Középkorú(plátói)szerelem?

Ametiszt70
Létrehozva: 2021. május 20. 11:26

Sziasztok!


Középkorú nő vagyok, beleszerettem néhány évvel fiatalabb kollégámba. Kölcsönösen szeretjük egymást (talán én jobban?, de nem biztos). Házasságom rossz (ha egyáltalán ez még házasságnak nevezhető), az övé (elmondása szerint) nagyjából rendben van. Nincs köztünk testi kapcsolat, (hosszú öleléseken, kézfogáson kívül), mert a házasságot tiszteletben tartjuk. Nem akarok az lenni, aki miatt szétmegy a családja. Nagyon szoros barátságban vagyunk, nem tudunk meglenni egymás nélkül. Többször próbáltam már lebeszélni magam róla, de ha pár napig nem keresem, felkeres ő. Szükségünk van egymásra. Boldogság és depresszív érzések közt ingázok. Több éve tart ez köztünk. Nem tudunk "csak barátok" lenni, de közelebb sem lépünk egymáshoz. Szükségem van a figyelemre és a szeretetre amit tőle kapok, és amit neki adhatok.


Meddig lehet így élni, lenni? Valaki élt át hasonlót?

2 hozzászólás
  1. 2021. május 27. 21:452.

    Ha gyereketek nincs és nem akarod megmenteni a házasságodat, akkor tisztességesebb lenne elválni. Meg kell adni a lehetőséget a párodnak is, hogy új életet kezdjen! És persze magadnak is. Hogy ezzel a jelenlegi plátói szerelemmel, vagy egy másikkal, ami esetleg reálisabb, az a kérdés már csak a válás után következik!

Címlap

top