne ez a tűz a szenvedély ami volt korábban... ezt párszor én is említettem neki anno, h úgy érzem már enm úgy szeret akkor mindig azt mondta ez nem igaz, (utólag kiderült nem akart megbántani, és h ez nála nem 2-3 hónapja kezdődött) ha pl szerette volna igazán megcsókolni szájra puszinál nála ez kimerült, az utóbbi időben, azt mondja h szeretné megmenteni a kapcsolatunkat de jelenleg nem boldog és nem tudja h nem e késő már és h akar e újra szerelmes lenni mert ha megint az lesz belém és később ez megint kialakulna nem bírná ki emrt nagyon szeret és fontos vagyok neki... NEM TUDOM MIT CSINÁLJAK?Volt olyan nem rég h 3 napig nem voltam otthon, és azt mondta h rettentően hiányoztam neki, és alig várta h haza érjek... ha közös prograunk volt mindig nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk , szeretném ha siekrülne megmentenem őt, mert én nagyo szeretem, és mivel szüleim 27 éve vannak együtt én hiszek abban h ez nekem is sikerülhet vele ha ő is akarja... úgy gondolom minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek milyen elég régóta a völgyben van, nem tudom h mit tehetnék azért h minden rendben legyen... kérlek segítsetek, h ő mit gondolhat mit akar valójában amit esetleg nem mer elmondani vagy mivel terelhetném a gondolatait a felé h minden áron velem akar lenni? mindig azt mondja h idő kellene most neki h magában lerendezze h mit akar mert ha szakítana lehet h nagyon megbánná és tartana attól h nem fogadnám vissza pedig de!
Sziasztok Hölgyek!
Segítséget szeretnék kérni...(25 F)
Van egy több mint 7 éve tartó párkapcsolatom ahol a párom már a mennyasszonyom(23L) 1.5 éve terveink szerint most kezdtük volna el az esküvő tervezését.
Jelenleg ott tartunk a kapcsolatunkba, hogy az utóbbi évben eléggé ellaposodott a kapcsolatunk...
Keveset szexeltünk de többnyire az is közre játszott h egy fajta betegsége van és rettentően fáj neki utána, meg nem volt felhőtlen a kapcsolatunk...
Elmúlt időszakban 2× is rám mozdultak, mind 2 esetben még a célozgatások elején letisztáztam a dolgot az adott nő-vel h nekem nincs szükségem másra, mint a mennyasszonyom és ezt tiszteletben is tartották. Mindennél jobban szeretem, nem szeretném elveszíteni de utóbbi időben mikor otthon voltunk nem nagyon foglalkoztunk egymással én gép előtt ültem ő tv előtt egész nap.
Nem beszéltünk erről, amit nem értek hogy miért... Most az van, hogy volt év végi céges bulijuk, ahol nála 20 évvel idősebb férfi felkérte táncolni stb beszélgettek majd másnaptól folyamatosan irogatott neki és mivel kollégák és feljebb is áll a ranglétán cégen belül párom személyiségéből adódóan nem volt vele bunkó és beszélgettek, buli alatt neke rettentő rossz érzésem volt... hajnal 5kor keleltt csak érte menjek korábban sosem volt ilyen..., aztán buli után éreztem h egyre hidegebb és rákérdeztem majd azt mondta nem történt semmi új de nem érzi azt már mint régen... nem szerelmes belém hiányzik neki a tűz a kapcsolatunkból... aztán pár nappal később beléptem a fb-jába ahol pont beszélgetett ezzel a palival előzményeket nem látok mert folyamatosan törölte a eszélgetést de pont elcsíptem egy részletet ahol a pali olyat írt neki h nem bírja h nem látja meg teljesen szét van csúszva és h megpuszilgatná , amire a párom azt válaszolta neki h ne is mondja meg h de jó lenne meg egyszer mindennek eljön az ideje...
Én ezeket értekezlet közben ovlastam azt hittem h ott helyben meghalok...Aznap meg volt beszélve h együtt ebédelünk , mentem érte nem támadtam le , elmondtam neki h ha bármi történt akár egy csók pl a céges bulin elmondhatja szeretem annyira h megtuduk beszélni... ekkor kibökte h vane gy fiú akivel beszélget mostanában... elmondott kb mindent de h csak néha beszéltek... aztán mondtam h tudom h mit irogattak ma mert láttam eléggé szégyelte magát de nem tagadta, és elmondta h neki nem tetszik neki csak az esett jól h mi keveset foglalkoztunk egymással és most úgy érezte h újra fontos valakinek... az este írt a palinak h maradjon köztük munkakapcsolat ami volt mert ő egy kapcsolatban van és nem akar senkit emgbántani sem őt sem engem... azóta megbeszéltünk kb tényleg mindent mik voltak a hibák én is rájöttem sok dologra..., de azt mondja h ő nem szerelmes már úgy csak rettentően erősen szeret viszont nem tudja h lehet e ebből még az amit szeretne.
Szia
Én 8 éve vagyok együtt a párommal hozzá teszem hogy már 3szor voltunk külön!Nem tudom hogy mennyire jó a kapcsolatod a pároddal?Mert az is nagyon sok mindent befolyásol legalábbis nekem nem tudom hogy, te hogy vagy vele!???Én ugy érzem hogy, nekem már vagy 3 éve elmult a szerelem !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!De nem tudom mért de ha arra gondolok hogy el kelene hagynom akkor ugy elgondolkodom hogy valojában még szeretem csak már ugy megszoktuk egymást és"mi anyira nem vagyunk mindig jóba állandoan összeveszünk" Nem tudom hogy mennyit segitettem ezzel de gondoltam leírom neked!
sziasztok!
4 éve vagyok házas, előtte 3 évig jártunk. Barátságból lett a kapcsolatunk. Nagyon mély szeretet van közöttünk, szerelemnek már nem nagyon mondanám, de a kötődés nagyon erős. Találkoztam nemrég az első szerelmemmel (csak találkoztunk!) és újra éreztem hogy nő vagyok és izgultam a találkozás előtt, órákig készülődtem a tükör előtt:)) Nagyon jó érzés volt, DE A FÉRJEMET NEM AKAROM ELHAGYNI! Viszont erre szükségem van, mert ebből nyerek erőt, töltődőm fel és mentem meg a zátonyra futó házasságomat!Tudom, hogy elitélendő, hogy mással flörtölök, de még mindig jobb mint a hűtlenség!
Valaki jár hasonló cipőben? Szivesen beszélgetnék vele,köszi
Beszélni szoktunk három M-ről
1.=MÁS a társam mint én,
2. MÁSKÉNT= másként hatnak bizonyos dolgok esemenyek a másikra így soha sem legyőzni kell egymást.
3.MÉGIS= nem mindig értem de mégis szeretem.
Balzac mondja :”nem szeret eléggé, de mégis szeretem”
A hűség egy kapcsolatban biztonságérzetet ad, amiben lelkileg, szellemileg ,emberségében biztonságban élhet bárhol dolgozik is A hűseg egy állandó befolyásolhatatlan magatartás aminek nincsen szabadsága hétvégéje,vakaciója.
A derű es a humor elengedhetetlen kelléke a szertet kapcsolatnak.
Természetesen az évek során lehetnek válság helyzetek, de a belűlről kezdett „felmelegitések” elejét vehetik annak, hogy kivűlről keressen a másik vigasztalást
a szerelemből a kivólaszto szeretetből születik a házasság. A házasságban van aki önmagat szeretné megtalálni társában azaz tükröt szeretne,de van aki lelket keres lelkéhez és érzést érzéséhez. Egyes felfogsok pl. Kretschmer /orvospszichológus/szerint egyesek „azért illenek olyan jól össze, mert nem illenek egymáshoz”, ami csak egy bizonyos határig igaz. Arról már nem is beszélve, hogy szorongok, búskomorságra hajlamosak, kényszerképzetesek, hiszteriások, gyerekesen érettlenek olyan társat keresnek akik kiegészitik őket. Az ilyen vonzalomból született házasságoknak nem sok jovőt jósolhatunk.A kapcsolat a házasság akkor marad fent, ha mindketten a másikat akarjak boldoggá
tenni, mert szüntelen boldogság nem létezik
Tudom, hogy nagy hiba, abban bízni, hogy megváltoztatsz egy embert, bár én láttam már erre is példát.
Esetemben arra gondoltam, hogy a páromnak hozzá kell szoknia egy hosszabb kapcsolathoz, meg azokhoz a dolgokhoz, ami ezzel jár. Ezt inkább fejlődésnek nevezném, mint változásnak.
Teljesen igazad van.Pláne,hogy valószínűleg azért szeretett meg az illető,mert olyan vagy,amilyen.Akkor meg a fenének akar átformálni?!Ha nem vagyok jó ilyennek,akkor keressen olyat,aki megfelel az elképzeléseinek.
Hülye példa,de leírom.A kezdetünk kezdetén az azóta férjemmé avanzsált fiúm állandóan cseszegetett,ha rágyújtottam.Egészen addig,míg azt találtam mondani,hogy keressen olyat,aki nem cigizik.Cigiztem akkor is,mikor megismert,ha akkor nem zavarta,eztán hagyjon békén vele.Majd ha akarok,leszokok.Nem akarta/nem akarok.Mondjuk 26 éve nem hallottam már a ne cigizz kérlek mondatot....
Igazából most annak is örülnék, ha negatív irányú lenne a szenvedély a kapcsolatunkban, akkor legalább lenne.
Pont az apró dolgok hiányoznak
!
Nem vagyok az az ember, aki könnyen felad valamit, főleg nem 3 évet, én szeretnék küzdeni, de egyre inkább úgy látom, hogy hiába. Főleg ahogy te mondod, egyedül nem sokat tudok tenni.
Mások vagyunk,máshogy gondolkodunk.Te így reagálsz én másképpen.Az ember nem mindig dönt értelemszerűen vagy a legideálisabban.Emberek vagyunk és nem istenek ,így tökéletlenek.
Nem egyszer beszélgettem vele,hogy ez így nem jó,elfogom hagyni,ilyenkor könyörög, hogy maradjak,szeret adjak neki még egy esélyt és én adok ,de nem vátozik semmi.Ez megy 2 éve.Azért engedtem mert nem vagyok elég önző,nem tudom úgy kezelni,hogy leszarom mi lesz vele nélkülem,hogyan dolgozza fel,a problémák ellenére szeretem mint embert,de nem mint szeretőt,szerelmet.Mivel a mostani hozzáálllásán nem változtat nem lehet jövőt tervezni.Mikor elmondtam neki,hogy külön jobb lesz mindkettőnknek,hogy esélyünk legyen egy új kapcsolatra ő tiltakozott, hogy csak én kellek neki.
Iszonyat nehéz úgy lépni,ha lelkileg fogva tartanak és emellé nem vagy egy erős,határozott jellem.
Őszintén szólva én se tudom hova tenni.Nem lehet,hogy puhatolódzik ily módon?
Szamomra az mindig is fura volt, hogy a legtobb ember a szerelmet tobbe-kevesbe at akarja nevelni, massa akarja tenni, mint ahogyan megismerte. Miert nem vagyunk kepesek valakit elfogadni ugy, ahogy van? Ha egyszer beleszerettunk, akkor beleszerettunk, az meg nem ad alapot ahhoz, hogy csakis jo tulajdonsagokat varjunk el az illetotol, plane minekunk is vannak rossz tulajdonsagaink! Es miert is valtozna meg barki is mas kedveert? Egyaltalan meg tud valaki alapjaiban valtozni, valaki mas kedveert?
Es most itt nem arrol beszelek, hogy nem kell a kozos nevezot es a kompromisszumot keresnunk, de az teljesen mas, mint jatszani egy szerepet csak azert, hogy az illeto, aki belenkszeretett ugy, ahogy voltunk, meg mindig szeressen, kevesebb hibaval mint azelott..
En ugy vagyok vele, vagyok amilyen vagyok, ha szerelmes vagyok, sokmindenre kepes vagyok a szerelmemert, egyet kiveve: nem adom fel onmagam es nem valtozok meg, meg latszolag sem! Ha nem kepes elfogadni olyannak, amilyennek, akkor nem baj, nem is en kellek neki-es ez bizony viszont is igaz! Ha valakibe olyan hibat fedezek fel, ami tulmegy turesi hataraimon, akkor jobb, ha nem is keres engem tobbe, en nem akarom, hogy valaki eljatsza, hogy o megvaltozik, tudom jol, ilyen nincs, senki nem valtozik meg alapjaiban!!
Igazad van: az ember legyen gerinces, alljon a masik ele es mondja meg (normalisan, ne szemrehanyoan), hogy ez van, nem megy.
No risk, no fun.
Es nem kene azt hinni, hogy avval teszunk jot a masiknak, ha nap mint nap a szemebe hazudunk, ha elhitetjuk vele, hogy van valaki, aki szereti meg becsuli, kozben az a valaki nyilvanos forumon irkal lesujto velemenyt az illetorol!
Te mit szolnal, ha Rolad beszelne igy a kedvesed, hogy najo, meg egyutt vagyok a nommel, mert nem akarom kidobni, merthat hogy elne tul, de igazabol mar elegem van, utalom a foztjet s, de nem mondom meg neki, nehogy besertodjon megint es durca 2 napig...Neked ez jol esne??
nekem mindig ez avelemenyem-ha valakivel szemely szerint nekem problemaim kezdenek adodni, eloszor probalom megbeszelni vele, de ha ezek athidalhatatlanok, akkor szepen megadom mind2nknkek az eselyt arra, hogy talaljon jobban hozzaillot.
de Te is onmagad latod, hogy nem jo, meg nem megy, de azert a masikra akarod fogni, Te miert nem lepsz, mikor lepni kene!
Na itt van a kutya elásva. Udvarolnak neked...
Ezért kezdtél el gondolkodni a mostani kapcsolatodon.
Az érthető ha fontos a szenvedély neked. Kinek nem? De mérlegelni kell. Felsorolni leírni, mi a jó benne, mi a rossz benne. Lehúz vagy felrepít?
Kritizáljon, ha építőleg teszi, és tudja hogyan kell az ilyet előadni. De dicsérjen is, mert nemcsak hibái vannak egy embernek. Éreztesse hogy szeret. Ezt egész arpró dolgokkal is ki lehet fejezni...
És ahogy olvasom a hozzászólásaid, a mérleg nyelve bizony jócskán lefelé húz.
Akkor? Van értelme? Mi az amit ma is szeretsz benne, amiért érdemes lenne küzdeni?EGY embernek semmiért nem érdemes küzedni egy kapcsolatban...kettőnek igen
Egy barátnőm azt mondta, nem jó? Lépj tovább, lesz jobb....
De ha te úgy érzed az hogy vele vagy minden napon megkönnyíti a felkelést, maradj...de nem úgy tűnik.
Persze,kivűlröl és utólagg mindenki okosabb:)
De ha benne vagy akkor másként látod a dolgokat,na meg sok minden függ attol is, hogy milyen tipusú/beállítottságú ember vagy.
ha tenyleg igy van, ahogy leirtad, akkor kar volt eddig is egymast "nyustolnotok", es mar jo regota meg kellett volna adnotok egymasnak az eselyt olyasvalakit talalni, akinek pont azt adjatok, amire annak szuksege van es viszont!
szoval abszolut nem onzo dolog, hogy vegre megadod neki is a szabadsagot, hogy olyat talaljon maganak, aki nem igy beszel rola, ahogy Te irod le az elejen, hanem akinek o a nagy szerelem!