Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pasik és az anyjuk
Torolt_felhasznalo_756302
Létrehozva: 2021. március 20. 10:53
Érdekelne, hogy mások is ilyen palikkal futnak össze, akik 40+ létükre az anyjuk miatt nyígnak, vagy csak én vagyok ilyen kitüntetett pozícióban?
Nekem is van/volt bajom a szüleimmel, de basszus leszarom, de legalábbis nem sírok miatta! Max. káromkodom, ha aktuálisan felhúz valamivel. Komolyan úgy érzem, hogy ez már gáz. Rendes párkapcsolatban is ezt csinálják? Netán házasságban?
Persze nyígnak az előző nőik miatt is, de még az is "normálisabb" egy fokkal talán... na de anyuci miatt?
Nem is feltétlenül párkapcsolatként futok ezekkel össze, hanem csak úgy beszélgetés kapcsán. Rémesen fárasztó.
Már lassan nem vagyok benne biztos, hogy a nő nő, a férfi meg férfi...
Persze volt, hogy telefonáltam is hosszasan azzal, aki megérdemelte, de azért voltak érdekes telefonhívások is, mondjuk mikor felhív valaki részegen, az nem olyan kapcsolatépítő...
Nem temetem, csak van jobb dolgom is, minthogy erre rágörcsöljek. (csak ne húzzanak fel random emebrek a neten a nyavalygásukkal! :D)
Hát, amúgy nálam nem is ez a napjában többször írogat, meg felhív a kritérium, pl. konkrétan volt pasi, akinek mondtam, hogy ne hívjon már fel állandóan, ha nincs éppen mondanivalója, mert nem én leszek az, aki esti mesét mond neki vagymi, nálam a telefon rövid egyeztetésekre van általában használva. Írogatni szoktam hosszasan, de nem ilyen csekkoljuk le, hogy van a másik jelleggel, hanem akkor, ha éppen benne vagyunk egy témában. Szóval a kritérium inkább valami olyasmi, hogy ne kössön bele hülyeségekbe, meg ne akarjon azonnal megváltoztatni, meg felfordítani az életemet, hanem fogadjon már el úgy, ahogy vagyok. Ez nem megy nekik, nekem meg pl. az nem, hogy az állandó nyavalygást hallgassam. De asszem, nincs értelme erőltetni ezeket.
Nos, az valóban fontos, hogy legalább az elején érezd azt, hogy a másik veled akar lenni, írogat napjában többször vagy felhív..stb.
Te mennyi idős vagy? Szerintem ne temesd el ezt a témát ennyire drasztikusan, én hiszem, hogy rá lehet találni egy olyan partnerre, akivel elképzelhető a jövő. (vagy min. 1-2 év)
Nem tudom, talán ha azt érezném, hogy a másiknak fontos vagyok, akkor nem hagynám ott olyan könnyen. De sajnos nem érzem ezt. Hát mindegy, majd óvatosabb leszek, meg inkább másra koncentrálok, valószínűleg el kell fogadnom, hogy nem mindenkinek a párkapcsolatról szól az élet - vagy hogy van, akinek egyáltalán nem arról szól, és ez én vagyok.
Sajnálom, hogy olyan férfiakba botlasz bele, akik nem valók hozzád.
Bár úgy gondolom, tökéletes nincs. Múltkor beszélgettünk már az egyik topikban, én úgy érzem megfelelő partnert találtam és mégis bosszant benne egy dolog. De emiatt nem offolom a témát. Ha valami tényleg borzasztóan zavar benne, akkor nyilván lapát, de nem kéne kicsit kompomisszumképesebbnek lenned?
Mondjuk nem én vagyok a kapcsolatok szakértője, mert így a 40 kapujában a mostani a második párkacsolatom egész életemben.
Ha úgy veszem talán szerencsém volt, mert akibe belebotlottam, az maradt is évekig mellettem. Más meg azt mondaná, ez a megalkuvás...
hmm, kitudja.
Jó, mondjuk volt egy-két tulajdonsága, ami miatt passzoltunk, jó kis projekteket csinálhattunk volna együtt... de én nem bírom a nyavalygós pasikat, ez van.
Áh, hidd el, ez tényleg rémes volt! Igazából nem is értem, miért jöttem vele össze, kb. mert nem volt más a környezetemben.
Az biztosan úgy van, hogy mindenki valamilyen. A gond az, hogy nem tudom, hogyan kéne megmaradnom és végülis ki mellett... valahogy senkivel nem passzolok... vagy nekem van bajom az illetővel, vagy neki velem... :(
Mindenki "valamilyen".
Ha az a pack nem kell egyben,mert van idegesito vagy felvallalhatatlan resze, akkor keresni lehet mast, vagy -csak ha megeri-,akkor adni kell egy eselyt, ideiglenesen probalgatni a hataraidat h az valoban neked belefer-e vagy sem.
Szemely szerint az anyja serelmeket pl nem tartom olyan nagyon masszivnak, szemben a mashova(exhez) vagyodassal,nyavajgassal.
Aki az exe utan nyavajog (azt en is csinaltam egy ideig) annak az erzelmei meg ott vannak az exenel,nem fer a fejebe h az a lehetoseg kutba esett,nem jo. Aki meg az anyjat kritizalja az attol meg lehet erzelmileg fuggetlen,lehet akar az is hogy probalja levedleni a mintat/nevelest amit otthon kapott. (kerdes h megy-e neki - baaaar aki amiatt sir h tonkretette ot az anyja az... xD)
Na nem csodálom, hogy nem akarsz másik hasonlót. Én még 20 éve eldöntöttem, hogy nem is kell olyan hapsi, akinek -kicsit sarkitva- van anyja.
Igen ,az egyik, akivel tavaly beszélgettem, az nagyon szorosan tartotta még a kapcsolatot az anyjával, de az végülis nem lett volan önmagában zavaró. Csakhogy egyfolytában panaszkodott miatta, hogy az anyja így rémes személyiségű, úgy rémes személyiségű, tönkretette őt stb.
Akibe meg tegnap botlottam bele - szerencsére csak a neten - az meg egyenesen nárcisztikusnak diagnosztizálta az anyját, és hiába hagyta ott korán, még mindig amiatt sír, hogy nem ismerte el őt az anyja. Jáááj!
Hát az jutott eszembe, lehet, hogy össze kéne hoznom őket, egy jó kis csoportterápiára... rájuk zárnám az ajtót,aztán elslisszolnék...
De persze nem csinálom meg, mert a tavalyit már letiltottam Face-n, ennek meg majd megmondom, ha esetleg akaszkodna, hogy köszi, de nincs időm pszichológusosat játszani.
De akkor is gáz, hogy ilyenek vannak! Csak nem szeretnék ilyenekbe belebotlani...
Szerencsére én ilyen hapsikkal nem találkoztam.
Hogy érted hogy nyíg az anyja után? Naponta beszélnek? Hiányolja?
Mondjuk szerintem az is gáz, ha egy pasi a régi nőjét "sírja vissza". Mi a barátommal inkább azon szoktunk néha jókat röhögni, hogy milyen barmok voltak az exeink.