Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Utálom a munkahelyemet
Torolt_felhasznalo_428897
Létrehozva: 2010. október 26. 16:07
Kicsit lelkizni szeretnék.
Utálom a munkahelyem. Szar hangulat, állandó, ok nélküli lecseszések,kevés ember sok munkára, feszített tempó, ingatag irodai székek miatt állandó kényszertartásban való ücsörgés, emiatt állandósult, görcsös derékfájás... bizalmatlan főnök, ideges kollégák.
Nap mint nap egy-egy kolléganő elsírja magát. Gyakran én is.
Gyomorgörcsöm van, minden reggel, ez vasárnap esténként a komoly hányingerig kicsúcsosodik.
Ráadásul most az egyik kedvenc kollégám felmondott, és sírógörcsöm van emiatt.
Egyfolytában munkát keresek, és valószínűleg találok is, de addig valahogy bírjam ki.
Meséljetek valami pozitívat.
Ha volt valaki ilyen helyzetben, akkor hogyan élte túl...
Enis szeretnčk tanácsot kérni utálok a mostani munkahelyemen Szlovákiában dolgozom az a baj ezzel hogy más munkahely még nincs más hétvége ejjelezek megyek minden szart lecsesznek nem hagynak nyugodtan dolgozni idegesítenek szó szerint a mesterem ojan idegbeteg hogy félni kell tőle eceruen nem akarok ott dolgozni csak az a baj hogy én čs a párom egy munkahelyen dolgozunk ha rám szál a mester akkor nem all kiertem ősember és nekem ez nagy idegeseget jelként nem hagynak nyugodtan dolgozni fulgyuladasal dolgozom ami egyre tisztább orvoshoz nem merek elmenni mert kitesznek de nem bírok tovább itt dolgozni a talpaim folvan akkor dagadva ugyfogalmaznak egeseggemmel jacok és észt a családombol senki se érti meg még a párom sem mit tehetnék ?
Sziasztok!
Nem egy gyakorlott fórumozó vagyok, mondhatnám teljesen kezdő, de a cím felkeltette az érdeklődésemet. Én most pont azon vagyok, hogy olyan kollegákat találjak magam mellé, akik értékelik az olyan munkahelyet, ahol a keresetük nem a főnök szimpátiájától és a rendszer adta korlátoktól függ. Azt is fontosnak tartom továbbá, hogy olyan munkahelyen töltsük az időnket, ami a személyiségünket erősíti, az erősségeinket még tovább fejleszti, és jól érezzük magunkat a bőrünkben a mindennapokban. Teremtsünk együtt egy olyan munkahelyet, amely többé tesz bennünket mind anyagi, mind emberi értelemben. Ha Győr környéki vagy és az értékesítési munkára érzel fogékonyságot, akkor jelentkezz bátran! :)
Üdv,
Edit
Köszi, rendes vagy.
Döntöttem, de félek. Már korábban leírtam, hogy miért... Ha ténylegesen lenne egy munka... lehet, hogy megfutamodnék a bizonytalanság miatt. Most így érzem, hogy igen, elég volt, váltok.
Szia,
gratulálok a döntésedhez! Sajnos nagyon kevesen merik vállalni ezt a döntést, hogy ha nem érzem jól magam egy munkahelyen akkor váltok. Sok időbe telt, de hidd el megéri, mersz és tudsz változtatni - ez a legfontosabb.
Egyre több ember keres meg hasonló problémával, néha lehet munkahelyi problémán változtatni akkor ha mi is változunk valamilyen téren. Igy elviselhetőbb lesz számunkra is minden ha a környezetünk észrevesz rajtunk valami pozitiv változást.
Az esetek másik részében a munkahely változás a legjobb megoldás. Nem hivatkozunk többé válságra stb. hanem lépünk hogy a saját és a családi életünk rovására ne menjen a munkában töltött idő ahova rossz érzéssel, sokszor félve megyünk.
Mégegyszer Gratulálok a döntésedhez!
Jankulár László
www.coachforyou.hu
Kedves Stonyroad!
Az általad vázolt módon kellene történniük a dolgoknak. Sajnos a munkahelyek többségénél (persze nem rendelkezek statisztikákkal erről az adatról) valószínűleg úgy zajlik a babavárás, ahogy hengergo és én is kifejtettük/írtuk.
Nem olyan régen mentem nyugdíjba, de most is vissza tudom idézni az érzést, mikor vasárnap készültem a hétfőre. Hányingerem volt, a főnök és a kollégák miatt is. Kivéve egy-kettőt, aki annyira hülye volt, hogy attól nem tudtam félni.
Aztán volt olyan időszak, amikor lessz ami lessz, meg nem ölnek, le nem köpnek, gondoltam "bölcsen", maximum elküldenek. Mint egy kamikáze, bátran szembenéztem a szabályszerűen sanyargató, rosszindulatú kollégáimmal, mert hol ez nem volt jó hol meg az. De persze én tudtam és ki is derült, hogy semmit nem csesztem el, miután szétkürtölték, hogy hú mit tettem.Kevés alkalom volt amikor "rehabilitálni" tudtam magam.
Az egyik kolléganőm pl. majdnem meghalt, miután az, akit helyettesített nem adta át a "frontot", így nem tudott referálni a főo.vez.nőnek az aktuális anyagról, az meg leordította a fejét, hogy kirúgja, stb. Szegény rosszul lett, hívták az orvost, és egyszer csak azt halljuk , hogy valaki azt kiabálja, hogy elveszítjük, elveszítjük! Magyarul a klinikai halál állapotában volt.
Egyébként ez a kolléganőm, Erdélyből jött át és Ő volt az egyedüli kereső a családban. ( két gyerek, férj, téliesített faházban laktak, stb.)Nagyon okos , értelmes, kellemes , segítőkész, jó kolléganő volt. Azóta minden rendben van, másik munkahelyre ment, jól van.
Szóval a tanácsom, hogy kamikáze stílus. Ha magabiztosabb vagy könnyebben áthidalod a nehézségeket is. Csak magadat teszed tönkre, ha rettegésben élsz.
Szia Stonyroad!
Hogy érted azt, hogy 18 hónapig kell egy munkahelyen lenni, hogy az ember nyugodtan elmehessen szülni?
Én úgy tudtam, hogy ha letelik a 3 hónap próbaidő utána törvényileg védve van a nő.
Kedves Slider!
Úgy érzem egy cipőben járunk, mert én sem szeretem a munkahelyem. Annyi különbség van szerinte, hogy mi 3-an vagy 4-en vagyunk egy irodába! Ez egy mikrovállalkozás. Ráadásul családi vállalkozás. Koleranőm külsös csak. Egyébként bátyám a közvetlen főnököm az ő fönöke meg apám. Volt egy időszak amikor úgy keltem fel reggel, hogy lázas voltam és hányingerem volt. Nagyon is megértem min mész keresztül. Nekem jelenleg még nincs lehetőségem munkahelyet váltani, de már nagyon szeretnék. Az örökös ugráltatás, lecseszések ok nélkül és mellé még jön az, hogy a magánélet és a munka vegyítése. Nem tudom mit tudnék tenni. Próbáltam leülni a főnökömmel (apámmal) beszélni, hogy változtassunk kicsit, mert én nem érzem jól magam, de süket fülekre találtam. Aztán felmondtam. De mivel rövid időn belül nem találtam munkát így muszáj volt vissza jöjjek, és elviselnem az örökös körforgást. Mindenki szed valamilyen gyogyszert (nyugtató, szívre, stressz) mert egyzerűen kezelhetetlen, kibírhatatlan az édesapám. Remélem neked rendeződik a helyzeted.
Üdv.: Évi
Azért ez nem egészen így néz ki, van kijelölt helyettesem, és az ő betanítását mélyítjük el, hogy adott helyzetben a helyemere tudjon lépni. Mindneki tisztában van vele, hogy vagy sikerül vagy nem, nincs pluszbér és munkaerő.
Ja, és tényleg igazán korrekt lenne, ha várnék a teherbeeséssel, és esetleg mivel 35 vagyok veszélyeztett terhes lennék. és nem pár hónapjuk, hanem pár napjuk lenne rá.
Nos, a teherbeesésem esélyeit most nem latolgatnám, ez a fórum nem erre készült.
Tudod mit? Legyen nektek igazatok, én meg csendben örülök, hogy ilyen munkahelyem van és ilyen kapcsolatom a helyettesemmel, aki nem az én helyemre hegyez egyfolytában.
Azért, mert terhességet csak akkor jelent be az ember a munkahelyén, ha az már létrejött és a kritikus időszakon is túlvan, azaz 3 hónap után. Azt bejelenteni, hogy valaki gyereket TERVEZ, háááát, enyhén szólva is naivitás. Mi van, ha sokára vagy egyáltalán nem jön össze? Ha már valakit betanítottál magad helyett, szerinted ítéletnapig fog várni, mert egyszer esetleg teherbeesel? Vagy megunja egy fél év múlva, hogy rád várjon, vagy a főnökeid unják meg, hogy két embert fizetnek párhuzamosan és valamelyikőtöknek mennie kell. És ha már van helyetted egy betanult valaki, te pedig lógatod a levegőben, hogy tervezel elhúzni 3-4-5-6 évre, akkor van egy tippem, hogy ki lesz az. Ha egy 3 hónapos terhes nő bejelenti, hogy terhes, még mindig van a cégnek néhány hónapja a pótlására.
Na, az ilyeneket kellene addig verni, amíg el nem kékülnek. Sajnálom. Sajnálom azt is, hogy egyáltalán ilyen emberek vezetők lehetnek.
Addig, amíg a munkáltatók többsége nem látja be, hogy az a munkaerő dolgozik jól, és lojális a céggel, akivel a cég is lojális, addig ez lesz. Az emberek nem milliókat akarnak ekresni, hanem korrekt elbánásra, segítőkészségre, kulturált körülményekre vágynak. Á, mindegy, ezt papolom mindenfele, de ... a munkaerő ma a legolcsóbb és legsemmitérőbb dolog.
Pedig az elégedett munkavállaló több profitot termel.
Miért meredek? Azért mert nem szabadna betanítani az utódomat? Vagy miért???
Érdekes nekem a beosztottaim is bejelentik, hogy szeretnének gyereket, és ekkor és ekkor szeretnének elmenni szülni. Basszus hát ez az élet rendje. Nem?
Kerek perec kijelentette,hogy nem enged el a lombik kezelésekre.
Kikényszeritették nálam a fizetésnélküli szabadságot.
Mindnehol tanítják, hogy az emberek ugyan a pénzért dolgoznak, de nem a pénztől teljesítenek jobban. A közösség, a környezet, a vezetők bánásmódja, a megbecsülés számít.
Az emberek jelentős érsze azért dolgozik, mert a munka hozzátartozik a tartalmas élethez. Mégis ma mindenhol azt mondják a munkavállalóknak, hogy nem szémítasz, elmész jön a következő...
Igazából ez nem így van, baromi drága egy cégnek a fluktuáció...na mindegy nem akarok untatni senkit.
Azért néztem be, hátha cselleng erre fiatal férfi...mert van nálunk két hely...esetleg valakinek van munkátkereső férfi ismerőse? Egyszerű melóst keresek Bp-en.
Tudodm, hogy nem ide tartozik a dolog, csak nem akarom valakinek a valakijét felvenni.
Ha esetleg...akkor priviben.
Hogyan tesz keresztbe? Közétek áll, amikor csinálnátok a gyereket?
Egy bejelentett, legalább 18 hónapja meglévő munkahelyen (szülésig számít) akkor leszel terhes, amikor akarsz. De, komolyan mit csinál?
Amúgy én női főnök vagyok, vettem fel terhes csajt, nem mondta el, hogy az, de nem rúgtuk ki, mikor kiderült, holott törvénytelenül foglalkoztattuk, ami miatt akár a bőrét is le lehetett volna perelni. Na, mindegy ezt csak úgy elmondtam, mert bennem volt.
Én májusban kezdek a párommal a gyerekprojektbe, már bejelentettem a főnökömnek, hogy legyen idő kiválasztani és betanítani az utódomat.
NEm hiába "szaértő(k)" írta ezt - gondolom bemásoltad... igaza van. Mint írtam már korábban: én szerettem itt dolgozni, de a körülmények... túl vagyunk hajtva. Én is elégedett lennék ha emelnének a fizetésemen, megbecsülnének, és nem még egy lapáttal tesznek a hátunkra....
Én is el vagyok keseredve... minden nap idegesen, hányingerrel megyek dolgozni, és nézem a hirdetéseket. A főnökömnek is jeleztem a problémát, de azonkívül, hogy meghallgatott - semmi. Közöny.
Sziasztok!
Ti mit és hogy csinálnátok, ha női /pfuuuujj/ fönök keresztbe tesz a gyermekvállalás terén?
2010. december 21. Forrás: Profession.hu - Durbák Ildikó
Nem teljesen igaz, hogy az emberek csak ott vállalnak munkát, ahol több pénzt kínálnak nekik, és a nagyobb fizetés, illetve a kedvezőbb juttatások reményében könnyű szívvel cserélnek munkahelyet. Ha a megélhetéshez szükséges fizetést megkapja valaki, de nem érzi azt, hogy a munkájának értéke van, a főnöke megbecsüli - akkor inkább továbbáll.
A dolgozók több mint fele érzi úgy, azonos beosztásban dolgozó kollégáik jobban megbecsülik őket, mint feletteseik, vagy a cégvezetők. Ugyanakkor úgy látják, a pozitív értékelés jelentős ösztönzést jelentene munkájukban - derült ki a Cornerstone OnDemand munkavállalói attitűdvizsgálatából, amelyet az Egyesült Államokban készítettek.
Mindent átírt a válság
Egyes szakértők szerint a gazdasági válság már a vége felé jár, mások szerint azonban még egy mélypont következik. A recesszió miatt az elmúlt években rengeteget változtak a munkahelyi kihívások. A vállalatoknak szorosabbra kellett húzniuk a nadrágszíjukat és sok embertől kellett megválniuk, így azoknak a szerencséseknek, akiknek maradt állása, most még több teher és felelősség szakadt a nyakukba. Az ő elismerésükre nagy szükség lenne.
Azonban csak kreatív megoldásokkal motiválhatók a dolgozók. Ha például tréningre nincs pénz, akkor a tehetséges, ám képzést igénylő alkalmazottat a vezető például elviheti magával a tárgyalásokra, hogy ezáltal fejlődhessen. Emellett az sem kerül semmibe, ha tudatosítja a beosztottakban: a cégnek szüksége van a munkájukra. Egy-két odavetett szó, dicséret nagyon jól esik a fáradt munkavállalóknak. Nem szabad csak kritikával illetni a munkájukat, a pozitív visszajelzések után sokan megtáltosodnak.
A nők jobban vágynak az elismerésre
A felmérés ezzel szemben azt mutatta ki: a dolgozók nem érzik, hogy feletteseik különösebben értékelnék az erőfeszítéseiket, ezért ha lehetőségük adódna rá, a munkahelyváltás mellett döntenének. Pedig nem szeretnének túl sokat, csak elismerést. A válaszadók 56 százaléka ösztönző erőnek érezné, ha felettesei a fizetésemelésen és juttatásokon kívül más, nem anyagi formában is értékelnék munkájukat. Különösen igaz ez a nőkre, hiszen a szebbik nem 62 százaléka (míg a férfiaknak „csak" a fele) vágyik a nem anyagi elismerésre is a főnökétől a munkahelyén. A kutatás viszont azt mutatja, hogy a munkavállalók 54 százaléka a valódi elismerést a közvetlen kollégáitól, nem pedig feletteseitől kapja meg.
Az anyagi juttatásokon és szóbeli elismerésen kívül a megkérdezettek 51 százaléka véli úgy, erősíti a munkamorált, ha olyan vezető mellett dolgozhat, akivel élvezi a munkát, 46 százalék pedig a kollégák tiszteletét is fontosnak tartja. Ugyanennyi embert motivál, ha van lehetősége előrelépésre, szakmai fejlődésre, tudása bővítésére.
A pénz nem mindenkinek számít
A fizetés esetleges csökkentése miatt nem minden alkalmazott mondana fel. Mintegy harmaduk elfogadná az új helyzetet, ha munkája, új feladatai jobb ellátásához tréningeken vehetne részt, esetleg előléptetnék, vagy új beosztást kapna. 32 százalékot maradásra bírna, ha felettese szóban is megköszönné kitartását a cég mellett, mintegy negyedük pedig örülne, ha a vezetőkkel megbeszélhetné a megváltozott körülmények jelentette munkalehetőségeket, jövőbeni kilátásokat.
A kutatás szerint - amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kara ismertetett - a megkérdezettek fele nem tudja, hogy a feladatai hogyan illeszkednek a cég célkitűzéseibe, bő kétharmada pedig egyáltalán nem kapott semmiféle visszajelzést a munkájáról az elmúlt fél évben. A Cornerstone OnDemand szerint ez azt jelenti, hogy a munkaadók és a munkavállalók között komoly kommunikációs szakadék alakult ki.
A partnerségen alapuló vállalati kultúra pedig segíthet abban, hogy a munkavállalók problémáit korán, közvetlenül a felmerülésüket követően felismerjék. A felső vezetők feladata az is, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkavállaló képességei és képezettsége megfeleljen az adott munkakör követelményeinek- derült ki egy Európai Uniós felmérésből is. A European Network for Workplace Health Promotion (Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata) által készített tanulmány szerint a dolgozók a saját munkájuk feletti nagyobb befolyásra törekszenek, illetve a továbbképzési lehetőségek, a kommunikáció és a társadalmi támogatás pozitívan befolyásolhatja a munkavállalók közérzetét, és mérsékelheti a stressz káros hatásait. Ugyanis a munkavállalók mentális betegségei évente mintegy 136 milliárd eurós kiadást jelentenek az EU számára.
Nem olvastam vissza, ha hasonlóság esete lenne, csak sorsszerúség!
Na akkor: lelkierő öntés, túlélés a feladat, ugy-e?
Remek. A síráson és a rossz főnökön kívül olyan, mint ha én irtam volna.
Olyan volt a helyzet, hogy az volt a Való Világ. Mindenki mindenkit, a háta mögött, szembe meg csííííz.-
Igenám, de én egy nagyszájú nő voltam. És a beolvasásom napirenden volt. 2 kollnő nagggyon irigy volt rám, (naugyanmár, miért is? mert csinosabb voltam náluk, mert rendes férjem volt? haha! nekik is - de szó szerint csak volt!) csak arra kellett koncentrálnom, hogy vmelyiket nehogy pofánvágjam.- mert akkor utilapu... nekem.-
Mkába menet hányinger, jó lett volna, ha ez adott szituban kulminál, de viselkedett a gyomrom.
Jól dolgoztam, főnököm meg nem konfrontálódott, konfliktuskerülő típus volt, neki nem tudtak duruzsolni, max. oróbálkozni.-
Aztán rámjött az eléééééééééééééééég!!!!
Korkedvezménnyel nyugd.ba jöhettem. De még akkor sem adtam fel.....
Jó volt a tudat, hogy bármelyik nap énbiz nem megyek be!
És azért még ráhúztam 1 évet.-
Nők kiakadva, hogy nem fog rajtam semmi (dehogynem, de kicsit kipróbáltam magam).
Azóta az élet szép, nem fújódik fel a hasam az epe alulműködés miatt (idegalap), nincs fejfájás, nem akarom leharapni senki fejét, ha meglök a buszon stb.....
Ha túl tudod tenni magad agyilag, akkor megy minden rendben.
Ha nem, ezer %, hogy találsz másik mkahelyet.-
De nem rózsás egyik sem, hidd el.
Nemtom hány éves vagy, úgy érzem, még középkorú sem.-
Ne legyél emberfüggő (kolléga), csak a középútra figyelj.-
És ne vedd a lapot, senkitől. Bal füleden minden be, jobbon duplán ki.
Kivéve ha a főnököd mondja.-
Megalázni ne hagyd magad.-
......... na! okos vagyok, igy kívülről? - de megvédtem magam minden szituban.
Negativ szituk nélküli mkát kívánok.- ÉS KIBÍÍÍROD!!!!! KÍVÁNOM!
Fel a fejjel, keress intenziven valamit, barmit ami jobb ennel. Probalj olyan dolgokra gondolni napkozben ami elveszi a figyelmedet a helytol.
Tul sok pozitivat nem tudok mondani amikor ilyen helyzetben voltam (nagyon regen volt szerencsere) rendszerint megbetegedtem, remelem ez nalad nem igy lesz.
Kivanok neked kellemes uj munkahelyet es rendes kollegakat az uj evre!
Ja , en meg egy könyvet ajanlanek neked...egy nyelvtankönyvet :)) mert a helyesirast nem kreativan es pozitivan kell kezelni
A sorsod a te kezedben van:))
Én már több mint 10 éve vagyok itt ahol vagyok.... de 1 hónapja véglegesen döntöttem! Keresek másik munkahelyet. Nem egyszerű, sőőőt.
Eddig az tartott vissza, hogy szerettem itt dolgozni, a kollégákat (jó volt 1-2, de ki lehetett bírni), de volt egy átszervezés.... azóta egyre jobban utálok itt lenni. Jó pár hónap telt el így, és rájöttem, hogy magam ill. a gyerekemet teszem tönkre. Ideges vagyok, fáradt és elkeseredett. Van egy hitelem és egy gyerekem, a vak világba nem ugorhatok. Eddig az tartott vissza, hogy "biztos" helyem van. Mi van ha az új helyen 1 hónap után felmondanak? Mi lesz velem? De már nem tart vissza semmi. Mondom: szerettem itt dolgozni és fáj, hogy így alakult, de nem bírom már tovább.
Szia!
Pozitivat mesélni sajnos nem tudok. Én 4 műszakba járok, egyelőre napi 8 , februártól napi 12 órában. Ülni???? Ha szerencsém van akkor az étkezőben műszakonként 20 percig megtehetem. Amugy nem, már csak azért sem, mert nincs hova....székek nálunk nincsenek. A főnökök kemények, a fizetés kevés, a kollégákkal jó a viszonyom. Szóval én csak irigykedni tudok a te munkádra.
Sziasztok!
Nekem is minden bajom van a munkámmal kapcsolatban, az, hogy utálom enyhe kifejezés. Fél évig voltam munkanélküli, az sem volt jó dolog, de ez ami van ez talán még annál is szörnyűbb. Viszont megélnie meg kell az embernek, én egy sima érettségivel szakma nélkül nem sokra megyek. A munkám meg olyan hogy nem igazán tudok mellette tanulni, mert össze-vissza dolgozom, semmi rendszer nincs az egészben, még suliba járni se tudnék....
Témához: Nekem is segítettél, köszönet!
pár tipp :
továbképezni továbbtanulni is szinte muszáj ... a gyorstalpaló tanfolyamok nagyon divatosak mostanába ... és egy szakmát jó pénzért pár hónap alatt hétvégénti bejárással le lehet tenni ... és vaj mi kevés eséj van arra hogy az ember a jelenlegi munkahelyéről megy majd nyugdíjba úgy hogy univerzálisnak kell lenni !
más szemszögből nézve :
- lehet nem a munkahellyel van a baj hanem veled ! ... túl negatív szemszögből nézed a dolgot , túl könnyen megsértődsz minden apróságok, túl sok felesleges dolog miatt izgatod magad, sokat stresszelsz olyan apróságokon ami egy átlag ember számára fel se tűnik !
megoldások:
ajánlom neked megnézésre a következő kisfilmet:
- Louise L. Hay-Éld az életed - ( film és könyv formátumba is megtalálod az interneten )
"a körülöttünk zajló élet nem más mint belsőnk tükörképe" ha rosszul érzed magad az az érzés csak a fejedben van és neked kell rendet rakni először a saját felyedben ahhoz hogy a külvilág kivirágozzon körülötted ... Debresszió másnéven befeléfordulás, azaz elménk létrehoz egy belső falat ami elzárja a külvilágot magától és nem hagy szabadulni, olyan ez mint a mátrix, és csak döntenünk kell hogy kék vagy a piros bogyót vesszük be. ... bent maradunk a mátrixban és nem akarunk tudomást venni róla hogy létezik egy jobb élet, vagy a piros bogyó hogy felnyílik a szemünk és szinte korlátlanul tárulnak ki körülöttünk a lehetőségek ! ... mindenkinek saját magának kell meghozni ezt a döntést, saját magának kell megtenni az első lépéseket ... Senki meg nem teszi helyettünk és kívűlröl sose várjuk el segítséget, hogy majd jön a szánkba repülő sült galamb, vagy a herceg fehér lovon és minden megváltozik ! ilyen nincs ! ... a te életed a te kezedben van .. a sorsodat te irányítod, és nem kereshetsz kifogásokat állandóan hogy k*cs*g a főnökömmeg satöbbi ! ... valakit az élet jobbra balra lökdös, valaki kapja a pofonoka és padlón marad, de valaki kűzd felál , újra megkapja de újra fel áll és minden pofon után csak erősebb és erősebb lesz ...
könyv ajánló :
- Dale Carnegie - Hogyan szerezzünk barátokat, és befolyásoljunk embereket
- Brayen Tracy - Főnix szeminárium
a sorsod a te kezedben van !
Válts munkahelyet! Én is paráztam tőle, de megéri! Csak alaposan nézz körül.
Nekem a Man at Work-nél segítettek. Nézz körül a honlapjukon! www.manatwork.hu
sziasztok!
Ha esetleg valaki tudna valamilyen irodai vagy adatrögzitői munkát legyen szives szóljon. Kereskedelmi+érettségi+gépírás.Budapesten keresek sos.Egyedül nevelem a gyerekem nagyon fontos munkát találnom Köszi mindenkinek aki próbál segíteni.
Sziasztok lányok, fiúk! Felmondtam és januártól már egy másik helyen kezdek. Úgy érzem, ennél csak jobb lehet, bár az új helyen is érhetnek meglepetések egy egy mufurc kolléga személyében. A közvetlen főnököm az ügyvezető, aki felvett, és egy tündér.
köszönöm nektek az együttérzést, és mindenkinek kitartást, aki hasonló helyzetben van.
Szia !
Nem videókódoló vagy Te is ?
Én hasonló helyzetbe vagyok , de kicsit másként. Ahol dolgozom egy jó hely lenne, ha a munkahelyi körülmények miatt nem utálnám a bejárást.
A székek itt is kényelmetlenek , a hangulat szintén ok nélküli, állandó cseszegetés, néha már fenyegető terror. A főnök nem csak bizalmatlan, igazságtalan és látványossan részlehajló is. Van egy szük csoport akiknek mindent szabad, a többi meg csak hallgasson. A közvetlen "kisfönököm" egy idősebb "úr". Azaz eddig csak azt hittem, hogy "úr", de nem az. Öszintén szólva nem is idevaló. Nem birja a munkát, főleg az éjszakát és ilyenkor trágár hangnemben beszél. Megteheti, mivel a nagyobb főnők kedvence, bármit megtehet, aludhat munka közben és ha netán hangossab valaki és felriad rá, akkor orditozik. Nemrég volt egy ártatlan megjegyzés a Facebokon, amiből nagy parádé lett. A munkatársaim egy része, a kedvencek és nyalizók "kibővitett" meséjét persze gondolkodás nélkül elhitték. Meg megvédeni sem volt lehetőségünk magunkat.
Persze az egészből a nagy-nagy főnökség semmit sem tud. Pár , vezetésre teljesen alkalmatlan ember rettegésbe tart közel százat. Mindent megtehetnek, mert semmi sem jut fel, pedig ez egy nagy magyar vállalat.
Nem akarom részletezni, mert minenki meg van fenyegetve, csak vigasztalás képpen máshol is hasonló a helyzet. Minket senki sem kérdez meg, csak legyünk kusba és nyeljünk mindent.
ha ez így van, akkor elég rondán megszívtam
a főnök nem fog elengedni így, mert nincs már embere....
és ha munkavállalói rendes felmondással lépek ki, akkor ugyan azt köteles elfogadni, de buktam az álláskeresésit...