Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Xanax függő voltam de lete
Létrehozva: 2006. Április 11. 11:47
xanax függő voltam majdnem 1 évig,de sikeresen letettem.Nagyon nehéz volt,szenvedtem, a kínok kínját éltem át,azt hittem nem fog menni.Bár szerintem az elvonási tünetek emberfüggő vagyis szervezet függő.Bár abban mindannyian egyetértünk,hogy rászokni könnyebb,mint leszokni.Az is számít,hogy mire szedi az ember,és mennyit naponta.Nekem 1 hét alatt elfogyott 100 darab.Nagyon kába voltam,világomról nem tudtam,nem is voltak gondjaim.Hát hogyan lettek volna,amikor szinte nem is tudtam,hogy mi történik velem.A családom nagyon ki volt készülve,nem tudták,hogyan segítsenek.Bár szerintem segíteni nem nagyon lehet,mert ez a te és a gyógyszer harca.Csak a kettőtöké,senki másé.Hiába állnak melletted ha te nem akarod és a gyógyszer erősebb nálad!!!Én is kaptam helyette más gyógyszereket,de valahogy végűl hűséges maradtam a kis rózsaszin bogyóhoz.Amikor rossz napom van szivem szerint vennék be gyógyszert,de ez csak 1 kósza ötlet.Gyorsan elmúlik.Nem szabad elmenekülni a gondok elől,a gyógyszer nem megoldás.Le lehet tenni,csak nagyon nagy erő kell hozzá.Sokan azt hiszik gyógyszerrel szép a világ,pedig nem az csak 1 illuzió.Aki szedi őszintén kívánom,hogy sikresen letudja tenni,vagy figyeljen mennyit szed be napnta és ne essen túlzásba.
Sikerült letenned?
Én nekem magas vérnyomás mellé adtak xanax 0.5 mg tablettát mert éjszaka ment fel a vérnyomásom.Aztán a 0.25 írták fel .Már évek óta szedem .Hol el felejtem be venni hol nem.Azt vettem észre hogy ha le tudom kötni valamivel akkor elfelejtem .Nincs is baj addig amíg eszembe nem jut hogy nem vettem be.De utána azt sem tudom mi bajom van .Jó lenne valamit tenni.Most 3+1 0.25 szoktam be venni de nem minden nap mert van amikor el felejtem.Nem tudom hogy kellene le szokni róla.69 éves vagyok.Vagy lassan meg próbálni mert rossz álmok gyötörnek és állandó régi sérelmek jönnek elő mik már nem szabadna hogy zavart okozzanak .Van valakinek ötlete?Ha lehet ne el vonó kúra legyen .Erősnek kell lennem tudom mi a baj.Csaka meg oldást keresem mert a környéken nincs orvos aki ezzel foglalkozna.Xanax nélkül szeretnék élni!!!!!!!
Sziasztok!
gondoltam elmesélem én is életem legnehezebb korszakát.
Amikor 16 éves voltam, kiderült hogy apámnak szeretője van. Innentől kezdve pokol lett az egész család élete. Állandó veszekedések, kiabálások, minden nap erre értem haza suliból és ezzel feküdtem le és keltem. Anyámat teljesen gallyra tették a történtek, nyugtatókkal csillapította magát, hogy könnyebben elaludjon. Néha már annyit vett be belőle, hogy elaludt napközben a tv előtt, vagy csak úgy ledőlt a kanapéra és reggel ébredt fel. Az mondta, így könnyebb elfelejteni apám szemétségeit. Persze apu elköltözött eközben, ketten maradtunk (egyke vagyok) aztán anyám kezdett kilábalni a dologból, talált egy új pasit, aki tényleg nagyon rendes és már (21 vagyok) sikerült befogadnom mint nevelőapát. De közben történt a legrosszabb. Amikor apám elköltözött és anyám leállt a gyógyszerrel, azaz még nem teljesen, néha, amikor nem tudtam aludni vagy ideges voltam, el el csentem néha én is a kapszuláiból. Ekkor kezdődött az ördögi kör. Rájöttem, hogy amikor gyógyszer hatása alatt állok, akkor minden jobb, nyugisabb, állandó mámorban éltem, észre sem véve, hogy gyógyszerfüggő lettem. Anyám eleinte semmit sem tudott erről, de kb 18 éves lehettem amikor megtalálta a táskámban a dobozt. Emlékszem érettségi előtt álltam és kb a duplaadagot nyomtam magamba. Anyám nagyon kiborult amikor megtudta a dolgot, és iszonyat nagy csetepatét rendezett. Elindultam suliba, teljesen bestresszelve, és magamba nyomtam még egy adagot. Az épületbe érve elájultam. Nem bírta a testem, a szervezetem véglegesen legyengült. Besázlítottak a kórházba, már csak arra ébredtem, hogy infúziókra vagyok kötve és ekkor eszméltem rá, igazi drogos vált belőlem. Ezekután megfogadtam, hogy soha többé nem veszek be ilyen szemetet, de ha anyu akkor nem áll mellettem, lehet még most is adagolnám magam. Intenzív méregtelenítésbe kezdtünk, közösen egy orvos segítségével, mígnem az utolsó szem gyógyszer ki nem ürült a szervezetemből. Azót semmi hasonlóhoz nem nyúltam, és tudom, könnyű így elmondani, de ha lehet, ne kezdjetek el szedni semmi antidepit, mert rászoktok!!! és tönkretesz....ez olyan csendes gyilkos...
stefi!
Próbálj meg dokihoz menni ezzel. A szervezetedet tönkreteheted vele. Tudom én is végig mentem ezen. A szervezetem a végére teljesen legyengült és már ezektől a bogyóktól függtem. Keress szakorvost,biztos tudja hogy mit kell használnod hogy ne lehess függő
Anett ebben teljesen egyetértek veled! Nálam 2 éve volt egy nagyon nagy hullámvölgy az életemben, elhagyott a pasim és még egyéb dolgok is rájátszottak. Szóval rááltam a nyugtatókra, elösször csak egyet-egyet vettem be naponta majd nem használt semmit így eljutottam odáig hogy napi akár 3-4 nyugtatót is be kellet vennem hogy ne csak a problémáimmal foglakozzak hanm a munkámra is oda tudjak figyelni. Majd jött egy pasi az életemben aki miatt kilábaltam nagy nehezen belőle.
Kár hogy ez az oldal akkor nem működött sokat segíthetett volna rajtam.
Azt hiszem kezdek én is függő lenni, napi 3-5 xanax az átlag. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem megy másképp, nem tudom végigcsinálni a hetemet nélküle.
Megnéztem az oldalt, tényleg érdekes dolgokat olvastam rajta. Főleg a munkamániámmal kapcsolatban...
jómagam inkább azok torába tartozom, akik teljesen elutasítják a gyógyszereket. kell szedni, szedtem is egy darabig, aztán kész puff kidobtam. na nehogymár az életet csak stimulálva lehessen élni. ez azért ijesztő. megpróbálok mind a mai napig nem gyógyszert bevéve jobban lenni. a szorongásrohamok ismerősek, és mikor rámtörnek nem beveszem a gyógyszert ami megjegyzem sosem használt, hanem megnyugtatom magam. bekapcsolom a tv-t, ledőllök, és mondogatom nincsen semmi baj:) ez segít. mert ugye tényleg nincsen semmi baj. hát így gyógyulok én gyógyszerek nélkül.
bár jut eszembe nem mindig voltam tisztában azzal, hogy mi is történik velem. az igazat megvallva nagyon nagyon régen elkezdődtek a rohamok, de én csak "ideges hasfájás" néven emlegettem, mire rájöttem hogy tulajdonképpen ez a szorongás egyik tünete már eléggé benne voltam. fel kell hívni az emberek figyelmét erre, mert sokan lehetnek hasonló helyzetben, és nem tudják mi történik velük. jómagam is a neten jártam utánna, meglehetősen nagy nehézségekkel szembetalálkozva.
szóval fel a fejjel, és informálódjatok.
Sziasztok!
Velem is volt valami hasonló egy időben, nem igazán tudom nevén nevezni. Hogy szorongás volt-e vagy depresszió, háát... A lényeg,hogy nagyon sokáig tartott és elég intenziv volt. Egy szakitást nem tudtam feldolgozni. Teljesen magamba fordultam, nem jártam emberek közé, bezárkóztam és sirtam. Minden nap. Aztán, hogy enyhitsem fájdalmamat, én a gyógyszerek helyett alkoholhoz nyúlta. Nem lettem alkoholista, de egy hónapon keresztül folyamatosan ittam, azt hittem az majd segit elfeledtetni a gondjaimat. Amig az alkohol hatása alatt álltam rendben is volt minden. De amikor másnap egyedül ébredtem az ágyban ismét rámtört a sirhatnék, és kezdődött az egész újból. Aztán szépen lassan kilábaltam az egészből. Rajtam nem segitett senki. Akartak, de nem fogadtam el segitséget. Egy hónap után rádöbbentem, hogy ennek igy nincs értelme, mert túl rövid ez az élet ahhoz hogy igy elsz@rjam. Vannak értékesebb dolgok is, amelyekkel érdemes foglalkozni. Úgyhogy egy nap fogtam magam és nekikezdtem újra dolgozni, kitakaritottam a lakást (ami akkorra már szemétdombbá alakult körülöttem) elvittem a szomszéd kutyáját minden nap kiadós sétára, felkerestem majdnem elveszitett rég nem látott barátaimat. És helyrerázódtam. És lássatok csodát, amint jobban éreztem magam a bőrömben, megtaláltam a nagy Őt is :) ő segitett a továbbiakban és mára kijelenthetem bátran hogy 100%osan érzem magam a bőrömben. Szóval fel a fejjel, le a xanaxxal, nem ér meg annyit, hogy tönkretegyen mindent.
sok sikert minden depisnek és szorongónak 
Én nagyon keveset szedtem, tehát a szó szoros értelemben vett függőségről nem beszélhetünk nálam. Mondjuk a szervezetem megérezte, ahogy nem szedtem, és jelezte is, de nekem az vált be, hogy "nem kell rá odafigyelni". És csak pár nap volt. Nem volt kellemes, de elviselhetetlen sem.
Egyébként nagyon f*sza, hogy tényleg minden szírre-szarra Xanaxot írnak fel. Oszt hogy hogy jössz le róla, az már a te bajod. Tulajdonképpen legális kábítószer.
Ja, mondok még egy vicceset: amikor szóltam a dokinak, hogy ne írjon fel újabb adagot, megkérdezte, miért nem?...
Nem tudom, fejkvótát kapnak, vagy mi, hogy ennyire nyomni akarta belém... De nem sikerült neki...
Grat neked. Én is hasonló cipőben jártam, mint te, de én még nem tudtam letenni a gyógyszert. Próbálkozok keresgélni sorstársakat itt-ott, hátha együtt könnyebb lesz, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Még iwiw-en is néztem, hogy van-e olyan klub, ahova ilyen problémával rendelkező emberek csatlakozhatonak, de ott sem találtam
Kezdek elveszíteni minden reményt
Bocs, hogy belekotyogok, én csak viszonylag rövid ideig és kis mennyiséget szedtem belőle (napi 1x0,25 - este, lefekvés előtt). Munkanélküli voltam, és egy idő után nem tudtam aludni (a kettő közti összefüggést gondolom nem kell részletezni).
Akkor elmentem dokihoz, aki rögtön írt altatót. ABBAN a helyzetben megnyugodtan (na, végre vége a fél éjszakán át való forgolódásnak), de utólag beelgondolva (már rég nem szedem) IJESZTŐ, hogy mennyire AUTOMATIKUSAN írta fel a Xanaxot (kb. 5 perc beszélgetés után).
Ja, és van egy érdekes élményem. Néhány hónap után, amikor visszamentem, és mondtam, hogy szeretnék a Xanaxról áttérni másra, az volt a válasza: "Miért, a többi se jobb..."
Na, itt mondta egy csöndes b*zmeget magamban, és itt döntöttem el azt is, hogy akkor ezt most itt befejezzük.
Mondjuk nekem a "leszokás" könnyen ment: 1-2 nap szédülés, kis émelygés, és annyi.
Szia!
A szorongás szinte mindenkinél másként jelentkezik persze szinte mindenki magába fordul, de lehetnek más jelek is. Csak kérdés hogy ezt a környezetében élő emberek észre vezik-e illetve tudják-e hogy az a depresszió jele.
Hát ezekszerint én eddig csukott szemmel jártam iylen téren. Nem tudtam megdöbbentem.
Ez annyira durva...
"..Mindd leszerződött nincs szóló, ez van..." :O:O
Na ez a megnyugató... ez másik szerint is igaz?
Linkeltek is már korábban egy jót. Ott találtam párat, de még nem tudom ennek ellenére kihez/mihez kéne. Amúyg nehéz bejutni hozzájuk?
Én ahogy olvasgatok itt, egyre jobban csak megerősödik bennem a véleményem. Félek a gyóygszerektől..nagyon. Orvostól is picit, mert félek ha elmegyek még a végén adni akar majd valamit. Ott az az önygilkos srác, abbahagyta önygyilkos lett, mi van ha el sem kezdi szedni??
Múltkor megfogadtam az oldal láttán, hogy elmegyek egy orvoshoz, még nem tettem meg azóta sem...:$