Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
Én férfi vagyok, de kb 30 éves koromra tudtam oda eljutni, hogy elengedjem az egyoldalú szerelmet.
Nem volt egyszerű és ma sem az, de ma már megy. Van X érzés, ami csak egy érzés és benned él, a másik emberben pedig nem. Még a szikrája sem!
Ez fáj, de ennyi.
ui.: Ma már látom, rengeteg emberrel kellene találkozni, vagy levelezni ahhoz, hogy két hasonló ember -férfi és nő- találkozzon. Tényleg annyira eltérő gondolkodású nőket találok néha, hogy csak nézek és érdekes az is, hol, kiket, milyen környezetben. Általában meglepő! :-)
És igyekszem is rengeteg emberrel, nővel levelezést kezdeményezni, főleg itt a kovid alatt, hogy nehéz -vagy nem mindig javasolt- személyesen találkozni, tömegbe járni. Már azt is látom, kb hova érdemes írni -pl tájegység- és hogyan érdemes megkeresni az embereket.
Ma azt látom, hogy a nők is ott szúrják el, hogy sok esetben nem nyitottak pl egy rövid beszélgetésre bárhol, vagy 2-3 e-mail/Messenger levélváltásra.
Még mindig úgy akarjuk élni az életünket, ahogyan azt a 10-30 évvel ezelőtt forgatott mozifilmekben láttuk. Pedig az már akkor sem úgy történt.
Egyel sok spenotot es eros leszel.
Szia,
Tudom, hogy már 10 éves a bejegyzésed, de megkérdezhetem, hogy mi lett a vége a sztorinak? Hasonló szituban vagyok én is jelenleg és nagyon érdekelne.
Köszönöm :)
tudtam én, hogy el fogsz tűnni :(
Mi van most Veled, hogy állnak a dolgok?
Engem nem hívogat az exem és én sem őt.
Igaz, nem is vérnyogtam sokat a szakításnál.
Nem volt szerelmes,csak szeretett, hát mondtam, ott az ajtó. Azt, hogy bennem mit játszódott le akkor és azóta, csak én tudom.
hú, elnézést!! 4 hónapig voltunk KÜLÖN!!
És amikor szakított velem 2 éve voltunk együtt!
Szia!
Tyűűű, vissza olvastam az egészet... hát nem semmi. Minden esetre azt a következtetést vontam le, hogy szakítás idelyén/után jobb NEM keresni a férfit! Annyira sajnálom a történteket, annyira nehéz ez, én is át estem rajta, gyomorideggel keltem, gyomorideggel feküdtem, nem találtam a helyem, közös baráti társaságunk volt, szóval folyton felbukkant, és olyankor nem tudta elviselni, ha nem szólok hozzá, kerülöm. Ahogy találkoztunk mindig magához akart húzni, nem tudta elviselni, ha ellököm magamtól. Szóval rettentő nehéz volt, de a szakítást magamnak köszönhettem. Volt egy pajzsmirigy műtéte. Illetve ki kellett venni a pajzsmirigyét, így folyton otthon ültünk, hónapokig nem mentünk shová, és ez engem felörlött. Piócaként viselkedtem, folyton hisztiztem mindenért, hibáztattam, hogy nem megyünk együtt sehova, míg elege nem lett, és kidobott. 4 hónapig voltunk együtt. Voltak futó kalandjai, de nem tudott elfelejteni, egyik napról a másikra arra eszmélt, hogy iszonyatosan hiányzom neki, amikor lefekszik, amikor felkel... Meggyógyult, elkezdtünk újra randizni 2 hónapig még egy csók sem csattant el, majd szilveszter hajnalban kibékültünk... Azóta együtt vagyunk, bár elég "olaszos" a kapcsolatunk, de mindent igyekszünk megbeszélni, próbálok urrá lenni a hisztijeimen, ő pedig nagyon édes. Minden erőmmel azon vagyok, hogy teljes mértékben rendbe hozzam a hibáimat, mert bizony azt, akit a legeslegjobban szeretek MIATTAM hagyott el.
Szóval van remény... a 4 hónap alatt pedig buliztam, pasiztam, barátnőztem, olvastam, ha olyan napom volt, és elviselhetetlenül hiányzott sírtam-rítam, berúgtam, sírva mentem haza, vagy épp a barátaim vittek haza, de soha nem felejtettem el. És mire kezdtem felrázódni vissza kaptam, és most boldog vagyok! Mert a boldogság nem azt jelenti, hogy minden tökéletes!!!!
Azóta hogyan állnak a dolgok? Beszéltek??
A férfi oldalát hiába is elemeznénk, annak még akkora értelme sem lenne, mint a női oldalról való láttatásak.
A férfi nem hozott férfias döntést. A férfi egyszerűen odébbállt.
A férfi nem érzi azt, amit egy nő, neki fogalma sincs arról, ami egy nőben ilyenkor végbemegy.
Nála az, hogy újra és újra jelentkezik azt jelenti, hogy valahol sajnálja a nőt, és azt hiszi, hogy ezzel enyhítheti a nő fájdalmát.
A férfi nem szeret szenvedést okozni még akkor sem, ha ez kívülről úgy tűnik. Pont ez a férfi gyengéje.
És ezt a gesztust, mert ugye a férfi részéről ez egy értékelendő gesztus, a nő alapból félreérti, és tovább reménykedik a semmiben.
Ezért a férfit felesleges hibáztatni, hiszen semmiféle ígéretet nem tett annak érdekében, hogy felszínen tarsa a nőben a folytatást.
Végülis mindenki úgy cseszi el az életét,ahogy akarja.Az a baj,hogy egy halál szerelmes lánynak hiába mondják 100-an,kivülállók,akik esetleg jobban átlátják a helyzetet,vagy már velük is megesett,hogy a srác csak szórakozik vele,a topikindító úgyis a saját feje után megy,hiszen bemagyarázza magának,hogy azért mert kéthetente egyszer felhívja a srác,még halálosan szereti,de vele élni persze nem akar.
Biztos,hogy nehéz felismerni,hogy akit szerettünk 7 évig,az átvág,és hazudik nekünk,de sajnos ilyen is van.
Én egyébként úgy gondolom, hogy van ott másik nő a képben, csak amig az új seprű valamiért nem tud dönteni, vagy nem teszi le a voksát a pasi mellett, addig hősünk vissza-visszacsap, és talonban tartja az exét.
Ha az új projekt bedőlne, akkor visszamegy exhez és könnyes szemmel bevallja, hogy még mindig őt szereti és nagyon megbánta amit tett.
Ha viszont sikerül, akkor bingó, ex száma kitöröl, nevét elfelejt.
Sajnos ez már csak így van.
Az egy dolog, hogy a lány hiú reményeket táplál.
Az viszont egy másik, hogy mi a retkes kisnyúl f***ért hívogatja az az idióta, ha már egyszer döntést hozott????
ha ő -ahogy valaki írta- felnőtt férfi, felnőtt döntéssel, akkor legyen már annyi tartás benne, hogy békén hagyja ezt a szerencsétlen lányt. nem vágta falhoz eléggé? nyilván látta, hogy a csajt megviseli a dolog, akkor mi a jóistenért kell hívogatni, és hiú reményekkel táplálni?
férfias döntést hozott. férfiasan húzzon el a p****ba.
Szia, ilyenen en is atestem, durva volt, azt hittem itt a vilagvege, aztan nem lett. nekem kellett cirka masfel ev, mire helyrebillentem. Sird ki, ird ki magadbol, ami faj, es aztan emlkezz a szepre, jora. Ne vard vissza! Anno az en exem, egy masik no miatt lepett, majd vissza hizzam, azt akarta hazasodjunk ossze, aztan par honap mulva eskuvo volt, de nem velem! Az ember sokmindent lat es hisz amit atni es hinni akar:(
Lepj tovabb amint tusz, es ezzel nem feltetleul uj kapcsolatra celzok, hanem valamire, amit eddig nem tettel, uj frizura, valami kreativ dolog vagy valami mozgasforma, vagy barmi, ami oromet okoz! Az ido is szep mar!
Konnyu nem lesz, de majd jobban erzed magad, meglasd!
Milyen volt a 7vége?
Abszolút egyetértünk, én is igy látom:)
A saját érzéseit próbálja ráerőltetni a srácra.
Elhatároztam, hogy nem írok többet, mert ahogy te nézed / látod a kapcsolatot kettőtök között, az ellentmond minden józan gondolkodásnak.
De ebben a hsz-ban ráadásul úgy nyilvánulsz meg, hogy az mégiscsak arra indított, hogy írjak.
"Mi összetartozunk, játszhatjuk itt, hogy külön vagyunk, meg szakítottunk, de ma jelentkezett és ez is meggyőzött arról,nem tud és nem akar elengedni!! "
Te arról beszélsz, amit TE gondolsz vagy éppen érzel. A másik mondott valami olyan hangsúlyos gondolatot, amire ezt alapoznod kellene?
Azzal meggyőzött, hogy jelentkezett? Mi is itt nap mint nap jelentkezünk, de mégsem tudunk meggyőzni.
Ő nem győzött meg téged másról, mint amit te hinni akarsz. Sőt pontosítok. Ő semmiről sem győzött meg. Te győzködöd magad egyfolytában.
Azonkívül, hogy volt szép hét évetek, most begyűjtesz még pár keserves évet ezzel a hozzáállással, ha nem vagy képes belátni, hogy amit most teszel, az semmi más, mint sóvárgás valami után, ami eddig az életed része volt, de már elmúlt.
Az, hogy ne add könnyen a "bőrödet", nem is értem mit jelent a te olvasatodban, mert azt vélem, hogy éppen hogy könnyen adod a "bőrödet".
"Nehéz volt ezeket az apró lépéseket megtenni, de ezt is azért teszem, mert tényleg abban bízom, ez észhez téríti!"
Egyrészt lépéseket magad miatt tegyél, ne miatta, másrészt nekem mindig szemet szúr ha valaki azt írja, hogy a másikat észhez akarja téríteni.
Hidd el észnél van ő, megkockáztatom jobban észnél van mint te. Tekintsük őt felnőtt férfinak, aki képes megfelelően dönteni, még akkor is ha ez a döntés nem melletted szól.
Sajnos érzéki csalódás, amit érzel.
Tavaly év elején ért véget egy három éves kapcsolatom. Mindketten tudtuk, hogy game over, de húztuk, vontuk még egy darabig, majd januárban az ex mondta ki, hogy legyen vége. Baromira fájt, de nem kerestem. Én amúgy is elég makacs vagyok ilyen szempontból..
Két hét múlva felhívott és félig sírva közölte, hogy nem akar teljesen elveszíteni. Szeretne segíteni, mellettem maradni, és tudjam, hogy számíthatok rá.
Tudtam, éreztem,hogy hiányzom neki, hiszen hogy a fenébe ne, mikor három évig egymás életének részei voltunk. DE ezt a hiányt nem szabad összekeverni azzal, hogy hiányzol, mint nő, mint szerelem..
Ha így lenne, akkor nem hívna, hanem ott állna az ajtód előtt és esélyért lobbizna, könyörögne, kaparna. Velem volt már ilyen, tehát tudom miről beszélek.
Így viszont csak a megszokás vezeti. Amint jön egy új, intenzív élmény (egy másik lány) rögtön ritkulni fognak a hívások ,ezt borítékolhatod.
Szia,
hogy vagy ma?
Én is azon a véleményen vagyok, amin az előttem szólók: nem akarna távolodni, ha ennek még stabil lenne a jövője. Nekem is saját tapasztalat, hogy ilyenkor legjobb fejet felemelni, az új lehetőségeknek örülni, és elfogadni, hogy ennek vége. Nekem is volt első nagyon hosszú kapcsolatom, én sem hittem el, hogy létezhetnénk egymás nélkül, aztán rájöttem, hogy itt az egész élet még!
Na meg, ha ezt követően még pár hasonló sokkot kap az ember, szépen beletanul ebbe, hogy hogy is fogja fel :)
Azt, hogy jelentkezik, és beszéltek, pedig amíg élek, nem fogom felfogni, hogy hogy lehet csinálni. Vége, akkor vége. Vagy döntse el.
Még az jutott eszembe, mert velem is így "szakítottak" legutóbb, hogy ezek után tudnál még vele lenni? Nekem 2 hét kellett, hogy a kétségbeesésemből arra jussak, hogy egy napig sem tudnék vele lenni megint anélkül, hogy az jutna eszembe, melyik reggel dönt úgy, hogy megint gondolkoznia kell... Köszönöm, ezt nem.
Azzal vagyok, aki megérdemel, és aki tényleg velem akar lenni. Én azt tapasztalom, hogy valami vagy fekete vagy fehér: kellek vagy nem. Ha kétségek vannak, akkor már nem kellek.
Szia!
Sajnos az a baj,hogy te még mindig áltatod magad,mert nem látsz a rózsaszín felhőtől.Hidd el,ha szeretne akkor biztos nem kért volna időt, és nem telt volna el ilyen hosszú idő.Az a baj,hogy hiába kérsz tanácsot,mert úgyis bemagyarázod magadnak,hogy szeret téged,veled akar lenni,de akkor miért nincs most veled.Egyetértek az előttem szólókkal,akik azt mondták,hogy túl fiatalon találkoztatok.Sajnos a környezetemben több ilyen pár van,akik 17-20 évesen jöttek össze,és a 10-11 éves kapcsolat után beütött a krach, a fiúk léptek mindkét esetben,rájöttek,hogy olyan korán mentek bele egy hosszú kapcsolatba és még nem élték ki magukat.
Az a baj,hogy így csak sérül a lelked,reménykedsz,aminek nem sok értelme van.Az,hogy néha jelentkezik még nem jelent semmit,hiszen hosszú ideig voltatok együtt,persze,hogy a megszokás nagy úr,és nehezen tud elengedni,de azért sok reményt nem fűznék hozzá.
Mivel véleményt kértél én elmondtam a sajátomat,még ha le is leszek hurrogva érte, de nem bántásból írtam a fentieket,csak ahogy én látom,és tapasztaltam.tölyének fordítása: tök hülyének
bocs...
Igen, én is ezzel vígasztalom magam.
Hogy ez volt a tisztességeslépés, még ha nehéz is..
Ma vhogy bevillant- és tartsatok nyugodtan tölyének, vállalom-, hogy ez az egész egy akkor hülyeség!!!!!!! Mi összetartozunk, játszhatjuk itt, hogy külön vagyunk, meg szakítottunk, de ma jelentkezett és ez is meggyőzött arról,nem tud és nem akar elengedni!!
Viszont ez meg engem erősít meg, hogy ne adjam olyan könnyen a "bőrömet ".
Aha, így már értem
7 év kritikus, vízválasztó egy kapcsolatban. És többnyire be is jön. Ti fiatalok vagytok, és fiatalon találkoztatok. Az exed nem élte ki magát és ez visszaütött.
Szerintem se várj rá. Nincs értelme. Kondícionáld úgy magad, hogy ennek vége, és kész. Hamarabb túl leszel rajta. Saját tapasztalat, igen sok szakítás után..
Van ilyen barátnőm, aki hasonló korú és hasonló problémákkal küzdő kapcsolatban él. Ők is nagyon tacskó korukban jöttek össze a pasijával és mostanra mindketten 27-28 évesek. Ők is 7 éve vannak együtt. Egyfolytában nyűglődnek. Barátnőm nem boldog. A pasija ugyan kapaszkodik belé, de már csak a vak nem látja, hogy a megszokás tartja össze őket. Én sajnos látom, hogy ennek így,vagy úgy, de vége lesz és a lelke mélyén ő is érzi, de fél, retteg a magánytól, amit ennyi idő után meg is értek. Szakítás helyett mindketten ki-kitekintgetnek a kapcsolatból rövidebb-hosszabb időre, ami csak újabb és újabb feszültségeket generál közöttük. És ez így megy nap, nap után. A barátnőm pedig egyre depressziósabb lesz..
Szóval, ha belegondolsz, Te még jól is jártál. Képzeld, ha a srác ugyanígy elkezdett volna élni, csak mindezt melletted teszi, úgy, hogy nem tudsz róla.. Így viszont adott esélyt neked egy új, teljesebb, boldog kapcsolatra.
Élj vele. Őt pedig ne fogadd vissza. Ha közös a sorsotok, akkor majd a jövőben még úgyis találkoztok. Ha meg már nem, akkor ennek így kellett lennie, hogy beléphessen az életedbe az új szerelem.
kalandok: új dolgok kipróbálása, vagy réges régiek
Pl: könnyűdrog, bulik, utazás, szokatlan könyvek, stb.
Köszi
Ohh, írogatok én ide, legalább kiírom Magamból..
Biztos leszek még mélyponton, mert hol jobb kicsit, hol azt érzem, ugyanott vagyok, mint 3 hónapja
Nehéz volt ezeket az apró lépéseket megtenni, de ezt is azért teszem, mert tényleg abban bízom, ez észhez téríti!
Szorítsatok Nekem...!
Szia!
Nagyon örülök, hogy ezt írtad!
"Most úgy érzem, csak akkor tudom ebből az állapotból elmozdítani, ha totálisan kirekesztem az Életemből. Most ehhez próbálom tartani Magam. Nem keresem semmilyen formában, nem hívom stb., nem köszöntöm fel névnapján (pedig tudom, h nagyon várja), ma pedig elhatároztam, h elutazom egyedül külföldre egy hétre.
Mondtam a múltkori beszélgetésen Neki, hogy vacilálok menjek-e (neki is köze van hozzá ill., csak tőle tettem függővé), de ma döntöttem, megyek.
Erről sem tudom, mikor fog értesülni...
Meg eljárok barátokkal, bulizok egy kicsit, ilyesmi-ezek eddig kimaradtak, nem volt bulizós egyáltalán... "
Tök jó, hogy idáig eljutottál!
Kiváncsi vagyok mi sül ki ebből.... Majd azért jelentkezz néha, mert olyan rossz, amikor az ember olvas itt egy sztorit, aztán nem tudja mi a vége!
Drukkolok!
Miért gondolod?
Én hiszem, hogy mondta volna, már csak azért is, mert a beszélgetést is úgy kezdtem, h jussunk túl azon, hogy bánt, beszéljünk őszintén, mert nekem irányvonalak kellenek, ami alapján elindulhatok vmilyen irányba...
Ahogy meglépte azt, hogy elmegy, őszintén, hazugságok nélük (nem szünetet kért, nem másik lány miatt), akkor ennyi idő után már végképp kár lenne hülyét csinálnia belőlem,most már mondhatná, hgy nézd baby, rájöttem, hogy ez már nem szerelem, max szeretet, lépjünk tovább!
Semmi, de semmi nem kényszerítette, hogy ezt mondja.
Ha nem szeret, mondta volna? Nem. Nem mondta volna, ez vsz. így van.
Mesélj, Neked milyen módszereid voltak?
Igen, én is virtuális naplót vezetek.
Magamnak wordbe leírom, szinte minden nap..már 18 oldalnál tartok...meg ugye, itt ez fórum...ami viszont visszabeszél
Szia, köszönöm Neked is a tanácsokat...
"ő nem az, bár azt állítja. Nagyon szeret, de ez inkább ragaszkodás, szeretet. Ha szerelmes lenne, nem akarna "élni" és félne, hogy elveszít, nem tenné kockára a kettőtök kapcsolatát. Akkor nem tudott volna elmenni"
Erre írtam, hogy szerintem nem igazán hiszi el, hogy elveszíthet, azért is "meri" ezt megtenni.. Tökéletesen tisztában van vele, hogy mennyire szeretem, Ő az Életem, tudja, hogy nagyon sokáig képes lennék rá várni.
Én hiszem, hogy igaz, szerelmes belém, különben nem mondta volna. (Mondhatta volna, hogy nem tudom, nem stb.)
Nagyon őszinte a kapcsolatunk (iiletve, csak volt), hiszek Neki Pindur
Minden igaz volt, amit 3 hónappal ezelőtt mondott, ahhoz tartja magát azóta is, nem lett igaza a kétkedőknek...
"Én akkor hol csöndben vártam, hol sürgettem a döntést - végülis másfél évig húztuk. Semmiképpnem lenne jó, ha Nálatok is így lenne. Szerintem ne "zaklasd", várj, estleg ritkán írj neki egy sms-t, legfeljebb annyival, hogy "hiányzol", vagy fölemlítve egy kellemes, boldog élményeteket"
Most úgy érzem, csak akkor tudom ebből az állapotból elmozdítani, ha totálisan kirekesztem az Életemből. Most ehhez próbálom tartani Magam. Nem keresem semmilyen formában, nem hívom stb., nem köszöntöm fel névnapján (pedig tudom, h nagyon várja), ma pedig elhatároztam, h elutazom egyedül külföldre egy hétre.
Mondtam a múltkori beszélgetésen Neki, hogy vacilálok menjek-e (neki is köze van hozzá ill., csak tőle tettem függővé), de ma döntöttem, megyek.
Erről sem tudom, mikor fog értesülni...
Meg eljárok barátokkal, bulizok egy kicsit, ilyesmi-ezek eddig kimaradtak, nem volt bulizós egyáltalán...
"de nem volt az a lángolás, "csak mi ketten" érzés, ami elég lett volna egy életre. "
Én totálisan azt hittem, nálunk ez megvan...
Szia!
Sokan sokfélét írtak már, én is leírom a gondolataimat, hátha segítenek.
Hasonló helyzetben voltam vagy 10 éve - és sajnos nem lett jó vége. Akkor 4 éve voltam együtt a barátommal, mindenki úgy gondolta, hogy minket egymásnak teremtettek és mi is így gondoltuk sokáig. Aztán egyszercsak azt mondta, hogy élni akar, gondolkozni, hogyan tovább. Szenvedtünk, végtelenül szerettük egymást. Sokáig nem találkoztunk, aztán újra igen, aztán megint időt kért, néha voltak barátnői is, de nem volt egyik sem szerelem. Soha többé nem volt köztünk semmi. Rengeteget vártam rá, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és nagyon hiányoztunk egymásnak. Végül - néhány futó kaland után - lett egy komolyabb kapcsolatom (egy évvel később), akkor rájött, hogy elveszít és rengeteget sírt, könyörgött. Még fél évig szenvedtünk, de végül pontot tettünk a dolog végére. Azt hiszem, azóta is folyamatosan föltesszük magunknak a kérdést, hogy jól döntöttünk-e. (Máig tartjuk a kapcsolatot, mindkettőnknek gyerekei vannak és mindketten elváltunk.)
Azt érzem, Nálatok is megvan az az erős lelki kapocs, egymáshoz tartozás érzése, ami nálunk volt. Úgy érzem, Te tényleg szerelmes vagy belé, még mindig, de - bár biztos fáj, hogy ezt mondom - ő nem az, bár azt állítja. Nagyon szeret, de ez inkább ragaszkodás, szeretet. Ha szerelmes lenne, nem akarna "élni" és félne, hogy elveszít, nem tenné kockára a kettőtök kapcsolatát. Akkor nem tudott volna elmenni.
Nincs recept, hogy mit tegyél. Én akkor hol csöndben vártam, hol sürgettem a döntést - végülis másfél évig húztuk. Semmiképpnem lenne jó, ha Nálatok is így lenne. Szerintem ne "zaklasd", várj, estleg ritkán írj neki egy sms-t, legfeljebb annyival, hogy "hiányzol", vagy fölemlítve egy kellemes, boldog élményeteket ("emlékszel, amikor..."), hogy tudja, gondolsz rá. De ne érezze, hogy mindenképpen vársz rá, akármeddig. Tudnia kell, hogy döntenie kell hamar.
Én akkoriban új dolgok felé próbáltam nyitni... az első lépés őrült nehéz, aztán kinyílik a világ és könnyebb lesz. Megkerestem régi ismerősöket, táncklubba jártam, nyáron három hétre leköltöztem vidéki rokonokhoz, netes társkeresőn regisztráltam - valójában azért, hogy embereket ismerjek meg, hogy beszélgessek, legyen mit várnom nap mint nap. Próbálj kitalálni valamit, hátha segít!
Én végül úgy gondolom, hogy nem lett volna jó, ha együtt maradunk. Nagyon szerettük egymást, lelkileg nagyon szoros volt a kapocs, de nem volt az a lángolás, "csak mi ketten" érzés, ami elég lett volna egy életre.
Remélem, hamar sikerül megoldani ezt a helyzetet, akár így, akár úgy!