Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Melyik szamit megcsalasnak?
Létrehozva: 2008. március 26. 13:08
Engem eleg regota fglalkoztat ez a tema es egyedul valahogy nem vagyok eleg okos, hogy rendbetegyem magamban, csak filozok es korbe- korbe jarok. Tehat: megcsalasnak szamit az, ha mast szeretsz, nem azt akivel osszekototted az eleted? Akkor is, ha fizikai ertelemben nem tortenik semmi? Ez a sulyosabb, vagy az erzelem nelkuli agybabujas? Azt csalod meg, akivel elsz azzal, akit szeretsz, vagy forditva? Ti mit gondoltok errol?
Sziasztok!
Szerintem megcsalásnak minősül az, ha az álmodozáson és vágyakozáson túl megy az ember. A gondolat szabadságába tartozik, hogy arról álmodozol, akiről akarsz. Abban a pillanatban, hogy a mással való kapcsolat megvalósulásáért teszel, bármit, akár ajándékot veszel, akár fizikai kapcsolatot létesítesz, az már megcsalás. Az már más kérdés, ki mit tolerál jobban. Én a fizikai megcsalást meg tudtam volna bocsátani. Az érzelmit, azt már nehezen, azt tényleg árulásnak éreztem, és tisztességesebbnek éreztem volna, ha hagyott volna elmenni.
Zsigabigaval értek egyet.
Szerintem az együtt töltött tizen-huszon évek alatt bizony elképzelhető, hogy más is megdobogtatja az ember szívét. Csak a helyén kell kezelni a dolgokat, és nem másra hárítani a felelősséget (nem elmondni senkinek, pláne nem a férjenek). Ha az ember tudja, hogy szereti a párját, vele akar maradni, akkor csak idő kérdése, és elmúlik ez az "érzés". Szerelemnek meg talán nem is hívnám, hanem fellángolásnak, és nem is a tárgya a lényeges, hanem maga az érzés. És elmúlik hamar, és utána az ember tükörbe tud nézni, és újra energiákat fektet a vadódi kapcsolatába.
Volt is egy ilyesmi film, idősebb pasi táncórákat vesz, aztán szépen rájön, hogy a feleségével kell rendezni a soraikat...nem jut eszembe a címe.
Szerintem mindenkinek az életében van/lesz ilyen, az ember gazdagabb lesz tőle, és nem bánt senkit. És sokkal inkább szól ez a fellángolás a megszokás, a mindennapok ellen (pl. 15 év párkapcsolat után), mint magának a rajongás tárgyának. De erőt, energiát is ad ahhoz, hogy a valóságra koncentráljunk, megújúljunk mi is, és tudjuk, mi a fontos az életben.
Szerintem nem kell ahhoz problema, hogy masba beleszeress. Vannak nagyon erzelmes tipusu embetrek, akik konnyen "szerelmesednek", fuggetlenul attol, hogy van valakijuk vagy nincs, szeretik- e vagy sem. Ez persze altalaban csak rovid eletu fellangolas... Egy parkapcsolat nem ved meg az erzelmeiddel szemben!
Nem vagyok szerencsere egyik helyzetben sem, csak elfilozok a dolgokon...
Szerintem ha már valakit érzelmileg is csalnak, az azért már eléggé kellemetlen és ott már valószínűleg mélyebb problémák lehetnek.
Persze gondolom előfordulhat hogy valaki szerelmes a fél világba, és nem tulajdonít túl nagy jelentőséget ennek :)
Viszont nem mindegy hogy az illető mit akar, továbbra is csendben, magában szeretni a másikat úgy hogy ő nem is tud róla vagy éppen tud róla, vagy nyíltan felvállalva mindenki előtt? Persze ekkor lépnek be a képbe a fontos megválaszolandó kérdések.
Amúgy lehet úgy élni valaki mellett hosszú éveken át úgy hogy nem szeretjük az illetőt, kérdés hogy megéri-e? Persze nincs két egyforma eset.
Relativ.
Alapvetoen ONMAGUNK megcsalasanak szamit egyuttelni valakivel es kozben mast szeretni.
De van aki siman csinlaja ezt egy eleten at.