Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Friss szakítás
Sziasztok!!
Sorstársakat keresek...
Ma úgy néz ki végleg elváltak útjaink a Férfivel, akit mindenkinél jobban szeretek...
Hogy lehet ezt túlélni???
Egyenlőre levegőt venni is fájdalmas nélküle, nem gondoltam volna soha, hogy ez ilyen szörnyű lesz!! (Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy be fog következni...)
Várok mindenkit, aki hasonló cipőben jár!
Zita
Elvesztettem. Faj.
5 hetig voltunk egyutt, 9 honapig keringtunk egymas korul, 1 eve ismerem. Szerelmes vagyok bele, 6 hete tudom. Elhagyta a baratnojet, elso szerelem, elso kapcsolat, 6 ev. 5 nap, es egyutt voltunk. Kertem gondolkodjon, hatha vissza akar menni, hatha folytatna. "Teged szeretlek. Hogy mehetnek vissza?". 3 het utan szerelmet vall.
O 23 eves, 175 centi. En 32, es 157. O fiu, aranyhajjal, vilagito kek hobagoly szemekkel. Metaltunder, fekete ruhaban, karcsu dereku, szeles vallu, eros, szoke haja csak az agyban kibontva. En kicsi, formas, fekete, shongoku-frizuras, vidam. Lany.
O pont olyan mint en, ezt mar baratokkent tudtuk. Gyorsan vag az esze, cinikus, hatarozott, lusta, munkaban halogatos, hetvegen jar be hogy potolja, vegul jol teljesit. Fius. En is, es en is ilyen voltam. "Tudom" "tudom hogy tudod". Az agyban nagyon osszeillettunk. Meg korabban soha senkivel. O"rult mint en.
O nem olyan mint en. Egy hetfoi napon meglatja a volt baratnoje fenykepet es sir. Eleteben ketszer sirt korabban. En sokszor. Megijedt. Mondom ez normalis, ne felj. Osszezavarodott. Mar en is felek.
Kedden reggel hiv, ugy erzni nem akar visszamenni. Engem szeret. Nem mondom h jojjon inkabb hozzam, ne a munkaba, legyunk otthon. Barcsak mondtam volna. Bemegy. Estere megint elbizonytalanodik. Azt mondom jojjon a cuccaiert. Megsemmisulten nez, es nem erti miert nem kivan mar. Szerda este beszel a lannyal. Csutortokon elmondja, a hangja hallatan tudta, ot szereti. Engem is szeret, ujra, de csak baratkent kepes ram nezni.
Vasarnap en beszeltem vele a lanyrol. Hogy segitsunk, hogy segitsen, baratokra van szuksege. Most majd lesz neki. En gyerekes vagyok, sokat nevetek, torodom masokkal. Most sirok mint egy gyerek, es faj, hogy van aki tobbe nem torodik velem.
Pentek van. Sosem foghatom meg tobbet a meleg kezet. Nagy keze volt. Mancs. Nem olel meg tobbet. Het honapja olelt meg eloszor, minden szexus nelkul. Egy napja olelt meg utoljara, ugyanigy. Sir a szivem hogy miert nem tartottam magamnal hetfon, miert nem csokoltam, miert nem oleltem es sugtam ne menj bele a mai napba. Barcsak vasarnap ne beszeltem volna. Barcsak barmi mas lenne.
Hull a konnyem, pedig hetfo ota egyre kevesebb van.
Hallani szeretnem a dormogo hangjat, megerinteni az aranyhajat, kibontani, egyutt nevetni, mondja bolond vagy tunder. Moss fogat, kislany. Miert vettel cigit, kislany, haragszom... Miattad, aranyhaju.Te is szivod. Most massal van tele a szive, es azert reszket hogy az a lany visszafogadja.
Elvesztettem. Faj.
---------------------------------------------------- ------------
Nem erdekel h tudhattam volna, hosszu kapcsolat utan az elso rovid, nem szerethetett igazan ha ezt tette. Nem tudtam, es nem is hiszem ezt el.
Sziasztok.
Engem tegnap dobott ki a szerelmem,persze már egy ideje éreztem,hogy ez lesz,csak bíztam,hátha jobb lesz....
A baj az,hogy magamat okolom a szakításért,pedig nem érzem,hogy tettem volna olyat,ami ezt okozta volna.
A NŐKET kiismerni nem lehet,megismerni sem.
Ha nem szeretik az a baj,HA SZERETIK AZ.?????????
Nekik semmi sem jó!!!!
Persze elnézést kérek minden kívételtől!!!!!!!!
Szija.ugyanez történt velemis.a teljes csőd szélén állok és csak magamat okolom.Bár ő azt mondta h nem tehetek semmiről.Én ezt nem akarom elhinni vagy nem tudom...
Teljesen készen wagyok és egyfolytában sírok,a baj pedig az h nem is akarok rajta túllenni mert még mindig szeretem.:(
Elkeseredtem, és értetlenség volt benne, meg egy csalódás is, meg indulat, amikor azt olvastam, hogy leégettem magam. Azért mert nekem fontos tiszta kommunikáció, a felelősség felvállalás, tisztelet is, elfogadás.
Ezért azt szeretném kérni tőled, mond már el, mit tettem, vagy montam, ami miatt ezt így gondolod?
előre is köszi.
Gondolom most nagy hányt érzel, és ürességet? Ép tegnap csináltam egy technikát, ami segít túlélni és reményt ad a jövőre. Ha majd elatároztad hogy új életed kezdesz, akkor neked is segíthet. Ha kíváncsi vagy valamire írj bátran! Nekem sokat segített. fogok majd nyitni egy topikot is a témában, ha túl leszek a harminc hozzászóláson.
Szakítás? Mindenkinek fáj.Fáj a férfinak is(és ez megnyugtat)
Én másfél hónapja szakítottam a párommal.Több mint 1 évig voltunk együtt. Ezalatt az 1 év alatt 2x csókolt meg más lányt, miután volt 2 "szakításgyanús" vitánk.(Egyik az unokahugom volt) Persze mind2 után MEGÍGÉRTE, hogy megváltozik...
Adtam neki ismét esélyt, és tessék.... ismét itt tartunk. Annyi különbséggel ,hogy már nem hiszek neki.
Igaz a csókok után sem hittem neki, de reménykedtem abban, hogy talán megváltozik. A bizalmam teljes mértékben elveszett iránta, és eszméletlenül féltékeny lettem.
Most??? Ő könyörög nekem ,hogy kezdjük újra (harmadjára). Én persze tartom magam,és elutasítom. Többet érek annál ,minthogy bohócot csináljon belőlem.
Édesapámmal sokat beszélgettem erről, és mikor látta, hogy elbizonytalanodtam, és látta rajtam, hogy hiányzik, akkor csak ennyit mondott: "Valamiért szakítottatok..gondolj arra"
És igaza volt. Amelyik kapcsolatban felmerül a szakítás, ott meg kell állni.
Persze hiányzik néha,mert megszoktam ,hogy van ,aki átölel.
De inkább érzek egy kis nyugodt hiányt, mint az idegeskedést, amit azalatt éreztem, amit külön töltöttünk ( távkapcsolat volt).
Másrészről.... szabad vagyok, azt csinálok amit akarok, és az exem(aki a környék legjobb csávója) epekedik utánam
Röviden....EGY PASI SEM ÉR MEG ANNYIT, HOGY SZOMORKODJUNK MIATTUK.. Előbb-utóbb úgyis rájönnek ,hogy mit vesztettek...de addigra mi már más karjaiban vagyunk boldogok.Olyan karjában, aki megérdemel minket.
hát Tankcsapdát hallgat, szerinted? Figy, arcszesz, parfüm meg ilyesmi megvan még? Abban is van alkesz
Szia!
Abszolúte igazad van!!Azért is engedtem el,ha akar úgyis visszajön ha nem azt is túléljük.
Sztem azthiheti hogy van vkim,hogy viszonylag gyorsan belementem a szakításba,amikor kimondtuk hogy legyen vége nagyon furcsán viselkedett:
a telómban kúpászkodott,amit előtte soha nem csinált,vizslatta a szekrényemet amin a szépítő szereim vannak.....
Tőlem azt is hiheti,pedig nem úgy van,de ezt neki nem kell tudni.
Igen, a pasik akkor tepernek utánunk, ha látják, hogy mi már a saját kis életünket éljük. Mert ekkor látják, hogy egy erős, önálló nő vagyunk, akikre lehet támaszkodni... nem pedig gyenge nők, akik csak sírnak és emésztik magukat..
Persze titkokban lehet azért sírni, mert meg kell gyászolni a kapcsolatot, kétségtelen. De ezt nekik nem kell tudniuk
Higyjétek el:az udvarlás a férfiak dolga!És aki menni akar,annak elkell engedni a kezét.Mert nem fog használni sem könny,sem könyörgés,sem érzelmi zsarolás,semmi ilyen trükk.Max.a gyors ideiglenes bepasizás segíthet vmit,hogy ha még van vmi érzelem a férfiban a nő iránt,akkor előjön a féltékenység.
De őszintén szólva ezek is inkább ego-harcok,amiket nincs sok értelme csinálni.
Legjobb szöveg egyébként az
" örülök,hogy megelőztél,és véget vetettél a kapcsolatunknak,mert már magam is gondoltam rá,hogy jobb lenne befejezni.érzelmileg sokat gazdagodtam melletted,és talán jön valaki,aki áldani fogja a nevedet érte."
Ezt most találtam ki,de egy ilyen levéltől hülyét kap a pasi,akit még nem hagy hidegen,hogy mi történt a barátnőjével.
Szia!
Igen!Még az oviban az első szerelmem,aki pedig annyira odavolt értem,hogy leszopogatta a kedvemért a húsról a főzeléket,amit nem szerettem.De azt már kihevertem több mint 44 éve
Azóta én szoktam felmondani a pasiknak és végkielégítés nélkül.
Ezt akár én is írhattam volna,ugyanígy gondolom!!!
Nem teperhetek utána ha egyszer nincs értelme és egyébként is hogy néz az ki...
Szia Kendra1.
Neked is van (volt) hasonló tapasztalatod?
Tudod, lehet közhelyesen hangzik.. de ha pozítivan állunk a dolgokhoz, akkor még bármi összejöhet.. tudod ezt már én is tapasztaltam... sokat agyaltam azokon a dolgokon, amik megtörténtek.. borzalmas... állnadóan féltem attól, hogy mi lesz, ha vége lesz.. és vége lett..
most megpróbálok pozítivan érezni, hátha visszajön.. előbb utóbb megnyugszunk és akkor talán tiszta lappal kezdhetnénk.. ha nem.. akkor meg mással.. majd.. de az csak majd..
neked mi erről a véleményed?
Mi sem éltünk együtt,sajnos.Ő a szüleivel tanyán a város egyik,míg Én is itthon mondhatni kötelességből -családi problémák miatt- a másik végén.
Szóval nem könnyű egyikünknek sem.
Úgy legyen...
Szia
Bár nálunk nem volt gazdálkodó forma.. de a többi ugyanez, az évet kivéve, ami nálunk csak 3 év. Nálunk az volt a fő probléma, hogy mindketten még szülőkkel laktunk és én szinte a hét mindennapját nála.. és picit ráment a kapcsink, és besokkaltunk... és most itt vagyok egyedül.. és ő is... hiányzunk egymásnak.. de most egyenlőre nem lehetünk együtt.. lehet később sem..
Én azt tanácsolnám neked.. hogy hagyj neki időt.. (tudom, hogy szörnyű, mert én is pont ebben a cipőben vagyok).. és akkor megnyugodtok midnketten és kitisztul, hogy mit is szeretnétek valójában.. és utána még rendbejöhetnek a dolgok.. hidd el