Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ettől-ennél
Torolt_felhasznalo_932643
Létrehozva: 2007. szeptember 15. 19:58
Én folyton kiakadok a nyelv leépülésén...
Mindenki azt mondja az összehasonlító szerkezeteknél, hogy ettől jobb, Pistától alacsonyabb, attól szebb, attól nagyobb, tőled kedvesebb, Gézától butább, stb.
Ilyen egyszerűen nem létezik! A hasonlításnál a nál-nél ragot használjuk teljes hasonulással, tehát az+nál=annál, ez+nél=ennél. Azaz: ennél jobb, Pistánál alacsonyabb, annál szebbm annál nagyobb, nálad kedvesebb, Gézánál butább.
Mi ez az új és helytelen beszéd? Már a tévében is hallom, sőt sorozatokban is. Mi történt?
A tó-től rag egészen mást jelöl, mint a nál-nél.
Szerintem az etalon nem a pesti nyelv, hanem az Akadémia által rendszeresen felülvizsgált és gondozott Helyesírási Szabályzat.
Aztán az, hogy ők mit és hogyan, miért és mikor, honnan és honnan nem emelnek be ebbe a rendszerbe, na azt nem tudom.
A ba-be, ban-ben ragok helyes használatára vonatkozóan viszont meglehetősen egyértelmű az irányadó állásfoglalás...
Ezért hiba azok felcserélése még akkor is, ha az egy adott földrajzi területen általánosan használják.
Tőlem okosabb nem lehetsz = én nem teszlek okosabbá
Nálam okosabb nem lehetsz = én vagyok az okosabb kettőnk közül
Ti a társadalmi elfogadottságot tekintitek meghatározónak, én pedig nyelvészeti kategóriákról beszélek.
Ha valamelyik tájnyelvi változat lenne a standard, nem lenne hibás. Amúgy meg hol van ez leírva, hogy tilos azt használni?
Értem, h miről írsz és közben elgondolkod/z/om, h mik azok a körülmények, amelyek befolyásolnak bennünket a gondolkod/z/ásban, érzéseinkben, viselkedéseinkben, kinyilatkoztatásainkban. Olyanokra gondolok például, h képesek vagyunk-e következetesnek, hitelesnek lenni, ha magunkról, vagy másokról van épp szó.
Használják, de nem helyesen. A ba-be és a ban-ben egészen mást jelent. Attól, hogy rosszul használják, még nem válik a nyelv részévé.
Rózsaszín: rendben, az avval és evvel még nem is zavar annyira, mert ott legalább a jelentés nem módosul a rossz hasonulástól. Legalább van benne valami logika. A tól-től nál-nél helyetti használatában azonban semmi logika, hiszen a két rag két teljesen különböző jelentéssel bír.
Sokat gondolkoztam, h leírjam-e a véleményem. Megnéztem a bem.oldaladat, ami segített a döntésben.
Azt a kategórikus kijelentésed verte ki nálam a biztosítékot, miszerint már nem is érdekel az ember mondaivalója, hanem a te elvárásaidnak megfelelő igényességgel fogalmazza azt meg.
Majd olvastam a további véleményed, s aztán megnéztem a bem.oldalad. S, szétfutott a szám a fejemen. Miért is? Feltettél egy képet, melyre ráklikkelve, ezt olvashatjuk: "Ha tudod, ki ez, mondd meg légyszi!"
Veled ellentétben engem érdekel az emberek mondanivalója, mégha sokszor a megfogalmazással nem is értek egyet. Hiteltelenné válsz, miközben ellenmondást nem türően, szinte elítélően kéred ki magadnak a neked nem tetsző fogalmazást, viszont egy másik helyzetben te magad sem figyelsz az oly nagyon elvárt igényes fogalmazásra.
A kozert is egy betunevbol fogalomma lett jelentes, mint sok mas, pl, a Gilette, mely eredetileg egy gyarto csaladneve volt. Ezek, es az idegen nyelvekbol atvett szakmai zsargonok teljesen termeszetes dolgok. Hogy kozvetlenul idezzek egy mindennapi helyzetbol:
"Feljumperolom a mainbordot, radugom a modemet, majd a i/o card bemeneti portjat osszehangolom a white list-el.... "
Nekem sokkal nehezebb a helyzetem, a Vajdaságban élek, ahol nagyon kevés embert érdekel az igényes magyar beszéd. A falunkban szerbek és magyarok élnek, vegyesen. Rengeteg szót veszünk át a szerb nyelvből úgy, hogy beépül a beszédünkbe és egyszerűen így adjuk át a gyerekeinknek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a szó nem is magyar.
Amig a fiaim kicsik voltak, igyekeztem őket okítani a helyes beszédre, de sokszor vesznek át szavakat a barátaiktól, mert nem szeretnének kilógni a sorból. Például senki nem mondja azt, hogy pótkocsi, hanem prikolica és sorolhatnám...
Egyetlen pozitív élményem a közelmúltban, hogy a másodikos kisfiam teljesen elképedt, mikor Weöres Sándor versében azt olvasta, hogy "nem könnyű a tanulás, csak ASZONDOM"
Ja, és még valami, amitől kiver a víz : mindég!!!
Kiss Jenő könyve még véletlenül sem fordul meg az általános iskolai tananyagban, már pedig ha a "hol" kérdésre a "szobába" választ adja a kisdiák, akkora egyest kap, hogy csak a testvéreivel együtt tudja hazavinni.
Az, hogy a tájnyelv tartalmaz a nyelvészek által összeállított helyesírási szabályzattól eltérő ragozást, attól az még hibás.
Nem vitás, hogy ezek a hibás tájnyelvi fordulatok is a magyar nyelvkincs részei, de általános értelemben soha nem fogják preferálni vagy tanítani azokat. A tájnyelvek önálló szavai valóban értékes nyelvi örökségek, azokra kell is vigyázni, de a kesze-kusza ragozási hibák előtt azért ne tisztelegjünk.
Lécciléccilécci.
Kedvenc példám sem iskolai tananyag, pedig abban még nyelvi hiba sincs:
"Az éjjelibátor felsenderedett a bizsergefára."
A másik,miért hagyják le a ragot,tárgy ragot sokan?
Pl,hülye példa,de jó lesz,
Elmegyek kenyérvágni...
Elmegyek ügyintézni....
Attól még zavarhat.
Főleg olyantól, aki idétlenül vihog ha azt mondom makuka (napraforgómag).
Azért mert Ti olyan tájegységről származtok, ahol az a forma nem a tájnyelv része, még nem jelenti azt, hogy az adott forma nem magyar!
Van, ahol a -ban, -ben rag helyett teljesértékűen használják a -ba/-be ragot. Van, ahol a "magasabb tőlem" a közhasználat része. stb.
Valaki írta, hogy ezek a formák szegényítik a nyelvet. Elárulom: a standardizálódás szegényíti a nyelvet. Az a folyamat, hogy a teljesen ok nélkül standardnak elfogadott pesti nyelvjárás lett a norma... elég szomorú, hogy egyesek fintorognak a tájnyelvi alakokon.
A sok dillettáns nyelvművelő okoskának ajánlom, hogy fogjon egy jó kis szociolingvisztika könyvet, például a Kiss Jenő szerkesztette Magyar dialektológiát (Osiris, 2003), hogy valami rálátása is legyen a szakmai dolgokra, mielőtt olyan kategóriákkal kezd érvelni, amiről fogalma sincs.
A "Közért" 1948 óta mind a mai napig - jóllehet néhány éve már nem létezik - az élelmiszerboltot jelenti a budapestieknek, s kevesen tudják, hogy valójában a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt.
Amúgy a közérttel mi bajotok? Én is úgy hívom. Az miért nem helyes?
Az+val= avval lásd az+ban=abban vagy az+ként=akként.
Ha nem értesz a nyelvtanhoz, ne szólj hozzá.
Bár én is tévedtem, nem visszafelé hasonulás, hanem hátraható hasonulás.
Az evvel/ezzel és az avval/azzal alakoknál, ahol a névmásoknál szokásos hátraható hasonulás és a -val/-vel ragnál szokásos előreható hasonulás szembekerül egymással, mindkét megoldás lehetséges (bár az előreható hasonulás valamivel gyakoribb).
betűkéhez = betűjéhez
Gratulálok magamnak.
Nem azokat, hanem azok.
Azt hiszem, ideje aludnom
Ezek nem visszafelé hasonulások. Hasonulásból van teljes és részleges. Azokat, amiket írtál, teljes hasonulások. Mindig az alapszó utolsó betűje hasonul a rag első betűkéhez. Az+val=azzal.
Ami még zavar: add oda! - add ide! helyett
Lüke pesti kinevet a tájszólásért, ő meg minden élelmiszerboltot leközértez...