Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Utálom a férjem
2005-02-13 13:411.
Torolt_felhasznalo_369412
Létrehozva: 2005. február 13. 13:41
Sziasztok! Sajnos csak most jöttem rá, hogy utálom a férjem. Korábban is voltak gondok, de hibásan azt gondoltam, hogy veszít önzőségéből, ha lesz gyerekünk. Novemberben két gyönyörű kisfiunk született és egészen addig boldog volt, amíg nem kellett velük foglalkozni. Nem tudja elviselni, hogy nem mehet el hetente többször a haverjaival berúgni, két este edzeni stb. (Egyébként 30 éves). Nekem eléggé fárasztó a 24 órás szolgálat és csak annyit szeretnék, hogy esténként segítsen megnyugtatni az egyik picit, amíg a másik eszik, illetve segítsen a fürdésnél. Mindenféle kifogásokat talál ki, hogy miért nem ér haza és ő állandóan nagyon fáradt. Mondjuk a cégnél normálisan hajt (8-10 óra naponta), biztosan kimerítő. Az nem érdekes, hogy én 2-3 órát tudok aludni és a tejtermelésem rohamosan csökken. De, hogy nem is kiváncsi a gyerekeire... Reggel nem köszön be nekik és este sem rohan hozzájuk. Folyamatosan érezteti, hogy ez egy feladat neki. Ha sírnak, csúnyán és türelmetlenül beszél velük, megszakad a szívem. Ennek ellenére azt állítja, hogy nagyon szeret mindhármunkat... Teljesen kiábrándultam belőle azok után, ahogy bánik velünk, de elválni nem tudok. Egyrészt a gyerekeknek apa kell, másrészt én nem tudom visszamenni dolgozni (elég jól kerestem, csak 12 órát kellett dolgoznom). Mi a véleményetek? Lehet még megoldás?
A gyereket egyébként terveztük, ő is akarta - még akkor...
A gyereket egyébként terveztük, ő is akarta - még akkor...
Te'rdsze'li--------- ne viccelj!
Miert teszel ugy, mintha nem tudna'd, hogy ez is K A M U topik?
A szegeny Noklapja mar elavult.----------- de, e'vekig nagyon jo szorakoztatoak voltak az ugynevezett "forumok".
A FACE-n......?????? "majd meglatjuk" mondta a vakemeber is.......
"Nagy feladat ,ehhez valoszinu kulso segitseg is kellene .." engem erdekelne hogy itt es most =ebben a helyzetben , sociokulturaban , oroklott tradiciokban Te mire is gondoltal ?
Kedves Vani!
Kicsit elszorult szívvel olvastam a történetedet. Amit leírtál nagyon szemléletes. Minden elismerésem, hogy ilyen fiatalon vállaltad a gyermekedet, erre nagyon kevesen vállalkoznának. Légy rá büszke! Az pedig, hogy normális-e, hogy ragaszkodsz a gyermekedhez (és a férjedhez), hát ez a legnormálisabb! :) Ha most azért írtál volna, hogy miként tudnál megszabadulni a férjedtől, akkor én biztosan nem írnék most.
Nagyon korán cseppentél bele olyan, szinte megoldhatatlan feladatokba, amivel sokan 30 évesen sem tudnak megbirkózni.
Én optimista vagyok, úgy gondolom, meg lehet menteni a házasságotokat a pároddal, de ez magától valószínűleg nem fog megoldódni, ehhez az kell, hogy változtatni tudjatok a felálláson, az egymáshoz való viszonyotokon. Nagy feladat, ehhez valószínűleg külső segítség is kellene. Nagyon fiatalok vagytok mindketten, folyamatosan változnak az igényeitek és a legnagyobb feladat igazán megismerni egymás érzéseit, vágyait, indíttatásait.
Az elég egyértelműen kirajzolódik, hogy te vagy az, aki ebben a helyzetben a legkiszolgáltatottabb és aki a legtöbb lemondásra, türelemere szorul. Ezt gyorsan és varázsütésre nem lehet megszüntetni, ha változást szeretnél elérni, akkor is csak lassan lépésről lépésre lehet haladni.
Én úgy látom, ahhoz, hogy a férjednél változást tudj elérni (és persze magadban is), ahhoz sok türelemre és okos lépésekre lesz szükség. A legfontosabb, hogy éreztesd a férjeddel, hogy szereted őt, ragaszkodsz hozzá és a változtatásokkal nem kierőszakolni akarsz belőle valamit, hanem ráébreszteni arra, hogy attól, ha ti ketten vállvetve vagytok együtt, az neki is, neked is örömöt okoz.
Próbálj jó pillanatokban beszélgetést kezdeményezni és ha gondokról problémákról beszélgettek, akkor figyelj arra, hogy ne szemrehányásokat tegyetek egymásnak, hanem inkább azt mondjátok el, hogy mi lenne az, ami örömmel töltene el benneteket. Mert amiről tudom, hogy öröm a másiknak, azt szívesebben teszem meg, mert tudom, hogy akkor a másik nem csak örülni fog, de cserébe kedvesebb is lesz hozzám.
Persze olyasmit nem árt tisztázni, hogy ki milyen képet hordoz magában a férfi-nő viszonyáról, mert természetesen van olyan, hogy a férfi akkor érzi jól magát, ha "uralkodhat", ha a másikat esetleg megalázza. Szerintem még az így viselkedő férfiak többsége is csak azért ilyen, mert azt hiszi, hogy csak így tudja beteljesíteni a "családfő" szerepét. De ha biztonságban érzi magát és esetleg van kitől megtanulni azt, hogy a szeretet nyelvén is elérhető a tisztelet, akkor nem próbál uralkodni.
Szívesen ajánlanék valami olvasni, vagy néznivalót, hátha az segít. De abban biztos vagyok, hogy az nem elég, hogy te egyedül próbálsz tenni. Mindkettőtökre szükség van és első körben általában az a legnehezebb, hogy a férfi elfogadja a kívülről jövő segítséget.
"irjatok velemnyeket ...." biztos vagy benne hogy ez jo megoldas lenne ?
Sziasztok . A házzaságomrol szeretnék egy picit beszelni . Olyan nehez errol beszelni es megnyilnom de megprobalom . 1 és másfél éve élek együtt a párommala szuleimnel termeszetesen mint mindemhol vannak vitak nézetteltérések de mindig megoldjak , született egy kislanyunk 9 hónapos . Fiatal anyuka vagyok 17 eves, a párom 21 éves. de valamiert ugy erzem nem vagyok annyira szeretve , ezt pontosan nem tudom elmondani miert erzek igy . néha gyulolom es ugy erzem nincs ertelme vele élni . Sok vitank volt es meg mindig van valahogy azt erzem nincs egyutt értésünk. Teljesen más világ ő is es en is de valamiert meg is kotodom hozza a gyerek valalast egy percre sem bantam meg nagyon szeretem a kislamyom , szerintetek ez normalis ? Ugy erzem sokszor megalaz ugy hasznal mi8nt egy cseléd vagy mit egy olyan akivel minel jobb vagy annal.jobban kihasznalja es a multammal bant mintha kötelezöen kellenne elvegeznem dolgokat pl szedni neki mintha ilyen uriember lenne persze megvsinalom nem erol van szo csak.jol esne ha ereznem.benne a szeretettet , persze ilyenkor.oda vossza mondom en hogy semiben sem jo nek tud segiteni semibe stb...nincs hozzá elég turelmem es sokszor kiborulok tole masképp fog fel dolgokat es ugy erzi hogy en akarom iranyitani fonokoskodni nem céltudatos nem magabiztis , nem nagyon akar nekem semiben sem segiteni neha elveszi a kislamyt de nagyon masban nem segit mindent elvar parancsol nem erzem hogy szeretne kozosen nem magyon szoktunk lenni szoktunk vasarolni de csaladi napot sosem tervez altalaban en szoktam de azt vagy elhanyagolja es rokonokkal egyitt szeretné mintha nem akarna velunk lenni . Amikor mondom hogy torodjon velunk velem akor altalaban azt mondja nem eleg neked hogy dolgozok meg lefekszek veled . A párom szüleit egyszerüen gyulolom nagyon sok vitank volt az utolso vitanktol betelt a pohar es ugy erzem soha nem szeretnék veluk joba lenni!!! Laktunk naluk is de az apukaja terhesen kirakott az utcara Mert vervetel utan gyemgelkedtem es nem takaritottam ki megrangatott , de adtam meg egy eselyt mivel lattam a paromon hogy csak a szulei meg jon az unoka nem jo a harag . Mikor jottek kisebb vita mindig volt az apukaja egyszeruen a szemeivel megölt engem pedig probaltam mindent megtenni tisztelet fogadtam oket de semi sem volt nekik.jo . Mivel kiskoru vagyok es itt elek a szuleimnél a párommal igy a kislanyunknak édesanyám lett a gyámja mivel hogy ez onkormanyzati lakas volt ide a paromat nem sikerult bejelnteni neki pedig normalis korulmenye hattere nem nagyon volt es mivel en kiskoru is vagyok igy csak is igy tudtuk megoldani a korhazbol nem engedtek volna ki ,de megoldottuk igy hogy anyukám lett a gyámja a kislanyomnak. Ezt a párom szulei ugy ereztek direkt csinaltuk igy hogy boztos mastol van a gyerek ( elégé hulye gondolkodasuk van ) es haza csaltak a fiukat azt akartak valjunk el ez volt utoljara , harcoltam ahazassagomert es nem akartam apa nelkul.noljon fel a kislanyom igy kethonapra ra kibekultunk es harom honapja hogy kiakarnak bekulni a szulei velem de nem akarok veluk jobba lenni ezt a paromnak nehez megerteni mindig azt mondja ha emgem szeretsz tisztelst akor oket is kell de egyszrruen mar betelt a pohar ha jo tortent velunk abban sosem tamogattak de a roszban mindig benne voltak nem erzek irnatuk szeretetett haragot semmit sem ... a paromat megertem a szulei szereti oket . De a lanyomnak nem kell ilyen mama aki letagadta ot e snem.nezte unokajanak es azt akarta hogy elhagyjon minket . Irjatok.velemyneket koszonom
Ez csak ködösítés, hogy szegény férfiak mit is kezdenének egy kis gyerekkel. Ahogy FHB is írta, csak akarni kell. A férjed tudomásul vehetné, hogy APA lett. Ennyi. A helyedben leülnék vele egy nyugodtabb percben, egyik kicsit a kezébe adnám, hogy ne tudjon meglógni, és szépen elmondanám, hogy nagyon nagy boldogság a két kicsi gyerek, de egyelőre nagyon sok munkával is jár. Mindkettőből kivehetné a részét.
Tudom, hogy az a legrosszabb, mikor a kicsikkel másképp beszélsz, mint szeretnél, és lelkiismeret-furdalásod van utána. Ne tedd. Ha tudsz, kérjél és fogadj el minden segítséget mástól is. Édesanyádnak megmondhatod, hogy igen, szükséges, hogy segítsen. Ha nem szeretne segíteni, az más kérdés, de akkor mondja azt.
De próbálj meg pihenni, ha másképp nem megy, esetleg fizetett segítséget vegyél igénybe, ha csak hetente egy-két nap, egy-két órát kimehetsz akár csak a boltba is, rögtön jobban fogod érezni magad.
Ott van az alján. . .
Nem , nem mindig volt ilyen bár ezelőt sem segített sokat. A harmadik gyerekre ő beszélt rá. Én elleneztem és mégis beadtam a derekam.
Én azt nemvárom el tőle , hogy a háztartásban segítsen , az tényleg az én dolgom. De amikor nyár van a házkörüli munkák is rám várnak.
Plusz nappaliban eszik tálcán aztsem viszi ki poharakról nemis beszélve.
Énmár beszéltem vele. Legtöbbször ez a vita témája. 1x a barátnőmnek azt mondta hogy ő keresi a pénzt a többi az én dolgom. Hozzá teszem mikor nem voltam Gyesen énis dolgoztam Szfáron az IBM-nél 3 műszakban. akkor is megcsináltam mindent ő semmit.
Non sokmindent tudnék mesélni. De az biztos én nagyot csalódtam benne. És ez fáj a legjobban. sziasztok!
A legtöbb férfi bele sem gondol, hogy a gyerekkel az a legnagyobb gond, hogy egy percig sem vagy egyedül. Ő megy egyedül a munkába, jön egyedül a munkából, egyedül bevásárol, intézgeti a dolgait vagy családi dolgokat és eszébe sem jut, hogy neki mennyi ideje van, amit csendben, gondolkodva, egyedül tölthet, a nőnek meg állandóan ott a gyerek. Beszélj vele ezekről a dolgokról, hogy átlássa, mennyi energia kell egy gyerekhez.
Szóval szerintem ez nem férfi-női kérdés, hanem neveltetés, hagyományok és kultúra kérdése. Ki mit látott otthon, a rokonságban, ismerősöknél.
Szerintem egy férfinak is ugyanakkora élmény lesni azt a kicsi gyereket és felfedezni rajta az első mosolyt, észrevenni, amikor már lát és fókuszálni kezd a szemével stb.
Nekem is ikreim születtek, igaz már több mint 3 éve. Mellettük van egy nagyobb is. Azért írok csak, mert átéltem - ikerszülés után az ember hormonháztartása sokkal jobban felborul mint egy gyerek után. A mostani hangulatodhoz ez szerintem nagyban hozzájárul. Én is hulla voltam állandóan, éjszaka felváltva vagy egyszerre szoptattam. Egy idő után fel kellett írnom, melyik evett utoljára, hogy tudjam eleget szopott-e mindkettő.
Nagyon nehéz, de lassacskán könnyebb lesz, észre sem veszed mert nem egyik napról a másikra, hanem szépen lassan.
Nekem nem volt semmi segítségem, néha vidékről az anyósom - de abban sem volt sok köszönet. (A férjem nekem segített, de ő az ideje nagy részét a munkahelyén tölti, így napközben egyedül csinálok mindent)
Nincs a környéketeken un. otthon segítünk szolgálat ? Én csak olvastam és hallottam róla, tapasztalt anyukák besegítenek ott ahol még kicsik a gyerekek. Talán érdemes lenne velük felvenni a kapcsolatot.
Átmentem ezeken a fázisokon, és sokszor volt, hogy úgy éreztem, el kéne válni, mert én ezt nem bírom.
Pedig semmi nem történt, csak: amikor az első babánk kicsi volt, akkor jött rá, hogy neki milyen fontos, hogy diplomát szerezzen, és hogy a főiskola után esténként az osztálytársakkal be kell ülni valahová. . . , sőt akkor kezdett bele egy nemcsak idő, de pénzigényes sportba is. . . nem érezte át akkor, hogy nekem mennyire szükségem lenne rá. Különben is, én akartam jobban a gyereket. . . Persze, ha otthon volt, szerette, dédelgette, de éjszaka természetes volt, hogy én kelek.
Később is, reggelente nekem volt kötelező játszani vele. Ezért aztán én is olyan undok voltam, amilyen csak lehettem.
Ma már másképp látom, a második babánk már egész jó életkorunkban születetett, sokkal több felelősséggel is viseltetett iránta, és irántam is. Egy komolyabb válság során aztán átbeszéltük az egész eddigi közös életünket, és azóta minden más. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy mintaapuka és férj. Diplomatikus, mert tudja, hogy az ő szabadsága, amire szüksége van, azzal jár, hogy én is kapok szabadságot. Mehetek a barátnőimmel, járhatok tornázni, foglalkozhatok magammal, ő vigyáz rájuk. És viszont.
Az arany középutat kellett megtalálni, de ez nekünk közel 10 évünkbe telt. Ma már működik.
Ne jelentsd ki, hogy utálod a férjed, csak ezt az állapotot utálod, ami most van. Ami érthető is. Sok hasznos tanácsot kaptál, a nagyszülői segítség igénybevételétől a viszonylag korai munkába visszaállásig - szerintem gondold meg ezeket. És mozogj a babákkal, ha tudsz, menj társaságba, babaklubba, meglátod, könnyebb lesz. Néhány hét, és jobb idő lesz, a kedved is javulni fog.
A legnehezebb, hogy ne legyél undok a pároddal, hanem próbáld meg vele higgadtan megértetni, hogy mi a bajod.
Sok sikert!
Miramar
2. Nincs a védőnőnek valami ötlete a segítséget illetően? Kérdezd meg, hátha! Még egy gimnazista, vagy egy fősulis, aki kis zsebpénzt akar keresni is jól jönne neked! Már csak azért is, mert lenne kihez szólnod egész nap - az semindegy.
3. Háát. . . . Nekem egy rokonom, meg férjem se volt még se illuminált, se részeg, kivéve volt apósomat néha - undorító. Én allergiás vagyok rájuk, de még az utcán is utálom, ha valakinek piaszaga van, aki elmegy mellettem. Én megvárnám, míg picurit nőnek a gyerekek, hogy mehesennek pl. bölcsibe, én meg dolgozni - és otthagynám. Ez az én! véleményem! A volt férjem részeg soha nem volt, csak bunkó - és és mégis otthagytam . De a dolognak ezt a részét egyedül te tudod. Amit leírtam, szigorúan az én világlátásom, meg ne sértődj rajta! :-)
A szex-szel kapcsolatban az a helyzet, hogy amikor éppen belemelegednénk, felüvölt az egyik (vagy mindkét) gyerek és ettől iszonyú ideges lesz. Utána én vagyok kiakadva, hoyg miért nem megértőbb. Biztos, hogy nehéz: veszélyeztetett terhes voltam és 10 hónapig nem voltunk együtt, utána pedig esetleg töbször meg kellett szakítani az együttlétet, mert olyan keserves volt a sírás, hogy nem lehetett nem oda figyelni. Azért többször sikerült. . .
Abban is igazad van, hogy ha ilyen negatív érzelmek kavarognak bennem, a legkevésbé sem kívánok hozzábújni és biztosan érzi is. . .
Elnézést, de csak most jutottam hozzá, hogy írjak és megköszönjem az értékes tanácsokat, véleményeket. Teljesen igaza van annak, aki azt mondta, hogy higgadtan át kell gondolni a dolgokat. Mostanra már én is lehiggadtam és jobbnak látom a világot és persze a férjemet is. A helyzet nem annyira rossz azért: a fürdetéseknáé és a lefektetésnél szívesen segít és tényleg nagyon büszke rájuk. Sajnos én is sokszor elveszítem a türelmemet és előfordul a legrosszabb is: a gyerekeken töltöm ki a dühömet a fáradtság miatt. Rájuk kiabálok vagy finomnak nem mondható mozdulatokkal nyúlok hozzájuk. EZ AZ IGAZI BŰN! Meg kell tanulnom a feszültséget levezetni és első lépésként több segítséget kell kérnem. Eleinte a nagymamák nagyon lelkesek voltak, beosztották, hogy mikor ki lesz velem napközben. Mára már kezdenek elmaradozni a segítségek és ha itt vannak, látom, hogy idegesek - nem szívesen csinálják. Ez még jobban idegesít, mintha el se jönnének. . . Anyukám a napokban mondta, hogy "akkor jönnék, ha FELTÉTLENÜL szükséges", miután mondtam neki, hogy ha sokallja a 3 napot a héten, nyugodtan maradjon otthon (nyugdíjas).
Azt meg , hogy kinek vállal valaki gyereket még jobban" illik"tudni!
A topikindító TUDTA, hogy a párja "önző" - ő ezt írta legalábbis róla!
TUDTA, hogy szeret sörözni járni a haverokkal. Miért nem előre beszélték meg , hogy mi lesz a ha lesz baba. Nem tudjuk volt -e beszélgetés, mit mondott a férfi. Ezer éve hallom és nem akarom elhinni, hogy még mindig vannak a 21. században nők, akik azzal áltatják , magukat , hogy egy gyerek minden házastársi gondot megold!Hát nekik nem voltak szüleik? Mert min veszekszik legtöbbet egy házaspár???A gyerekeken , meg a pénzen! Mióta világ a világ!
Én a helyében , leülnék egy hatalmas beszélgetésre, amikor épp jó hangulata van a "kedvesnek". És nem vádlón(azt irtóra utálják a hapsik!) hanem szépen elmondva, hogy most mi is van , megbeszélném. Hogy nekem se jó , hogy éjjel nem alszom, hogy nekem is hiányzanak a barátok, de ha ő ÖNKÉNT segíteni (mert én igen azt éreztem , hogy a topikindító megtiltotta a férjének a megszokott kimaradozásokat), akkor talán jutna idő , hogy többet és jobban legyenek együtt és talán még egy -egy kiruccanást is meg lehetne szervezni nagyszülők, barátoksegítségével.
S ha kicsit nagyobbak leszenek az ikrek , egyre több szabadidejük lesz a szülőknek is. Ezt a pár hónapot meg KÖZÖSEN kéne megoldani!
Ne vádoljon! Kérjen, akár szép szerelmes szavakkal!
bizonyára lehetett volna topikindító "megfontoltabb", "előrelátóbb", stb. stb.
DE! most az van, hogy el van keseredve. . .
és ilyenkor nem biztos, hogy jó a fejéhez vágni, hogy miért most jön rá arra, hogy . . .
bizonyára napi 20 óra ébrenlét sok gondolkodásra és önelemzésre ad lehetőséget. . .
Egyébként meg nem "csupán" az a probléma a topicindítónál, hogy elfáradt, ennél azért többről van szó. Ide nem elég a "kitartás, majd csak jobb lesz" tipusú hozzászólás.
Egyébként sokan kipróbáltuk, nem alvás, sírógörcs, csökkenő tej, még nagyobb görcs, stb. . . :-((
szomorú, hogy ilyen az az ember. merthogy nem foglalkozik a kicsikkel. . . . meg a pasik nem tudnak ilyen kicsivel mit kezdeni. . . elöször is ez egy emeletes baromság. mert sztem csak akarni kell. a másik meg. . . . . bevásárolni a hülye is tud. a mosógépet elinditani ugyszintén. Kiporszivózáshoz és mosáshoz sem kell diploma. és egyáltalán mindenféle házimunkába besegithet a férj, bőven van rá ideje, amig a haverjaival kocsmázik, meg edz, valamit. . . . . ami bizonyára a saját szórakozása. Szóval ne mentegessük, hogy nem tud mit kezdeni a kicsikkel. 30 éves felnőtt ember!!! nőjön is fel végre!
én nagyon sajnálom Martinát!
Remélem sikerül ráébreszteni a férjét, hogy ha továbbra is igy viselkedik, elveszitheti a családját.
nekem csak 2 gyerekem van, egyikük még csecsemő, éjszaka "mindössze" 1-2x kell kelnem hozzá, de nagyon NAGYON fáradt, nyűgös, morcos tudok lenni, tipikusan azzal az érzéssel, hogy "jaj, ezt nem bírom"
bele se tudok gondolni abba, hogy milyen lehet ez ikrekkel!!!
kedves hozzászólók, ne aludjatok pár hónapig napi 1-2-3 óránál többet, szoptassatok 2 gyereket, mindent csináljatok úgy, hogy közben min. 1, de lehet, hogy 2 bébi üvölt torkaszakadtából. . . aztán szóljatok hozzá. . .
Ne érts félre, nem elittélek, csak nem értem, ha ilyen az ember, mért vállaltál/tatok babát??
Hogy lehet ikrekkel magadrautalva élni. Én már 50 évet öregedtem 4 hónap alatt.
Amennyire lehet, találd meg a módját, hogy kíméld magad. Lehet szerezni takarítót legalább hetente-kéthetente, óriási segítséget jelent. Lehet vacsorát, ebédet házhoz rendelni, akár egy hétre előre is, nem olyan nagy összeg, hogy pár hétig-hónapig ne éljetek a lehetőséggel, vagy a férjed hozhatna haza ezt-azt (piizát, kínait, főzelékfalót, ami útjába esik). Ez néhány hónapig extra kiadás, később úgyis főzni kell a kicsik miatt.
Aztán beszéld meg vele, hogy vagy önként részt vállal a házimunkából, vagy rámarad a saját ellátása (kaja, mosás). A bevásárlást mindenképpen átvehetné, nem egy élmény ikrekkel cipekedni. Neked most legfontosabb, hogy a kicsiket a lehető legjobban ellásd, nem vagy köteles még egy felnőtt embert is, még akkor sem, ha ő egyébként a család jövedelemszerzője.
A barátok meghívása kocsmázás helyett szerintem is jó ötlet. Ne akarjatok domborítani, csak olyan "vegyetek részt egy családi esténken" címmel adjátok elő a meghívást. Egyszerre ne több, mint 2-3 embert hívjatok. Hátha valakinek eszébe jut, hogy segíthetne is (vannak jólelkű emberek, csak néha nem tudják, kinek segítsenek, de a kész helyzetet felismerik).
Nem jó dolog utálni a férjet és nem jó ilyet mondani sem. Éppen csak kimerült vagy, frusztrált és ez teljesen érthető, és tőle várod a megoldást és ez is teljesen érthető. Én mindenképpen válaszút elé állítanám mielőbb. Semmit nem veszthetsz ugyanis a jelenlegi helyzethez képest. (Vagy mégis?)
M.
De azért az arányok később /nem 4, nem 14, hanem mondjuk úgy 24 évtől/ eltolódhatnak. Mert amikor a feleség nem ér rá bármi miatt, a férj akkor is el fog menni? És esetleg egyre többször?
Így lehet aztán a néhából napi szintű:-(
Mi si mindig együtt jártunk, most hogy terhes vagyok néha lemegy egyedül is. . . Sokszor meg ide jönnek vagy együtt megyünk!
Igen, ő mindenben segit, szinte mindent közösen csinálunk meg!
Szóval ha itthon van, nem tesped a tv elött(esetleg csak velem együtt), hanem segit nekem, illetve egymásnak segitünk!
Mi együtt jártunk MINDIG bulizni és sokat. Kizárólag házaspárokkal. Persze nem kell elhinni, de én most se tudnám másképp csinálni. Így is jóval több teher van egy nőn.
/Tisztelet és kalapemelés a kivételes férjeknek, akik EGYENLŐ arányban csinálják a házimunkát a nejjel!/
sajnálom, hogy idáig fajulhat egy házasság, hogy utálod a férjed, és azt is, hogy ez nem újkeletü dolog
én úgy gondolom, hogy minden embernek megvan a maga gyengéje és azon keresztül kell megfogni, betörni ha úgy tetszik
Tehát a te férjed ivós, haverozós, kijárogatós
Csak egy ötlet, hogyan lehetne megfogni: mondd neki, hogy hozza el a barátait, beszélgessetek nálatok, a fiúk hozzák a piát, te csinálsz melegszendvicset, beszélgettek, ellesztek, söt a fiúk hozzák már a nöiket is (feleség, barátnö)
A férjed a haverok elött olyan, de olyan mintaapa lesz, hogy észre sem veszi mikor szokott rá a srácok nevelésére, szeretgetésére
vagy egy másik ötlet: ha hazajön az edzésröl, mondd neki, hogy drágám látom nagyon elfáradtál, de a gyerek ma kétszer is a fényképeddel aludt el (nem gond, hogy pici, mert már megismerheti a képen az apát), gyere be hozzájuk, ringassuk el öket stb. És az ég szerelmére ne szidd, ne hibáztasd semmiért az uradat. Nem baj, ha ügyetlenül nyúl hozzájuk, nem baj, ha nem törli tisztára a popsijukat, mindig dicsérd mindenért. Legyen már a szerencsétlennek sikerélménye.
Teljesen más dolog, de lefogadom, hogy szex sincs közöttetek, illetve ha van akkor csak gyorsan és te csak türöd
Nehéz nönek lenni, fárasztó, de ha apát akarsz belöle faragni ahhoz te is kellesz
Ez egy ilyen nehéz idöszak, de hidd el megéri
A kornyezetemben is ezt latom.