Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenyek ide!
Létrehozva: 2006. szeptember 25. 12:06
Sziasztok,
azoknak nyitom ezt a topicot, akik OK NÉLKÜL féltékenykednek (hülye komplexusok, régi sérelmek, stb miatt), és azon küzdenek, hogy ezt legyőzzék. A Wellness Caféban is van "ÉPP MOST..." topic, ahová abban a pillanatban kell írni, amikor JÓTETTET (pl.épp most sportoltam) tudunk elújságolni, és nem csak ígérgetünk, hogy "majd holnap". Hasonlót szeretnék, pl.: "épp most győztem le magamban a hisztit, pedig a párom egy lánnyal emailezik, na és akkor mi van?"
Segitsünk rádöbbenteni egymást, hogy nem éri meg apró-cseprő ügyeken rágódni, és rossz érzéseikkel mérgezni a kapcsolatot, az ezt követő lelkiismeretfurdalásról nem is beszélve.
Biztos ti is megbánjátok, amikor bizalmatlankodva hülyeségeket kérdeztek a párotoktól egy sms vagy telefonhivás kapcsán.
Próbáljuk fejleszteni az önuralmunkat és szép dolgokkal ápolni a szerelmünket 
Írjatok olyasmiket, hogy milyen jó megbízni a barátotokban, férjetekben...és milyen jó ez a férfinak. Milyen jó neki a szabadság, ha póráz nélkül is nagyon jól tudja, hol a helye.
Ilyesmiket osszunk meg egymással
M.
Egy kicsit szabad, csak tudd uralni. Én ilyenkor olyan csúnyán viselkedek, hogy magam sem hiszem el.
Hajlamom van, de el akarom mulasztani.
Tehát: nem vagyok
.
Jó úton haladsz!
Nehéz megállni, hogy ne kérdezgessünk ilyeneket...Még nehezebb mint a csokinak ellenállni
De legalább most sikerült, és ugye milyen jó érzés, hogy nem kell a saját hülyeségeden puffognod? Én mindig ki vagyok akadva magamon
.
De mostantól minden megváltozik! Nézz be máskor is, mert engem sem szabad egyedül hagyni, nehogy kárt tegyek magamban.
Szia!!
Megnevetettél
már szereztem magam előtt egy jó pontot,mert nem hívtam fel,és nem kérdeztem semmi olyat: hol fogsz lakni? hányan lesztek? megy-e a kolleganőd is?? stb. igaz a sok kérdés kifurja az oldalam,de ha majd akar mesél erről is.Ma este meg megprobálom jobb kedvűen várni.
Köszönöm, majd néha bekukkantok ha épp elsárkányosodni készülök
Nekem is folyton hajlik az ilyesmire a szívem - de ez egy fölösleges aggodalmakat leküzdő, biztató topic!
Nekem például jót tesz ilyenkor, ha szeretetteljes készülődésbe fogok. Ha készülök a párom fogadására, nem tudok rá haragudni, amiért távol volt tőlem (fölösleges is lenne, de megesik, ha épp olyanja van a nőnek..), és például beszerzek valami finom vacsoránakvalót, elrejtek meglepit a hűtőben, vagy a paplan alatt, és amíg bíbelődök ezekkel, arra gondolok, hogy fog örülni, amikor hazaér...és egyúttal saját magam átmelegitettem a szívemet
.
Semmiképpen ne azon töprengj, melyik lenne a legfrappánsabb szemrehányás!
Sok sikert.
Köszönöm, probálom és az eszem megérti csak a szívem szomorkás cseppet.
Figyi Macsek, itt arról van szó, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy szeretted, szerettétek volna. Nem ő tett keresztbe. Azt te is beláthatod, hogy a továbbképzésre el kell mennie. Ha Balcsin tartják, oda! Kellemetlen, hogy közbejött, de légy türelmes, és ne őt okold. 4*5 nap késéssel lesztek egy család.
Az estéken ne aggódj. Én igazi durcás kis hülye vagyok, de én is túlélem, hogy a kedvesem elmegy munkahelyi teambuildingre, aztán elmeséli, ki hogyan és kivel. Mert a legtöbb kollegája nagyon nagy lókötő! De ő nem. És ezt kell értékelni!
Dicsérd meg, ha szépen levizsgázik, értékeld hogy veled akar összeköltözni, és a kisfiaddal!!! A bútoráruház megvár.
Várd haza vidáman, szeretettel!
Sziasztok!
Most én kérek segítséget. Tudom,hogy ok nélkül,de rossz kedvem van. A Párom 4x5 napra továbbképzésre megy a Balatonra. Benne bizom,de tele vagyok rossz érzésekkel: azért mindannyian hallotunk már a továbbképzések estéiről...+ mi a fenének tartják a Balatonon??
meg kicsit keresztbe is tett: most akartunk összeköltözni,így nem lesz időnk vásárolni, összebutorozni + új lakást is szerettünk volna venni, ami hónapokra kitolodik megint,mert nagyon nehéz vizsgái lesznek ez után+ mellette a melot is meg kell csinálnia.
Teljesen felborította az életünket. Évek óta magányos voltam, egyedül neveltem a fiamat,most kezdtünk családdá kovácsolódni. Ugy kellett ez nekem mint púp a hátamra, közben meg megértem,hogy az előmeneteléhez ez fontos,de akkor is tele vagyok rossz érzésekkel és ez önzőség, és bánt,hogy bántom ezzel
Igen, Magu, csak a másikat sértenéd meg nagyon, ha feltételezgetnél róla dolgokat. (és magadat)
Tényleg nincs értelme!
Mindenkinek köszönöm a biztatást!
Már egy jó ideje rá sem hederitek, ha valakivel telefonál a párom, és nem tudom, ki az.
Sms-ekbe se kukkantok bele kérdő arckifejezéssel.
Legutóbb pedig egész nap nem hivott fel, este sem, csak másnap délelőtt. (nem jön mindennap haza, még néha a családjánál is lakik, és ekkor hazament este) És én nagyon vidám tudtam lenni így is, mert tudtam, hogy ez semmi rosszat nem jelent
, legfeljebb annyit, hogy nem volt ideje/lehetősége/hangulata.
Ez egy apró előrelépés, megveregetem a vállamat.
Igen, fontos, hogy megdicsérjük egymást. Sokszor szoktuk, van is miért. Csak én szoktam elbizonytalanodni néha a saját képességeimben, de inkább meg kel lelégedni magammal, amilyen vagyok (fejleszteni persze amit csak tudok), mert inkább vidám legyek, mint tökéletes....
Magu,
az az érdekes az egészben, hogy én egyáltalán nem élek kétségek között, még csak kétségeim sincsenek. Mégis...van, hogy erőszakosan követelem, hogy engem dicsőítsen, és mást ne dicsérjen meg valamilyen tulajdonságáért. Pedig ez természetes, hétköznapi esemény. Szégyellem is magam, megpróbálok együtt örülni vele ezentúl
.
Nekem jó, hogy kiírom magamból, így jobban tudatosul bennem, hogy milyen "gyakorlatokat" kell elvégeznem, mire kell figyelnem. Nem fogok megsértődni fölöslegesen! Így több időnk marad szeretni egymást.
Nem szeretném, ha felhergelnénk egymást. Itt, ebben a fórumban csak sikertörténetek legyenek. Annak, aki féltékeny tipus, nagyon nagy siker ezt legyőzni, és jó, ha sorstársak együtt örülnek velem. Egy napon én is szeretném, ha ki tudnám jelenteni: nem vagyok az. Nem hasonlitgatom magamat másokhoz, nem hiszem azt, hogy mindenki érdekesebb, mint én. Ez egy út, amin végig kell menni...És talán még vannak rajtam kivül olyanok, akiknek ez nem alap. (tudom, vannak!) Fejlődjünk, változzunk!!!
Csajok. Féltékenynek lenni hülyeség. Semmi értelme. De tényleg. A féltékenység nem más mint annak beismerése hgoy nem bíztok saját magatokban. Ha tisztában vagytok saját értékeitekkel, akkor rögtön rájöttök, hogy az ég világon semmi értelme féltékenykedni. Drukkolok nektek hogy elmúljon ez a dolog nálatok. Szörnyű lehet örökös kétségek között élni.
A párom mindig elmondja, ha valami tetszik neki rajtam, bennem. És szerencsére mindig van ilyen. Ez önbizalmat ad. És ez visszafelé is igaz, én is elmondom neki, hogy mit szeretek benne, mi tetszik rajta, sőt azt is, hogy mennyire szeretem.
Hiába a tettek a fontosak, azért szavakkal is ki kell néha fejezni, hogy tetszik nekünk a másik, szerintem ez fontos az önbizalom növeléséhez. És megéri kimondani a pozitívumokat, nagy örömet lehet vele szerezni, valamint a dicséret, kedveskedés motiválja az embert, hogy ne hagyja el magát, hiszen ilyennek értékelik és szeretik...
+ még egy HÁZI FELADAT: Nézzétek meg jól a párotokat! Ugye, milyen jó pasitok van?!
Na most gondoljatok arra, hogy veletek van együtt! Ez tutira jót tesz!
fura , én nem vagyok féltékeny típus...lehet azért mert eddig nem is voltam olyan helyzetben, hogy az legyek..???
párom fent van egy csomó oldalon a neten, blogot ír, fórumozik...stb. sok nővel is..és nyomulnak is sokan, mert nagy szövegláda...de mindig ha olyan a helyzet, akkor pl. beír a blogjába vmit...rólam..:-)))
íme az egyik:
címe: ő
Mit szeretek benne?Olyan mellette ébredni.. tudjátok, mint a karácsony reggel.
kinyitod a szemed, és tudod, hogy ma van a nap.. benned van a várakozás, az öröm..és az a megmagyarázhatatlan valami..amikor kinyújtózól, és már akkor mosolyogsz, és érzed minden porcikádban, hogy miatta jó élni...
Huhúúúúú,kényes téma ez!
Én csak beköszönök,mert úgy érzem nálunk az egészséges féltékenység van csak meg,ami meg kell (legalábbis nekünk).
Mindenkinek sok sok sikert aki le kívánja győzni a féltékenységét.....